Introducing
Your new presentation assistant.
Refine, enhance, and tailor your content, source relevant images, and edit visuals quicker than ever before.
Trending searches
Kettészakadt ország
213
Kettészakadt ország
Észak és Dél - avagy Izrael és Júda
Jeroboám-Roboám 10:2
Beteljesült prófécia
Jeroboám derék ember volt. Amikor Salamon látta, hogy ez a fiatalember jól végzi munkáját, megtette József házában az összes kényszermunkás felügyelőjévé. Abban az időben Jeroboám elment Jeruzsálemből. Útközben találkozott a sílói Ahijjá prófétával, aki egy új köpenybe volt burkolózva. Csak ők ketten voltak a mezőn.
Ahijjá megragadta a rajta levő új köpenyt, tizenkét darabra hasította, és ezt mondta Jeroboámnak: Végy magadhoz tíz darabot! Mert ezt mondta az Úr, Izráel Istene: Íme, kiszakítom az országot Salamon kezéből, és tíz törzset neked adok. Egy törzs azonban az övé marad szolgámért, Dávidért és Jeruzsálem városáért, amelyet kiválasztottam Izráel összes törzse közül. Azért lesz ez így, mert elhagyott engem, és Astóretet, Szidón istenét, Kemóst, a móábiak istenét és Milkómot, az ammóniak istenét imádta; nem az én utaimon járt, rendelkezéseimet és törvényeimet, amelyeket én helyesnek látok, nem teljesítette úgy, ahogyan az apja, Dávid.
De nem veszem ki a kezéből az egész országot. Megtartom őt fejedelemnek egész életében szolgámért, Dávidért, akit kiválasztottam, és aki megtartotta parancsolataimat és rendelkezéseimet. Fiának a kezéből veszem ki az országot, és tíz törzset neked adok. Csak egy törzset adok a fiának, hogy maradjon előttem mindenkor mécsese szolgámnak, Dávidnak Jeruzsálem városában, amelyet kiválasztottam magamnak, hogy ott legyen a nevem. Téged pedig fölemellek, és uralkodni fogsz mindenen, amit megkívánsz. Te leszel Izráel királya! És ha hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, ha az én utaimon jársz, és azt teszed, amit én helyesnek látok, ha megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan tette azt szolgám, Dávid, akkor veled leszek, és maradandó házat építek neked, amilyet Dávidnak építettem, és neked adom Izráelt.
A királyság kettészakadásának okai
Testvérviszály
Az ország kettészakadása Isten akaratával összhangban van, egyenes következménye volt Salamon Istentől való elpártolásának.
Dávid és Salamon birodalma perszonálunió volt, az északi törzsek fenntartották maguknak a királyválasztás jogát, éppen ezért Salamon beiktatása meglepetésként érte őket. A fényes udvartartás és az építkezések gazdag államot teremtettek, ugyanakkor a lakosság nem volt elégedett. Az adók, a kényszermunka kizsákmányoló uralkodásának következtében halála után az új uralkodó számára feltételeket szabtak, amik nem teljesültek. Így ezek a törzsek az elszakadás mellett döntöttek. A Dávid leszármazottaihoz, így Sámuel fiához Roboámhoz hű maradt a déli Júda, míg Északon Izráel néven új királyság jött létre, Jeroboámot választva első királyuknak.
A kettészakadás a létrejött két ország erejét gyengítette, így a környező nagybirodalmak, Egyiptom, Asszíria és Babilónia folyamatos veszélyt jelentettek. Az északi ország, Izráel mintegy 210 évnyi fennállása után 722-ben az Asszír Birodalom, a déli Júda 350 évnyi önállóság után 586-ban a Babiloni Birodalom hódításának esett áldozatul. Az Istentől való elfordulás büntetése a fogság.
A királyok korában megerősödött a próféták szerepe.
Külföld: Kibékíthetetlen a kapcsolat a salamoni birodalom északi és déli törzsei között
Külföldi híreink
Történeti beszámolók
Bibliai tudósítók
A Királyok könyve mellett a Krónikák 1-2. könyve is ennek a korszaknak a leírása. történet-szemléletében Izráel hitéletének kérdése a meghatározó. Az északi királyság történetével nem foglalkozik, egyrészt csak Júda templomi vallásosságát fogadja el, másrészt Izráel létrejöttétől megkezdődik az ország elpogányosodása. Júda királyai közül is azokat emeli ki a könyv, akik hűek maradtak Istenhez, a kultusz és a vallásgyakorlás szempontjából megtartották az előírásokat, törekedtek annak megtartására, vagy tettek annak helyreállításáért. Egy-egy ilyen király, mint például Jósafát, Ezékiás és Jósiás uralkodásának a leírása a Királyok könyvénél részletesebb.
A Királyok 1-2. könyve
Királyok könyve
A Királyok 1-2. könyve részletesen elbeszéli az északi királyság történetét egészen a Kr. e 722-es asszír fogságra vitelig, illetve Júda királyságáért a Kr. e.586-os babiloni fogságig.
Sámuel próféta könyveinek a folytatásaként kezelték. A hagyomány Jeremiás prófétát tekinti a könyvek szerzőjének
A szerző műve megírásához különböző forrásanyagokat használt. Ezek közül hármat meg is nevez: Salamon történetének könyve (1Kir 11,41), Júda királyainak története (1Kir 14,29; 15,7 stb.), Izráel királyainak története (1Kir 14,19; 15,31 stb.).
Három főrészből áll:
- Az egységes királyság története Salamon uralkodása idején (1Kir 1–11).
- Izráel és Júda története az északi országrész elpusztulásáig (1Kir 12–2Kir 17),
- Júda története Izráel pusztulásától a babiloni fogságig (2Kir 18–25).
A Királyok könyve főbb szempontjai
Irányvonalak
- A választott nép történelmének folyamatos ábrázolása.
- Kívülről jövő támadások, veszedelmek.
- Szövetségszegések – szövetségmegújítások.
- Próféták.
- Isten hatalmas tettei.
- Isten nagy ítéletei.
Hallgass a prófétára!
Próféták
Izráel történetét kezdettől fogva átszövi a próféták munkássága.
A Királyok könyvei a következő prófétákat említik név szerint:
Ahijjá (1Kir 15,29), Jéhú (1Kir 16,7), Illés (1Kir 17,1; 2Kir 2,11), Mikájehú, a Jimla fia (1Kir 22,8kk), Elizeus (2Kir 2–12), Jónás, Amittaj fia (2Kir 14,25), Ézsaiás (2Kir 19,2), Hulda (2Kir 22,14k). Voltak névtelen, ismeretlen próféták is (1Kir 20,13.22.28; 1Kir 20,35).
A helyénvaló az, ha a nép és a király hallgat a prófétákra, mert ebből áldás, szabadulás származik (1Kir 5,1kk; 6,8kk; 7,1kk; 2Kir l9,1kk).
A megvetett prófétai szó pedig ítéletté válik (2Kir 17,13kk; 24,2kk).
Krónikák könyve
A hagyomány, valamint az egyházi atyák szerint a Krónikák szerzője Ezsdrás volt. A tudósok jelentős csoportja Ezsdrás-Nehémiást tekinti szerzőnek. Valószínű ugyanis, hogy a Krónikák–Ezsdrás–Nehémiás könyvei egységes történelmi művet alkotnak.
A Krónikák (két) könyve négy főrészből áll:
- Nemzetségtáblázatok (1Krón 1–9).
- Dávid története (1Krón 10–29).
- Salamon története (2Krón 1–9).
- Júda királyainak története (10–36). Roboámtól Cidkijjáig (10,1–36,21). Círus perzsa király engedélye a hazatérésre (36,22k).
Az északi királyság történetével nem foglalkozik, egyrészt csak Júda templomi vallásosságát fogadja el, másrészt Izráel létrejöttétől megkezdődik az ország elpogányosodása. Júda királyai közül is azokat emeli ki a könyv, akik hűek maradtak Istenhez, a kultusz és a vallásgyakorlás szempontjából megtartották az előírásokat, törekedtek annak megtartására, vagy tettek annak helyreállításáért. Egy-egy ilyen király, mint például Jósafát, Ezékiás és Jósiás uralkodásának a leírása a Királyok könyvénél részletesebb.
Hivatkozott források
Hivatkozások
A szerzők,számos forrást felhasználtak. A Krónikák könyve az alábbiakat név szerint is megemlíti:
Júda és Izráel királyainak könyve (2Krón 16,11; 25,26; 28,26; 32,32). Izráel és Júda királyainak könyve (2Krón 27,7; 35,27; 36,8). Izráel királyainak könyve (1Krón 9,1; 2Krón 20,34). Királyokról szóló könyv magyarázata (2Krón 24,27).
Dávid király története (2Krón 24,27). Sámuel látnok története, Nátán próféta története, Gád látnok története (1Krón 29,29). A silói Ahijjá próféciája, Jedó látnok látomásai (2Krón 9,29). Samajá próféta és Iddó látnok története (2Krón 12,15). Iddó próféta magyarázata (13,22), Jéhú, Hanáni fia, elbeszélése (2Krón 20,34). Ézsaiás próféta írása Uzzijjá dolgairól (2Krón 26,22). Ézsaiás próféta, Ámóc fia, látomása (2Krón 32,32). Látnokok beszédei (2Krón 33,19). Sirató énekek (2Krón 35,25). Valószínű, hogy a felsoroltakon, illetve megnevezetteken túl is használt fel forrásokat, listákat. A források megnevezése is jelzi, hogy a szerző hiteles történelmi művet akart írni, s adatai a felvetődő kérdések mellett is megbízhatóak.
A móábi kő
Avagy Mésa-sztélé a Bibliában említett Mésa moábi király i. e. 850 körüli, Izrael elleni győztes hadjáratának és királysága megszervezésének állít emléket. A sztélé az ókori izraeli történelem, az óhéber írás, a moábi nyelv és a sémi epigráfia máig egyik legjelentősebb emléke.
Régészeti leletek
A Tel dán sztélé
Tel Dán egy észak-izraeli település. Az itt előkerült dokumentumon, 1993-ban, André Lemaire felfedezni véli a Bét Dávid, Dávid háza kifejezést! Ugyanő, a Louvre-ban végzett vizsgálata alapján felhívja a figyelmet, hogy a moábita kő 31. sorában szintén a Bét Dávid, azaz Dávid Háza kifejezés található. A tudós feltételezett állítását többen megkérdőjelezik.
Izráel önállósága
Észak: Izráel
Az északi törzsek Jeroboám uralma alatt saját királyságot alapítottak Izráel néven, bár Hóseás próféta a legnagyobb államalkotó törzs után Efraimnak, Ámósz próféta pedig "József házá"-nak (Ám 5,6) nevezte.
Önálló kultusz
Bálványok
Jeroboám Bételben és Dánban arany bikaszobrokat állíttatott fel, nem lévita papokat állított szolgálatban és új vallásos naptárat léptetett életbe. Izráel a Biblia szerint Isten átkát hordozta magán.
Folyamatos viszályok
Uralkodói viszályok
Izráelben hiányzott a stabilitás, amely a déli Júdát jellemezte. Miközben Jeruzsálemben Dávid utódai váltották egymást a trónon, az északi királyságban több trónbitorló volt, Az uralkodók gyorsan váltották egymást, a hatalomváltás többnyire erőszakkal, ritkán utódlással történt. Több fővárosa is volt, előbb Sikem, Penuél, majd Tircá majd Omri idejétől Samária.
Véres fordulatok
Trónharcok
Jeroboám után fia Nádáb két évig uralkodott, majd összeesküvés áldozata lett, és Baasá lett utána a király (1Kir 15,25kk.). Baasá Jeroboám egész családját kiirtotta, huszonnégy évig uralkodott, de mivel ő is Jeroboám útján járt, és amiért kiirtotta Jeroboám házát, Jéhú próféta által elítélte Isten. Fiát, Élát két évi uralkodása után Zimrí, az egyik katonai vezető gyilkolta meg (1Kir 16,8-14), akinek a királysága csak hét napig tartott (1Kir 16,15), de ennyi idő elég volt neki, hogy kiirtsa Baasá háza népét.
Omri-dinasztia
A nép a hadseregparancsnokot, Omrit (1Kir 16,16-28) választotta királynak. Zimri látva Omri Tircába érkező seregeit, öngyilkos lett. Ő uralkodásának hatodik évében Samáriát tette fővárossá. Erős vezető volt, uralkodása alatt az ország kereskedelme fellendült. Elfoglalta Móábot is, amelyről a Mésa-sztélé is beszámol. Izráelt a későbbiekben „Omri háza”-ként is emlegették.
Fia, Aháb azzal is fokozta az Istentől való elszakadást, hogy a szidóniak királyának a lányát, Jezábelt feleségül véve Baál és Aséra tiszteletét is engedélyezte. Vele Illés próféta kapcsán találkozunk (1Kir 16,29-21,40). Két fia követte a tórnon. Ahazjá két év után betegségben halt meg (2Kir 1.). Jórám (2Kir3.), tizenkét évig volt király Eltávolította a Baál szobrokat, de egyébként a jeroboámi örökséget folytatta. A moábiták, majd az arámiak ellen harcolt. Az utóbbi harcban megsebesült Júda királya, Ahazjá pedig meglátogatta (8,25kk).
Jéhú-dinasztia
Jéhú (2Kir 9,1-10,32; 841-813) Jórám hadseregparancsnoka volt. Elizeus próféta kente fel királlyá, és jövendölte meg Áháb házának kiirtását és Jezábel halálát. Jéhú pártot ütött Omri házán. Megölte Jórámot, de a júdai Ahazját is. Kiirtotta Áháb leszármazottait és híveit, Jezábel királynőt is megölette, és lemészárolta a Baál-papokat és leromboltatta a templomot.
Jéhú huszonynyolc évnyi uralkodását követően fia, Jóáház (2Kir 13,1-9) lett a király tizenhét esztendeig. Róla azt olvassuk, hogy „megengesztelte az Urat”, amiért az arámiak sanyargatása megszűnt. Fia Jóás (2Kir 13,10-14,16.) uralkodása tizenhat éve alatt hátomszor verte vissza Móáb támadásait, és több területet visszafoglalt. A Júda ellen viselt csatát is megnyerte. Mégis mindkettőjükről az az ítélet, hogy „nem tért el Jeroboámnak … vétkeitől”. Fia, II. Jeroboám (2Kir 14,23-29.; 781-753) Szíria nagy részét Izráelhez csatolta, számos területet visszafoglalt. A jólét, de a bálványimádás is növekedett. Zekarjá lett a dinasztia utolsó királya, akit hat hónap után Sallúm gyilkolt meg. A dinasztia valamennyi királya annak ellenére, hogy a Baál-kultuszt megszüntették, „nem tért el Jeroboám vétkeitől”.
Az utolsó izraeli királyok (2Kir 15,8-31) és az asszír fogságravitel (2Kir17)
Fogság
Sallúm egy hónapig bitorolhatta a trónt, amikor Menahém (752-741) tört az életére. Asszíria már ekkor fenyegette az országot, de Menahém sarcot fizetett.
Fia, Pekahjá (741-739) két évig tartó uralkodásának összeesküvés vetett véget.
Pekah (739-731) uralkodása alatt Asszíria tovább terjeszkedett.
Hóséá (731-722) megölte elődjét, majd kilencévnyi uralkodás után látszólag behódolt Salmaneszer Asszíria királynak, miközben Egyiptommal próbált szövetségre lépni. Háromévnyi ostrom után Asszíria 722-ben legyőzte Izráelt, és fogságba vitte a népet.
Próféták Északon
Próféták
A próféták voltak azok, akik által Isten jelenlétét biztosította, így ott szerepük mindvégig meghatározó volt.
- Illés, Elizeus (ők nem voltak írópróféták, csak a Királyok könyvében olvashatunk róluk)
- írópróféták: Hóseás, Ámósz (ő déli származású).
Júda királyai
Dél: Júda
Júda (a beolvadt Simeonnal) és Benjámin maradtak a Jeruzsálemben uralkodó Dávid-ház uralma alatt.
Júda önállósága mintegy 350 évig tartott. Ez idő alatt 20 király uralkodott, közülük való az összes jó király, aki „azt tette, amit helyesnek lát az Úr”.
Önállósága a Babiloni Birodalom fogságra viteléig, Kr. e. 586-ig tart.
Júda önálló: Roboám
Önállóság
Salamon halálát követően fia, Roboám követte a trónon.
A nép arra kérte, hogy enyhítsen az adóterheken és a kényszermunkán, de nem hallgatta meg kérésüket, az ifjú tanácsadóira hallgatva, akik a kánaáni királyi hatalom mintáját helyezték előtérbe, további szigorításokat ígért: „Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani!” (1Kir 12,11).
Az idősebbek a nép meghallgatása mellett érveltek.
A történet utal a nemzedékek közötti különbségekre is.
Roboám erővel is próbálta visszaszerezni hatalmát, de egy bizonyos Semajá, akiről csak annyit tudunk, hogy Isten embere, az Úr nevében a harc ellen szólt, és Roboám visszavonult.
Roboám uralkodása idején az egyiptomiak megtámadták Júdát, Sisák fáraó még a jeruzsálemi templomot is kirabolta (1Kir 14,21kk.).
65 év nyugalom /
15 év északi hatás
65:15
Roboám után Abijjá, majd Ászá nehézségek nélkül követték Roboámot a trónon. Ászá (910-869) uralkodása idején kiéleződtek a harcok Izráellel. Emiatt Júda sarcot kénytelen fizetni Arám királyának, hogy I. Benhadad király megszegje Izáellel kötött megnemtámadási szerződését (1Kir 15,16-24.). Arám segítségével Júda legyőzte Izráelt. Ászá negyven évig tartó, majd fia, Jósáfát (1Kir 22,41kk) huszonöt évig tartó uralkodásának értékelése pozitív.
Jósáfát fia, Jórám (2Kir 8,16-24) az izraeli Omri dinasztia uralkodójának, Ahábnak a leányát, Atalját vette feleségül. Nyolc évig tartó uralkodásában eltért elődeitől, mint ahogy fia Ahazjá (2Kir 8,25kk; 9,16-26) is, aki viszont egy év uralkodás után az izráeli Omri-dinasztia elleni lázadás áldozata lett. Anyja, Ataljá (2Kir 11.) anyakirálynő hat évre magához ragadta a hatalmat. Fia halálát az egész királyi család kiirtásával akarta megtorolni, de Ahazjá egyik fiát, Jóást kimenekítették.
„azt tette, amit helyesnek lát az Úr”
Építkezések
Jóás (2Kir 12) királlyá kenését Jójádá főpap végzi, akinek vezetésével a Baál-kultuszt és a bálványimádást kiirtják. Negyvenévnyi uralkodása alatt renováltatta a jeruzsálemi templomot. Arám királyának azonban sarcot fizetett, hogy ne támadja meg Júdát. Összeesküvés áldozata lett.
Fia, Amacjá (2Kir 14) követte a trónon, aki huszonkilenc évig volt király. Leverte belső ellenségeit, de Izráellel szemben alul maradt, sőt, fogságba is esett. Végül ő is összeesküvés áldozata lett.
Azarjá (Utijjá) (2Kir 15,1-7) ötvenkét évig tartó uralma alatt „azt tette, amit helyesnek lát az Úr”. Az ő uralkodásáról a 2Krón számol be részletesebben, onnan tudjuk, hogy újjáépítette Élát városát, őrtornyokat építtetett, és a sivatagba kutakat fúratott. Hadviseléseiben sikeres volt a filiszteusokkal és az arabokkal szemben. Hadi eszközeit is fejlesztette. Illatáldozatot mutatott be, amiért büntetésül leprás lett.
Így fia, Jótám (2Kir 15,32kk.) régensként uralkodott mellette, akinek uralkodása úgy gazdasági, mint hadi szempontból eredményes volt. A templom felső kapuját ő építtette.
Ezékiáshoz nincs fogható
A leghűbb
Áház (2Kir 16; 741-725), Jótám fia gonoszságairól lett híres. A termékenységi kultusz követője volt, saját fiát is feláldozta. Arám ellen Asszíriával lépett szövetségre. A templom berendezését átalakíttatta, és ott gyakorolt pogány szokásoknak megfelelő kultuszt.
Ezékiás (2Kir 18-20; 725-686) uralkodása idején esett Izráel asszír fogságba. Jelentőségét mutatja, hogy a róla szóló beszámoló jelentősen bővebb, mint az eddigi beszámolók. Mindvégig istenfélő életet élt, amiben ösztönözhette Izráel istentelen, elpogányosodott életmódjának a következménye is. Asszíria Jeruzsálemet is fenyegette, de Szanhérib asszir király seregétől isteni beavatkozással szabadult meg. Halálos betegségéből Ézsaiás próféta közbenjárására gyógyult meg. Az összes király között huszonkilenc évnyi uralkodásának értékelése a legpozitívabb: „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána”(2Kir 18,5).
Manassé (2Kir 21,1-18 / 696/686-641) eltért apja hitétől, megújította a pogány áldozóhalmokat, bálványimádó volt, ő is feláldozta saját fiát. Istentelen magatartása mellett jeruzsálemi vérontás is tapadt kezéhez. Ötvenöt év (ebből tíz év társuralkodás) értékeléseként a Szentírás a leggonoszabb királyként tartja számon, az ítélet előrevetíti Júda és Jeruzsálem elestét. A 2Krón 33. beszámolója alapján babiloni fogságba került, aminek következtében megtért, és helyreállította az áldozatok rendjét. Halála után fia, Ámón uralkodott két évig, aminek udvari összeesküvés vet véget.
Ezékiás
pecsétje
Jósiás reformja
A végjáték
Jósiás (2Kir 22,1-23,31; 639-609) nyolcéves korában kezdett uralkodni. Nevéhez fűződik az a vallási reform, amit a templom 622-ben végzett felújítása során megtalált Törvénykönyv (valószínűleg a Mózes ötödik könyve) ismeretének fényében hajtott végre. Megszüntette az idegen istenek bálványimádási helyeit, Jeruzsálemet egyedüli vallási központtá tette. Mindezt a páskaünnep megújításával pecsételte meg. A reform végrehajtása Nékó fáraóval vívott harc közben a Megiddónál fiatalon bekövetkezett halálával tört derékba.
Jósiástól a fogságig
Babilon szorításában
Jósiás utódai két fia, Jóáház, akit Nékó három hónap után üldözött el a trónról, majd Jójákím lett a király, akinek idején a pogány szokások felelevenedtek, népét kizsákmányolta, Egyiptomnak pedig adót fizetett, miközben a Babiloni Birodalom annyira megerősödött, hogy Egyiptom is behódolt neki. Jójákím is megadta magát, de végül fellázadt Babilon ellen, aminek következtében 598-ban fogságba vitték, ahol meg is halt. Fia, Jójákín lett a király, aki három hónap uralkodás után Jeruzsálem ostrománál 597-ben a királyi családdal, az ország előkelőivel, mesterembereivel együtt babiloni fogságba került. Nagybáttyát, Mattanját tette meg Nebukadneccar királlyá, akinek Cidkijjára változtatta nevét.
Babilon
Cidkijjá is fellázadt Babilónia ellen, 588-ban újra ostrom alá vette Jeruzsálemet, amit az Egyiptommal való küzdelem idejére Nebukadneccar felfüggesztett, de 586-ban visszatért és bevette, felgyújtatta a várost, elpusztíttatta a templomot, leromboltatta a falakat, a lakosságot fogságba vitte. Csak a legszegényebbek maradhattak a szőlő és a föld megmunkálására. Gedalját, egy zsidó nemesi családból származó férfit neveztek ki kormányzónak, akit azonban csakhamar meggyilkoltak. A Júdában maradt zsidók egy része Egyiptomba menekült, majd 582-ben újabb zsidókat telepítettek át Babilonba.
Prófétaság Délen
A déli Júdában működő próféták helyzete nyilvánvalóan más volt, mint az elpogányosodott északi Izráelben.
A történeti próféták mellett számos íróprófétát sorolhatunk ide:
- Ézsaiás, Mikeás, Zofóniás, Jeremiás, Habakuk, Náhum, Ezékiel.