Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Szűcs Sándor (labdarúgó)

No description
by

Kuci Véber

on 20 November 2016

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Szűcs Sándor (labdarúgó)

Szűcs Sándor (labdarúgó)
Szűcs Sándor
(Szolnok, 1921. november 23. – Budapest, 1951. június 4.) tizenkilencszeres válogatott labdarúgó, hátvéd és fedezet. 1951-ben koncepciós perben halálra ítélték és kivégezték.
Pályafutása
1938-tól szerepelt klubcsapatokban, először a Szolnoki MÁV (1938–1944), később az UTE / Budapesti Dózsa (1944–1951) csapataiban. 1941-től válogatott. Az UTÉ-val háromszoros bajnok.
Koncepciós pere
Ítélete és kivégzése.
Szűcs Sándort egy olyan jogszabályi rendelkezés alapján ítélték halálra, amely sohasem létezett, sohasem került kihirdetésre. A vád által hivatkozott törvényerejű rendelet, az 1950. évi 26. számú tvr. tudniillik a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényerejű rendelet volt. A „malőrre” az volt a hivatalos -mindenféle logikát nélkülöző- magyarázat, hogy a tvr. nem sokkal a kihirdetése után „szigorúan titkos” minősítést kapott. Egyébiránt védőügyvédjével Szűcs soha nem is beszélhetett. A halálos ítéletet a másodfokú bíróság egy héttel az elsőfokú ítéletet követően, 1950. május 26-án jóvá is hagyta.[2]

A siralomházban döbbent rá, hogy mi vár rá és csak onnan üzent játékostársainak. Szusza Ferenc, Puskás Ferenc és Bozsik József amint tudta, felkereste Farkas Mihály honvédelmi minisztert, de addigra az ítéletet már végrehajtották[3]

A kegyetlen ítélet és annak végrehajtása kellő elrettentő erővel bírt és az 1956-os szabadságharc és forradalomig egy válogatott magyar labdarúgó sem próbálkozott nyugatra szökni.[4]
A válogatottban:
1941 és 1948 között 19 alkalommal szerepelt a válogatottban. Az első hét alkalommal a Szolnoki MÁV, a többi alkalommal az Újpesti TE csapatából került be.
Szűcs 1948-ban ismerkedett meg Borosné Kovács Erzsivel, akivel azonnal egymásba szerettek. Mivel akkor már mindketten házasok voltak (Szűcsnek két kicsi gyermeke is volt), kapcsolatukat a „szocialista erkölcs” nem nézte jó szemmel, ami kapóra jött ahhoz a politikai tervhez, hogy a magyar klasszis labdarúgók külföldre távozását egy halálos ítélettel végződő koncepciós perrel akadályozzák meg. Mivel klubcsapata, a Dózsa a Belügyminisztériumhoz tartozott, amint kitudódott az ügy, azonnal követelték tőlük, hogy szakítsanak; egyúttal folyamatos vegzálások (pl minden este igazoltatás és rendszeres kikérdezés, ki-kivel találkozott) is érték őket. Még a Dózsa akkori elnöke, Csáki Sándor is behívatta Szűcsöt magához a kapcsolat megszakítását követelve; egyúttal internálással meg fogolytáborral fenyegetőzve. Mindez annak a tervnek a része volt, hogy a szerelmespárt a disszidálás gondolata felé tereljék.
Így az ellehetetlenülni látszó kapcsolatuk megmentése végett 1950-ben úgy döntöttek, hogy nyugatra szöknek. Az embercsempész (akit Kovács egyik kolleginája mutatott be nekik) természetesen az ÁVH ügynöke volt, így az egész akció a hatóságok által előre eltervezett csapda lett Szűcs számára. A szervezkedés közben még Deák Ferenc és még két személy kíséretében akartak szökni, végül Kovács Erzsi mellett egy villanyszerelő és egy kozmetikusnő társaságában tartóztatták le. 1951. március 5-én Szűcs elbúcsúzott csapattársaitól, az ekkor elmondott szavai még aznap az ÁVH jelentései között voltak, így biztos, hogy a csapatban is volt besúgó.
Full transcript