Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

Napóleon

No description
by

Eszti Kiss

on 19 March 2014

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Napóleon

Napoléon Bonaparte
1769. aug. 15. - 1821. máj. 5.
Napóleon megtámadta az oroszokat és az osztrákokat, és győzelmet aratott Ulmnál, majd Austerlitznél (1805). A poroszok Jénánál és Auerstädtnál (1806) szenvedtek vereséget, az oroszok pedig Friedlandnál (1807). A tilsiti béke után Napóleon lett Európa irányítója. Angliát a Berlinben 1806-ban kiadott kontinentális zárlattal próbálta térdre kényszeríteni.
1811-ben megszületett a trónörökös, Napoléon François Joseph Charles Bonaparte, akit azonnal Róma királyává nevezett ki.
Hatalomra kerülése óta a legnagyobb kudarc a lipcsei ún. „népek csatájában” érte, ahol a Grande Armée – a szövetséges (szász, württembergi, hesseni) csapatok átállásai miatt – megsemmisítő vereséget szenvedett az egyesült orosz-német-angol-svéd haderőktől.
Bonaparte következő hadjárata súlyos kudarccal végződött.
Seregével Egyiptom ellen vonult, hogy a briteket elvágja
Indiától. Málta elfoglalása (1798. június 10.) után Alexandrián
keresztül Kairóba vonult, és 1798. július 21-én a „piramisok
csatájában” legyőzte a mamlúkok hadseregét. A Horatio Nelson
admirális vezette brit flotta azonban augusztus 1-jén a
nílusi csatában legyőzte a francia flottát, így
Napóleont elvágta Franciaországtól. Bonaparte
tábornok – seregét Egyiptomban hátrahagyva, a rá
vadászó brit flotta éberségét kijátszva –
néhány hívének kíséretében
visszatért Párizsba.
Élete gyökeresen megváltozott.
1796. március 9-én feleségül vette
Joséphine-t. Két nappal házassága után
Bonaparte Nizzában átvette a francia „Itáliai
Hadsereg” vezetését, és 1796.
március 27-én sikeres hadjáratot
indított Észak-Itáliában az osztrák
és szárd–piemonti erők ellen.
Győzelmet győzelemre halmozott
és elfoglalta Milánót. Kiszorította
az osztrákokat Lombardiából,
és legyőzte a Pápai Állam hadseregét
is. Mivel VI. Piusz pápa ellenezte XVI.
Lajos király kivégzését, a Francia
Köztársaság annektálta a Pápai Állam egyes
területeit. Bonaparte ignorálta a Direktórium
utasítását, hogy vonuljon Róma ellen, és fossza meg
a pápát hatalmától. Egy évvel később azonban
Berthier tábornok elfoglalta az „örök várost”,
és február 20-án a pápát börtönbe
záratta. VI. Piusz a fogva
tartása alatt meghalt.
1797-ben Bonaparte Ausztria
ellen vezette seregeit. Ezután Velencébe
vonult. 1797 végén Bonaparte az általa
elfoglalt észak- és közép-itáliai területek nagy
részét a csatlós
Ciszalpin Köztársaságban
egyesítette. Az 1797-es évi
választások megnövelték
a royalista párt hatalmát,
figyelmeztetve Barras-t és
szövetségeseit a Direktóriumban.
A royalisták Napóleont kezdték
támadni itáliai fosztogatásai
miatt. Bonaparte decemberben
győzelmes hódítóként tért
vissza a fővárosba.
Népszerűsége messze
felülmúlta a Direktórium
tagjaiét. A Direktórium –
tartva Napóleon növekvő befolyásától – kinevezte
őt az Egyiptom ellen készülő hadsereg
parancsnokává.
Hiába utazott azonban Párizsba, nem kapott
újabb parancsnoki megbízást. Bátyja, Joseph 1794-ben
feleségül vette Julie Clary polgárleányt. 1795 áprilisában
Napoléon Bonaparte, ekkor még csupán „névtelen” tábornok,
eljegyezte Julie húgát, Désirée-t.
A royalisták 1795. október 5-én megpróbálták átvenni a hatalmat
Párizsban a Nemzeti Konvent ellen.
A teljhatalommal felruházott Barras Bonapartét
kinevezte szárnysegédjévé, és a Tuileriák
palotájában székelő Konvent védelmére gyorsan
összetoborzott seregek parancsnokává. Egy
fiatal lovastiszt, Joachim Murat segítéségével
számos tüzérségi egységet szerzett
(Murat később Bonaparte sógora lett).
Az ágyúkat másnap a támadók
visszaszorítására használta. Később azzal
dicsekedett, hogy kartácstűzzel tisztította
meg az utcákat, habár a harc erkölcstelen
volt egész Párizsban. Győzelmei hírnévhez,
gazdagsághoz segítették, és meghozták
neki a Direktórium támogatását. Elsősorban Barras,
a Direktórium elnöke vált Bonaparte lekötelezettjévé.
A végrehajtó hatalmat gyakorló Direktórium Bonaparte tábornokot
nevezte ki a honi hadsereg parancsnokává, így közvetlen
rálátása nyílt a francia politikai élet fejleményeire.
Napoleone
di Buonaparte
A korzikai Buonaparték
toszkánai kisnemesi család leszármazottai voltak,
akik a 16. században telepedtek
le Korzikán. Második
születésnapja előtt,
1771. július 21-én
keresztelték meg
az Ajacciói Katedrálisban.
1786 januárjában lépett szolgálatba.
1792-ben századossá léptetik elő. A
korzikai Antoine Christophe Saliceti
közbenjárásával Bonapartét
megbízták a Toulont ostromló
francia hadsereg tüzérségi
osztagának vezetésével.
Dandártábornokká léptették
elő. 1794 elején az itáliai
francia hadsereg
tüzérparancsnoka lett.
Zseniális terveivel magára
vonta Közbiztonsági
Bizottság figyelmét is.
1778 decemberében még tíz éves sem volt,
amikor édesapja magával vitte Franciaországba,
ahol néhány hónapig az autuni kollégiumba
járt, majd ösztöndíjasként május 15-én beíratták
a Brienne-le-Château-i királyi katonai
nevelőintézetbe. Matekból mindig osztály-
első volt, de a latin és a német kivételével
minden tantárgyból kitűnő volt. Német
tanára egy Bauer nevű férfi volt,
aki idiótának és tehetségtelennek
nyilvánította az ifjú Bonapartét.
Miután 1784-ben befejezte a brienne-i
iskolát, tüzér hadapródként a párizsi
École Royale Militaire katonai iskola
diákja lett. 1785 szeptemberében
Laplace előtt tette le a tiszti vizsgát,
és hadnaggyá (egyes források szerint alhadnaggyá)
nevezték ki.
Hazatérése után Talleyrand közvetítésével Emmanuel-Joseph
Sieyès direktor tárgyalásokat kezdett Bonapartével a
kormányzat megdöntéséről. a képviselők rájöttek, hogy
államcsínnyel állnak szemben, követelték, hogy Bonapartét
helyezzék törvényen kívül. Ő válaszul katonáival oszlatta
fel az Ötszázak, illetve az Öregek Tanácsát, néhány
képviselőt azonban visszatereltek a kastélyba,
ahol utasításra határozatot fogadtak el.
Az 1804-es Cadoudal–Pichegru-féle royalista-összeesküvés véres megtorlását és Enghien hercegének kivégeztetését követően a Szenátus felajánlotta Bonaparte tábornoknak a császári címet, és 1804. május 28-án kikiáltották a császárságot. 1804. december 2-án a párizsi Notre-Dame székesegyházban VII. Pius pápa jelenlétében Napóleon megkoronázta magát.
Első Konzulként lényegében katonai
diktatúrát hozott létre. 1800-ban Napóleon
serege élén átkelt az Alpokon Itáliába, ahonnan
az osztrákok csaknem teljesen
kiűzték a franciákat, míg ő
Egyiptomban volt. A lunéville-i
béketárgyalásokon az osztrákok
vonakodtak elismerni
Franciaország
újonnan szerzett területeit, ezért
Bonaparte parancsot adott Ausztria
ismételt megtámadására. A hálás
francia nép 1802 augusztusában
örökös konzullá választotta.
Rendelkezéseinek java
része túlélte a 19. század politikai
változásait, ezek biztosították a modern
Franciaország alapjait. A prefektúrarendszer
bevezetésével erősen központosította a közigazgatást,
jelentősen megerősítette a rendőrséget. Az adóbeszedés
hatékonyságának növelése és a francia nemzeti bank, a
Banque de France megalapítása (1800) révén stabilizálta
az ország pénzügyi helyzetét. Az oktatást kiemelt
közszolgáltatásként kezelte. A VII. Pius pápával kötött
konkordátum (1802) az egyház és a forradalom
kiegyezését jelentette, és a dokumentum lényegében
elismerte a vallásszabadságot is. A katonai és polgári
érdemek elismerésére – tekintet nélkül származásra és
vallásra – létrehozta a Becsületrendet. 1804-ben
vezette be a Code Napoléont
(Code Civil, Napóleon törvénykönyve).
1805 májusában Milánóban Itália királyává koronázták.
Napóleonnal szemben 1803 és 1805 között csak az erős hadiflottával rendelkező Nagy-Britannia volt képes ellenállást kifejteni.
1805-ben Nagy-Britannia, Oroszország és Ausztria létrehozta a harmadik koalíciót, melyhez 1806-ban Poroszország is csatlakozott, létrehozva a negyedik koalíciót.
1809-ben lerohanta Spanyolországot és Portugáliát (félszigeti háború), ez azonban a lakosság ellenállása miatt véres és elhúzódó partizánháborúba torkollott. Az osztrákok által kovácsolt ötödik koalíció újabb támadást indított ellene, Károly főherceg vezetésével Aspern-Esslingnél komoly küzdelemre késztették , de Ausztria Wagramnál ismét vereséget szenvedett, így Napóleon Bécset is elfoglalhatta. Wagramot megelőzően Magyarországra is betört és a győri ütközetben legyőzte a magyar seregeket, így ő volt az utolsó, akivel a magyar nemesi felkelés
összemérhette az erőit.
Időközben megromlott a kapcsolat Franciaország és Oroszország között.
Mihail Kutuzov, az orosz hadsereg főparancsnoka végül Borogyinónál felvette a harcot Napóleonnal. A borogyinói csatában (1812. szeptember 7.) egyik fél sem tudott kicsikarni döntő győzelmet, az oroszok ismét visszavonultak.
Napóleon elfoglalta az égő Moszkvát, de a tél közeledte miatt visszavonulásra kényszerült. November végén a Brezina folyón való átkelésnél a Grande Armée maradványa is kis híján megsemmisült.
1813-ban minden addiginál szélesebb keretekben létrejön a Napóleon-ellenes hatodik koalíció.
1814-ben a koalíció csapatai már elérték Franciaország határát. Kihirdették, hogy nem a francia nép ellen, hanem a császár ellen harcolnak. Márciusban elfoglalták Párizst. 1814. április 6-án marsalljai követelésére Napóleon császár Fontainebleau-ban
lemondott a trónról fia,
Napoléon François Joseph
herceg javára.
1815. március 1-jén szállt partra
testőrségével Cannes-nál.
1816. jún. 18-án Waterloonál
a Wellington herceg vezette brit-holland-belga csapatokkal csapott össze. Az öldöklő küzdelemben már-már sikerült felülkerekednie, amikor felbukkantak Blücher porosz tábornagy vezette csapatok. A kimerült franciák minden hősiességük ellenére súlyos vereséget szenvedtek.
Napóleon a HMS Bellerophon hadihajó fedélzetén 1815. július 15-én indult el Szent Ilona-szigetére, ahova 1815. október 15-én érkezett meg kis számú kíséretével. Szent Ilonán a Longwood House-ban élt haláláig.
A száműzetésben rendszeres napirend szerint élt, idejét beszélgetésekkel, sétákkal, valamint emlékiratai tollba mondásával töltötte. Itt halt meg 1821. május 5-én.
1840-ben François Ferdinand d’Orléans tengernagy, Joinville hercege, Lajos Fülöp király fia hazaszállította Napóleon hamvait, és Párizsban az Invalidusok templomában helyezték örök nyugalomra.
Halálával kapcsolatban Sten Forshufvud svéd fogász és mérgezésszakértő bizonyította az arzénmérgezést. Forshufvud megmaradt haj- és szőrszálakból nagy mennyiségű arzént sikerült kimutatni, amely idült mérgezésre vall.
Toszkána
Korzika
Autuni
kollégium
Brienne-le-Château-i királyi katonai nevelőintézet
École Royale Militaire katonai iskola
százados
dandár
tábornok
tüzér
parancsnok
Közbiztonsági
Bizottság
Full transcript