Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

PhD defence

A védés prezi.
by

Balázs Péter Hámornik

on 24 October 2015

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of PhD defence

Team-tudás, interakció és kommunikáció vizsgálata
A team-kommunikáció mennyiségi elemzése
Elméleti kiindulópontok
(5) Team-tudás, interakció
és kommunikáció az orvosi rehabilitációs teamben
(1) Hosszú távú emlékezet és tudás
(2) Team és team-munka
(4) Az egészségügy, mint szervezet
(4) – (1)
Az egészségügyi szaktudás
A kommunikáció...
mint kódalkalmazás
vagy szándéktulajdonítás (l. Grice, 1975; Wilson & Sperber, 2002)
A beszélgetés (diskurzus) jellemzői és szekvenciája
(2) – (3)
A team-kommunikáció
(1) – (2)
A team-tudás
(3) – (4)
Az orvosi kommunikáció
(3) Kommunikáció
Hipotézisek
(H1)
Szakemberek közötti különbségek a kommunikációban
(H2)
Az orvos vezető szerepet tölt be a team-munkában
(H3)
Betegklaszterek közötti különbségek a team-kommunikációban
(H4) Hierarchiát
tükröző, szabályos kommunikációs szekvencia megjelenése a nagyviziten
Vizsgálatok
a nagyviziten
Konklúzió
(H5)
A vizsgált rehabilitációs team-munka interdiszciplináris jellegű
Tudásmegosztás az orvosi rehabilitációs teamben
Hámornik Balázs Péter
Budapest,
2014. március 7.

Témavezető:
Dr. Juhász Márta, egyetemi docens

Célok
A helyzeteket áthidaló, folyamatosan alakuló (tanuló) rendszer (a sémákon túl: MOP, TOP)
Problémamegoldás teamben hatékonyabb
Team-folyamatok azok, amelyek ezt megalapozzák
Az egészségügyi szervezetek hierachikus felépítése
A személyi felelősség magas szintje
Az orvos tekintélye nagy (egyedül ő autonóm döntéshozó)
Közös elvárások (eszközről, információról)
Helyzetspecifikus tartalmak
Taskwork knowledge és Teamwork knowledge
(1) Explicit koordináció: építi és fenntartja a team struktúráját; a szerepek és felelősségek elosztását
(2) Koordinálja a feladatmegoldást
(3) Az információcsere eszköze
(4) Facilitálja a kapcsolatok kialakulását, amely kapcsolatok az előző három szerep előfeltételei is egyben
(St. Pierre et al., 2010).
Az orvosok és ápolók, gyógytornászok kommunikációja (és a hierarchia) (László & Hunya, 2008)
Az orvos-beteg kommunikáció (kötött, konzultációs stílus függő)
A kommunikáció viszonya az információs technológiákhoz, és fizikai környezethez – támogató technológiák (l. Xiao, 2005)
Az orvosi team-munka: specifikus feladatra létrejött szakértői teamek (egy adott beteg ellátása – egy team)
A tagok több team tagjai egyszerre
Strukturált team-felépítés (hierarchia – orvos vezeti)
A nem akut területen is fontos lett a team-munka
Az
ápolók
esetében a többi szakemberhez képest kevésbé intenzív információcserét, valamint a gyógytornászokkal való csökkent kommunikációt várok.
Különbségek jelennek meg a mért kommunikáció és kommunikatív viselkedés mennyiségi és tartalmi jellemzőiben.
Az
orvosok
, mint vezetők esetében nagy mennyiségű és sok szakembert érintő, a témák széles spektrumát lefedő kommunikációt várok.
Ezek a különbségek feltételezhetően hierarchikus, rokonszenvi és tematikus okokban gyökereznek
Aitken, 2007; Bokhour, 2006; Dobson, Adamson, & Drexler, 2007; Long et al., 2003; Monaghan et al., 2005; Reddy et al., 2009; Salamonson et al., 2006; Brown, 2008; Byrne & Long, 1976; Csabai & Molnár, 1999; László & Hunya, 2008
Az orvosok fölénye átfogóan érvényesül a kommunikáció jellemzőiben, függetlenül a helyzettől és betegcsoportoktól.
Az orvosok autonóm vezető és integráló szerepet töltenek be
Mind a kommunikáció mennyiségében, mind annak tartalmi jellemzőiben dominánsak
Az egészségügyi szervezetekben hagyományosan fennálló hierarchikus kultúrában az orvos szerepe domináns, és tekintélye elfogadott
Formális és informális helyzetekben egyaránt
Brown, 2008; László & Hunya, 2008; Hámornik & Juhász, 2010b)
Az egyes szakemberek kommunikációja eltér az egyes betegklaszterekkel való interakciókban
A betegklaszterek eltérő jellemzőik miatt eltérő ellátásra szorulnak, és ez a team-munkában is megjelenik
A kommunikáció és a kommunikatív viselkedés mért jellemzői el fognak térni a klaszterek között
A betegadatok és vizsgálati jellemzőik alapján négy betegklasztert képeztem:
Monotraumás betegek szövődménnyel vagy multimorbiditással (CL1)
Visszatérő betegek (CL2)
Multi- és politraumás betegek (CL3)
Ortopédműtétes betegek (CL4)
Hámornik et al., 2009; Hámornik, Juhász, & Vén, 2010, 2012; Juhász & Hámornik, 2011; Eldar et al., 2008; Kullmann, 2006
Szervezetileg meghatározott az, hogy miképp gyűjt-integrál információt az orvos
Az ápolók és gyógytornászok kommunikációs kapcsolatai elvárásaim alapján, gyengék lesznek a nagyvizit kommunikatív viselkedéses szekvenciájában
Az orvosi hierarchiában (és a beteg körüli teamekben) betöltött vezető szerepük alapján az orvosok a nagyviziten megfigyelt kommunikatív viselkedéses szekvenciájukban is domináns ágensek lesznek
(Bokhour, 2006; Brown, 2008; Clarke & Argyle, 1982; Salamonson et al., 2006; Weber et al., 2007; Hámornik, Juhász, & Soós, 2010; Havasi et al., 2012; László & Hunya, 2008
Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Baleseti Mozgássérültek Rehabilitációs Osztálya
A vizsgált rehabilitációs osztály:
(1) multidiszciplináris
(2) interdiszciplináris
(3) transzdiszciplináris
(Butt & Caplan, 2010; Eldar et al., 2008; Long et al., 2003)
A rehabilitációs teamek típusai:
A team-munka interdiszciplináris jellege megjelenik a kommunikációban, annak mennyiségében, szekvenciájában és tartalmában.
Ellene hathat viszont az egészségügyi szervezet hierarchikus kultúrája, amely a multidiszciplináris team-jelleg felé tolja a rehabilitációs teameket a betegek körül.
A vizsgált beteg körüli teamek a team-munka interdiszciplináris szintjén állnak, tehát a feladatok és szerepek részben átfedhetnek.
A szakemberek ismerik egymás tevékenységét, és egymás szakterületein is részben kompetensek.
(Benham-Hutchins & Effken, 2010)
Empirikus
vizsgálatok
Az információcsere két formális alkalmán
A team-kommunikáció tartalmi elemzése
Az orvosok kommunikatív viselkedésének szekvencia elemzése
A vizsgálatok a team-megbeszélésen
Megfigyelés, online regisztráció
Az elhangzott közlések rögzítése (küldő-címzett relációban)
A közlések mennyisége és irányultsága
Irányított hálózat (Firmnet / Cytoscape és AGNA szoftverekkel)
A hálózat:
Hálózati jellemzők (mutatók)
A szakterületenként regisztrált közlésegységek számának egyezése a két regisztráló személy között: Intra Class Correlation: átlagos Single Measure ICC = 0,772 (elfogadható)
A kommunikáció mintázatát
leíró dimenziók (MDS)
Az eredmények értelmezése:
A nem osztályos szakembereknek alacsonyabb a kommunikációs aktivitása a team-megbeszélésen, mint az osztályosoknak (H1 és H2)
Inkább csak az orvossal kommunikálnak a szakemberek, viszont egymással kevésbé kommunikálnak, azaz referálnak
Az orvos vezető, koordináló és integráló formális szerepet tölt be (H2)
Az ápolás és a terápia nem integrált (MDS: D2), illetve a szakterületek szerepei között kevéssé jellemző az átfedés
Kérdéses a team-munka interdiszciplináris jellege (H5)
A team-megbeszélés hangfelvételeinek időkódolt legépelése (Transana)
Szöveganalitikai elemzés (IBM SPSS Modeler és Text Analytics)
A szöveg tartalmi mintázatainak, jellemzőinek azonosítása, számszerűsítése
Három betegklaszter kialakítása betegjellemzők alapján (Two-Step klaszteranalízis):
Témák és szakemberek kapcsolata:
A témák megoszlása a klaszterek között:
1)
Monotraumás
betegek szövődménnyel vagy multimorbiditással (
CL1
) – 10 fő
2)
Visszatérő
betegek (
CL2
) – 24 fő
3) Multi- és
politraumás
betegek (
CL3
) – 21 fő
Témák azonosítása (szókészlet alapján):
Az orvosi beavatkozások a Szövődményes betegeknél (CL1) jelennek meg, itt a gyógytorna említése a 3 közül a legkisebb (nem tudnak tornázni a szövődmény miatt!)
Ápolás a Szövődményes betegeknél (CL1) a legtöbb
Sportterápia a Szövődményes betegeknél (CL1) magas, hiszen a társbetegségeik és szövődményeik miatt nem, vagy nem könnyen vehetnek részt ezeken
A gyógytorna leginkább a Poli- és Multitraumásokat (CL3) érinti
Az eredmények értelmezése:
Eredmények:
Eredmények
Szövődményes betegek (CL1) nem tudnak részt venni a sport- és hidroterápián, ez fontos téma náluk
A Visszetérőknél (CL2) az otthoni kontextus (szociális háttér lényeges
A Poli- és Multi traumásoknál (CL3) komplex ellátásra van szükség (sok szakember bevonásával, sok közléssel és a gyógytorna központi szerepével)
A legtöbb szakember a legtöbb ideig a Poli- és Multitraumás begekről beszélt
Az orvosok kommunikatív viselkedésének leíró elemzése
A kommunikatív viselkedés regisztrációja Sørby & Nytrø, (2010) alapján
Minden beteg körül egy-egy rehabilitációs team dolgozik, akik a nagyviziten (is) cserélnek információt
A beteg kezelőorvosa vezeti
Témák eloszlása
Ágenshasználati profilok
A
kommunikatív viselkedés
= szóbeli közlés, eszközhasználat (papír, elektronikus) és a beteg testének és mozgásának vizsgálata
Az ágensek lehetnek információforrások és kimenetek is
Témák regisztrációja (Szöveganalitikai eredmények alapján)
Papíralapú regisztráció (a helyszínen, online)
Két regisztráló személlyel ellenőrizve a megbízhatóságot
Az átlagos Cohen féle kappa mutató 0,5274
A regisztrátum mérsékelt megbízhatóságú
Eredmények értelmezése
Négy betegklaszter azonosítása ebben a mintában:
1) Monotraumás betegek szövődménnyel vagy multimorbiditással (CL1) – 64 fő
2) Visszatérő betegek (CL2) – 17 fő
3) Multi- és politraumás betegek (CL3) – 25 fő
4) Ortopédműtétes betegek (CL4) – 54 fő (+ 1 fő adathiányos)
Az eredmények összhangban vannak a team-megbeszélések szöveganalitikai vizsgálataival
A nagyviziten regisztrált orvosi ágenshasználat szekvenciájának elemzése
Vannak-e szabályos elemek az ágenshasználat folyamán?
Szekvencia elemzés ("lag sequential analysis")
Betegklaszterenkénti szekvenciák
Eredmények értelmezése
A nagyvizitet vezető orvosokra általánosan jellemző szekvenciák
Lag1
(Likelihood ratio χ2 (324) = 1634,5158, p<0,05)
Lag2
(Likelihood ratio χ2 (324) = 1044,3064, p<0,05)
Lag3
(Likelihood ratio χ2 (324) = 940,9505, p<0,05)
Lag1
(Likelihood ratio χ2 (16) = 123,325, p<0,05)
CL1
(Likelihood ratio χ2 (324) = 836,8775, p<0,05)
CL2 – ns
(Likelihood ratio χ2 (324) = 200,3697, p>0,05)
CL3
(Likelihood ratio χ2 (324) = 435,4205, p<0,05)
CL4
(Likelihood ratio χ2 (324) = 488,159, p<0,05)
Megjelent szabályos elemekből álló szekvenciaminta az orvos kommunikatív viselkedésére a nagyviziten (H4)
Nem véletlenszerű a kommunikáció
Az egyes betegklaszterekre is külön illeszkedő mintázat jelent meg (H3):
(H1)
Szakemberek közötti különbségek a kommunikációban
(H2)
Az orvos vezető szerepet tölt be a team-munkában
(H3)
Betegklaszterek közötti különbségek a team-kommunikációban
(H4) Hierarchiát
tükröző, szabályos kommunikációs szekvenciák a nagyviziten
Az eredmények szintetizálása
(H5)
A vizsgált rehabilitációs team-munka interdiszciplináris jellegű
Kérdések.
hamornik@erg.bme.hu
A beteg körüli teamet alkotó szakemberek között megjelentek különbségek a kommunikatív viselkedés mennyiségében és minőségében is
Egyéni szintű okok
Egyéni különbségek
(kiégés, stressz)
Rokonszenvi viszonyok
Tematikus okok
(ellátási igény, közös feladatok aránya)
Team szintű okok
Tranzakítv emlékezet:
Az elosztott eltérő tudást az orvos koordinálja, veszi igénybe mint vezető
Szervezeti szintű okok
A klasszikus hierarchikus egészségügyi modell
Az orvos dominál
A H1 hipotézis egyéni, team és szervezeti szinten is alátámasztást nyert
(Ellis, 2006; Wegner, Erber, & Raymond, 1991)
(Benham-Hutchins & Effken, 2010; Csabai & Molnár, 1999; László & Hunya, 2008)
Az orvosok a beteg körüli teamben, kommunikációjukban és kommunikatív viselkedésükben vezetőként nyilvánulnak meg
Alátámasztja a H1 hipotézist
(Salas, Rosen, Burke, Goodwin, & Fiore, 2006; Benham-Hutchins & Effken, 2010)
(Benham-Hutchins & Effken, 2010)
Túllépés a hagyományos hierarchikus egészségügyi modellen:
A teamekben a közös tudás kialakításához az összes szakember bevonása szükséges
Akik azonos mértékben és minőségben nyilvánulhatnak meg az információcsere alkalmakon
(Eldar et al., 2008)
Az orvos hierarchikus vezetését a koordináló, team-tudást kialakító, támogató, fenntartó vezetői szerepe kell, hogy átvegye a jövőben
Mindkét információcserére szolgáló alkalommal megjelentek eltérések a kommunikáció mennyiségében és minőségében a betegklaszterek szerint (H3 alátámasztást nyert)
CL1 – Monotraumás betegek szövődménnyel és multimorbiditással
A team-megbeszélésen kevesebb hozzászólás, kevésbé a gyógytorna témájában (nem tudnak résztvenni a szövödmények miatt)
Nem használják ki a rehabilitációs team teljes kapacitását, mivel ebben szövődményeik akadályozzák őket
A nagyvizit szekvenciájában az őket érintő az ápolási kérdések a beteggel való kommunikációban a vizit elején előtérbe kerülnek, amennyiben a vezetőápoló jelen van.
CL2 – Visszatérő betegek
A team-megbeszélés:
a beteg szociális háttere fontos téma – már rehabilitált betegek
A nagyviziten:
Jelentős segédeszköz téma említése – protéziscserére jöttek vissza általában
A legfontosabb bemeneti ágens a beteg – rehabilitált, önálló életvitelű, belátással rendelkező, tapasztalt személy
Az ápolók megnövekedett bevonása – segédeszközhasználat támogatása és személyes ismeretség (visszajött)
Az ápolók közvetítő szerepe a betegek és a további egészségügyi szakemberek között ezért felerősítődik (László & Hunya, 2008)
Nincs rájuk egységes nagyvizit szekvenica: esetükben nem kötött az orvosok kommunikatív viselkedése
Heterogén klaszter, és kisebb kockázatú ellátási feladat, kevésbé szükséges a standardizált, kötött kommunikáció
(Grote & Zala-Mezö, 2004; Sexton & Helmreich, 1999; Soós, 2010)
CL3 – Multi- vagy politraumatizált betegek
Ellátásuk a a legkomplexebb feladat
Fő terápiájuk a gyógytorna (győgytornászok aktivitása nagy
A team-megbeszélésen ők állnak a team-kommunikáció fókuszában
A nagyviziten:
Az orvoskollégákkal való gyakori interakció – több testtájat érintő, súlyos, életveszélyes sérülések komplex ellátása
A segédeszköz az orvosok közötti diskurzusba került bele (fontos!)
A beteget bevonják a diskurzusba (mentálisan épek, és fiatalok – átl. 48,88 év)
CL4 – Ortopédműtétes betegek
Nagyviziten az orvosok megnövekedett bevonása – a korábbi műtéttel kapcsolatos információ megosztása (pl. csípőprotézis beültetése)
Az ápoló nem vonódik be a beszélgetésbe – háttérbe szorul az ápolás
Rutin ellátás a kezelésük
A szakemberek tudása átjárható az egyes betegklaszterek ellátásai között, – Ezért a tudást szervező sémák a MOP-ok (memory orgnanization packages) felelősek (Schank, 2004)
A különböző klaszterek közötti váltás nagyobb erőforrást igényel (hatékonyság ellen hat)
Betegklaszterek szerinti homogenizáló betegelosztás segíthetné a hatékonyabb interdiszciplináris team-munkát
Nem egységes team-tudás van, hanem betegklaszterekre (helyzetfüggően) kialakított mentális modellek (Klimoski & Mohammed, 1994)
Az orvosok kommunikatív viselkedésében szabályos sorrendi mintákat azonosítottam, azaz szabályos koreográfia jellemzi ezen információcserére szolgáló alkalmat (H4 alátámasztást nyert)
A hierarchia a diskurzusban aszimmetrikus helyzetet teremt:
A vezető pozícióban lévő orvos, a különböző fokú hatalmi távolságban elhelyezkedő szakemberek és a beteg között aszimmetrikus függés jön létre (Clarke & Argyle, 1982)
Hatással vannak a szekvenciára rokonszenvi és funkcionális (tematikus) kapcsolatok is (H1, H2)
Ez a szekvencia a mozgásszervi rehabilitációra jellemző, más területen más funkcionális prioritások vannak
Az ápolók alulértékelése jellemzője az egészségügy több területének nemzetközi szinten is (Long et al., 2003)
Általános az elkülönülésük a gyógytornászoktól
A hatékony team-munkához és magasabb szintű pszichés egészséghez: A hierarchikus és a rokonszenvi viszonyokkal átfedő funkcionális kapcsolatokat át kell alakítani (Eldar et al., 2008; Kovács, 2006; Mérei, 2004)
A kapott kommunikatív viselkedéses szekvencia hasonlóságot mutat Sørby és Nytrø (2007a) által leírt ágenshasználattal
A beteg bevonása (pl. CL2) a hatékony team-munka egyik bizonyítéka
Az információcsere alkalmak közül a team-megbeszélés nem működik az interdiszciplináris team-munkához illeszkedő módon
Referáló jelleg (orvosi kikérdezés)
A szakemberek egy részének inaktivitása
A nagyviziten megjelent hierarchiát tükröző szabályos orvosi kommunikációs szekvenica az átfedő szerepekkel és horizontális kommunikációval ellentétes
Az ápolók és a gyógytornászok általános elkülönülése is ezeket erősíti
Az interdiszciplináris team-munka facilitálása:
Az ápolók támogatásával
A szerepek közötti hierarchia csökkentésével
Az összes team-tag autonóm szereplőként való bevonása szükséges (Benham-Hutchins & Effken, 2010)
A vizsgált intézetben bevezetett team-alapú ellátás ezek mellett is megfigyelhető
Van team-kommunikáció a beteg körül, amely azonban mint interdiszciplináris team, még nem minden team-tagot integrál
A team-munka az interdiszciplináris és a multidiszciplináris közötti átmenet
Ezek inkább a multidiszciplináris kommunikációra utalnak
A mozgásszervi rehabilitációban megfigyelt team-kommunikáció magán hordozza a hierarchikus egészségügyi szervezet jellemzőit – szabályos szekvencia és az orvosok domináns szerepe
A team-munka támogatására a hierarchia csökkentésével és az összes szakember bevonásának erősítésével lenne mód
Kitekintés
Az együttműködés és az interdiszciplináris team-munka emberi feltételeit teremti meg.
A szociális készség alapú képzések
A team-munkát támogató technológia és eszközök fejlesztése
A támogató technológiák úgy fejleszthetőek hatékonyan, hogy azok a valós igényekre reagálnak – requirements engineering (Sørby, Melby, et al., 2006)
A team-munkát fizikai (papír-alapú) eszközökkel támogató megoldások: osztályos információs táblák (Xiao et al., 2002; Xiao, 2005)
Frissülő, mindenki számára látható beteginformációk
Az osztályos dolgozók munkaterhelését is mutatja egyben
A szakértői team az intelligens eszközökkel szakértői rendszerré alakulhat (Hutchins, 1995)
Egyszerre van jelen az egyszerűsítés, és a tömörítés folyamata
A hálózatkutatás megközelítése
A kommunikáció ablakká válik, amin keresztül betekinthetünk a társas helyzetben tevékenykedő egyén kognitív rendszerébe, valamint a teamben zajló folyamatokba (Hutchins, 1995)
(Clarke & Argyle, 1982)
Forrásintenzív fizikai munkakörnyezet
Együttműködés-igényes
Ebben a vezető szerepe fontos (az orvosé)
A team-tudás kialakításában és fenntartásában fontos
Magas kockázatú környezetben az explicit kommunikáció standardizált (akkor hatékony) pl. NPP – (Juhász & Soós, 2007)
Az orvosi szaktudást a kauzális, az analitikus és a tapasztalati tudás koordinációja adja meg
(O’Leary, Mortensen, & Woolley, 2011)
(Sørby, Nytrø, & Røst, 2006)
(László & Hunya, 2008; Benham-Hutchins & Effken, 2010; Butt & Caplan, 2010; Xiao, 2005)
(Boshuizen & Schmidt, 1990)
Heti rendszerességű
formális információcsere alkalom
Jelen vannak:
A beteg (a beteg ágya körül, a kórteremben zajlik a vizit)
Orvosok, Gyógytornászok, Ápolók, Pszichológusok (osztályos)
Szociális munkás, Ergoterapeuta (nem osztályos)
A heti rendszerességgel
Jelen vannak:
Orvosok, ápolók, gyógytornászok (osztályos)
Ergoterapeuta, szociális munkás, munkapszichológus, sportterapeuta (nem osztályos)
A H5 így nem támasztható alá
További fejlesztendő területek
Az elemzés kiterjesztése:
Több osztályra/intézményre
Nem csak rehabilitációs területre
A betegek elégedettségének vizsgálatára
A kommunikáció és a team-kommunikáció bemutatása a rehabilitációs orvoslás területén (mint nem akut orvosi területen)
A kommunikáció az a kiemelt team-folyamat, amely a közös tudást kialakítja, és fenntartja – ezért használom fel adatforrásként
E cél érdekében dolgoztam ki empirikus módszereket, amelyek a vizsgálati terepen alkalmazhatóak
A tartós tudás kialakulása és reprezentálásának módjai az emlékezeti rendszerben
A dinamikus emlékezeti rendszer (Schank, 2004)
A teamek strukturáltak, egy közös célért jöttek létre, amelynek eléréséhez koordinált cselekvésekre van szükséga
A teamek felépítésének leírása: Mérei Ferenc szociometriája
A társas szintű emlékezés módjai:
A tranzaktív memória (társak, mint kihelyezett emlékezeti tárak)
Az emlékezet társas funkciói (rokonszenvi hatás az emlékek megosztásában)
A team-tudás
A szétosztottan, vagy épp közösen birtokolt tudás
(Cooke, Salas, Cannon-Bowers, & Stout, 2000)
A kommunikáció mintázata, hálózata meghatározó
A kommunikáció egészségügyi szervezetre jellemző specifikumai
A biomedikális szaktudás specifikumai
A szakértői tudás egy specifikus formája
Ennek elsajátítása, fenntartása, alkalmazása és megosztása különleges folyamatokat igényel
Ez egyfajta speciális tömörítés, sémákba és forgatókönyvekbe rendezés
A szakmai fejlődés során fokozatosan alakul ki, és válik egyre tömörebbé (knowledge encapsulation)
Elméleti feltevés
Módszertani feltevés
A nagyviziten az orvos kommunikatív viselkedéses szekvenciájában a hierarchia viszonyai tükröződnek elvárásaim szerint
Ezt a team-munkát az orvosok, mint vezetők koordinálják.
A beteg nem vesz rajta részt
18 szakember vett részt összesen
4 elemzett megbeszélés (2 órásak)
28 beteg került említésre a 4 megbeszélésen legalább háromszor (19 férfi, 9 nő, átlag életkor 56,71 év)
A kommunkáció hálózatelemzése
A hangfelvételen rögzített beszélgetések során 58 beteget említettek (32 férfi, 26 nő, 58,86 év átlagéletkor)
18 szakember vett részt a megbeszéléseken összesen
A beszélgetések fő témája a segédeszköz volt (protézisek és más rehabilitációs eszközök)
A betegről folyó beszélgetést a beteg kezelőorvosa vezeti: minden témában megszólal az orvos (vezet integrál – H2)
Gyógytornászok aktivitása magas még (H1)
Az egyes klaszterekkel kapcsolatban eltérő témák kerültek említésre (H3)
17 szakember vett részt benne
161 beteg került interakcióba az orvosokkal a vizsgált viziteken (99 nő és 62 férfi, 64,81 év átlagéletkorral)
Az orvosok követése a nagyviziten 3 hónapig
Az orvos vezető-koordináló szerepe megjelenik a viziten (H2):
A témák széles spektrumát fedi le bemenetként és kimenetként egyaránt (Brown, 2008; Sørby & Nytrø, 2006)
Milyen orvosi ágenshasználati sorrend jelenik meg a véletlentől eltérő valószínűséggel?
(Hewes & Poole, 2012; O’Connor, 1999)
Kivéve CL2 visszatérő betegekre – Heterogén csoport, akikre nincs egységes információkezelési szekvenciája az orvosnak
Az egyes klaszterek igényeihez igazodó szabályos kommunikatív viselkedés jelent meg
Hierarchiához, rokonszevi és tematikus viszonyokhoz illeszkedő sorrend (Orvosok egymás közt, ápoló-gyógytornász elkülönülés) – H2
Valódi team-munka jelent meg, mivel az írásos ágensek tartalmát szóban megosztják, vagy ahhoz hozzászól a team (H5)
Hozzá viszonyítottan mindenki más korlátozottan autonóm
Ebben a modellben az ápolók és a nem osztályos szakemberek hátraszorulnak, ami indokolhatja kisebb aktivitásukat
A különbségek mindkét vizsgált információcsere alkalmon megjelentek
Ezt a szekvenicát meghatározza az egészségügy szervezeti hierarchiája (László & Hunya, 2008)
A segédeszköz témája emelkedett ki egyedül a visszatérő betegeknél (CL2)
Az ágenshasználatban is megjelentek eltérések a klaszterek között
A beteg akkor nyugodt és elégedett, ha az őt ellátok ugyanazt tudják róla
És egységesek az ellátás céljaiban
A kereszt-tréning (cross-training): egymás munkafeladatainak megismerése által segíti a szakterületek közötti határok gyengítését (Eldar et al., 2008; Mohammed & Dumville, 2001; Nemeth et al., 2008)
Elektronikus betegnyilvántartás, kórlapot kiváltó mobil informatikai eszközökkel használható adatbázisok (Sørby, 2007)
A kommunikáció ablakká válik, amin keresztül betekinthetünk a társas helyzetben tevékenykedő egyén kognitív rendszerébe, valamint a teamben zajló folyamatokba (Hutchins, 1995)
Mint a szakértői team vezetői, meghatározzák az információkeresést
A kezelési utasításaikkal meghatározzák a team tagjainak feladatait, illetve azok prioritását
A koordinált közös munka megvalósításában elsődleges szerepet vállalnak, ami következménye is a hierarchikus szervezetben elfoglalt magas és autonóm pozíciójuknak
Különböző betegek – különböző információs igényekkt támasztanak a team-munkával szemben
Betegklaszterekre illeszkedő szekvenciák: eltérő betegség-forgatókönyveket (illness scripts) és tudástartalmakat, mint tömörített egységeket hívnak elő
(Boshuizen & Schmidt, 1990; Custers, Boshuizen, & Schmidt, 1998; Van De Wiel, 1997)
Az átvitel, a váltás a klaszterek között csak egy határig gazdaságos
(O’Leary et al., 2011)
A különböző betegek köré különböző teamek alakulnak, így a szakemberek több különböző jellegű team tagjai egyszerre
Ez a klasszikus hierarchikus egészségügyi szervezeti modell részbeli gyengítését igényli
A betegklaszterek között különbségek mutatkoztak (H3):
Full transcript