Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

Szerb Antal: Utas és holdvilág

No description
by

Zsófia Bódi

on 26 December 2013

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Szerb Antal: Utas és holdvilág

Szerb Antal: Utas és holdvilág
A polgári világ, a karakterek jelképei
a szükséges viszonyítási pont
- munka, pénz, konvenciók világa
- rendszeres és komoly munkavégzés, a felnőttek világa
ennek a világnak a megtestesítői
- nagypolgári nívón: Zoltán alakja
- középpolgári szinten: Mihály apja
- Erzsi: "luxusnő"; dekoratív árucikk
- Sári: a modern karrierista nő
- Millicent: éretlenség, ostobaság, felszínesség, jólét, üresség
amik rombolják a biztonságos, polgári világot: ?
Röviden a fogadtatásról és a keletkezésről
„Most regényt írok a nosztalgiáról. Olyasminek kellene lennie, mint a Le Grand Meaulnes, és a Les Enfants terribles. A regény cselekménye természetesen Itáliában játszódik. Assisi, Gubio. Jártál ott?” (Szerb Antal egy levelében)
Vallástörténet és mitológiák
Waldheim alakjában fut össze
- groteszk figura: nézetei komolyak, de kontextusuk
komolytalan
-- életmód, környezet
-- nőéhsége szolgálatába állítja a tudományt
- Kerényi Károly, Franz Altheim, Zolnai Béla

Utazás
három párhuzamos szál: lélek, történelem, társadalom
- mindhárom esetben befelé, visszafelé, lefelé
-- ezért nevezhetjük Mihály utazását "egzisztenciális
alászállásnak"
de fontos szerepet kap a földrajzi értelemben vett utazás is
saját halál
Sigmund Freud
Bildungsreise
vallástörténet
városszöveg
pszichoanalízis
Kerényi Károly
önéletrajzi vonások
Rilke
genius loci
„Van Szerb Antalnak egy regénytanulmánya, Hétköznapok és csodák, amelyben kifejti a modern regény elméletét. Ennek az elméletnek a megtestesülése Mihály, aki magában foglalja a hétköznapokat és a csodákat is. […] Szerb Antal tehát szépen és szabályos mérték szerint hozzáigazítja regényét az elmélethez. Megírta a modern mintaregényt” (Halász Gábor, Nyugat)


elismerik műveltségét, elbeszélői te-
hetségét, hangulatteremtő erejét
kifogásolják hatásvadász dramaturgi-
áját, dekadens hangvételét és szexuális
miszticizmusát
1937. kitör a második japán-
kínai háború
- küszöbön a II. világháború
„Szerb Antal az a furcsa eliteíró, akinek vágyálma, hogy mesterember legyen. Valósággal szégyenli erényeit, nagy tudását, (...) erőltetetten könnyeddé szelídíti, ha a nagyközönség felé fordul; bár fölényével gyűrhetné le, elfogódva tiszteli az ismeretlen olvasót” (Halász Gábor, Nyugat)
ellentétben (akik valamiért nem illeszkednek bele a polgári világba):
- Ervin: lemond a világi javakról
- Éva: a pénz "szükséges rossz"; megszerzi, lopással,
emberek befolyásolásán keresztül, de egyáltalán nem
pénzorientált életet él (mint mindenki a polgári vi-
lágban)
-- femme fatale karakterkör
-- Mihály végzete
-- az ősi ösztönvilág egy darabja
-- Erzsi totális ellentéte
- Tamás: undorodik a pénztől
- Szepetneki: a pénz maga még érdekli is, de nem meg-
élhetése szempontjából
- Waldheim: semmi nem érdekli a tudományon és a
nőkön kívül; többnyire koplal, pedig megengedhetné
magának, hogy jól éljen
És Mihály?
a pénzhez mint a polgári világ egyik jelképéhez való viszonya: csak a jólét látszatának fenntartására van lehetősége
- ebből a szempontból is a határvonalon
Mihály többi szereplőhöz képest átmeneti jelenség
- sem az autentikus, ösztöni lét kockázatait,
sem a polgári élet korlátait nem képes
vállalni
mi az örvény?
Turizmus
a Bildungsreise hagyománya
(német = 'tanulmányút')
- 18. századi Németország, felvilágosodás
eszméinek köszönhetően
- fő cél: Olaszország
eszköz, segítségével egyszerre alkot külső
szemlélői, illetve beavatott pozíciót
- itt is határon táncol
nem tömegturizmus, Szerb (és Mihály is) igyekszik a sznobizmus és az ellensznobizmus határán maradni


A harmadik torony c. mű
Lélek, történelem, társadalom
utazás a történelem korszakaiban, utazás a
gyerekkorba és utazás a kezdeti időbe
(mely a történeti időtől megkülönböztetendő)
elfojtás - "felületi kezelés"
- szökés
Városszöveg
a várost rendezett szimbolikus struktúrának, azaz szövegnek tekintő szemlélet
létrejön egy hangulati burok
- nosztalgia, neurózis, a történelem bálványozása
-- ez a hangulat teszi élővé a városi környezetet
Mihály számára a város a történelem szellemének allegorikus leképeződéseként jelenik meg
- azzal, hogy emberek haltak meg
benne, válik élővé egy épület
egy épület, egy utca, egy tér nem élet nélküli kövek halmaza
– mert emberek lakják/használják
– mert történelmi asszociációk és biográfiai
megfelelések töltik fel élettel: a városszöveg
voltaképpeni jelentésével
a turista indiszkréciója, találkozás a hely szellemével
valami titkos, valami intim

A sikátorok
sötét, veszélyes, indiszkrét, csapdaszerű
- "bűvölet és eksztázis": a sikátor azt a kamaszkorból
megmaradt, csábító veszendőség-érzetet idézi elő
-- "végre hazaérkezett" - utalhat valamiféle védettség,
körülöleltség érzetére is, és persze a gyerekkori vágyra,
hogy olyan helyen lakjon, "ahol minden
félnégyzetméternek külön értelme van"
--- a kísérteties otthonosság paradoxona
liminális hely (liminális = küszöbhelyzet)
- státusznélküliség, társadalmi kívülállás
A liminális helyek
liminális hely (liminális = küszöbhelyzet)
- státusznélküliség, társadalmi kívülállás
az utolsó állomáson, a Trastevere leírásában kapnak hangsúlyt
- egymásra torlódnak Mihály (és Szerb)
neurotikus rögeszméinek díszletei

Róma
Mihály sorsmetaforája
- Mihály sorsa pedig Éva kezében
történelmi, építészeti, vallási összetettség
fontos az antik-pogány és a keresztény kultúra
kettőssége
a hely szelleme a természet nyers, pogány szellemét, vagy a természet pogány isteneiben megtestesülő ideát testesíti meg
- panteista tájszemlélet
- az Utas és holdvilág vallásosság-képe alapvetően
pogány (a táj istenítése, pogány-antik kultikus helyek, haláldémonok és kísértetek)

Tájábrázolás
nem csak a város, hanem a táj
is kulturális képződmény: a természet és a
kultúra együtthatásának eredménye (a kör-
nyezet és az épített világ összhangja)
a tájba az ember is beletartozik
tér-érzékeny szemlélet
ahogy Mihály rádöbben arra, hogy a toszkán táj szépsége a valódi lét megtestesülése, úgy válik egyre feltűnőbbé Millicent üressége
Waldheim vallásról szóló "kiselőadása" magába foglalja
- Kerényi nézeteit,
- a Hétköznapok és csodák vallásszemléletét;
- folyamatosan reflektál az Utas és holdvilág
történéseire
- ill. összefoglalja az antik „halálmitológia” lényegét
-- a szerelem és a halál misztikus összefonódása
"Halál, halál, halál, mindenütt csak halál" (Devecseri Gábor)
kelta halálfelfogás:
„A kel­ta val­lás­nak ezek az em­lé­kei, mint tud­juk, a ha­lál­nak a bor­za­lom-­mal el­len­ke­ző as­pek­tu­sát mu­tat­ják, a szé­pet, a von­zót, a bol­do­got; a ké-­sőb­bi kel­ta val­lá­sos em­lé­kek sze­rint a halálország nem a bor­zal­mak, ha-­nem a bol­do­gok szi­ge­te. […] A kel­ta val­lás és ve­le együtt a Brán-mítosz a ha­lál­nak a bol­do­gok szi­ge­te ér­tel­me­zést ad­ta: örök élet­té, és örök gyö­-nyör­ré ér­tel­mez­te a halált”. (Honti János, népmesekutató)
- Brán királyfi legendája
a halálvágy civilizálása
pogány - keresztény kultúra
a civilizáció tokot képez a kezdeti ösztöni létezés körül
"biztonságos" elszigetelés
- ennek köszönhetően létrejön az a kulturális tér,
amelyben az ember otthonosan mozog
- de az elfojtás egyrész neurózist okoz (Freud), másrészt
vitalisztikus erőket semmisít meg
Mihály is elfojt, ez is része az Ulpius-házzal szemben elkövetett árulásának
érzi a halál vonzását, de nincs elég bátorsága, vagy inkább gondolkodásbeli szabadsága
- nagyon nehezen hagyja
figyelmen kívül a hagyományos,
tanult halál-asszociációkat
Sheela na gig
Szexualitás
vérfertőzés (Tamás és Éva), homoszexualitás (Tamás és Mihály), illetve átvitt értelemben nekrofília (Tamás halála után: Tamás és Mihály; Tamás és Éva)
- Mihály Éva iránt érzett "szerelme" jórészt Tamásnak
is szól
- erre a nekrofil jellegre ráéerősít a hangsúlyos halál-
kultusz, illetve Tamás "élőhalott" jellege, "kísértete"
- pedig Mi­hály el­te­met­te őt, tu­da­ta alá rej­tet­te
Tamás em­lé­két, hogy meg­al­kot­has­sa pol­gá­ri én­jét
-- így Ta­más­hoz va­ló vi­szo­nyá­ban egy­szer­re van je-
len ez a „te­me­tet­len­ség”, il­let­ve a ha­lot­tal – és az
Ulpius-ház eti­ká­já­val – szem­be­ni áru­lás
Ta­más „nő­i­e­sen fi­ús” ka­rak­te­re; az androgün jel­leg egy­szer­re utal az em­be­ri nem ere­de­ti ter­mé­sze­té­re, il­let­ve mi­to­lo­gi­kus ide­gen­ség-­gel ru­ház­za fel Ta­mást
min­den sze­rep­lő va­la­mi­lyen ka­rak­te­res nő- vagy fér­fi­tí­pust kép­vi­sel
- az ame­ri­kai Millicent csak éret­len­sé­gé­nek és os­to­ba­sá­gá­nak
köszön­he­tő­en kü­lön­bö­zik Er­zsi okos és érett sze­mé­lyi­sé­gé­től,
Éva viszont min­den­ben el­len­té­te Mi­hály fe­le­sé­gé­nek, ép­pen
ezért vá­lik fon­tos­sá
- Lutphali Suratgar: maga a férfiasság és a kéj, a veszély és a
vonzás ambivalenciáján alapuló figura (Éva karaktere is ezen
alapul
-- ellenképei: Sári és Erzsi; Ervin, Ellesley, Tamás és Zoltán
Konklúziók
A saját halál
az, ami életünk során megérik bennünk
csakis és csakis hozzánk tartozik
tudjunk különbséget tenni a halál biológiai-fiziológiai és ezen túli, metafizikai volta közt
"(...) minél magasabb szintet érünk el a végesség, az elmúlás vonatkozásában a létezők rendjében, annál inkább csökken az elmúlás jelenségében az, amit puszta létszerűségnek nevezünk, s annál inkább nő meg az, amit értelemszerűségnek nevezhetünk. S pontosan az ember az, akinek esetében az értelemszerűség kerekedik a létszerűség fölé. A biológiai halál szintje fölött ott van még a hermeneutikai halál." (Csejtei Dezső)
Mi­hály szá­má­ra e gesz­tus­ban kel­le­ne te­tő­ződ­nie an­nak az azo­no­su­lá­si vágy­nak, mely­től hajt­va Ta­más és Éva em­lé­két nyo­moz­ta Olasz­or­szág­ban, így ta­lál­hat­na vis­­sza éle­te ér­tel­mé­hez, az Ulpius-ház eti­ká­já­hoz
- meg­te­rem­te­né Ta­más és Mi­hály azo­nos­sá­gát
- vis­­sza­von­ná Mi­hály áru­lás­ként ér­tel­me­zett fel­nőtt­ko­rát
"Saját halálát add meg, Istenem,
mindenkinek, azt mi létében érik,
amelyben vágy volt, ínség s értelem."
Rainer Maria Rilke: Történetek a jóistenről
Mottóelemzés
I. Nászút
Lázongva vallok törvényt és szabályt.
S most mi jön? Várom pályabéremet,
Mert befogad s kitaszít a világ.

François Villon
(Ford.: Szabó Lőrinc)

előrevetíti a regény alapproblémáját
Mihály élhetetlensége, a belső tévelygés miatt létrejövő "sehogy se jó" érzés
az ajánlásból kiragadva
- felszólító szövegkörnyezet
II. A bujdosó
Tigris, tigris, éjszakánk
Erdejében sárga láng...

William Blake
(Ford.: Szabó Lőrinc)

archaikus vadság
a tigris egyrészt a gondviselés előtti, vagyis dionüszoszi vadságot-ösztönerőt testesíti meg, de emellett az isteni rendet, a teremtésben megmutatkozó tervszerűséget is
a teremtő szándék misztériuma
panteizmus
a mesés kelet
- a perzsa
III. Róma
Go thou to Rome - at once the Paradise,
The Grave, the City, and the Wilderness.

(„Menj Rómába – mely egyben temető
és Édenkert, város és vad vadon” - Somlyó György ford.)

Shelley: Adonaïs

Keats halálára íródott (An Elegy on the Death of John Keats)
„Menj […] hol a rom ködös csúcsként meredő / s ékül illatos csalit s buja gyom / virágzik a csupasz csontvázakon; menj amerre a hely szelleme visz […] / Körül málló falakon pislog az / Idő, mint lassan hamvadó zsarát / s áll, kényes csúcsba szökve, egy magas gúla, beárnyalván annak porát / kit elpihenni ide vont a vágy”
a strófa, amiből való az idézet, a Római köztemetőbe vezet
- a szöveg befolyásolja önmagát
"menj amerre a hely szelleme visz": Mihályra értelmezhető
a Vadság, a Paradicsom, a Kert és a Város az archaikus és a modern világ kettősségét jelképezik
városszimbolika
a Rituale Romanumból
- de ha nem onnan lenne, a katolikus egyház akkor is nagyon erősen köthető Rómához
"A pokol kapujából ragadd ki, Uram, az ő lelkét!"
- a záró fejezet valamilyen formá-
ban válasz kell, hogy legyen a
kérésre
- mi a pokol kapuja?
-- ebből fakadólag: mi tehát a vá-
lasz?
A mottók együtt

mind a négy mottó "párbeszédes" (két fél között hangzik el)
- Villon ajánlása a herceghez
- Blake kérdése a tigrishez
- Shelley útmutatása
- a halotti könyörgés
mindegyik mottóban alárendelt a másik félnek a beszélő
mind feltételez valami reakciót
kérdések és felszólítások
a közös pont: a világ értelmezésére tett kísérletek
- énközpontúlag
- az archaikus erőt, a teremtést, a születést kutatva
- a történelmi múlt és jelen kölcsönhatásának
segítségével
- a vallás, a hit segítségével
IV. A pokol kapuja
V. A porta inferi R. erue,
Domine, animam eius.

Officium defunctorum.

az idézet a halotti zsolozsmából származik, melyet halottak napján szokás elmondani
párbeszédes forma
Címelemzés
"utas és" - következtetés: amin utazik, amivel utazik
Hold: a Nap megfogdítása
- fényt ad, de az éjszakában
-- baljóslatú, félelmetes, rideg, ugyanakkor
megnyugtató a jelenléte, utat mutat, vezet
- Assissi Szent Ferenc: Naphimnusz
-- a sötétségben is világító égitestek Isten
jelenlétének és segítő szándékának jelzői
--- az ember magától nem látna a sötétben,
szüksége van erre az útmutatásra
-- "hold nénénk" - a Hold neme nő (a Napé pedig fér-
fi! - "urunk-bátyánk a nap")
--- egymás kiegészítői
- legendák, mesék
-- azért gyártjuk őket, hogy segítsenek földolgozni
valami befogadhatatlant
--- a Hold kettőssége is ilyen: egyszerre függünk és
tartunk tőle
termékenységszimbólum
- nőiesség
a víz szimbóluma
- az élethez elengedhetetlen
- tisztaság -> vallás
- ősiség
"Félálomban szakadékos, vad tájat látott maga előtt, a táj ismerős volt, és még félálomban eltűnődött, hogy honnan ismeri ezt a szűk völgyet, ezeket az izgatott fákat, ezt a stilizáltnak látszó romot; talán Bologna és Firenze közt látta a vonatból, azon a gyönyörű útszakaszon, talán bolyongása közben Spoleto fölött, talán egy Salvatore Rosa-képen valamelyik múzeumban. A tájnak baljóslatú és veszendő hangulata volt, és veszendő volt az a kis figura is, az utas, aki botjára támaszkodva ment át a tájon, feje fölött a hold világa. Tudta, hogy az utas nagyon régóta megy egyre elhagyatottabb tájakon, izgatott fák és stilizált romok alatt, viharok és farkasok rettegtetik, és talán nincs más senki sem, aki olyan éjszakában vándorolna és olyan egyedül."
"Apja elaludt, és Mihály kibámult az ablakon, a hold fényében próbálta kivenni a toszkán hegyek körvonalait. Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."
utolsó pár mondat:
- a sors elől nem lehet megszökni
- a többség mindig erősebb, nem lehet kilógni
- az "élni kell" félmondat indoklása totálisan szembe-
megy minden kamaszkori, Ulpius-házbeli
gondolattal
-- a "felnőtt" világ konklúziója?
androgün (a görög androsz, 'férfi' és güné, 'asszony' szóból): olyan elképzelés, amely szerint az ember eredetileg kétnemű. Összetevői: 1. A férfi és női jelleg kezdettől a lét két pólusa: a kettő közti feszültség azonosságként oldódik föl a szellemben, nem válik szét. - 2. Az, hogy az egyes emberekben szétválik ez a 2 pólus, arra mutat vissza, hogy valamiféle törés, szakadás állt be a kozmoszban.
tehát Mihály még a polgári létbe való visszautazásakor is látja a Holdat
sejtetés: valószínűleg soha nem lesz képes hátrahagyni, jön majd egy újabb és újabb szökés, egy újabb és újabb összeomlás
átértelmeződik a regény konklúziója
Full transcript