Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

Érvelés

Érv
by

Syi

on 2 May 2012

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Érvelés

Érv Az abszurditás hegyvonulatának két legmagasabb csúcsa, ahonnan lenézve hangyacirkusznak tűnik a hétköznapi történések világa:
sisak a kamikaze pilóta fején
villámhárító a templomtornyon

(http://alszentfazek.blog.hu/2009/10/25/nietzsche_tevedese) - Hatszor hat mennyi? - kérdezik az egyik bolondot.
- Kilencven ! - feleli boldogan.
Másiktól is megkérdik .
- Hatszor hat mennyi?
- Péntek !! - jön a gyors válasz.
Na talán ez ...mennek a harmadikhoz :
- Hatszor hat mennyi?
- Harminchat. - jön a válasz könnyedén...
Meglepődnek...
- Hát ez hogy jött ki?
- Kivontam a kilencvenből a pénteket. olyan érvelési hiba, amely a vitapartner személyét, tulajdonságait, személyes érdekeit veszi célba és használja fel vele szemben, gyakran elvonva a figyelmet arról, amit a másik fél állít.
Fajtái:
Argumentum ad personam (gyalázkodó, sértegető)
A körülményektől függő
"Tu quoque" ("te is") 1. Argumentum ad hominem (személyeskedés) azt jelenti, hogy egy személy tulajdonságainak vagy cselekedeteinek hibái miatt nem fogadjuk el, amit mond, függetlenül állításainak tartalmától.

A Marketing Szabóság blog visszatérő, egyben folyamatos moderálás alatt lévő vendége Ergerberger, akinek vitakultúrája a meggyőzésnek kizárólag az "ad personam" változatát ismeri:
"A poszt címét olvastad? Ez az ostoba tehén már ott levonta a konzekvenciát, előre. De az összes posztjában ugyanígy fossa a hülyeségeit ez a bosszantó, agyatlan banya. Az Index meg asszisztál a faszságaihoz. (ergerberger)" 1./A Argumentum ad personam (gyalázkodó, sértegető) Amikor azt állítjuk, hogy a vitapartner körülményeiből adódóan képvisel egy bizonyos fajta álláspontot, és emiatt nem fogadjuk el az általa mondottakat.

Kutyamez szerint marhaságot írtam, és sommás véleményét azzal a feltételezéssel támasztja alá, hogy bizonyára kevés tapasztalat állt a rendelkezésemre a tartalmasabb bejegyzés megírásához:
"Láttál te már mikrovállalkozást? Valószínűleg nem, mert akkor nem írnál ennyi marhaságot össze. (kutyamez)" 1./B A körülményektől függő: 1./C "Tu quoque" ("te is") egy állítást érvénytelennek tekintünk, mert inkonzisztens megfogalmazója korábbi állításaival vagy cselekedeteivel.

Ergerbergertől származik ez a példa is, aki az "A Budapest Bank szétkúrja a netet?" poszt címére és tartalmára reagált ekkora vehemenciával:
"Te is szétkúrod a netet ezzel az igénytelen, überfos Marketing Baszóságoddal. (ergerberger)" Az argumentum ad logicam olyan érvelési hiba, amely során a vitázó egy hibás érvből arra következtet, hogy akkor annak a következménye is feltétlenül hamis.

Az első példában OoOo azt feltételezi hibásan, hogy a penge szakemberek nem írnak blogbejegyzést, és mivel én írok, ebből adódóan nem is lehetek jó szakember. Andromedius pedig azt feltételezi hibásan, hogy a nem irigy emberek nem nyilvánítanak negatív stílusban véleményt, és mivel én megtettem, értelemszerűen irigy kell, hogy legyek:
"Ha tényleg ennyire penge lennél, akkor nagy valószínűséggel nem érnél rá itt ilyen cikkeket irogatni, hanem szarnál az egészre, és dagadtra keresnéd magad.... (OoOo)"

"Irigy vagy kisköcsög, azért fröcsögtél a cikkben. Ezzel a poszttal kerültél az Index címlapjára? Hánynom kell. (Andromedius)" 2. Argumentum ad logicam (logikai hibára hivatkozás)

Az argumentum ad ignorantiam szerint egy állítás igaz, mert hamissága nem bizonyított, vagy hamis, mert igazsága nem bizonyított.

Psmith saját tapasztalatait tekinti mindenre és mindenkire kiterjedően érvényesnek, amikor abból indul ki, hogy ha ő soha senkit nem moderált, és az úgy neki jó volt, akkor az egyetlen helyes viselkedés az, ha mások sem moderálnak ki soha, sehol, senkit:

"Több mint 11 éve netezem, ezalatt egyszer sem moderáltam vagy kértem moderálást, pedig voltam már köcsög, impotens, olyan hülye, hogy anyám se szeret, stb. (psmith)" 3. Argumentum ad ignorantiam (ellenpélda hiányára hivatkozás) Az argumentum ad nauseam (a nausea latin szó jelentése: hányinger) olyan érvelést jelent, ami az állítás igaz voltáról úgy próbál meggyőzni, hogy folyamatosan ismételgeti ugyanazt, amíg a hallgatóság rosszu nem lesz tőle.Jellemzően a vulgármarketinges papagájkommandó eszköztárába tartozik ez a stílus. Mivel azonban a Marketing Szabóság blogon nem kommentezik a vulgármarketinges papagájkommandó, be kell érnünk egy karacsi_macitól vett példával: Hülye vagy, nem értesz hozzá, és nincs igazad, és punk-tum! :) (karacsi_maci) 4. Argumentum ad nauseam (sulykolás) Az argumentum ad verecundiam olyan érvelési hiba, amely nem a vita tárgyára épít, hanem egy hivatkozott személy vagy forrás tekintélyére, tudására vagy pozíciójára apellál. Fajtái:
Nem releváns tekintélyre hivatkozás
Releváns tekintélyre hivatkozás A példában Psmith azt várja el vitapartnerétől, nem komolyan persze, hogy az még a primitív stílusban írogató bloggert is tartsa rendes embernek, hiszen az könyvtáros, és a könyvtárosok rendes emberek:
"Ejnye, ejnye. Tudod te kit fikázol itt?! Legbunkóbb blogger?! Az nem lehet, hiszen ő egy könyvtáros, az Országos Rabbiképző Egyetem könyvtárának dolgozója. Mind tudjuk, a könyvtárosok rendes emberek. (psmith)" 5. Argumentum ad verecundiam (tekintélyre hivatkozás) 5./A Nem releváns tekintélyre hivatkozás PikPok pedig, aki egyébként rengeteg szakcikket tudhat referenciái között, ebben az esetben elkövette azt a hibát, hogy nem az érveit, hanem a referenciákat állította hadrendbe más olvasók véleményével szemben:
"Nem ismerem a cikkíró Balázst, mégis azt gondolom, bizonyos szinten a védelmére kelek, azon a jogon, hogy nagyon sok szakcikket írtam, amiben a fentihez hasonló körképek voltak. (PikPok)" 5./B Releváns tekintélyre hivatkozás Az ignoratio elenchi során a beszélő egy olyan érvet fogalmaz meg, amely bár önmagában érvényes lehet, de valójában nem azt az állítást támasztja alá, amelyet a beszélő eredetileg bizonyítani kívánt. Ezt az érvelési hibát gyakran használják a figyelem elterelésére vagy a másik fél összezavarására. Ezt angolul „vörös hering”-nek hívják. Az elnevezés onnan ered, hogy füstölt heringeket használtak a nyomkövető kutyák figyelmének elterelésére.

"Wolf Gábor fóbiában szenvedsz, tudod, mint ahogy az MSZP Orbán fóbiában. (norcsiko)" 6. Ignoratio elenchi (irreleváns érv) Az argumentum ad misericordiam olyan érvelési hiba, amely a hallgató vagy olvasó részvétére, szánalmára vagy bűntudatára épít. Az érzelmi alapú érvelés egyik fajtája.

Ezt az érvelési hibát, sok más érvelési hiba mellett én követtem el, belátom, nem volt szép dolog tőlem:
"Figyelj, nyár van, negyven fok, kánikula. Muszáj mindig mindent vérkomolyan venni? (Mária)" 7. Argumentum ad misericordiam (szánalomra apellálás) Az argumentum ad populum olyan érvelési hiba, amely nem a vita tárgyára épít, hanem az állítás általános elfogadottságára hivatkozik.

Cpt. Flint ott követte el az érvelési hibát, amikor azt próbálta meg bizonyítani, hogy az általa felsorolt témák körbejárása nagyobb biztonsággal garantálja a nagy nyilvánosságot, mint egy másféle témában megírt érdekes bejegyzés:
"Aki egy kicsit is foglalkozott blogolással, az tudja, hogy erősen megosztó témával, szexszel, másnak már a címben sárga földig lehordásával meglehetős biztonsággal Index címlapra lehet kerülni. (Cpt. Flint)" 8. Argumentum ad populum (közvéleményre hivatkozás) Az argumentum ad temperantiam olyan érvelési hiba, mely szerint a konkrét érvektől függetlenül a vitában a két szembenálló álláspont közötti kompromisszum a helyes.

Win Elen szerint a világbéke azzal tartható fenn a legegyszerűbben, ha a virtuális verbális bűnelkövetők egy részére ráhagyjuk, hogy bátran csinálja csak, amit addig is csinált:
"A rendet azzal tartod fenn, hogy képes vagy kezelni az összes barmot, aki betéved hozzád, a trollok meg trollkodjanak. (Win Elen)" 9. Argumentum ad temperantiam (arany középút) A náci kártya egy igen gyakran előforduló érvelési hiba. Érzelmektől átfűtött viták hevében rendre előfordul, hogy az egyik (néha mindkét) oldal megpróbálja a nemzetiszocializmussal vagy a Harmadik Birodalommal valamilyen módon összefüggésbe hozni a vitapartnert. A náci kártya kijátszása alkalmas a vitapartner démonizálására, s a legtöbb esetben végérvényesen kisiklatja a párbeszédet.

"Jól gondolja Mária, ha már személyeskedni tetszik: meleg vagyok és Zsidó. (Dr. Kocsis László)" A hamis dilemma egy olyan érvelési hiba, amely úgy állítja be a vitát, mintha csak két alternatíva létezne, mikor valójában több, nem mérlegelt választási lehetőség is van. Ez a két alternatíva legtöbbször a lehetőségek skálájának két szélsősége.

"A bloggerek nyomorult Misimókusok, csak van aki tudja magáról, van aki meg ilyen. (periplaneta plumbum)" 10. Hamis dilemma 11. A náci kártya (reductio ad Hitlerum) A Nirvána-érv az a logikai hiba, amikor valós eseményeket vagy lehetőségeket egy irreális, idealizált alternatívával vetünk össze. Ugyancsak Nirvána-érvként tartjuk számon az utópisztikus feltételezést, miszerint az aktuális problémára létezik tökéletes megoldás. A Nirvána-érv használója hamis analógiát állít fel, amikor a valós megoldási lehetőséget egy nyilvánvalóan előnyös végkimenetellel kecsegtető, ugyanakkor teljesen valószínűtlen eseménnyel állítja párhuzamba.

Mindenki ismeri a bloghu naponta más-más álnéven felbukkanó, Index címlapra került blogokon garázdálkodó szpemmerét és az ő nagyszerű ajánlatát:
"Ha eleged van a a küzdelmes hétköznapokból, gyere inkább a virtuális Magyarországot játszva építeni. (Valefor)" 12. A Nirvána-érv A vágyvezérelt vagy vágyelvű gondolkodás az a logikai hiba, amikor az alany – anélkül, hogy a rendelkezésére álló tények ezt alátámasztanák – valóságként kezel olyasmit, melynek valóra válása számára pozitív kimenetellel járna.

Szomorútojás a lelke mélyén abban bízik, hogy ennek a blognak az írója már végigszopta a kis magyar marketingpocsolya összes guruját, és ezt a naiv vágyát nem is rejti véka alá:
"Csúnya dolog, hogy valaki már megint szerencsésebb volt, pedig nem szopta végig a kis magyar marketingpocsolya minden guruját, ezt értem, savanyú a szőlő (szomorutojas)" 13. Wishful thinking (vágyvezérelt vagy vágyelvű gondolkodás) A secundum quid, vagy elsietett általánosítás olyan érvelési hiba, amely a következtetést túl kicsi, vagy nem reprezentatív minta alapján vonja le.

Ludas Matyi Online egyszemélyes, éppen ezért reprezentatívnak egyáltalán nem mondható, saját tapasztalatai alapján állított fel egy alapigazságnak egyáltalán nem nevezhető tételt:
"Óóóóó, én már 13 éve, mióta internetezem, felismertem, hogy a moderátorok a leghitványabb emberek közül kerülnek ki. Minihitlereknek nevezem őket és ezt meg is írom nekik. Természetesen sok helyről ki is rúgtak ez miatt, ami fényes bizonyíték az igazamra :) (Ludas Matyi Online)" 14. Secundum quid (elsietett általánosítás) A szalmabáb érvelés olyan érvelési hiba, amelyik a vitapartner álláspontját torzítva mutatja be, hogy könnyebb legyen ellene érvelni. Az így előállított, könnyen legyőzhető „szalmabáb” sokszor a vitapartner álláspontjának nevetségességig, tarthatatlan szélsőségig eltúlzott változatán alapszik:

"Ez a cím és szöveg... veled, Mária nem lennék szívesen üzleti kapcsolatban, meg semmilyenben sem. (adblogger)"
"Természetesen a blog gazdájának a hatalma és a lehetősége adott ahhoz, hogy éljen a moderálás eszközeivel. De akkor az ő személyisége egy szinten (ahol az ezzel kapcsolatos válaszok születnek) nem kiforrott. Hanem hiányos, ami az ilyen konfliktus helyzetben olyan védekezesi mechanizmusokat produkál, amelyek a fenti jelenségben nyilvánulhatnak meg. (Win Elen)" 15. A szalmabáb érvelés A szerencsejátékos hiba vagy a szerencsejátékos tévedése az az informális érvelési hiba, ami szerint egy esemény valószínűsége függ a korábbi hasonló, tőle független események kimenetelétől.

Balázsmannak talán lehetett egy kellemetlen élménye a konyhában, és ennek az élménynek a hatására kerüli azóta, a blogbejegyzésekben közreadott ételrecepteket, biztos, ami biztos alapon:
"A receptet alapból átugrottam, a lakóközösség biztonságának érdekében nem főzök... (balazsman)" 16. A szerencsejátékos tévedése A petitio principii olyan informális érvelési hiba, amelyben a beszélő a következtetést a feltett bizonyítandó állítás igaznak feltételezésével igazolja:

"Hülyéket mindig fog találni az ember. Ha valaki úgy gondolja, hogy eltűnnek valaha is, az valószínűleg magát is száműzni kénytelen vágyának tárgyában való érintettsége végett. (Win Elen)" 17. Petitio principii (alapkérdéshez folyamodás) A post hoc ergo propter hoc vagy röviden post hoc olyan logikai/következtetési hiba, amelyben az érvelő feltételezi, hogy ha az egyik esemény a másik után következik be, akkor közöttük feltétlenül ok-okozati összefüggés van:

"Ez az ügynökséges példabeszéd egy kicsit kemény volt. De illik az új avatarodhoz :-) (Hara Mati)" Az argumentum ad baculum vagy erőre hivatkozó érvelés olyan érzelmi alapú érvelés, amely során a beszélő erővel, erőszakkal, büntetéssel való nyílt vagy burkolt fenyegetést használ érveinek alátámasztására:

"Egy kis APEH, NHH, Artisjus, BSA látogatás kéne neki, elvenné a kedvét attól, hogy hülyeségeket pofázzon. ($Norbert$)" 18. Post hoc ergo propter hoc (utána, tehát miatta) 19. Argumentum ad baculum (erőre, bunkósbotra hivatkozás) A csúszós lejtő olyan érvelési hiba, amelynek során valaki azzal akarja bizonyítani egy állítás helytelenségét, hogy annak megállíthatatlan, egyre növekvő következményei lesznek. Másképpen fogalmazva: az állítást úgy cáfolja, hogy szembesít annak eltúlzott változatával:

"Az a baj a moderálással, hogy egy idő után semmilyen véleményt nem fognak írni az oldaladra. Mert először csak a "kurva anyád" hozzászólást moderálod, aztán már egy linket is ami nem tetszik, és végén azokat is akik erősebb stilusban vitatkoznak veled. (psmith)" 20. A csúszós lejtő Két lehetőség közötti választást kínál fel számunkra, majd az egyikről megmutatja, hogy kizárható, és ez alapján az egyetlen megmaradt lehetőségre következtet. Általánosított formában az érvelés n számú lehetőséget tár elénk, majd egyetlen kivételével mindegyikről megmutatja, hogy kizárható, majd ebből az egyetlen fennmaradó lehetőségre következtet.

"A blog.hu-t vagy bármi mást reklámozni nem úgy illik, hogy egy nemlétező szövetség nevében nemlétező jogszabályra hivatkozva hülyeségeket írunk, riportot és videót gyártunk a hazugságaink köré, és ezt megpróbáljuk eladni, mint valódit. Aztán persze majd megmagyarázzuk, hogy az egész csak vicc volt. Mi ez, ha nem fertő? (farkasbela)" 21. A hamis dilemma ekvivokáció körkörös érvelés alesetei
téves analógia http://mandiner.blog.hu/2012/01/12/gyuloletbeszed_konszenzusdiktatura Egy 18 éves fiú randevúzik egy lánnyal. A fiú kisöccse meg akarja tudni, milyen egy randi, elbújik a csomagtartóban. A fiatal pár kihajt a város szélére.
– Na, igen vagy nem? – fordul a fiú a lányhoz.
– Hát nem! – így a lány.
– Jól van, akkor én hazamegyek kocsival, te pedig kiszállsz és mehetsz vissza gyalog. Másnap a 6 éves kisfiú randevúra hívja a kis szomszédlányt. Felülteti a bicikli csomagtartójára és kihajtanak az erdőszélére. Megkérdezi a kisfiú a kislánytól:
– Na, igen vagy nem?
– Hát ez meg mit jelent? Legyen igen!
– feleli a kislány. – Tudtam, hogy pechem lesz!
– sóhajt fel a fiú.
– Itt a bicikli, menj vissza vele, én meg megyek gyalog. interszubjektív
vitatható tényítélet értékítélet szubjektív
nem-vitathatató nyelvi megnyilatkozások érvényesség cselekvésbefolyásolás véleménybefolyásolás világra való vonatkozás hitelesség igazság helyesség érvényességigény érvényességvizsgálat konszenzus
vitatottság
többségi vélemény
kisebbségi vélemény érvelési hibák A kismacska szeretné megtudni, hogyan kell baszni, ezért megkéri az öregkandúrt, avassa be és vigye el egy portyára. Éjszaka el is indulnak, elől megy az öregkandúr, szorosan követi a kismacska. Mennek erre, mennek arra, végül az öreg macska felmászik az egyik háztetőre és óvatosan lépdel a tetőgerincen. Mögötte a kismacska. Egyszercsak megbotlik az öreg, csúszni kezd lefele a cserepeken. A tető szélére érve sikerül elkapnia az ereszt, de többre már nem képes: ott lóg két mancsával a csatornába kapaszkodva. A kismacska végignézve mindezt óvatosan leereszkedik az öreg mellé, ő is két macsával kapaszkodni kezd. Ott lógnak ketten egymás mellett, de nem mondanak semmit egymásnak fél órán át. Egyszercsak megszólal a kismacska:
- Na, ennyi elég volt, basztam eleget, most már haza megyek. érvelés - érvényesség igazolás:
a jó igazolása
a kellés igazolása ér
érték
érv
ért Kelsen: akarati aktus gondolati aktus állítás norma mentális aktus Arisztotelész ha mindenki megkapja azt, ami neki jár, ami őt megilleti a közösség rendelkezésére álló javaknak (pénznek, elismerésnek, hatalomnak stb.) a közösség tagjai között való elosztására fogalmazza meg a fenti követelményt.
Ez önmagában semmitmondó, vagyis formális, hiszen nem igazít el arról, hogy mi az hát, ami az egyeseknek jár. Ezért olyan materiális elvekkel kell kiegészíteni, amelyek erre is választ adnak ezekből túlságosan sok, egymással rivalizáló válasz lehetséges. Aquinoi Szt. Tamás hozzájárulása vagy kiegészítése az arisztotelészi osztó igazságossághoz: míg az a javak, emez a terhek elosztásának arányát javasolja meghatározni. Nem azt mondja meg, mi jár az egyénnek a közösségtől, hanem azt, hogy mivel tartozik a közösségének - vagyis a jogokat kísérő kötelességek elosztása. a szám szerinti egyenlőség szélsőségesen demokratikus követelménye; ez jut kifejezésre pl. a választójog egyenlő elosztásában. Kelsen 16 materiális igazságossági elvet sorol fel a „mindenkinek a magáét” („suum cuique”) elvét úgy pontosítja, hogy mindenkinek meg kell adni, ami neki a jog, a törvény szerint jár. Ez az elv persze csak a jog birodalmán (a jogalkalmazáson) belül igazít el; az, hogy milyen elosztási elv válik a törvények tartalmává, a jogalkotás során formálódó politikai döntés kérdése. Az így meghozott döntés azonban autoritatív jellegű, vagyis a jogon belül már nem (legfeljebb a politikan belül) vitatható. Ezért különíthető el az osztó igazságosságtól. a követelmény is azt írja elő, ami jár - a rosszért. A jogon belül a büntetőjog specifikus igazságossági követelménye a tettarányos büntetés. A rosszért annak megfelelő rossz jár, vagyis a rossz „visszajár” (innen e koncepció szokásos elnevezése: retributív igazságosság). A mindennapi életben a „kölcsönkenyér visszajár” maximájával fejezzük ki azt, amit a talio ősi imperatívusza jogelvként mond ki: „szemet szemért, fogat fogért”. A modern jogrendszerek persze éppen ezen elv nyerseségének finomítását hajtják végre - azért, hogy a megtorló igazságosságot más igazságossági vagy célszerűségi követelményekkel is ki tudják egészíteni. a modern jóléti államok által gyakorolt „újraelosztó” igazságosság. Azt a megfontolást juttatja érvényre, hogy a (kapitalista) gazdaság és az arra épülő társadalom működési törvényei olyan sérelmeket okozhatnak egyeseknek, amelyek ugyanezen társadalom alapértékei miatt nem hagyhatók orvoslás nélkül. Az emberi élethez és méltósághoz való jog a létfenntartási eszközök minimális szintjenek biztosítását azok számára is megkívánhatja, akiknek az egyébként - az osztó igazságosság elfogadott elvei szerint - nem jár. Igazságos ezért a redisztribúció bevezetése, vagyis a javak egy részének újraelosztása azok javára, akik életkoruk, betegségük, fogyatékosságuk, munkanélküliségük stb. miatt nem képesek azokat önmaguk számára megszerezni. Az irgalmasság ősi erényétől a testvériség polgári jelszaván át a társadalmi szolidaritás szocialisztikus követelményéig találkozhatni az igazságosság ezen koncepciójával. Az előző koncepciók az igazságos rend kialakítását célozták a közösség és tagjai között. A választás a lehetséges, egymással rivalizáló koncepciók között politikai döntés kérdése; e döntés következményeit — az elosztás elveit — a törvények csak rögzítik. Az igazságosságot érő következő kihívás az igazságosként elfogadott rend megbontásából fakad. A törvénynek itt további teendői keletkeznek: „Mert igazságosságról csak ott lehet szó, ahol törvény szabályozza a polgároknak egymáshoz való viszonyát; törvény pedig csak ott van, ahol igazságtalanság is előfordulhat, mert az igazságszolgáltatás nem egyéb, mint az igazságos és igazságtalan cselekedetek elbírálása.” Az igazságos rend megsértése tehát igazságtalanság, s újabb igazságossági koncepciókat igényel annak helyreállítása. nevesítése is Arisztotelész nevéhez fűződik. Azt mondja, hogy „Az igazságos dolog ... az arány bizonyos esete”. Az osztó igazságosságnál ez „geometriai arányosság” (a/b = c/d): amilyen arányban állnak az egyének kiválasztott tulajdonságai egymással, olyan arányban illetik meg őket a javak. A kiigazító igazságosság ezzel szemben „aritmetikai (matematikai) arányosságot” mutat (a–b = c–d): amennyivel többet vesz el valaki magának annál, mint ami őt megilleti, ugyanannyi jár vissza tőle, hogy kiigazítsuk az okozott sérelmet, vagyis az igazságtalanságot. „Ez esetben nem számít az, hogy tisztességes ember fosztott-e ki haszontalant, vagy haszontalan tisztességest; sem pedig az, hogy tisztességes vagy haszontalan ember követett-e el házasságtörést; ti. oly esetben,mikor az egyik fél igazságtalanságot követ el, a másik pedig igazságtalanságot szenved, és amikor az egyik fél kárt okoz, a másik meg kárt vall, a törvényt — az érdekelt személyeket egyenlőeknek véve — csupán a sérelem jellegében mutatkozó különbség érdekli.” az egyének egymással szembeni viselkedésére írja elő azt a közismert elvet, hogy „ne tedd azt mással, amiről nem akarod, hogy veled tegyék” (quod tibi fieri non vis, alteri ne feceris). Ez esetben nem az igazságosság „kiigazításáról”, hanem kölcsönös „egymáshoz igazításáról” van szó. Nem a megsértett rend helyreállítását, hanem e rend sértetlenül hagyását igényli: „Ne árts!”. A sértetlenség követelménye ugyanúgy kiterjed egymás személyére, mint javaira - függetlenül attól, hogy az a személy „megérdemli-e”, ami neki jutott. Nem véletlen, hogy az autonómia védelmét garantáló modern polgári államok működésének is elve ez. Az eddigi igazságosság-koncepciók is tartalmazták az egyenlőség mércéjét: mindenkinek egyenlően az jár, ami őt megilleti,36 s mindenki egyenlően köteles tartózkodni attól, ami őt nem illeti meg;37 van azonban az egyenlőségnek további kö- vetelménye is. Ez pedig az, hogy egyenlően lehessen hozzáférni az igazságossághoz — bármi legyen is az. E koncepciónak két nevesített változata ismeretes. a jogalkalmazást vezérlő igazságosság, melynek követelménye, hogy a hasonló eseteket hasonlóként - s persze a különbözőket különbözőként - kell elbírálni. Lehet igazságosnak tekinteni, hogy a tolvaj kezét le kell zárni; azt is, hogy pénzbírsággal kell sújtani (ezek a materiális igazságosság kérdései) - az azonban bizonyosan igazságtalan, ha az egyik tolvaj kezét levágják, miközben a másik megússza bírsággal. A hiba ez esetben az volna, hogy nem azonos módon bánunk azonos kategóriába (osztályba) tartozó egyénekkel. Hasonló sérelmet nemegyszer elszenvedünk a kivételező szülőtől a nem egyformán fenyítő tanítón át az elfogult bíróig. Az elv alkalmazása azon fordul meg, hogy sikerül-e olyan releváns kritériumokat alkalmazni, amely eldönti a hasonlóság és a különbözőség kérdését. Míg az egyenlő bánásmód követelménye állandó, e kritériumok változóak és konvencionálisak. Egykor pl. a nemet vagy a bőrszínt relevánsnak tekintették a választójog megadása szempontjából, amit ma már irrelevánsak tartunk. ez is formális abban az értelemben, hogy nem azt mondja meg, mi az igazságos, hanem azt, hogy miként lehet igazságos döntésre, cselekedetre, normá- ra jutni. Mint igazságosság-elméletről a következő címben szólunk róla; szűkebb értelemben a jogi eljáráshoz tapad. Ha már az emberek vitatkoznak az igazukon, s igazságot kell közöttük tenni, az igazsághoz vezető út során követett eljárás is biztosíték lehet az igazságosság elérése számára. Az összefoglalóan „tisztességes eljárásnak” nevezett eszmény azt célozza, hogy az igazságosan kiválasztott mércéket igazságosan is alkalmazzák a konkrét esetekben.39 Senki sem lehet bíró a saját ügyében; hallgattassék meg a másik fél is; a törvény előtt mindenki egyenlő; a bíró legyen független és pártatlan — e klasszikus elvárásokhoz hasonló, nagyrészt az eljárási törvényekben kodifikált követelmények sora hivatott biztosítani, hogy a bíró által taposott út el is vezessen az igazsághoz. (1) Mindenkinek a magáét! (a) Az osztó/disztributív igazságosság (iustitia distributiva) (b) Az egyetemes igazságosság (iustitia universalis) (c) A törvény szerinti igazságosság (d) A megtorló igazságosság (iustitia vindicativa) (e) A (szűk értelemben vett) társadalmi igazságosság (2) Ne bántsd a másét! (a) A kiigazító igazságosság (iustitia restitutiva) (b) A kölcsönös igazságosság (iustitia commutativa) (3) Mindenkit ugyanúgy! (a) A formális igazságosság (b) Az eljárási igazságosság hitelesítés igazságosság-elvek Mindenkinek ugyanannyit! Mindenkinek érdeme szerint! az érdem szerinti elosztás arisztokratikus elve; eszerint veszik pl. a részvényesek az osztalékot a befektetésük arányában. a tényleges szükséglet szerinti elosztás kommunisztikus elve; ezen alapul pl. családok (és más zárt közösségek) belső elosztása. Mindenkinek szükséglete szerint! a javak előállításához való hozzájárulás szerinti elosztás szocialisztikus vagy indusztrialista elve; ilyen pl. a darabbér. Mindenkinek a munkája szerint! — a természetes egyenlőtlenség tényének elosztási elvként való alkalmazása — pl. „kicsinek kicsi, nagynak nagy”. Mindenkinek a természete szerint! http://www2.juris.u-szeged.hu/politologia/tartalom//docs/tanseged/I_I_II%20fejezet.pdf
Full transcript