Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Ragadozó atkák - Minipredátorok

No description
by

Csani Szabo

on 26 January 2018

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Ragadozó atkák - Minipredátorok

Stigmeidae család
Amblyseius finlandicus
Phytoseiidae család
Typhlodromus pyri
Neoseiulus cucumeris
Amblyseius swirskii
Az egyes taxonok, fajok életmódja igen változatos, szinte minden szárazföldi vagy vízi életközösségben részt vesznek. Vannak köztük:
Ragadozó atkák - Minipredátorok
Készítette: Szabó Csanád Tas
Bevezetés
lebomló szerves anyagokkal táplálkozók,
növényevők,
növényi és állati paraziták,
ragadozók.
Az atkák gyümölcsösökben és szőlőn okozott kártételét a múlt század eleje óta ismerik. Ennek ellenére az 1950-60-as éveket megelőzően csak nagyon kevés kutató foglalkozott e kártevőcsoporttal és a ragadozóikkal, mivel csak elvétve okoztak gazdasági károkat.
A széles hatásspektrumú rovarölő szerek (
DDT
, foszforsavészterek, piretroidok) bevezetésével a helyzet gyökeresen megváltozott. Ezek a készítmények sok, addig veszélyesnek tartott kártevő ellen (pl. almamoly, szilvamoly, kaliforniai pajzstetû) sikeresen megoldották a kémiai védekezést, de ezzel egyidőben számos más, addig ismeretlen vagy csak
kis mértékben kárt okozó ízeltlábú faj populációi (pl. takácsatkák) szaporodtak el káros mértékben.

Mindezek ellenére folytatódott a termés biztosítása érdekében a széles hatásspektrumú (több kártevőcsoport ellen hatásos) inszekticidek rendszeres alkalmazása, ami
az atkák még nagyobb mértékű elszaporodásához vezetett
.

A kártevő atkák káros mértékű felszaporodását elsősorban az okozta, hogy a „jól” kezelt ültetvényekben a
kártevők ragadózóinak egyedszáma minimálisra csökkent vagy elpusztult
, miközben pl. a fokozott mértékű tápanyagellátás miatt a növények kondíciója a kártevők számára kedvezően alakult. E mellett a túlzott kezelések következtében a kártevő atkák populációi viszonylag rövid idő alatt
ellenállóvá váltak az alkalmazott rovarölő szerekkel szemben
: ez a kártevők nagyobb tojásprodukciójában, hosszabb élettartamában, nagyfokú kártételében mutatkozott meg. A kártevők elleni hatékony védelem megoldására újból előtérbe került a biológiai védekezési módszerek alkalmazásának szükségessége.
A ragadozó atkák rendszertanilag hat különböző családba sorolhatók. A gyakorlati növényvédelem szempontjából a
Phytoseiidae
és a
Stigmeidae
család képviselői a legfontosabbak.
Magas ragadozóképesség
, ezeket a fajokat tekintik a kártevő (fitofág) atkák legfontosabb természetes ellenségeinek.
Szabadon élő, gyors mozgású, viszonylag nagy testű atkák.
Átlagosan 0,5-0,6 mm nagyságúak.
Világszerte elterjedtek
a sarkvidéki tundrától a trópusi esőerdőig, jelenleg több mint 1000 fajuk ismert.
Testük színezete opálos, sárgás vagy barnás, lábaik gyors mozgású futólábak.
A különböző növényevő atkák hiányában pollenen, sejtnedveken, ill. gombaspórákon is képesek fennmaradni.
Az atkák fejlődésük folyamán öt életstádiumon mennek át: tojás, lárva, protonimfa, deutonimfa és kifejlett egyed. A fejlődés általában
nagyon gyors: a fejlődési ciklus
(tojástól-tojásig) 22-24°C-on az összes fajnál kevesebb, mint két hét, ami kétszer rövidebb, mint a zsákmány kártevő atkáké.


Évente
4-5 nemzedékük
van, amelyek átfedik egymást. A ragadozó atkák legnagyobb egyedszámban a
nyári hónapokban
, így június közepétől augusztus közepéig fordulnak elő az ültetvényekben.
A hímek ősszel – még a nőstények telelőre vonulása előtt – elpusztulnak. A telelő egyedek a kéregrepedésekben, a rügypikkelyek vagy a pajzstetvek elhalt pajzsai alatt találhatók.
Fontosabb fajok:
Amblyseius finlandicus,
Amblyseius cucumeris (Neoseiulus cucumeris), Amblyseius swirskii,
Amblyseius andersoni,

Typhlodromus pyri,

Amblyseius aberrans,
Phytoseiulus persimilis
A
Phytoseiidae
családba tartozó ragadozó atkák után a legfontosabbak. A
Stigmeidae
családba tartozó fajok a takácsatkáknál
kisebb méretűek
, a kifejlett nőstények szabad szemmel alig láthatók, átlagban
0,25-0,3 mm nagyságúak
. A kifejlett atkák tojásdad alakúak, színük a tápláléktól függően sárgászöld vagy narancsszínű. A magyarországi gyümölcs-és szőlőültetvényekben a
Zetzellia mali
ragadozó atkát említik, mint az egyik leggyakoribb faj. A szőlőn élő ragadozó- atkák populációinak mintegy 90%-át alkotja Legfőgg tápláléka a takácsatka.
gyümölcsfákon általánosan elterjedt és egyik legnagyobb tömegben előforduló ragadozó atkafaj
elsődleges táplálékforrását a takácsatkák és a levélatkák képezik
kifejlett atkák világossárga színűek, testük ovális, a nőstények átlagosan 0,3-0,4 mm nagyságúak, a hímek valamivel kisebb méretűek, évente 4-5 nemzedéke van
tavasszal az első egyedek április elejétől jelennek meg, és a gyümölcsfák leveleire vándorolnak, ahol a főér melletti részekre lerakják az első tojásaikat
a növényvédő szerekkel nem kezelt gyümölcsösökben ez a faj fordul elő leggyakrabban, és a legnagyobb tömegben
e fajt tekintik Nyugat-Európa szőlő-ültetvényeinek legjelentősebb ragadozó atkájának
a növényvédő szerek egy részével szemben ellenálló ún. „
Mikulovi törzsét
” is eredményesen használják a takácsatkák, a levélatkák és a gubacsatkák ellen.
egyedei a szőlőben kellő számban felszaporodva (1-2 db/levél) a károsodási szint alatt tudják tartani a kártevőatkák egyedszámát
a Typhlodromus pyri-t
nem laborban tenyésztik
, hanem a telelőre vonuló ragadozó atka nőstényeket speciális módszerrel posztócsíkokba gyűjtik
a Typhlodromus pyri-k a téli
+10ºC alatti hőmérsékleten
inaktívak, így a posztócsíkokban szállíthatóak és áttelepíthetőek
a Typhlodromus pyri egy
agresszív
ragadozó, melynek nősténye átlagosan naponta 8 kifejlett takácsatkát, vagy 320 levélatkát pusztít el; élete folyamán összesen 450 takácsatkát és 18 ezer levélatkát képes megölni
a Typhlodromus pyri ragadozó atka képes pollenen, gombaspórákon is túlélni az ínséges időszakokat, ezért nem pusztul ki az ültetvényből még tartós atkahiány esetén sem
agresszív ragadozó, elsősorban a nyugati virágtripsz ellen alkalmazzák
kör alakú, átetsző-sárgás színű, esetenkén rózsaszínes is lehet
hossza 0.5- 1 mm között van
optimális hőmérsékleten
(~25 °C) 11
nap míg a tojásból kész kifejlett példány lesz
a kifejlett egyede 2-5 hétig élnek, ezidő alatt a nőstények 35 tojást raknak le
"kényelmes ragadozó atka" - mindig a legkönyebben elejthető kártevőt fogyassza el
a mediterrán térségben őshonos (Olaszország, Törökország, Izrael, Ciprus) ezért hazánkba évente kell betelepíteni
legfőbb tápláléka: tripszek és üvegházi molytetű
hosszú lábak jellemzik de a megkülöndböztetése a rokonfajoktól csak mikroszkópos vizsgálat révén lehetséges
testük kör alakú, 0.5 mm hosszúak (a hímek kisebbek)
a lárvák halvány fehérek, majdnem áttetszőek, a kifejlett egyedek sötétebbek, sárgásabbak
pollennel is képesek táplálkozni, a hűvősebb időkben aktivítása csökken
optimális hőmérsékleten
(~25 °C) 5 nap
míg a tojásból kész kifejlett példány lesz
Phytoseiulus persimilis
1958-ban
Chilléből
véletlen folytán került Németországba (később az amerikai kontinensről importálták)
a takácsatka ellen telepítik be, naponta 7-8 kifejlett egyedet is képes elfogyasztani
a felnőtt nőstények körte alakúak, vörösesek, 0.5mm hosszúak míg a hímek kisebbek és világosabb színűek
optimális hőmérsékleten
7 nap
kell egy egyed kifejlődéséhez
egy egészséges nőstény életciklusa alatt
50 tojást
is képes lerakni
Kiszerelés - kijuttatás
Köszönöm a figyelmet!
Full transcript