Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

A VILÁGŰR KUTATÁSÁNAK HŐSKORA

No description
by

Szmolak Joci

on 16 February 2014

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of A VILÁGŰR KUTATÁSÁNAK HŐSKORA

A VILÁGŰR KUTATÁSÁNAK HŐSKORA
Lajka az űrkutya
A szovjet Szputnyik–2 műhold fedélzetén Lajka (oroszul: Лайка; jelentése: Ugatós) kutya – fajtáját tekintve egy keverék – volt az első élőlény bolygónkról, amely Föld körüli pályára állt. A műholdat 1957. november 3-án indították Bajkonurból. Az űrutas eredetileg Moszkva utcáin kóborolt, és a sintértelepről választották ki kísérleti alanynak. A műholdnak nem volt visszatérő egysége/képessége, ezért Lajkára egyébként is halál várt, de a szovjetek sokáig azt terjesztették, hogy több napig életben volt, ám mint később bebizonyosodott, a Föld körüli pályára állás után néhány órával elpusztult. Biológiai küldetést kellett volna végrehajtania, amelyben az élő szervezet űrbéli viselkedését tanulmányozzák.
Az első és eddig egyetlen
magyar űrhajós
Farkas Bertalan:
(64 éves) Gyulaháza
Nemzetiség: Magyar
Egyéb beosztás:
Vadászrepülős
Űrben töltött idő:
7 nap 20 óra 45 perc
Beválogatás :1978
Apollo-11 1969-es július 24-i
holdraszállás
Az Apollo-program ötödik űrutazókkal végrehajtott repülése az Apollo–11 volt. Az első kísérlet a holdra szállásra, amely egyben az első sikeres holdra szállás is lett. A holdprogram fő célkitűzése 1969. július 20-án teljesült, amikor Neil Armstrong és Edwin Aldrin sima leszállást teljesítettek a Mare Tranquillitatison (Nyugalom Tengerén), a Hold innenső oldalának egyik lávasíkságán. Később 2 óra 31 perc 40 másodperces időtartamú holdsétát tett a két űrhajós, amelyen 21,55 kg holdkőzet- és holdpormintát gyűjtöttek. Az expedíció harmadik tagja Michael Collins volt, aki Hold körüli pályán keringett a parancsnoki űrhajóval, míg két társa a holdkomppal (LM) leszállt a felszínre.
A sikeres holdra szállás máig ható, az emberiség legnagyszerűbb tudományos eredményei közé sorolt teljesítmény, emellett a hidegháborús katonai szembenállás idején egy, az egész emberiség eggyé válását elősegítő, szimbolikus esemény volt, amely rövid időn belül elvezetett a nagyhatalmak világűrbeli együttműködéséhez és a katonai enyhüléshez.
Valóság vagy összeesküvés:
valóban járt Armstrong a Holdon?
A rejtélyes zászló:
Az Apollo-11 holdraszállása alkalmával sok ezer fotó készült, ebből a legjobbakat nyilvánosságra is hozták. Több olyan felvétel is akad, melyen az amerikai zászló látszik, ami mintha lengedezne a szélben. Szél ugye nincs a Holdon, a felszíne teljesen levegőmentes. Roger Launilus, a washingtoni Smithsonian múzeum történésze szerint a zászló – mely amúgy az út során össze volt hajtogatva – nem a szél miatt lengedezik, hanem mert az asztronauta épp akkor szúrta le és épp gyűrődik ki.
A rejtélyes fotós:
Talán az egyik leghíresebb kép, amit a 69-es Holdra szállás alkalmával készítettek az, melyen a szkafanderes Neil Armstrong és a Sas (Eagle) nevű holdkomp tükröződik vissza Buzz Aldrin sisakjáról. A konteósok szerint ez a fotó azért hamisítvány, mert csak két asztronauta volt a Holdon, de mindketten látszanak a képen, a kamerát viszont látszólag egyikük sem fogta. Ki készítette tehát a felvételt?
A válasz: ők készítették. Phil Plait csillagász elmagyarázta, a fényképezőt az űrhajósok mellkasára rögzítettek, ezért nem látszik, hogy bármelyikük is a magasba emelné
A rejtélyes csillagok:
Az apollósok képein nincsenek csillagok, az összeesküvésre gyanakvók szerint ez is alátámasztja, hogy stúdióban vették fel az egészet.

Plait szerint, mivel az űrhajósoknak nagyon rövid expozíciós idővel kellett fotózniuk, a csillagok egyszerűen nem látszanak a képeken. Ezenfelül, mivel a holdfelszín visszatükrözi a napfényt, az erős csillogás is nehezíti a fényes pöttyök észlelését.
A rejtélyes árnyékok:
A Holdon az egyetlen fényforrás a Nap, az Apollo-11 képein azonban összevissza árnyékok vannak, olyanok is, melyek nem párhuzamosak egymással mindezt pedig a stúdiólámpák okozhatták – mondják a konteósok.

Launilus szerint tévednek, hisz több helyről jön a fény a Holdon. Ott van a Nap, aztán a Föld, mely visszaveri a fényt, az űrruhák, melyek szintén tükröznek és szintúgy a Hold felszíne. Launilus hozzáteszi, ráadásul ez a felszín nem sima, ez is okozhatja a nem párhuzamos árnyékokat.
A rejtélyes cuccok:
Mikor Armstrong és Aldrin elmentek a Holdról júliusban több mindent otthagytak. Például az amerikai zászlót, egy szeizmográfot (a képen), a Sas néhány darabkáját, szerszámokat stb. A Hubble űrteleszkóp azonban soha semmit nem látott ezekből, olyan tehát, mintha sosem jártak volna ott.

Plait szerint a valaha volt legerősebb teleszkópban a legkisebb dolog, ami a Holdon látható, valójában minimum akkora, mint egy ház. Tehát kizárt, hogy valaha is látni lehetne a Hubble-ben az apollósok otthagyott dolgait.
A szovjet Szputnyik–1 (oroszul: Спутник) volt a Föld első műholdja, az első űreszköz, amelyet a világűrbe juttattak. 1957. október 4-én állították pályára Bajkonurból R–7 hordozórakétával. Alacsony pályája miatt három hónap után megsemmisült a légkörben.
A Szputnyik–1 indításával kezdődött az űrkorszak. A Szovjetunió 1957-ben egy második műholdat is indított, a Szputnyik–2-t.
Szputnyik–1
Jurij Alekszejevics Gagarin (oroszul: Юрий Алексеевич Гагарин; Klusino, 1934. március 9. – 1968. március 27.) az első ember a világűrben – a Vosztok–1 űrhajóval indult 1961. április 12-én, Bajkonurból. Ezzel az emberes űrrepülések terén is megelőzték a szovjetek az amerikaiakat. Gagarin később már nem hajtott végre több űrrepülést. 1968-ban halt meg egy repülőgép-balesetben.
Az első űrhajós
A kiválasztás

Eredendően 27 vadászpilóta jelentkezett az űrhajósfeladatra, közülük négyen aspirálhattak a jelölésre. 1976-ban a szovjet vezetők ajánlották fel a lehetőséget a szocialista országoknak a közös űrrepülésre, amelyek 1978-ban kezdődtek. Ábécésorrendben, féléves időközökkel startoltak a baráti államok űrhajósai. A magyar jelentkezők közül ketten – Elek László és Buczkó Imre – itthon maradtak „vésztartalékként", Magyari Béla és Farkas Bertalan 1978. március 20-án családostul két évre kiköltözött Csillagvárosba.
Fedélzeti kísérletek

A magyar űrhajós magyar műszereket is vitt magával, amelyekkel kísérleteket végeztek a Szoljut–6 űrállomás fedélzetén. A Pille nevű kiváló magyar műszer ma is tartó karrierjét alapozták meg, az űrhajósokat ért sugárzást regisztrálták. A Balatonnal az űrhajósok szellemi munkavégző képességét vizsgálták. Berci élőben is bejelentkezett az űrállomás fedélzetéről, először hallatszott magyar beszéd a kozmoszban.
Iszonyú kemény landolás volt

Kubaszov és Farkas június 2-án bepakolta felvételeit, kazettáit a visszatérésre használt Szojuz kabinjába. Június 3-án déli egy órakor leváltak az űrállomástól. Mintegy 85 km magasan a visszatérő kabin belépett a sűrű légkörbe, négy percen át izzott a kabin külső burka, majd 9 km magasan kinyilt az ejtőernyőrendszer. 16 órakor értek földet, ám meghibásodtak a fékezőrakéták, így 40 g-s terhelés érte őket, amikor becsapódtak. Mintha két emeletről szabadesésben zuhantak volna. Az orvosok attól féltek, súlyosan megsérültek.
A két űrhajós a Szojuz-35 fedélzetén 1980. június 3-án ért földet Kazahsztánban.
A Vosztok-1 űrhajó
Full transcript