Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

Az emlékezet formái Mészöly Miklós prózájában

No description
by

Zsuzsa Selyem

on 7 October 2012

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Az emlékezet formái Mészöly Miklós prózájában

Az emlékezet formái
Post ante

breugheli vadászok –
tél! tél!

ég szürkéjéből kifeslett
csorba fénymáz
bokorban tövisre szúrt gébics

lappangva kásásodik a jég

megannyi elszórt pajzs
a fű közt,
hanyatt ledöntött tócsák,
roncs hátterek,
szögesdrót lágerekben
zúzmara templom

mivelhogy megesett már –
ám soha végleg
Mészöly Miklós prózájában
1921- 2001
Már gyerekkorában Dosztojevszkij, Zola, Gogol, Csehov olvasója. 1942-ben a budapesti egyetemen szerzi meg jogi diplomáját. 1943-ban jelent meg első novellája a pécsi Sorsunk című folyóiratban.
1944-ben katona, de a katonaságtól megszökik. Katonaszökevényként ítélik el. Orosz-bolgár fogságba esik, onnan is megszökik.
1945-ben kétkezi munkás, malomellenőr, terménybegyűjtési ellenőr. 1947-48-ban újságszerkesztő Szekszárdon, majd a letartóztatás elől megszökik. 1948-ban házasságot köt Polcz Alaine pszichológussal, akinek Asszony a fronton című 1993-ban megjelent dokumentumregényét több nyelvre lefordítják.
Az 1950-es évek elején meséket, meseátdolgozásokat publikál. Bukarestben díjat nyer egyik báb-tragikomédiája. Évente Erdélybe utazik, ennek élményeiből írja meg később Pontos történetek útközben című regényét. 1951-től az Állami Bábszínház dramaturgja, de 1953-ban politikai okokból eltávolítják. 1954-ben Prágába utazik, találkozik Kohouttal, megismerkedik Jiři Trnka bábszínházával.
1956-ban részt vesz az Írószövetség forradalmi követeléseit rögzítő Nyilatkozat elkészítésében.
1957-ben Albert Camus anyagi támogatást nyújt néhány politikailag veszélyeztetett magyar írónak, Mészöly is szerepel a Párizsból küldött listán. 1957-1958-ban politikailag zaklatják, egy kis faluba (Kisoroszi) menekül. Másfél évig munkás. 1963-ban Az ablakmosó című drámájának megjelentetése miatt leváltják a Jelenkor című folyóirat szerkesztőjét. 1964-ben két előadás után betiltják a darabot, őt pedig évekig korlátozzák, szilenciumokkal büntetik.
1965-ben Az atléta halála című regényét a magyarországi könyvkiadók visszautasítják. Párizsban a Seuil Kiadó jelenteti meg, a következő évben pedig a Hanser Verlag adja ki Münchenben, csak ezután adják ki Magyarországon.
Mészöly Párizsban, Londonban sok emigráns magyar íróval barátságot köt. Svájcba és Olaszországba is ellátogat. 1968-tól részt vesz a kelet-európai polgárjogi mozgalmakban. Sokfelé jár külföldön. 1973-1974-ben egy évet Nyugat-Berlinben tölt. 1977-ben Film című regényének megjelenése után súlyos ideológiai bírálatban részesítik. 1979-ben Bécsben bevezeti az új magyar prózaírók (Esterházy, Nádas, Hajnóczy, Bereményi, Lengyel) estjét, rájuk ösztönző hatással van, mesterüknek tekintik.
„Korunk művészete – az eddiginél sokkal szenvedélyesebben – az aktuális pillanat autonómiájába kívánja belesűríteni mindazt, ami történelmi és történelminek ígérkezik. Nem annyira múltról és jelenről, nem pillanatról és örökről szeretne tudni, hanem a lét és az emberi relációk egyidejűsített történelméről. Nem úgy csodálni a múlt örökségét, mint valami kizárólagosságot, hanem beletörve, belerántva a mába, tiszteletlenül, és lerombolva minden tekintélyt. Mintha a klasszikus örökség szépségét csak úgy tudná igazán befogadni, ha előbb kétségbe vonja a megismételhetetlen-ségét, s mintegy megfosztja saját idejétől. Mintha a múlt örökségét csak az aktualitás erotikájával tudná kielégítően biztosítani; mintha egy bonyolultabb dimenzióban a történelmiség megszüntetésének a lehetőségét keresné – valamiféle „atomi” hasonlóságot, a történelmiség felszíni esetlegességeivel szemben. Ez kétségkívül radikális döntés az irodalomban; de még a kevésbé radikális művekben is megtaláljuk azt a törekvést, hogy a történelmiséget mentesítsék az időhierarchia merevségétől. Hogy az ábrázolt világ ne csak időtávlatba kényszerülő látvány és visszatekintés legyen, hanem elsősorban inzultáló jelenlét. S a hagyománytól is ezt kívánjuk meg: hogy inzultáljon.” (Hagyomány és forradalom, In: A tágasság iskolája, 1977 – a Film után egy évvel)
20. századi történelemtudomány, alapítói, tagjai: Marc Bloch, Lucien Febvre, Fernand Braudel, Jacques le Goff
az európai társadalmak összehasonlító vizsgálata – „Egyszóval azt gondolom, szíves engedelmükkel: hagyjuk abba ezt az örökösen nemzeti történelmekről szóló fecsegést, ahol nem értjük egymás szavát! Süketek párbeszéde ez, ahol az egyik úgy felel a másik kérdésére, hogy teljesen félreérti azokat; régi vígjátéki fogás, a derülni vágyó közönséget jól megnevettetheti – a tudományok terén viszont kevéssé ajánlatos.” (Blochot idézi Mészöly, A negyedik út)
longue durée: hosszú időtartam – szemben az egyszeri, kitüntetett történelmi pillanatokkal
mentalité: a legkülönbözőbb diszciplínák bevonása a történészi vizsgálódásba
a mindennapi tények, részadatok, a „jelentéktelen” mozzanatok kutatása (szélmalom társadalmi változások)
MM javaslata társadalmi akcióra: „olyan újság létrehozása (...), melynek anyagát kizárólag az egykorú események begyűlt leírásaiból, felidézéséből válogatnák ki: emlékezés, napló, levél stb. formájában, kiegészítve egykorú személyes-családi fotókkal, fakszimilékkel stb. A közölt anyagok történelmi ideje szükségképpen változatos lenne – egységüket mégis az adná, hogy az „elmúlt idők” virtuális jelenidejébe sorjázódna be minden írás” (uo.)
Annales iskola
Az atléta halála (1966) - Mort d’un athlète. (Ford.: M. Courault–Georges Kassai.) èd du Seuil. Párizs. 1965.
- Őze Bálint távfutó rejtélyes halála Vlegyászán, személyes történet, újraélés, kamaszkor: a II. vh előtt, ötösfogat, Pécsi Pici hajszája

Saulus (1968)
- a bibliai történet jelenidőben, nem idő- hanem tér-elvű szerkezet

Film (1976)
- 1912. V. 23, 1945. I. 14, vmikor az 1970-es évek jelene
Emlékezet és regény
„Nem tudjátok-e, hogy a pályán a versenyzők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki viszont részt vesz a versenyben, fegyelmezi is magát mindenben. Pedig ők csak hervadó koszorút akarnak elnyerni, mi ellenben hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, hogy célba jussak; amikor viaskodom, öklömmel nem a levegőt csapdosom. Megsanyargatom testemet, nehogy magam lemaradjak, amíg másokat buzdítok.” – A Tarzuszi

„Miért, mondja, miért lőtt egy földön elterülő testre?” – Albert Camus [L’ étranger]
Az elbeszélő: mi én
Egzisztencializmus: Mi a törvény? Mi a bűn?
Halacha: 613 törvény, 248 pozitív micva (csontok), 365 negatív micva
Transzcendencia mint hiány, az individuum felelőssége, szabadsága és magánya, „világba vetetettség” (Heidegger), abszurd (Kafka, Camus)
Nietzsche, Kierkegaard, Dosztojevszkij – „Ha nincsen Isten, mindent szabad.” (B&b)
– Szerintem világos…
– Szerintem vétkezett. Csak nem követte el.
– Finom megkülönböztetés – válaszolta, s kinézett az ablakon.
– De te magad mit gondolsz, Rabbi?
– Az most kevéssé fontos. A Törvényről próbálok gondolkodni.
– De ha már gondolkodnunk kell rajta… érthetjük pontosan?
– Nem tehetünk okosabbat.
– Szerinted gondolhatunk mást, mint a Törvény?
– Sajnos, igen.
– És büntetlenül?
– És ha büntetünk?
– Nem értem…
– Mit gondolsz, a Törvényt zavarba lehet hozni?
– Nem!
– És ha maga a Törvény jönne egyszer zavarba?
– Ilyet még nem hallottam rabbi szájából…
– Te se az én számból hallod. Csak segítek, hogy hangosan gondolkozzál.
– De nekem nincs titkolni való gondolatom! – kiáltottam fel.
A Saulus története
- az elmondhatatlan fokozatai, tabu és botrány
- a nyelv mint történés:
Thammuz – az írástudó nyelve
a köszöntések csapdája – Maranatha!
„lebucskázott” – Istephanosz és Saulus gyermekkora
- a koldus cilíciai kiejtése
- a beszédhibás Támár
„ani hu” vs. „vagyok, aki vagyok” (botrány)
És nem mondja el az ismert történetet: Saulus megvakul, és
A múlthoz való kapcsolat: szerves, animális és metonimikus. Mit jelent ez?
Diktatúrában a történelem narrációja is zsarnoki: az adatokat megmásítják, a történelmi tablókból a kurrens politikai érdek szerint retusálják ki a szereplőket stb. Mészöly úgy jeleníti meg a történelmet, hogy mindezt ne lehessen megtenni vele. Hogy ne lehessen zsarnoki célokra fölhasználni. Vagyis minden ráfogás-jellegű kapcsolatot kiirt: a két idősík, az elbeszélés jelenideje és az elbeszélés múltja között semmiféle emberi, érzelmi vagy racionalizálható kapcsolat nincsen. A kapcsolat szerves, a szó szoros, anyagi értemében: a jelenidejű (1970) elbeszélés azon a helyszínen történik, ahol 1912. május 23-án egy Silió Péter nevű parasztember paradicsomos szekerével a véletlen folytán belekeveredik az utólag „Vérvörös csütörtök”-nek nevezett utcai harcokba, megsebesül, egy budai kertben húzódik meg, ahol látszólag ok nélkül gyilkosságot követ el.
Emlékezet a Filmben
A jelenben egy öreg házaspár csoszog ezen a helyszínen, úgy vannak kitalálva, hogy ne is emlékezhessenek. Jelen és múlt összefüggés-hiányát erősíti meg egy másik, csak metonimikusan kacsolódó, a két időpont között történt esemény: 1945. január 14-én a Városmajor utcai zsidó szeretetotthon átlagban hetven év fölötti lakóit a mai teniszpályák mellé, melyek a két öreg sétájának látóterében vannak, hordágyon viszik ki, kifordítják őket (az öreg testeket) a hóba, és másfél méterről géppisztollyal sorozatot lőnek beléjük. Erről a köztes eseményről sem tud semmit a két öreg, nem tudni, hogy az áldozatokkal vagy a gyilkosokkal álltak kapcsolatban, Mészöly regénye mindkét lehetőséget fönntartja. Az elbeszélés jelenidejében a két öregnek nincsen más köze az 1945-ös mészárláshoz, mint az, hogy a városnak azon a pontján teszik meg napi sétájukat, és birtokukban van egy, a hullákról készült fotográfia. Tárgyak, helyek, amnézia és ismétlődő állatheccek – a Filmben a történelem csak nyomokban és be nem látott összefüggések révén fejti ki hatását a jelenre.
két történet –amely kettő: egy! (Márton László) –, Silió Péteré és a két öregé (ezekbe újabb történetek ékelődnek)
a felszíni történet az Öregasszony és az Öregember halála előtti napjai, ebbe részint erőszakkal, részint metonimikus érintkezéssel vannak beékelve az 1912. május 23-i események
Erőszakkal: a kamera mögötti elbeszélők felolvassák vagy elmondják az öregeknek Silió történetét, akár kíváncsiak azok rá, akár nem.
Metonimikusan: az öregek azon a helyen járnak, ahová olyan hatvan évvel korábban a sebesült Silió Péter húzódott meg.
párhuzamos szerkesztés ► összefüggések
Például, az Öregember ugyanazt teszi, nagyjából ugyanazon a helyen, mint Silió Péter: bepisil. Nyilván a két dolognak egymástól teljesen eltérő oka van, csakhogy ez a szerkesztésmód éppen az ok-okozati relációt írja felül az érintkezésen alapuló, tárgyias, nem ráhatás eredményeképpen működő misztikával.
- „mi”, de nem tudni semmit róluk, a kamera mögött vannak, a kamera az egyetlen, amivel kapcsolódnak az általuk irányított történésekhez.
- különféle személyes szövegeket, vallomásokat, leveleket
- a két öreg nem beszél. A beszéd – az utcán végbemenő véletlenszerű (de törvényszerűen gyilkossággal végződő) cerkóf-jeleneten kívül – csak fölhasznált idézetként, a kamera mögötti narrátorok felolvasásában van jelen a regényben.
- Silió Péter tájnyelvi, periférikus nyelvhasználata hozzájárul a halálos ítélet meghozatalához. (Például „szarbabuknak” mond egy madarat, a tárgyalóterem ezen nevet, ami annak jelzése, hogy kollektíven kiutasítják Siliót közösségükből, az ügyvéd úgy próbálja menteni, hogy „lefordítja” a szót nekik, vagyis megmondja a bevett kifejezést, „büdösbanka”.) Silió azt mondja vallomása egy pontján, amit védője fordításán keresztül kapunk meg, hogy „sírt, amit úgy értett, hogy meg kellett törölnie a szemét, ahogy felesége szokta” – a körülírás pontosan jelzi, hogy Silió világképe, saját rögzítettnek vélt helye ebben a világban borult fel akkor. Az ügyvéd szentimentális, hatáskeltő beszéde szintén a történet aktív szereplője: annyira saját retorikai képességeire irányítja a figyelmet, hogy ezzel önkéntelenül azt jelzi, nincsen mit igazán Silió védelmére fölhoznia.
narráció
nyelv
térszerkezet
Ars poetica

Világosan a homályt.
Szándéktalanabbul, mint lehet.
Keskenyebben, mint a pillanat.

Kívülről nézd
hogyan tépik szét –
széttépve magad.
Full transcript