Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

Reziliencia

No description
by

Judit Juhasz

on 1 May 2013

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Reziliencia

REZILIENCIA A reziliencia fogalma Egyszerre jelenti a rendszer belső stabilitását és a megváltozott környezeti viszonyokhoz való alkalmazkodást A reziliencia definíciói 1970-es évek: pszichológusok egy csoportja azokkal a gyerekekkel kezdett foglalkozni, akik nehéz életkörülmények ellenére jól teljesítettek az élet különböző területein. Az ő munkásságuk hívta életre a rizikófaktorok és a jó teljesítés kontextusának kutatását.
Garmezy, Masten, Tellegen (1984): a gyermek kompetencia megnyilvánulása az őt érő stresszel teli események ellenében.
Rutter (1985): a stresszel való szembeszegülés , mely lehetővé teszi az önbizalom és a társadalmi kompetencia növekedését.
Masten (1994): a reziliencia egy séma, amely az akut vagy krónikus stresszkeltőkkel, krónikus veszélyeztető körülményekkel szembeni sikeres adaptációval jellemezhető.
Gordon (1995): a viszontagságos körülményekkel szemben megnyilvánuló képesség a boldogulásra, éretté válásra és a kompetencia növelésére. A nehéz körülmények között jó eredmény elérését, pozitív kimenetelét jelenti. A definíciók azonosságai viszontagságos külső környezet
az egyén bizonyos belső tulajdonságai, védelmi faktorainak megléte - a külső veszélyeztető körülményekkel való hatékony megközdés, a helyzetekhez való jó alkalmazkodás képessége
különböző élethelyzetekből való optimális kimenetel
dinamikus jelenség, többirányú folyamatokban jelenik meg
a belső képességek mellett a környezettel való interakciókat is figyelembe kell venni
holisztikus szemléletmód A reziliencia fogalmának gyökerei pszichológiai aspektusból a megközdés fogalmára, biológiai szempontból pedig a stressz fiziológiai tüneteinek vizsgálatára vezethetők vissza. Megközelítésének módjai, modelljei 1.Változókra fókuszáló megközelítés (Variable-focused approaches): többváltozós statisztikai módszert alkalmazva kutatja a kapcsolatot a környezet veszélyeztető szintje (risks), az ilyen körülmények között elért teljesítmény (outcome) és az egyén és környezet potenciális minősége között. Alkalmas az előrejelző faktorok és a kimenetel közötti kapcsolat méréséhez, a reziliencát okozó többféle védőfaktor meghatározásához; hibája, hogy nem veszi figyelembe a valós élet jellemzőit, illetve nem érzékeli az átfogó különbségeket a szélsőséges helyzetek között. (Bergman & Magnusson, 1997) 2 fő megközelítés 2.Személyre fókuszáló megközelítés (Person-focused approaches):
egyéneket vizsgál, megpróbálja feltárni, miben különböznek a reziliencát mutató személyek azoktól, akik hasonlóan rossz körülmények között élnek. Alkalmas a szokásos és a nem szokványos mintázatok tanulmányozására, amelyek sokrétű folyamatokból származó eredményeken alapulnak; hibája, hogy elhomályosíthatja a speciális kapcsolódásokat, a nagyobb összefüggések feltérképezését, amelyek elősegíthetnék a folyamatok megértéséhez szükséges „kulcsok” megtalálását. (Shiner, Tellegen, Masten). Változókra fókuszáló megközelítések A modell a negatív és a pozitív hatásokat szembeállítja egymással. Ha kiegyenlítik egymást vagy a pozitív hatások többen vannak, az eredmény pozitív kimenetelű lesz. Ebből az elgondolásból jutottak el a kompenzáló hatások elméletéhez: elégséges pozitív hatás közömbösíti a gyerek életében előforduló negatív hatásokat. Az erre alapuló beavatkozási stratégiák ezen szerint a segítségek hozzáadása a pozitív kimenetel esélyét növeli. Additív (hozzáadó) modell A gyermek életében a hatások gyakran közvetítőkön keresztül érvényesülnek. Lehetnek külső közvetítők pl a tanárok vagy a szülők, illetve az egyénen belüli közvetítők, ilyen a temperamentum, Interaktív modell Lényege, hogy legyen egy olyan közbülső elem, amely a negatív hatásokat enyhíti vagy közömbösíti. Az interkaciós modellen alapuló beavatkozások célja, hogy a rizikófaktor megjelenésére aktiválódó védelmi tényezőket adjon, mint például krízisközpontok felállítása, valamint. az egyének megküzdési képességének javítását elősegítő módszerek alkalmazása
(Compas, 1998). Az interakciós folyamatok hatékonyságára bizonyítékul szolgál az a tény, amely szerint a magasabb szintű intellektuális működés enyhíti a rossz körülmények hatását a magatartás fejlődésére, ahogyan ezt a jó vagy antiszociális viselkedés megnyilvánulásán is látható. A jobb intellektuális képességek általában kompetenciával párosulnak, különösen az iskolai teljesítmények területén: ezek a képességek a viselkedési problémával küzdő és rossz körülmények közül jövő gyerekeknél fontos védelmi faktoroknak tűnnek. Azonban nem világos, hogy az intellektus melyik részének fejlesztése felelős a jó eredményért (figyelem, emlékezet, logikai készség). Változókra fókuszáló megközelítések hasonló az interaktív modellhez.
alapvetően a megelőzésre épül: ha a védelmi faktort kialakítjuk, ezzel megelőzzük a veszélyeztető tényező negatív hatásának megjelenését bizonyos esetekben. Pl.: koraszülés megelőzése hatékony terhesgondozással; a szülők problémamegoldó képességének javításán keresztül javul a gyermekük ugyanilyen képessége is. Indirekt modell Tranzakcionális modell 3 4 A hibák felismerése vezetett a tranzakcionális modell létrehozatalához, amely figyelembe veszi a folyamatok dinamikusságát és a többirányú mechanizmusok létjogosultságát. 1 2 A változókra fókuszáló modellek szerint a rezilienciát meghatározó faktorok:
a szülői minőség,
az intellektuális működés,
a szocioökonómiai státusz (SES)
a pozitív önértékelés

A kimenetel (outcome) tekintetében figyelembe veszi az
iskolai tanulmányi eredményt,
szociális és antiszociális magatartást,
pszichopatológiás méréseket,
kortársi elfogadást;
a gyermek életében előforduló negatív életesemények is megjelennek, mint a reziliencia kialakulását befolyásoló tényezők, de ezek sokkal kisebb hangsúlyt kapnak ebben a megközelítésben, mint a felsoroltak. Személyre fókuszáló megközelítések a reziliencia kutatásában A személyre fókuszáló megközelítésen alapuló kutatások célja, hogy feltárja az alkalmazkodás természetes módon előforduló mintázatait. Alapvetően mindegyikre jellemző, hogy alcsoportokat hoz létre, majd hasonlít össze: az egyik megkülönböztető ismérv az alkalmazkodás alacsony vagy magas szintje, a másik, a veszélyeztető körülmények fennállása vagy hiánya. Ezek a kutatások többségükben longitudinális vizsgálatokon alapulnak. Egyedi esettanulmányokat vizsgáló kutatások nincs igazi koncepciója, inkább heurisztikus célokat szolgál Klasszikus személyre fókuszáló tanulmányok Werner és Smith (1982, 1992) Kauai tanulmánya, amelyben 2 csoportot hoztak létre. Mindkét csoport tagjai magas veszélyeztetettségi szintű környezetben nőttek fel (legalább 4 db rizikófaktornak fent kellett állnia még két éves koruk előtt). Az egyik csoportba sorolták a jól alkalmazkodókat (reziliensek), a másikba a rosszul alkalmazkodókat, akik nem értek el jó eredményeket az élet különböző területein. A reziliensek kompetenciával rendelkeztek, kevés viselkedési problémával. A másik csoport tagjainál komoly viselkedési és alkalmazkodási problémák mutatkoztak. Mindkét csoportot 2 életkorban, 10 és 18 éves korukban vizsgálták. A reziliensek csecsemőkorukban követelőzőbbek voltak, de ahogy idősebbek lettek, a kognitív teszteken jobb eredményeket értek el, pozitívabb önértékelésük volt, és lelkiismeretesebbek voltak, mint a másik csoport tagjai. A reziliens csoportba tartozók kompetenciájának fejlődése felnőttkorukig kitartott és jó szintet ért el, de meg kell jegyezni, hogy a maladaptív csoport tagjainak többsége is felnőtt korára viszonylag jó fejlettségi szintet ért el. Mindenesetre megállapítható volt, hogy a reziliens csoport szülei hatékonyabbak és támogatóbbak voltak, mint a maladaptívaké. Teljes diagnosztikus modell vagy teljes osztályozási modell (Luthar, 1991; Masten, 1999) Az előző modell hibáiból okulva a teljes diagnosztikus modell felállításánál figyelembe vették az alacsony rizikószinten élőket is. 4 csoportot állítottak fel: 1. a különösen sebezhetők csoportját (rosszul teljesítenek, de jó körülmények között élnek), 2. a kompetensek csoportját (jól teljesítenek, jó körülmények között élnek), 3. a maladaptív csoportot (rossz körülményeik mellett rosszul teljesítenek), végül 4. a reziliensek csoportját (rossz körülményeik ellenére jól teljesítenek). A kutatás megmutatta, hogy a reziliens csoport és a kompetens csoport tagjai mutatták a legtöbb hasonlóságot. Átlagos vagy jobb kompetenciával rendelkeztek a tanulásban, viselkedésben és a szociális attitűdben, hasonló pszichológiai jellemzőkkel rendelkeztek, beleértve a jobb intellektuális képességeket, a jobb szülői minőséget, a pozitívabb önértékelést. Markánsan különböztek a maladaptív csoporttól annak ellenére, hogy a reziliensek ugyanolyan rossz körülmények között éltek. A legkomplexebb személyfókuszú modellek vagy ösvény modellek Fő irányai:
az egészséges vs. maladaptív utak („ösvények”) vizsgálata a fejlődés során
az életútban bekövetkező nagy fordulópontok és az ebből való kimenetelek tanulmányozása A fejlődési utak koncepciója a fejlődési rendszerek elméletéből (Ford & Lerner, 1992), a szervezési elméletből (Cicchetti, 1984, 1990; Cicchetti & Schneider-Rosen, 1986; Sroufe, 1979, 1997), és az életfolyamat elméletből (Elder, 1998) származik. Mindegyik közös abban, hogy a fejlődési mintázatok az organizmusok sokféle interakciójából emelkednek ki egy nagyobb rendszerbe ágyazottan, és longitudinális vizsgálatokat követelnek meg. A mai reziliencia kutatások sokszor az egyéni élettörténetekből indulnak ki. Megállapítható, hogy a reziliens emberek életük egy-egy fordulópontja után fontos szerepet játszottak a következők: vagy találtak egy személyt, akit mentorként tiszteltek és adtak a véleményére, vagy beléptek a hadseregbe, vagy találtak egy új vagy mélyebb hitet, lelkileg egészséges partnerrel házasodtak össze, vagy elhagyták a deviáns csoportot. Lényeg, hogy egy pozitívabb kontextusba helyezték önmagukat.
Rutter & ERA Study Team (1998) Romániából örökbefogadott gyerekeket vizsgált, akik addig szörnyű körülmények között éltek, és jobb környezetbe kerülve fantasztikus fejlődést mutattak kognitív és egyéb területen. Ez azonban általánosan nem állapítható meg minden egyes gyereknél. Sokan közülük olyan komoly és hosszan tartó nyomorúságos tapasztalatokat szerzett, hogy úgy tűnik, ezekkel nem képesek megküzdeni. Kutatás 1 Riziliens, túlkontrollált és alulkontrollált fiúk: 3 bizonyíthatóan létező (replikálható) személyiségtpus A változókra fókuszáló megközelítés az egyének közti különbségeket méri, a személyre fókuszáló megközelítés az egyénen belüli személyiségvonásokra és szerkezetére koncentrál.

Mindkettőből hiányzik a személyek közötti interkaciók figyelembevétele, de a tipizáló megközelítés kiküszöböli ezt a hibát.

A XX. századi pszichológusok 2 féle módon tipizáltak: egyfelől elméleti (Freud, Jung, Horney), másfelől empirikus alapon (Block és Block). Blockék kutatása (1971): a vizsgálati személyeknél személyiségtípusokat állított fel serdülőkorban, majd felnőttkorban. A típusokra mint fejlődési típusokra hivatkoztak, kiemelve, hogy az egyének fejlődését nyomon követve újabb és újabb információkat szerez róluk. Az ún. Q-rendezés módszerét használta, kiegészítve a független itemeket klinikailag tesztelt ítéletekkel. Ezután az inverz faktoranalízist alkalmazta; a Q-rendezés során azonos vagy hasonló eredményeket elérő személyeket egy-egy osztályba sorolta.

Ennek alapján a 84 fős, férfiakból álló mintából 5 személyiségtípust azonosított, melyek a következők:
ego-rugalmasak: stabil személyiségszerkezettel rendelkeztek serdülőkorban és felnőttkorban is; jól alkalmazkodtak és hatékonyak voltak a társas kapcsolatokban;
nyugtalan alulkontrolláltak: feltűnően impulzívak és antiszociálisak, emellett lázadó, bőbeszédű, irritáló, barátságtalan emberek voltak;
sebezhető túlkontrolláltak: merevek és maladaptívak; introvertáltak, törékenyek, félnek az új dolgoktól;
késői alkalmazkodók: rosszul alkalmazkodtak serdülőkorban, de felnőttkorukra hatékonyan működtek;
anómiás extovertáltak: mindkét életkorban rosszul működtek; Az ego-rugalmasságot és az ego-kontrollt vették számításba.

Definíciójuk szerint az ego-rugalmasság az egyén dinamikus képessége arra, hogy a változó körülményekhez alkalmazkodjon, képes legyen a rugalmas válaszadásra, mindezt stresszel teli körülmények között.

Az ego-kontroll az érzelmi és motivációs impulzusok megtartásának és kiengedésének irányítását jelenti. Szélsőséges működés esetén beszélhetünk az alulszabályozott vagy túlszabályozott funkcionáláról.

Block és a Big Five között felfogásbeli különbség mutatható ki az ego-rugalmasság és az ego-kontroll vonatkozásában: Block felfogása tükrözi az egyénben zajló hétköznapi folyamatokat, amelyek befolyásolják az egyén viselkedését különféle kontextusokban; A Big Five a szabályozó folyamatok eredményeképpen létrejövő egyéni viselkedésbeli különbségeket írja le. A személyiségtípusok pszichológiai természetét két szinten különböztethetjük meg: az egyik a szabályozó folyamatokra fókuszál, a másik a létrejött viselkedésre; 5 faktoros modell (Five Factor Modell = FFM) a személyiség leírására 5 faktor extraverzió barátságosság lelkiismeretesség emocionalitás (érzelmi stabilitás) nyitottságnyitottság 1. Hány típus replikálható a serdülő fiúk heterogén mintájában?
2. Ezek a személyiségtípusok általánosíthatóak-e a faji különbségeken keresztül?
3. A létrejött személyiségtípusok mennyiben konvergálnak Block típusaival?
4. Alkalmazhatóak-e ezek a típusok különböző területeken, különösen a serdülőkori fejlődésben? 4 kutatási kérdés 300 fős minta
afro-amerikai és fehér fiúk vettek részt
a kutatók Q-rendezést és inverz faktoranalízist alkalmaztak, majd a hasonló jellemzők szerint kategorizálták a résztvevőket.
a szigorúan meghatározott kritériumok alapján inkább kevesebb és így kevésbé differenciált csoportokat állítottak fel. Ezután tesztelték az ilyen módon létrehozott típusok általánosíthatóságát.


A vizsgált személyek egyrészt a Pittsburghi Ifjúsági Tanulmányból (PYS, 1987-88.) kerültek ki, amely kutatás eredeti célja a bűnözővé válás maximalizálása volt. Ebben 868 fő, 4. osztályos, normál általános iskolai tanuló fiú vett részt. A longitudinális vizsgálat végére 508 fő vizsgálati személy maradt, melynek a fele nehéz körülmények között felnövekvő, a másik fele alacsony rizikószintű vagy jó életkörülmények között élők voltak. A kutatás részeltei Az első felmérésnél az átlagéletkor 10,2 év, a második alkalommal, 2 évvel később 12, 7 év volt. A kutatás hibájának tekintendő, hogy az általánosíthatóság szempontjából a mintában szereplők közül a viszontagságos körülmények között élők felülreprezentáltak voltak az egész populációhoz képest.

Jelen kutatásban ezért az egész populáció arányainak megfelelően, újonnan állították össze a mintát, amelyet így 202 fő nem veszélyeztetett és 98 fő veszélyeztetett, 12-13 éves fiúk alkottak.

A vizsgálathoz a CCQ-t (Californian Child Q-set) használták. A gyerekek szülei végezték el a Q-rendezést egy olyan teszten, amelyet a hétköznapi nyelvezetnek megfelelően fogalmaztak meg, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek is értésék. A másik CCQ egy standardizált, összefoglaló teszt volt, amely leírta a viselkedési, kognitív és érzelmi jellemzőket. A szülőket szakember segítette. Az itemek felölelték a Big Five dimenziókat. Az ego-reziliencia és ego-kontroll méréséhez a pszichológusok által korábban összeállított tesztet alkalmaztak, amelyben felállították a reziliens és az alulkontrollált személy prototípusát. Ezt vetették össze a szülők által kitöltött CCQ teszttel, amellyel a várakozásoknak megfelelően korrellációt mutattak. Ezután történt a személyiségtípusok meghatározása. Eredmény: az afro-amerikaiak és a fehérek csoportjában is ugyanazok a személyiségtípusokat lehetett kimutatni, tehát a tipológia általánosítható a faji különbségeken keresztül.
Mindezek alapján a 3 típus:
1. A szülők szerint ezek a fiúk asszertívak, verbálisan jól fejezik ki magukat, energikusak, társasági életben közvetlenek, nyíltak, okosak, magabiztos serdülők voltak. A legtöbb területen jól alkalmazkodtak és jól működtek.
2. szégyellősek, félénkek, a személyes kapcsolatokban érzékenyek, könnyen válnak dependenssé, a társas kapcsolatokban azonban barátságosak, kooperatívak, figyelmesek és szeretetre méltóak, emellett visszahúzódóak és idegesebb típusúak voltak;
3. típus jellemzői, hogy antiszociálisak, impulzívak, egocentrikusak, manipulatívak, konfliktuskeresők, gyakran eljárnak otthonról (függetlenségre törekvők), a törvényszegő magatartásformák nem álltak tőlük távol; Személyiségtípusok meghatározása A Big Five tulajdonságokkal összevetve: az 1. típusba tartozók mindegyik területen a legmagasabb pontszámot érték el, kivéve a szeretetre méltóságban, mert itt a 2. típus nyert, illetve a 3. típusúk voltak a leginkább extravertáltabbak. A 2. és a 3. típus jellemzően érzelmileg labilis. A 2. típus túlkontrollált, a 3. típus alulkontrollált, de mindkettő kifejezetten sebezhető alkat. Az ego-kontoll szintje kifejezi a reziliencia szintjét, azaz korrellálnak egymással. Az alulkontrolláltak és a túlkontrolláltak is rosszul alkalmazkodnak, de az alulkontrolláltakra ennek következtében a világ ellen fordulás, szembeszegülés jellemző, míg a túlkontrolláltak inkább befelé fordulnak, elszigetelődnek, és neurotikusak lesznek.

Mindezek alapján a 3 típus elnevezése:
1. Rugalmas
2.Túlkontrollált: szükségtelenül és túlzottan nyomják el indulataikat: egyfajta áldozatnak, passzívnak, idegeseknek látszanak, félnek a számukra kiszámíthatatlan és fenyegető világtól
3.Alulkontrollált: nyugtalanok, az indulataik nem szabályozottak, vágyaik azonnali kielégítésére törekednek, könnyen befolyásolhatóak 3 személyiségtípus alkalmazhatóságát különböző attribútumok mentén:

1.IQ-beli különbség. Elvárás: a típusok intelligenciaszintje különböző; a rugalmasaké a legmagasabb, az alulkontrolláltaké a legalacsonyabb, a túlkontrolláltak a kettő közé esnek. A tanulmányi eredményt és az iskolai magatartást vizsgálták meg, melyben igazolódott az elvárás.

2.Fiatalkori bűnözéssel kapcsolatos különbség. Elvárás: az alulkontrolláltak válnak leginkább bűnelkövetőkké; ez igazolódott, a rugalmasak és a túlkontrolláltak valóban nem bűnöztek, azonban más-más okokból: a reziliensek a jó alkalmazkodási és helyzetmegoldási képességük miatt más alternatívát választanak, pl. az iskolai előremenetelt vagy a jó kapcsolatot az osztálytársakkal; a túlkontrolláltak, mivel mindentől elszigetelődnek, így a bűnözői csoportoktól is távol tartják magukat;

3.Gyermekkori pszichopátiás tünetek különbsége. 2 féle tünetcsoportot vizsgáltak: az egyik kifelé irányuló, szocioemocionális problémákra utal (pl.: figyelemhiány és viselkedési zavarok), a másik a befelé irányuló szocioemocionális zavarokat mutatja (pl.: idegesség, depresszió, visszahúzódás a társas kapcsolatoktól).
Elvárás: a rugalmasak mindkét patológiás tünetcsoportban alacsony szintet mutassanak. Bár az alulkontrolláltak és a túlkontrolláltak is rosszul alkalmazkodnak, a pszichopatológia más-más formája fenyegeti őket. Résztvevők: 292 fiú, akiket már osztályoztak valamelyik típusba; (194 fő rugalmas, 40 fő túlkontrollált, 58 fő alulkontrollált)

1.IQ mérése: (WISC-R, Wechler, 1994) az iskolai teljesítményt mérte a tanulás és a viselkedés vonatkozásában;Tanulásban : írás, olvasás, beszédkészség, matematika; Viselkedés mérése : tanárok beszámolója alapján;

2.Fiatalkori bűnözés mérése: (Self Report Delinquency Interview, Elliot, Huizinga és Ageton, 1985) személyes önbevalláson alapult az elmúlt 6 hónapban elkövetett bűncselekményekről; 1-4 között lehetett pontozni a felsoroltakat. A fiúkat a PYS kutatók osztályozása szerint 4 szintre osztották:

1.szint: nincs vagy kevés bűnelkövetés (pl.: vandalizmus otthon, lopás otthonról, vagy lopás max. 5 USD értékben)
2.szint: áruházi lopás, iskolai lopás, vandalizmus az otthonon kívül 100 USD kárérték alatt, gyújtogatás károkozás nélkül vagy kisebb károkozással, kisebb csalás;
3.szint: vandalizmus az otthonon kívül 100 USD kár feletti károkozással, gyújtogatás nagyobb károkozással, nagyobb csalás, bicikli vagy autólopás, zseblopás, fegyvert hord magánál vagy bandaharcok;
4.szint: betöréses lopás, drogdealerség

3.Gyermekkori pszichopátia: A szülők és tanárok beszámolói alapján készült.

Végül 4 csoportot állítottak fel:
1. nem mutatott pszichopatológiás tünetet
2. csak a kifelé irányuló tüneteket mutatták
3. csak a befelé irányuló tüneteket mutatták
4. mindkét tünetfajtát mutatták. Mérés 1.IQ: az elvárás igazolódott. A rugalmasak és a túlkontrolláltak a tanulásban és a viselkedésben nagyjából megegyeztek és szignifikánsan különböztek az alulkontrolláltaktól. Annyiban viszont nem igazolódott az elvárás, hogy a rugalmasak és a túlkontrolláltak között nem volt szignifikáns különbség (F<1).
2.Bűnelkövetés: teljesen beigazolódott az elvárás.
3.Gyermekkori pszichopatológia: a 3 személyiségtípus a tünetek mentén megkülönböztethetőekké váltak. A rugalmasak nem mutattak semmilyen tünetet, a túlkontrolláltak internalizálták, az alulkontrolláltak externalizálták a problémákat. Az alulkontrolláltak között fordult elő legtöbbször, hogy mindkét tünetfajtát produkálták. Eredmények A reziliencia kutatás egyik fordulópontjának számít, hogy a kutatási eredmények és a definíciós törekvések eredményeképp elkülönült a terület két ága, az ego-reziliencia és a gyermekkori, ill. fejlődési reziliencia. A viselkedéses adaptáció vizsgálatakor kitűnt, hogy a “reziliens egyéneknél” magas önbecsülés és ego-kontroll volt kimutatható. A reziliens személyiség vizsgálata során Jack Block és kutatócsoportja arra jutottak, hogy az ego-reziliencia is egy mérhető vonás, amely részben átfedi az ego-kontrollt, de nem szinonímája annak (Kwok, Hughes & Luo, 2007). Block és munkatársai viszgálatai alapján a “reziliens egyének” szignifikánsan magasabb önbecsüléssel és ön-kontrollal rendelkeztek, mint a nem reziliensek. Ugyanakkor az is kitűnt a viszgálatokból, hogy az önbecsülés nem feltétlenül esik egybe a rezilienciáva Az ego-kontroll az érzelmi és motivációs impulzusok kifejezését és korlátozását jelenti, míg az ego-reziliencia azt a rugalmasságot fejezi ki, amellyel az egyén a változó környezetre, különösen a frusztrációkra és stresszre reagál és az ego-kontrollját a helyzetnek megfelelően alakítja (Juffer, Stams & Ijzendoorn, 2004; Letzring, Block & Funder, 2005). Az ego-reziliencia és a pozitív érzelmek A pozitív érzelmek alapvető fontosságú szerepét a reziliens személyiségjegyben több kutatás is alátámasztotta: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a reziliens emberek több pozitív érzelemről számolnak be (Ong et al., 2006, Bonnano et al., 2000) A reziliens személyeknél a pozitív érzelmek hatékonyan csökkentik a stressz megélését és segítik a pszichológiai erőforrások aktivizálását olyan általános és megrázó katasztrófa-helyzetekben is, mint pl. a New Yorkban 2002. szeptember 11-én bekövetkezett terroristatámadás (Frederickson et al., 2003). A reziliens személyek több pozitív érzelmet élnek meg, amelyek jelentőségét a rehabilitációban és a betegségekből való felépülésénél szerzett tapasztalatok is alátámasztják A koherenciaérzet fogalma és a reziliencia számos ponton kapcsolódik egymáshoz. Hart, Wilson & Hittner (2006) arra jutottak, hogy a magas koherenciaérzettel rendelkező emberek több pozitív érzelmet élnek meg és kevesebb betegségről számolnak be, amelyet a szerzők egyúttal a reziliens személyek jellemzőjének tekintenek. A reziliencia és koherenciaérzet REZILIENCIA Juhász Judit
Full transcript