A Kézilabda Bemutatása

A játék fajtái

Nagypályás kézilabda (1912-től 1971-ig játszották)

Kispályás kézilabda (most ismert formályában 1950-es évektől játszák)

Szivacskézilabda (2000-es évektől játszák, jellemzően Európában)

Utcai kézilabda (2010-es évektől játszák, jellemzően Észak-európában)

Strandkézilabda (2000-es évektől játszák világszerte)

A pálya méretei

A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Szaggatott szabaddobási vonal: Minden pontja a kaputól 9 méterre, a kapuelőtér-vonaltól 3 méterre van felfestve. Hétméteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. Gólvonal: A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal. Kapus-határvonal: 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van. Középvonal: A pályát két egyenlő területű térfélre osztja, a két oldalvonal felezőpontjának összekötésével. Oldalvonal : A pálya hosszabb oldala. Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.

Alapszabályok

• Egy felnőtt mérkőzés rendes játékideje 2×30 perc, 10 perc szünettel. Hosszabbítás esetén 2x5 perc. A fiatalabb korosztályú csapatok rövidebb meccseket vívnak: 8-12 év: 2×20 perc, 12-16 év: 2×25 perc.
• Egyszerre 7 játékos tartózkodhat a játéktéren egy csapatból.
• A kézilabdát bőr, vagy műanyag borítású labdával játsszák. Életkortól, és nemtől függően eltérő labdák a játékeszközök:(kép mutatja majd)
• A kézilabdát általában egy úgynevezett wax nevű anyaggal vonják be a játékosok, a jobb tapadás érdekében. Ez által válnak kivitelezhetővé az igazán látványos lövések, mint például a pattintott csavart lövés, a cunder.
• A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. Mérete: 2,08 m magas, és 3 m széles. A kapukat szilárd talajhoz rögzíteni kell, két különböző színnel kell befesteni.
• A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák, amelyhez hozzátartozik még az oldalvonalak mentén 1 méteres, az alapvonal mögött 2 méteres biztonsági sáv.

Nagypályás kézilabda főbb történelmi eseményei

1912 Németország: nagypályás kézilabda (Feldhandball) kialakul, Hirschmann alakítja ki

1917 szabályok ismertetése Max Heiser

1919 a játék attyja Karl Schelenz

1920 Németország: első nagypályás bajnokság

1925 Ausztria-Németország: 6:3

1926 IAAF, Hága

1928 augusztus 4.: IAHF, egységes szabálykönyv, női bajnokságok, játékvezető képzés

1936 Berlin Olimpia

1938 Berlin: első VB

1949 Budapest: első női VB

1969 elmarad a VB

1971 utolsó nemzetközi torna, ezután megszűnek a kézilabda ezen fajtája.

Kispályás kézilabda

A kézilabdázás első formájaként a kispályás játék jelent meg, de az 1920-as évektől inkább a nagypályás játék volt az uralkodó. Az észak-európai országok jelentős részében az időjárás viszontagságai jelentősen csökkentették a játéklehetőségeket (elsősorban Svédországban),ezért főleg teremben folyt a játék, így ők nagypályás játékot gyakorlatilag nem igazán játszottak, sőt ezekben az országokban a kézilabdázás teremsportként vert gyökeret.

Jelentős változást az 1950-60-as évek hoztak:a kispályás kézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást. Az 1969-re tervezett nagypályás világbajnokságot érdeklődés hiánya miatt már nem rendezték meg.

1966 után csak kispályás mérkőzéseket rendeztek, a nagypályás kézilabdázás nemzetközileg megszűnt.

1972 egy újabb mérföldkő: a férfi kézilabda újra bemutatkozhatott az olimpián Münchenben.

1976-ban aztán a következő olimpián, Montreálban, a férfi szakág sikeres szereplésének eredményeképpen már a női csapatok is lehetőséget kapnak a versengésre, és az olimpiai tornák mindkét nem számára a sportág kiemelt fontosságú eseményévé lépnek elő.

A nyolcvanas években a kézilabdázást az egyre növekvő népszerűség, a szabályok megszilárdulása, a sportág megerősödése és technikai-taktikai repertoárjának látványos fejlődése jellemzi.

A kilencvenes évekre a kézilabdázás az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát. 1994-től kézilabda-Európa-bajnokságokat is rendeznek.

A 2000-es évek elején megjelent a strandkézilabda.

Napjainkban már jóval száz fölé emelkedett a tagországok száma és összesen több mint tízmillió játékos űzi versenyszerűen ezt a csodálatos labdajátékot. Az előző évtizedekben meghatározó szerepet játszó európai országok mellett ma már ázsiai, afrikai, amerikai sőt óceániai országokban is rohamosan fejlődik, népszerűsödik a játék. A világbajnokságokon 24 válogatott vehet részt.

A szakmai stáb taglai

vezető edző

segédedző, kapusedző

erőnléti edző

egészségügyi személyzet

A kapus

Kapus

A kapus a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt. A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát, azonban eközben nem veszélyeztetheti az ellenfelet. A kapuelőteret elhagyva viszont a mezőnyjátékosokra vonatkozó szabályok érvényesek rá is. A hatos vonalon kívül nem ütközhet az ellenfél játékosával, különben piros lappal kizárják, azaz a mérkőzés hátralévő idejében nem léphet már pályára.

Világhírű kapus Thierry Omeyer.

A szélsők

Támadáskor a pálya szélén helyezkednek el, innen indítanak húzásokat, taktikai elemeket vagy kapura lőnek.

Védekezésnél a szélső területen védekeznek vagy zavarót védekeznek. Egy jobb és bal szélsőjátékos van a pályán.

Világhírű szélső Luc Abalo.

Szélsők

Az átlövők

Van jobb és bal átlövő. Támadáskor az saját pozíciójukban(átlövő pozíció) helyezkednek el, innen indítanak támadást, taktikai elemet, kapura lövést, átlövést. Védekezésben a saját pozíciójuk területén védekeznek.

Világhírű átlövő Mikkel Hansen.

Átlövők

Az irányító

Támadásnál a középső területen, pozícióban helyezkedik, ő irányítja a támadást, ő is fejez be támadást átlövéssel és kapura lövéssel. Védekezésben általában szélen és zavaró pozícióban védekezik, de néha védekezhet középső területen is.

Világhírű irányító Nikola Karabatic.

Irányító

A beállós

Támadáskor a védekező falban helyezkedik el, a “húsdarálóból” gyakran befordul és lő, de főleg nyitja és zárja a falat, indít taktikai elemet.

Védekezéskor a posztján középső védő.

Világhírű beállós Cedric Sorhaindo.

Beállós