Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

Ivan Iljics halála

No description
by

Anikó Géczy

on 18 September 2016

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Ivan Iljics halála

Memento mori
Írói világa a tökéletességre teremtett ember világa
Hősei boldogságra vágyakoznak
T: a boldogság egyedül erkölcsi erőfeszítéssel, fejlődéssel közelíthető meg
T: mindenki egyazon törvény által meghatározott
Az ember küldetése: a szeretet életrendjének megvalósítása (egyébként öncélú az önmegvalósítás)
Szembenézni az IGazsággal – nihilizmus mindaz, ami elfedi az ember valóságos állapotát
Mihez IGAZodom
Jog-jobb
Pótlékok
SATAN – vádoló
Diabolosz – rágalmazó, pletykáló
A rossz erőket az embert meghaladó szellemi hatalomnak tekintette, de működéséhez emberi hatalomra van szükség.
Ártani csak annak lehet, aki hagyja, és aki FÉL
Ha az ember a világosságban keresi az útját, nem lepheti be életét a sötétség
A halál közelségében eloszlik a hazugság, Ivan Iljics megnyílik a valóság felé – eredménye már az 1. fejezetben:
„Arca azt fejezte ki, hogy amit meg kellett tenni, meg van téve és helyesen történt.”
Boldog halála figyelmeztetés az élőknek
Memento mori
Tolsztoj írói világa a tökéletességre teremtett ember világa
Hősei boldogságra vágyakoznak
T: a boldogság egyedül erkölcsi erőfeszítéssel, fejlődéssel közelíthető meg
T: mindenki egyazon törvény által meghatározott
Az ember küldetése: a szeretet életrendjének megvalósítása
Szembenézni az igazsággal – nihilizmus mindaz, ami elfedi az ember valóságos állapotát
Mihez IGAZodom
Jog-jobb
Pótlékok
Írói világa a tökéletességre teremtett ember világa
Hősei boldogságra vágyakoznak
T: a boldogság egyedül erkölcsi erőfeszítéssel, fejlődéssel közelíthető meg
T: mindenki egyazon törvény által meghatározott
Az ember küldetése: a szeretet életrendjének megvalósítása (egyébként öncélú az önmegvalósítás)
Szembenézni az IGazsággal – nihilizmus mindaz, ami elfedi az ember valóságos állapotát
Mihez IGAZodom
Jog-jobb
Pótlékok
SATAN – vádoló
Diabolosz – rágalmazó, pletykáló
A rossz erőket az embert meghaladó szellemi hatalomnak tekintette, de működéséhez emberi hatalomra van szükség.
Ártani csak annak lehet, aki hagyja, és aki FÉL
Ha az ember a világosságban keresi az útját, nem lepheti be életét a sötétség
A bűn legnagyobb büntetése a bűn maga – beépül az ember életébe, eluralkodik, megszokottá válik, elfelejtik, hogy bűn-
Elég egy apró hazugság, öncsalás, hogy elinduljon
Az egyszerű, hétköznapi élet is iszonyúvá válik így

Az igazi szabadság: a jóhoz igazodni
Aki késedelmet enged meg magának, foglyává válik a szituációnak, amelytől szabadulni akar – ekkor a rossz hamarosan az ember helyett, ellenére cselekszik majd.
Tolsztoj: A gyertya
„Rossz embert ölni, rosszért rosszal fizetni: azt hiszed, irtottad a rosszat, de lásd, magadban még nagyobb rosszat neveltél…”
„Ne állj ellen erőszakkal a gonosznak!”
Általában a bűnnel szemben vagyunk elnézőek, a bűnöst pedig elítéljük – fordítva kellene
A halál közelségében eloszlik a hazugság, Ivan Iljics megnyílik a valóság felé – eredménye már az 1. fejezetben:
„Arca azt fejezte ki, hogy amit meg kellett tenni, meg van téve és helyesen történt.”
Boldog halála figyelmeztetés az élőknek
Típusok már az 1. fejezetben
Geraszim: a halál Isten akarata – ártatlan tudat - egyszerű igazságaiba belenyugszik, mintha a bűn még nem uralkodott volna el – nem tudatos
Pjotr Ivanovics: ez a figyelmeztetés nem helyénvaló, rá legalábbis nem vonatkozik. Zavaró incidens Ivan Iljics halála – járja a saját útját, arról senkinek számot adni nem köteles.
Megzavart tudat – nincs igazi cél vagy értelem cselekedeteiben – utólag igazolja ezeket
Az ürességet élvezetekkel, győzelmekkel tölti ki – léte külső bizonyítékokra szorul
fájdalom
Hogy ebből az állapotból meneküljön, Ivan Iljics másféle vigasztalást, másféle ellenzőket keresett; az ellenzők rövid időre mintegy elfödték előle a rémet, de csakhamar összeomlottak... nem is összeomlottak, hanem inkább áttetszővé váltak, mintha Ő mindenen áthatolna, és semmi sem takarhatná el.
Részvét, együttérzés
„Attól a naptól fogva néha behívta magához Geraszimot, megkérte, tegye a vállára a lábát, s eközben elbeszélgetett vele. Geraszim szívesen, könnyen, egyszerűen és jóságosan teljesítette ezeket a szolgálatokat, amivel nagyon meghatotta Ivan Iljicset. Egészség, erő, életkedv mindenki másban sértette, csak Geraszimban nem; Geraszim ereje, életkedve nem keserítette el, hanem megnyugtatta.”
Ivan Iljics a 2. tudatban élt – haláltusája + találkozása az 1. tudattal: 3. lehetőség (már az 1. fejezetben –időrend felbontása – előrevetít
Külső események 2-3. fejezet, a többiben néhány mozzanat az eszmélő tudatból
comme il faut
Ivan Iljics élete a formaságok és a kellemesség jegyében
Munka, szórakozás, házasság
"Talán nem úgy éltem, ahogy kellett volna - hasított elméjébe a sejtelem. - De hogyan lehetséges ez, amikor mindent úgy csináltam, ahogy kell?" - mondta azután önmagának, s ezzel elvetette, mint képtelen és lehetetlen gondolatot, az élet rejtélyének ezt az egyedüli megoldását.”
"Nem az, ami kellett volna. Minden, amiben éltél és élsz: hazugság volt, csalás, amely eltakarta előled az életet és halált."
Tolsztoj fokozatosan építi le az életmód színfalait – egyre szűkebb a tér Ivan Iljics körül, hogy végre önmagára figyelhessen
Mi az, hogy ÉN, ki bennem ÉN?
Magányának utolsó idejében, ebben a szörnyű magányban, amelyben arccal a pamlag hátának fordulva feküdt, elhagyatottan a népes város közepette, nagyszámú ismerősének és családjának közepette - ebben az iszonyú magányban, amelynél teljesebb magárahagyatottság nem volt képzelhető sem a földön, sem a tenger fenekén, mondom, iszonyatos magányának utolsó idejében Ivan Iljics már csak a múltban élt.
Szalon
betegszoba
Idő koncentrálása – látszólagos megoldásokat hosszabban – azok mintegy magukat cáfolják meg
A megtalált bizonyosságok rövid, tömör, súlyos felismerések az utolsó, legrövidebb fejezetben
Minél lassabbak a külső események, annál gyorsabbak a belsők
Reggel van-e, vagy este, péntek vagy vasárnap, mindegy volt, egyre ment - mindig ugyanaz a sajgó, kínzó, pillanatra sem szűnő fájdalom; a reménytelenül távozó, de még nem teljesen megszűnt élet tudata; a félelmes, gyűlöletes halál közeledte - a halálé, amely az egyetlen valóság; és mindig ugyanaz a hazugság. Mit számítanak itt napok, hetek, napszakok?
- Nem tetszik teázni?
"Szerinte az a rend, hogy az uraság reggel teát igyék" - gondolta Ivan Iljics, de csak ennyit felelt: …
Idő
Az ember önzése akkora, hogy falán csak valami borzalom, szenvedés üthet rést, hogy a magát körülbástyázó lény végre megnyíljon.
Medalion
Amit teszel, figyelmesen tedd, és tartsd szemed előtt a véget
Irónia – egész életében hordja – öntudatlanul, kábán él
Magunknál (magunkban) hordjuk az egyszerű és biztos megoldást létünk kérdéseire, ehelyett bonyolult és bizonytalan megoldások után loholunk
Őszintén a hazugságról
Gyötrelmei közül a hazugság volt a legnagyobb, az a hazugság, amelyben - ki tudja, miért - mindenki egyformán részt vett: hogy Ivan Iljics csak beteg, de nem haldoklik, csak viselkedjék nyugodtan, és kövesse az orvosok előírásait, és akkor minden jól végződik.
Ivan Iljics ránéz, végigméri, és rossz néven veszi karja, nyaka húsos fehérségét, haja fényét, életkedvvel teli szeme csillogását. Szíve, lelke mélyéből gyűlöli őt. Ajkának érintése újabb szenvedés, elönti a gyűlölet.
gyermek
Ezen a hazugságon kívül, vagy ennek következtében, Ivan Iljicset az bántotta legjobban, hogy senki sem sajnálja úgy, mint ahogy szerette volna, ha sajnálják. Voltak percei, hosszas szenvedések után, amikor azt kívánta a legjobban - bármennyire szégyellte is önmagának megvallani -, hogy úgy sajnálja valaki, mint egy nagy gyermeket. Azt kívánta, hogy cirógassák, csókolgassák, könnyeket hullassanak fölötte, mint ahogyan gyermekeket becéznek, vigasztalnak.
Út, lejtő, irány
Például: látszat és valóság, álértékek és igaz értékek, hiteles lét és nem hiteles lét, karrier és önépítés
Fény, világosság
megvilágosodás: felismerése a mások szenvedésének, a szeretet és a sajnálat érzésének feltámadása, részvét mások szenvedése iránt, önzetlenség, nyugalom-megnyugvás, a halálfélelem elmúlása, transzcendencia, a halál nem a vég, hanem valaminek a kezdete, a fény a halál vége, szenvedéstörténet, megváltás, erkölcsi megtisztulás, felmagasztosulás, számmisztika (három nap).
A megváltás motívumát nyomatékosítja az utalás Pál apostol Korinthusbeliekhez írt első levelére való („Hát a halál? Hol van ő?” „Vége a halálnak” – „Halál, hol a te fullánkod?”).
Például: magzat, anyaméh, szülőcsatorna, visszatérés az ősegységbe, újjászületés, hazatalálás, a harmóniáért való lelki küzdelem, a Kaj-szillogizmus individualista értelmezése helyett a kozmosz egyetemes rendjeként felfogott világ, az egyes, illetve az ember kikerülése a centrumból (lásd keleti filozófiák).
Zsák, lyuk
Hajnali három óráig gyötrelmes kábulatban feküdt. Úgy rémlett, szörnyű fájdalmak közepette gyömöszölik befelé egy szűk, mély, fekete zsákba, egyre mélyebben gyömöszölik, és nem tudják egészen bedugni. És ez a folyamat rettenetes szenvedésekkel jár. És ő fél, és be akar zuhanni a zsákba, vergődik és segít. És egyszer csak elszakad a zsák, ő lezuhan, és fölébred.
Az orvos úgy értette, hogy fizikai szenvedései szörnyűek, és ez igaz volt, de még fizikai szenvedéseinél is elviselhetetlenebb volt erkölcsi szenvedése, és ez volt a legnagyobb gyötrelem.
Erkölcsi szenvedése pedig onnan ered, hogy aznap éjjel, ahogy ránézett Geraszim álmos, jóindulatú, széles arcára, hirtelen eszébe jutott: "És hátha az egész életem, tudatos életem csakugyan nem az volt, aminek lennie kellett volna?"
"Igen, itt van. Nem bánom, hadd legyen. A fájdalom."
"Hát a halál? Hol van ő?"
Kereste régi, megszokott halálfélelmét, és nem lelte sehol. Hová lett? Miféle halál? Nem volt sehol a félelem, mert a halál sem volt sehol. A halál helyett világosság volt.
- Hát ez az! - szólt váratlanul, fennhangon. - Milyen boldogság!
Az ő számára mindez egy másodperc alatt ment végbe, és ennek a másodpercnek a tartalma már nem változott. A körülötte levők számára azonban haláltusája még két óra hosszat folytatódott. Mellében valami zakatolt; elcsigázott teste rázkódott, remegett. Azután egyre ritkult a hörgés meg a zakatolás.
- Vége - mondotta valaki fölötte.
Ivan Iljics meghallotta a szót, és elismételte a lelkében. "Vége a halálnak - mondta magának. - Nincs többé."
Beszívta a levegőt, a sóhajtás közepén elakadt, kinyújtózott és meghalt.
Full transcript