1
Luki (8-15) a Holokauszt idején
?
Question
question
Miért nem
- beszél
- érez
- foglal állást
question
Mert
hypothesis
ANDRIS
- ellenségessé és
- megbomlottá
válás folyamata
Andris
&
megbomlik
A kórházban
Mindent mi szerveztünk, intéztünk.
Andris ekkor egy szervízben dolgozott, heti 2-3 alkalommal jött Lukihoz. Sétáltak, kaját hozott, és tanítgatta a TV-t kezelni.
Egy furcsaság: A. kimosta L. bugyiját szappannal. Ezt a hőstettet szétkürtölte. Nekem viszolygós érzéseim támadtak, annál is inkább, mivel az én dolgom volt L. ruháit hozni vinni, mosni stb, és a szekrényben volt legalább 5 tiszta bugyi, és mi minden nap mentünk.
A kórházban
NÁLUNK
Mindannyiunk egyik legnehezebb időszaka volt. csak a felkészülés, bútorok átrendezése, szekrények kiürítése egy heti megfeszített munka volt.Amikor mindennel megvoltunk, Andris és a barátja egy jó hangulatú 2 órás munkával áthozták hozzánk Luki bútorait.
NÁLUNK
AZ ELSŐ HETEK
Az első hetek
Luki ekkor még nagyon gyenge volt. Szédelgett, folyt az orra, nem beszélt, ült Péter mögött a nappaliban és nézte Pétert és a képernyőjét. Nem engedte, hogy segítsek a fürdésnél. Nagyon rossz volt a szaga. Az ételt elfogadta. Meg sem próbált beilleszkedni. Valamivel nagyon- nagyon irritáltam, nyilvánvalóan utálni kezdett. Az volt az érzésem, hogy nem viselte, hogy szeretjük egymást Péterrel. Azt is utálta, hogy vezettem a háztartást - htb-nek nézett, akit ki kell játszani, lenézni, és nem lehet családtag. Ezekben a hetekben itt voltak Istvánék is, megszervezték a gondozónőt (akit én igazítottam el - Luki ezt is utálta, de hát nem tudott beszélni, koncentrálni). Andrist nem láttuk ezekben az időkben. Kerestük az ideggyógyászt, a második vizit után passzolt minket az Öreghez, aki végül nagyon bevált.
AZ ORVOSOKKAL
A körzeti ideggyógyászt nem volt könnyű megtalálni, ám az időpontra pontosan érkezve, szinte várakozás nélkül bejutottunk. Persze a doki engem kérdezett, Luki utálta. Ő is kapott kérdéseket, egyszavas válaszokkal ügyesen felelgetett. Kifele jövet megjegyezte:"Jó nagy előadást tartottál." Ugyanehhez a dokihoz még kétszer jöttünk vissza, mire feladta, és passzolt az öreghez, aki megtalálta a megfelelő gyógyszert (ergotop 30).
Majd jött a nőgyógyász sztori. Nagy nehezen rávettem Lukit, hogy menni kell, doki talált bajt, meggyógyította. Ott háromszor jártunk.
Majd voltunk a szemésznél - kisebb közelharc árán bejutottam a rendelőbe - fontos volt, hogy kiderítse a szemész: az agyi történésnek volt-e hatása a szemére. Szerencsére nem.
Kontrollok a Szeretet kórházban és a gasztro-s dokinál a Kútvölgyiben.
Orvosokkal
A májusi hazaköltözés óta
A. közölte, ebben nem tud segíteni, mert nincs senki akit megkérhetne. Kérdeztem, h mi van a múltkori "barátjával", az volt a válasz, h túl sok drogot szív, amit A. mélységesen elítél. Erre én megjegyeztem, h pont A. beszél??? Hát erre vérig sértődött.
A. kijelentette, hogy ő öt napot jön, Péter csak kedden és pénteken menjen a "Nagyi"-hoz.
Istvánék közvetítettek: nem szereti ahogyan főzök... (máig nem értem ez kit érdekelt és miért...?)
Én kértem, h együtt üljünk le, és A. ígérje meg Istvánéknak is, hogy megpróbál tisztességesen kommunikálni, hogy Luki ellátását meg tudjuk osztani. Ekkor, távozóban, hogy csak én halljam: "Ha tudnád miket beszél rólad odaát!"
Augusztusban szerettünk volna elmenni Szigligetre egy hétre. A.: "majd vigyázok a Nagyira, ha én is kapok 300 e Ft-ot". Péter a 3. napon haza akart jönni, hazahoztam és én visszamentem Szigligetre, ekkor kaptam 5 nap pihenőt.
Szigliget után hatalmas fordulat: Luki elkezdett szalonképesen viselkedni velem.
A. üzenet István által: A. nem szeret téged. (és ezt miért kellett Istvánnak?)
Hatalmas nagy ívben kerültük egymást, csak akkor telefonált, ha kellett valami, pl. nem tud jönni, ilyenkor Péter mindig azonnal beugrott, szó nélkül.
Valamikor november tájban Péterrel készült egy riport a 168 órában. A. kirakta a face oldalára, amit Csilla is like-olt...
Pár hétre rá, tudtam, jön Csilla. A. hívta Pétert (nélkülem), h menjen el hozzá "beszélgetni". Szűkölő rossz érzésem: nem szabad engedni, valamit tervez ellene, bántani fogja. Péter nem ment el.
Karácsony: A. diktálta, majd ő hoz kaját, továbbá meghív bennünket jan 3-ra a Kakukkba a szülinapjára. Lenyeltem az összes ellenérzésem, jó próbáljuk meg, hátha ki tud simulni. Hát ahogy leültünk a nappaliban, A. egy mondatában "Kari"-nak nevezte a karácsonyt, amit Péter nem értett, és rákérdezett, hogy mit mondtál? Erre A. Péternek: mindegy, nekem: egy legyintés kíséretében: le vagy te szarva.
Kínomban (de már dühödten), megkérdeztem, hogy van Anyukád? Mire: "Hiányzik Anyámnak a Luki meg az Apám." (Vagyis mi a frászt keresek én itt..., mindezt 15 év után) A kaja tényleg szar volt, 5 napos, éttermi rántottgomba, többször melegített sültkrumpli brrrr.
Én még akkor, 24-én megmondtam Péternek, nem megyek el szülinapozni. Péter elszúrta, és még dec utolsó napjaiban odaadta neki a szülinapi ajándékát: Pali bácsi régi diplomata táskáját, és egy új típusú okosórát. A. simán csak szaroknak nevezte ezeket. Egy szó nélkül "megfeledkezett" az éttermi meghívásról.
A májusi költözés
2020
A.