Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

Bor és irodalom

No description
by

Tamas Pragai

on 23 January 2015

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Bor és irodalom

Bor és irodalom
A bor mint költői
téma
Gaius Valerius Catullus: Carmen 27.


Ős falernusi borfiúja, hozz már
még sokkal keserűbb kupát; az úrnőt
kövesd: Postumiát, ki mint a részeg
szőlőfürt, olyan ittas. Ó, nemes bor
ellensége, te víz, szaladj el innen
bárhová s a morogva józanoknál
szállj meg. Itt Dionysos él: a színbor.
(Devecseri Gábor frod.)
Francois Villon: Ballada és könyörgés Cotard mesterért

Noé apánk, szőlők és borok apja,
És Lót, ki annyit ittál a hegyen,
Hogy részegen, mint másokat, becsapva,
Leányaidhoz vitt a szerelem
(Nem szemrehányás, hogy megemlitem),
S Architriclin, italban te se gyengébb:
Fogadjátok, könyörgöm, szívesen
Néhai Cotard mester áldott lelkét!

- profán költészet
Omar Khajjam: Rubáiját v. Robáiyát

[12]
A bor égő rubintja a hideg
palack ölét csillogva tölti meg;
egy régi szultán vére a rubint,
s kristállyal fagyott könnye az üveg.
(Szabó Lórinc / Hegyi Endre fordításában)

- bor és elmúlás
Prágai Tamás: Rubá'íyát

Tekintete fény, gerezdnyi szemmel átjár.
Nézd, fényfolyadékkal teli kincses sajtár.
Szádhoz emeled! Pattan az édes buborék,
teljen csak időd, a pince mélyén rád vár.
(Szőlő)

Lelket, ha a zöld fény alagútján hajt át,
úgy óvod a másfél literes tartalmát,
életkeserítő, tömör angyal, parafa –
végzek veled ujjal. A palackba, pajtás!
(Bornyitó nélkül)
Balassi Bálint: Tizenegyedik, Borivóknak való

- Pünkösd dícsérete
- vitézség, mulatás, asztaltársaság, Mátyás reneszánsz palotája – hársfasor a királyi pincék tetején
- később: vitézi hagyomány (Mátyás asztalánál híres magyar hősökről, vitézekről szóló énekeket énekeltek)
Berzsenyi Dániel: Horác

Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel:
Gerjeszd a szenelőt, tölts Poharadba bort,
Villogjon fejeden balzsamos kenet,
Melyet Syria [Bengala] napja főz.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Horatius Noster – Magyar Horatius (fordítások, magyar horatiusi hagyomány)
-magyar- latin szőlészeti hagyomány (Pannónia); általános gazdálkodás, ökológia, kedély
- A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairul - gazdálkodás-elmélet, benne az itáliai lugas-szőlő és az "erdőkert" meghonosításának mérlegelése
Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz

Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.
(…)
Óh, csókollak, óh, ölellek!
Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez:

"Útas, köszönj rám egy pint bort:
Itt látsz nyúgodni egy jámbort,
Kedves élete-párjával,
Csikóbőrös kulaccsával!"
Népdal

Ha meghalok, majd elásnak,
mi köze van ahhoz másnak?
De te, rózsám, el ne felejtsd,
a síromra, sírom mellé szőlőt ültess.
(Egri borozó nóták, Majorosi Marianna)
Vörösmarty Mihály: Fóti bordal
Fay család birtoka Fóton, szüret; magyar szőlőkultúra, Vörösmarty-présház, Velence; gyöngy: Margaritosz;

Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.

***

Fogytán van erszényed,
Fogytán van a borod,
Szegény magyar költő,
Mire virradsz te még?
(Fogytán van napod)
Petőfi Sándor: De már nem tudom, mit csináljak…


De már nem tudom, mit csináljak?
Meginnám borát az országnak.
S mentül több az, amit megiszom,
Annál iszonyúbban szomjazom.

Mért nem tesz az isten most csodát?
Változtatná borrá a Tiszát,
Hadd lehetnék én meg a Duna:
Hogy a Tisza belém omlana!

Tokaj, 1844. február
Népdal

Jaj, Istenem, tégy egy csodát,
változtad borrá a Tiszát,
ha a Tisza borból volna,
semmi bánatom sem volna!
(Szék, csárdás)
Babits Mihály: Őszi pincézés I.

A nap ocsúja most csorog;
piros levél a venyigén;
a présház felé megyek én;
a nagy kulcs zajjal megforog.

Csöndes a tanya, nincs dolog.
Szunnyad a must a csömögén,
s a pince tikkadt melegén
pihennek boldog óborok.

A sárga murci bugyborog;
ébred a must a csömögén,
mint Lélek a holt víz felett.

Ó pinceszáj, illatos kripta!
Így leng e bús présház felett
a Feltámadás drága titka.

(A Nyugtalanság völgye kötetből)
- Szekszárd, Esztergom
Nagy László: Aranypénz-térdű szerető

Ősszel édesült szerelem,
mint a bor télre kiforr,
lélekben erős ragyogás,
mint a pohárban a bor.

-Iszkáz, Somló-hegy
Baka István: Háry János bordala

S pipámat olykor félrerakva
Napot verek naponta csapra
S iszom kancsójából az égnek
Reggel vöröst, délben fehéret

- Szekszárd, Szeged
A bor és Dionüszosz
Arisztotelész: Poétika

- foglalkozik a tragédia (és a költészet) eredetével
„A költői tevékenységet egészében, nyilvánvalóan, két ok teremtette meg, éspedig két természeti ok.
Az emberekkel ugyanis gyermekségüktől fogva a velük született az utánzás (éppen ebben különböznek a többi élőlénytől, hogy igen utánzó természetűek és első ismereteiket is utánzás révén szerzik), és az, hogy mindnyájan örömüket lelik az utánozmányokban (…) Természettől fogva meglévén tehát bennünk az utánzó hajlam, valamint a dallam- és ritmusérzék (mert az világos, hogy a versek csak elemei a ritmusoknak), kezdetben a természettől fogva erre leginkább rátermettek apránként előhaladva, a rögtönzésekből megteremtették a költészetet”. (Poétika, 48b, kiemelések tőlem, PT.)

„Mindenesetre azonban miután rögtönzésszerű kezdetekből megszületett ez is [a tragédia], a komédia is – éspedig amaz azoktól, akik a dithüramboszt vezetik, ez azoktól, akik a phallikus dalokat, amelyek mindmáig szokásban maradtak számos városban…” (Poétika, 49a)
Dithürambosz:

„…tudom, hogyan kell szépen vezetni Dionüszosz úr énekét, a dithüramboszt, ha a bor villáma vág bele a lelkembe…” (Arkhilokhosz, 77-ik töredék)
dithürambosz = Dionüszosz úr éneke; karvezető: az ének szerzője (a költő)
- közös éneklés: népdal, népi imádság (paganália = (vidéki) ünnep, búcsújárás)
Irodalom és mámor
(Az öröm-elv)
A költészet: pazarló gazdálkodás.
Irodalom: PT.: Kivezetés a költészetből. Hogyan olvassunk kortárs verset? Napkút-Cédrus, Bp., 2010.

Alaptételek:

A vers: játék, tehát szabályrendszere van. (Sakk, libajáték, kártyajáték, kockajáték stb.)

a. a vers: kötöttségek rendszere (retorikai, poétikai szabályok + ihlet)
b. az olvasás: szabadságok rendszere (asszociációk: tudattalan és megértés)
- összekötő láncszem: a tudattalan (ihlet – megértés – közös horizont, pl. nyelv, archetípusok, közös tudás stb.)
Példa 1.: a változatok elve

a. Tartalmi változatok
Közköltészet: RMKT XVII/3, 221. számú :„Iffiusagh, mint solyom madar”, XXIV (!) feljegyzett változat az 1670-es évektől a XIX. század elejéig

Mátray-kódex (XVI. század)

Iffiusagh, mint solyom madar,
Akor vigh, ha szabadon jar,
De jai nekem szegenynek mar,
Vigasztalast szivem nem var

A "Mulatságos világi énekek" 1769-ben Vácott kiadott kötetében:

Ifjúság mint Sólyom madár,
Addig vig, mig szabadon jár,
De jaj nékem szegénynek már,
Víg örömet szívem nem vár.
Népdalok (RMKT jegyzetben, Stoll Béla)

Ifjúság, mint sólyommadár,
Addig víg, míg szabadon jár,
De énnékem szegénynek már
Szivem víg örömet nem vár.
(Lédec, Bars m.)

Ifjúság sólyom madár,
Akkor víg, ha szabadon jár,
Még szeretőt nem tartottam,
Addig a bút nem is tudtam.
(Pórtelek, Szolnok m.)

Sólyommadár, sólyommadár,
Szép az akki szabadon jár,
De én fogolymadár vagyok,
Éjjel nappal zárvo vagyok.
(Zámoly, Fejér m.)

(Első példa: metafora; második példa: juxtapozíció, egymás mellettiség v. „szembehelyezés”;
harmadik példa: antropomorfizáció.)
Példa 2.: a ritmusvariációk elve

Példa: XVI. századi református énekszerzők (a 11-12 szótagú verssor két vagy háromütemű tördelésének metrikai változatai [4-4-3/4 vagy 6-5/6 szótag] , ennek egy fejleménye a Balassi-strófa [6-6-7 szótag].)
Históriás ének (a XVI. század leggyakoribb strófatípusa): négysoros, 11 szótagszámú sorokból álló, bokorrímes (aaaa) versforma, pl. Ilosvai: Historia Alexandri Magni, vagy Tinódi: Eger viadaljáról való ének (utóbbi a 4. sorban ált. 12 szótaggal).
Példa 2.: a ritmusvariációk elve

Példa: XVI. századi református énekszerzők (a 11-12 szótagú verssor két vagy háromütemű tördelésének metrikai változatai [4-4-3/4 vagy 6-5/6 szótag] , ennek egy fejleménye a Balassi-strófa [6-6-7 szótag].)
Históriás ének (a XVI. század leggyakoribb strófatípusa): négysoros, 11 szótagszámú sorokból álló, bokorrímes (aaaa) versforma, pl. Ilosvai: Historia Alexandri Magni, vagy Tinódi: Eger viadaljáról való ének (utóbbi a 4. sorban ált. 12 szótaggal).
Példa 3.: a metafora mint „arcteremtés” (prosopopoeia)

Jaj, a hó
gyönyörűen kavarog a hó

Vascső-karámban hó fátyolának
bókolok
bundásan, sárszeplős arccal
bennem nyihog, tipródva nyög
ménese a halálnak
horpasztott hasam: iszony
hó itt az oltalom, hó
te, havacska jó vagy nagyon
bársony-ajkam érted jár-kel
pata-pártámon, sár tetején
vascső-karámból fehér szügyem világol
ki látja meg?

- metafora: mén attribútumai (karám, ménes, horpasztott hasam, bársony-ajkam, pata-pártámon, szügyem): a ló antropomorfizációja vagy a költői én animalizációja?
- a metafora jelentője és jelentettje: a lírában nem meghatározható pólusok
- új arcot teremt („táltos”)
Példa 4.: a „vizuális minimum”

„A látható nyelven alkotott műveket teljességükben nem lehet hanggal visszaadni. Jacques Roubaud-nak a hetvenes évek közepe táján volt egy írása a Change című folyóiratban, amiben az irodalom axiómáiról beszél. Egyik tételét nagyon fontosnak tartom, mégpedig azt, melyikben úgy fogalmazza meg a szabadvers lényegét, hogy annak egyetlen formai ismérve az új sorba való átlépés. Hallatlan nagy meglátás volt. Nagyon fontos axióma. Roubaud szerint tehát a szabadvers formai ismérve a láthatóra, azaz csak a láthatóra támaszkodik.” (Papp Tibor)


Egy világvégi busz bemászik a szemhatár zárt ajtaja alá kínlódó pléhbogár berreg a lengő porban oldalra dől megáll lágy bensejét kiontja
Eredeti:
Egy világvégi busz
bemászik a szemhatár
zárt ajtaja alá
kínlódó pléhbogár
berreg a lengő porban
oldalra dől megáll
lágy bensejét kiontja

(Petri György, Kép)
Friedrich Nietzsche: A tragédia születése

- apollói és dionüszoszi szembeállítása: a világ kétféle szemlélete
- a látszat, Apolló világa: ész, logika, nyelv, axiómák, fizikai törvények
– Dionüszosz világa: a látszat (felszín, jelenség, tapasztalat) mögött az örvény
(pl.: mit tudunk az emberről? – európai orvostudomány, homeopátia, ájurvédikus gyógyítás stb.)
Példa 5.: az anagramma

Ha a hold süt, a néma, síron túli fény,
álmomba kinyílnak a termek.
Kioson, kenyeret szel a konyha kövén
s majszolja riadtan a gyermek.
(József Attila: Ha a hold süt…)

- „termek” = szobák, helyiségek; én (termek) valamit – ez a „gyermek”
„kinyílnak” = nyílás: virág (.„Csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág…”, Eszmélet)
- „szel” = vág; szél: „léghuzat” és a „tovafujja” kifejezések a vers további versszakaiban; „szellő” (Óda), illetve „szálló” (Eszmélet), valami, ami „leng” (Elégia); széle vmnek, „perem” (A város peremén)
a „kenyeret… majszolja” = „De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér”, illetve: „fal” (mint a teret határoló épületrész)
Kopár szobám - kopárabb négy fala
Csupaszon, fázón mered az égnek.
Talán a kékes magasba vágynak,
Hol nem fú szél és csillagok égnek.

Őriznek engem, óvnak, szeretnek -
Kétoldalt egy-egy, hátul egy s elől.
- Ha meghalok, gondolom magamban,
E négy fal akkor rögtön összedől.

Föltámad akkor Anyjok a Szélvész,
Föltámad akkor Apjok a Vihar
S tetemem lassan betakargatják
A leomló falak poraival.
(József Attila: Falak)
Összefoglalás

Költészet és ihlet: a világ dionüszoszi szemléletével rokon.

Öröm-elv a költészetben: utánzás, változatok, lehetőségek gyarapítása, nyelvi gazdagodás, a világ gazdagítása.

Nyelv és költészet: csak azt tudjuk elgondolni, amit a nyelv kifejezni képes.
Ősszel érik, babám, a fekete szőlő,
te voltál az igazi szerető,
bocsásd meg ha valaha vétettem,
ellenedre, babám, rosszat cselekedtem.
(Népdal)
Példa 5.: az anagramma

Ha a hold süt, a néma, síron túli fény,
álmomba kinyílnak a termek.
Kioson, kenyeret szel a konyha kövén
s majszolja riadtan a gyermek.
(József Attila: Ha a hold süt…)

- „termek” = szobák, helyiségek; én (termek) valamit – ez a „gyermek”
„kinyílnak” = nyílás: virág (.„Csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág…”, Eszmélet)
- „szel” = vág; szél: „léghuzat” és a „tovafujja” kifejezések a vers további versszakaiban; „szellő” (Óda), illetve „szálló” (Eszmélet), valami, ami „leng” (Elégia); széle vmnek, „perem” (A város peremén)
a „kenyeret… majszolja” = „De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér”, illetve: „fal” (mint a teret határoló épületrész)
Megoldás:

- „babám” –megszólítás, apsoztrophé
- 1. önmegszólítás = az „én gyermeki énem”, aki ellen „valaha vétettem”
- 2. a „párom” megszólítása: a páromban az eljövendő gyermekeink (az ősök láncolatának folytatása, a népbe való beágyazódás)
- 3. „baba, babás” – szép, kedves, földön túli, gyermeki szépség (Babba Mária)
- „bocsáss meg” – ki a megszólított?
- 1. sor és 2-4.sor viszonya: juxtapozíció, a logikai viszonyt nekünk kell megtalálnunk
- természeti kép problémája a népdalokban: máig megválaszolatlan
- ősz, szüret: hagyományosan párválasztás, lakodalom; szüreti bál; szaturnália (Dionüszosz ünnepe)
- közös éneklés: kar
- "Szatírként meglátja az istent" (Nietzsche)
- fekete szőlő: Dionüszosz szőlője (fekete, pogány; pogány szó jelentése: vidéki, falusi)
„De mivel a szőlő honunk áldott földének egyik legnemesebb terménye, illik hogy oly módrul gondolkodjunk, mely szerint azt mezei gazdaságunk kára nélkül is bőven termeszthessük. Ily mód pedig az olaszországi lugasozat, melynek egész munkája tavasz elején végződvén, a mezei gazdaság fontosabb ágaival legkevesebb ellenkezetbe sem jön, holott annak egész munkája csak abban áll, hogy az élőfára felfutott szőlőtőkének hibás vagy szükségtelen vesszeit tavasszal leszedjük, a hosszabbakat pedig egyik élőfárul a másikra eregetjük, vagy a két fárul összeérő vesszőket a két fa között összekötjük, mely munkákat nemcsak tavasszal, de ősszel és télen is egyiránt lehet tenni, s mondhatom, hogy én lugasaimat néha meg sem metszem, mégis mindig nagy bőséggel teremnek, úgyhogy a gazdaság minden terményei között legbizonyosb és legnagyobb termékenységet tapasztalok az élőfára futott szőlőben.”
Berzsenyi: A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairul
Full transcript