Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

No description
by

Péter Horváth-Varga

on 1 November 2015

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Ady Endre: Párisban járt az Ősz
verselemzés


A vers 1906 augusztusában, Párizsban keletkezett. Ady barátai jegyezték fel, hogy nagyon sok vers élményanyaga Ady egyik kedvenc kávéházának teraszán született meg. A költő gyakran üldögélt itt, és nézte a párizsi életet. Bölöni György, Ady egyik barátja így írt erről: "Akkor nyáron korán beköszöntött az ősz, és a sarkon besodorta a szél a hulló faleveleket. és itt, a kávéház teraszán megszületett a Párisban járt az Ősz. "
A vers keletkezése
1907-ben jelent meg a Vér és arany című kötetben.
A címről
A vers címe három szóból áll, melyek közül az egyik nagybetűs, azaz szimbólumként szerepel.Mit is szimbolizál az ősz?A természetben az elmúlás évszaka. A természetből átvett metaforaként az emberi élet alkonyát, az öregséget jelenti.A címben szereplő Ősz, így válik az elmúlásnak, a Halálnak a szimbólumává.
Vershelyzet
Egy forró augusztusi napon Ady a Szent Mihály sugárúton sétál, egy kóbor szellő száraz faleveleket sodor elé a fákról. A lehulló levelek az őszt, az elmúlást, a halált juttatják a költő eszébe.
Szent Mihály sugárút
Műfaj és téma
Ady halál-verseinek csoportjába tartozik ez a vers. Műfaja: chanson (sanzon), azaz dal. A dalban a költők mindig a legszemélyesebb érzéseikről írnak. Ebben a versben Ady a halállal kapcsolatos érzéseit fogalmazza meg.

Tartalom és forma
A vers "főszereplője" a megszemélyesített Ősz, vagyis maga a Halál. A szokásos komor ábrázolás helyett Ady itt úgy festi le a halált, mint egy vásott, rossz fiúcskát (beszökött, suhant, kacagva szaladt), aki csak a csínytevésen töri a fejét. Mint az a gyerek, aki becsönget a házak kapuján, s mire a háziak előjönnek, már messzire szalad ("S Párisból az Ősz kacagva szaladt.").
Ritmusa
A dal rendkívül zenei hatású is. Ebben a versben Ady a zenei hatást szimultán ritmussal éri el. A szimultán ritmus azt jelenti, hogy a vers ritmusa egyszerre időmértékes és hangsúlyos is.A vers időmértékes képlete.A jambusi lüktetést az 1. és 2. sor végét ionicusok zárják, ettől sokkal dallamosabbá válik a sor.
− − / U − / U − / − U U −
Ballagtam éppen a Szajna felé

− − / − − / − − / − U U −
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok;

− U / − − / − − / − − / U −
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

− − / − − / U −
Arról, hogy meghalok.

A vers hangsúlyos képlete:A vers egy sajátos versformát követ: az Ady-tízest. Azt jelenti, hogy egy sorban tíz szótag van. Ezeket 2 ütemre osztjuk, mindkét ütemben 5 szótag van, azaz felező tízesnek hívjuk. A két nagy ütem tovább osztható két kisebbre, ezek szótagszáma 3/2.A sorképlet tehát: 3/2 // 3/2.Adynál azonban a kis ütemek gyakran felcserélődnek.
Ballagtam / éppen // a Szajna / felé 3/2 // 3/2

S égtek / lelkemben // kis rőzse / -dalok; 2/3 // 3/2

Füstösek, / furcsák, // búsak, / bíborak, 3/2 // 2/3

Arról, hogy / meghalok.
A vers szerkezete
A versszakok képlete:
A - gyors - beszökik az Ősz
B - lassú - rőzse-dalok (a költő érzi az elmúlást)
Bv - lassú - falevelek (emlékeztető a közelgő őszre)
Av - gyors - elszalad az Ősz
Ősz
Halál
Öregség
A könnyed, szinte idilli kép súlyos gondolatokat tartalmaz.
Adyt súlyos betegség gyötörte, ezért sokszor foglalkoztatta őt a halál gondolata, bár még messze járt az öregségtől (ekkor 29 éves volt). A lelkében hallgatta a "rőzse-dalokat". A szinesztézia kiemeli a kép színeit és hangjait. A rőzse bíbor lánggal ég, és közben halkan pattog, ahogy a tűz emészti. A tűzben elhamvadó fa a betegségben elégő testet-lelket jelképezi, ahogy a fa-metafora nagyon régi kifejezése az emberi életnek az irodalomban. A kép hangulatát tovább erősíti a kettős alliteráció: "füstösek, furcsák, búsak, bíborak".
Különös véletlen a költő és a halál találkozásának helye: a Szent Mihály sugárút. A magyar néphagyományban Szent Mihály áll a haldoklók mellett, segít nekik itt hagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra.
Az Ősz/halál könnyed rajza éles ellentétben áll mindazzal, amit a halálról tudunk, érzünk. A forma és a tartalom ellentéte még élesebben vetíti elénk a költő érzéseit.
A 4 versszak egy röpke pillanatot mutat be: a költő és az Ősz találkozását. Az 1. és a 4. versszakban a megszemélyesített ősz gyors, könnyű lépteit látjuk (beszökött, suhant, kacagva szaladt). A lendületes mozgás megszakad, a 2. és a 3. versszakban, mintha megállt volna az idő. Ez az a pillanat, amikor az Ősz megsúgja a költőnek, hogy meghal ("elért az Ősz, és súgott valamit"). A rádöbbenés az igazságra, nemcsak a költő lelkét rendíti meg, hanem egész világát ("Szent Mihály útja beleremegett"). Az elsuhanó Ősz csak száraz, lehulló faleveleket hagy maga után, mintegy emlékeztetőnek.
A vers végére költő és természet érzései összeolvadnak, azonossá válnak, mindkettő megrémül az elmúlástól (nyögő lombok alatt).
Full transcript