Saul

Családi háttér

„Volt egy ember Benjámin nemzetségéből, akinek a neve Kís volt, Abiél fia, aki Cerór fia, aki Bekórat fia, aki Afíah fia, aki Benjámin házából való volt. Igen tehetős ember volt. Annak volt egy Saul nevű fia, igen szép ifjú. Senki sem volt nála szebb Izráel fiai közül. Egy fejjel magasabb volt az egész népnél.” (1Sámuel 9:1-2)

Megtiszteltetés

„Sámuel pedig így felelt Saulnak: Én vagyok az a látó. Menj föl előttem a hegyre, és egyetek ma velem, reggel pedig elbocsátalak, és megmondom neked azt is, ami szívedet nyomja. A szamarak miatt pedig, melyek három napja elvesztek, ne aggódjál, mert megtalálták azokat. Különben is kié mindaz, ami becses Izráel népében? Hát nem a tied és atyád egész házáé?! Saul azonban így felelt: Hát nem benjámini vagyok-e én, Izráel legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem a legkisebb-e Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért beszélsz hát így hozzám?” (1Sámuel 9:19-21)

Személyes prófécia

„Akkor elővette Sámuel az olajos szelencét, töltött belőle Saul fejére, megcsókolta őt, és ezt mondta: Hát nem kent-e föl téged az ÚR az ő öröksége fejedelmévé? Amikor most elmész tőlem, két emberrel fogsz találkozni Ráhel sírja mellett, Benjámin határában, Celcahnál. Ők azt mondják majd neked: Megtalálták a szamarakat, amelyeknek keresésére indultál. Apád elvetette már a szamarak gondját, miattad aggódik, és ezt mondta: Mit tegyek a fiamért?” (1Sámuel 10:1-2)

Személyes prófécia

Amikor továbbmész onnan, a Tábór tölgyfájához érkezel, és három ember fog találkozni veled, akik Istenhez mennek föl Bételbe. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három egész kenyeret, a harmadik egy tömlő bort. Békességgel köszöntenek, és két kenyeret adnak neked; te pedig fogadd el azokat tőlük. ” (1Sámuel 10:3)

Személyes prófécia

„Azután eljutsz Isten halmára, ahol a filiszteusok őrségei vannak. Mikor pedig bemész oda a városba, egy csapat prófétával fogsz találkozni, akik a hegyről jönnek le; lant, dob, fuvola és citera lesz náluk, ők maguk pedig prófétálnak. Akkor az ÚR szelleme rád fog szállni, velük együtt fogsz prófétálni, és más emberré leszel.” (1Sámuel 10:5-6)

Világos parancs

„Mikor pedig mindezek a jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mindazt, amire módot találsz, mert veled lesz az Isten. Most hát menj le előttem Gilgálba, és íme, én majd lemegyek hozzád, hogy égőáldozatot mutassak be, és hálaáldozatot áldozzam. Hét napig várakozzál, míg hozzád érkezem, és akkor tudtodra adom, hogy mit kell tenned.” (1Sámuel 10:7-8)

Csizma az asztalon?!

„S amint megfordult, hogy Sámueltől eltávozzék, Isten megváltoztatta a szívét; és beteljesedtek rajta mindazok a jelek azon a napon. Mert mikor odaértek a halomhoz, íme, próféták serege jött vele szembe, és Isten szelleme reászállt, és velük együtt prófétált. Mindazok, akik azelőtt ismerték, amikor látták, hogy íme, a prófétákkal együtt prófétál, azt mondták egymás között: Mi lelte Kís fiát? Hát Saul is a próféták között van?” (1Sámuel 10:9-11)

Királyválasztás

„Ti pedig most elvetettétek Isteneteket, aki megszabadított minden bajotokból és nyomorúságotokból, és azt mondtátok neki: Adj királyt nekünk! Most hát álljatok az ÚR színe elé törzsenként és nemzetségenként. És amikor Sámuel fölvonultatta Izráel valamennyi törzsét, a sorsvetés Benjámin törzsére esett. Akkor fölvonultatta Benjámin törzsét nemzetségenként, és a sors a Matri nemzetségére esett. Majd Kís fiára, Saulra esett a sors, de amikor keresték, nem találták meg.” (1Sámuel 10:19-21)

Alázat?

„Ekkor megkérdezték ismét az URat: Vajon csakugyan eljön-e ide az az ember? És az ÚR azt felelte: Íme, ő elrejtőzött a holmik közé. Akkor odafutottak, és előhozták onnan. Amikor a nép közé állt, egy fejjel kimagaslott az egész nép közül. Sámuel azt mondta a népnek: Látjátok, kit választott az ÚR? Nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Ekkor fölkiáltott az egész nép, és azt mondta: Éljen a király!” (1Sámuel 10:22-24)

Az első győzelem után

„Akkor a nép azt mondta Sámuelnek: Ki volt az, aki azt mondta: Csak nem Saul fog rajtunk uralkodni?! Adjátok elő ezeket a férfiakat, hogy megöljük őket! Saul azonban ezt felelte: Senkit sem szabad megölni a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az ÚR Izráelnek.” (1Sámuel 11:12-13)

Az egy éves próba

„Egy éve volt király Saul, és már két esztendeje uralkodott Izráel fölött,… És meghallotta egész Izráel a hírt, hogy megverte Saul a filiszteusok előőrsét, és gyűlöletessé vált Izráel a filiszteusok előtt. A nép pedig egybegyűlt Saul mellé Gilgálba. (1Sámuel 13:1,4)

Rossz kilátások

„Amikor látták Izráel férfiai, hogy bajban vannak, mert a hadinépet szorongatják, elrejtőzött a nép a barlangokba, a bokrok és a kősziklák közé, a sziklahasadékokba és a vermekbe. És a héberek közül egyesek átkeltek a Jordánon Gád és Gileád földjére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész vele lévő nép rettegett. Azután hét napig várakoztak, a Sámuel által meghagyott ideig, de Sámuel nem jött el Gilgálba, a nép pedig elszéledt mellőle.” (1Sámuel 13:6-8)

Mások tehetnek róla

„Akkor azt mondta Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a hálaáldozatokat. És égőáldozatot mutatott be. Amikor elvégezte az égőáldozatot, íme, megérkezett Sámuel, Saul pedig elébe ment, hogy köszöntse.” (1Sámuel 13:9-10)

Mások tehetnek róla

„Sámuel ezt mondta: Mit tettél? Saul így felelt: Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a filiszteusok pedig összegyűltek már Mikmászban, azt mondtam, mindjárt reám törnek a filiszteusok Gilgálban, és én még nem imádkoztam az ÚR színe előtt. Ezért nekibátorodtam, és bemutattam az égőáldozatot.” (1Sámuel 13:11-12)

Az első ítélet

„Ekkor azt mondta Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél. Nem tartottad meg az ÚRnak, a te Istenednek parancsolatát, amelyet neked parancsolt, pedig most mindörökre megerősítette volna az ÚR a királyságodat Izráel fölött. Most azonban királyságod nem lesz állandó. Keresett az ÚR magának szíve szerint való embert, akit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, amit az ÚR parancsolt neked.” (1Sámuel 13:13-14)

Jónátán „vétke”

„És Saul megkérdezte Istent: Rátörjek-e a filiszteusokra? Izráel kezébe adod-e őket? De ő nem felelt neki azon a napon. Azért ezt mondta Saul: Gyertek ide mindnyájan, ti, a nép oszlopai, hogy megtudjátok és meglássátok, hogy mi volt ez a bűn ma. Mert él az ÚR, Izráel szabadítója, hogy ha a fiam, Jónátán volna is, aki tette, meg kell halnia! De senki sem felelt neki az egész népből.” (1Sámuel 14:37-39)

A szabadító szabadulása

„Akkor ezt mondta Saul Jónátánnak: Mondd meg nekem, mit tettél. Jónátán pedig elbeszélte neki, s ezt mondta: A kezemben levő bot végével megkóstoltam egy keveset a mézből. Itt vagyok, ám haljak meg! Saul ezt mondta: Úgy cselekedjék Isten most és ezután is, hogy meg kell halnod, Jónátán. A nép azonban így szólt Saulhoz: Jónátán haljon-e meg, aki ezt a nagy szabadulást szerezte Izráelnek? Távol legyen tőlünk! Él az ÚR, hogy egyetlen hajszála sem eshet le fejéről a földre, mert Isten segítségével vitte véghez ezt ma. Így mentette meg a nép Jónátánt a haláltól.” (1Sámuel 14:43-45)

Saul győzelmei

„Miután tehát Saul átvette a királyságot Izráel fölött, harcban állt minden ellenségével körös-körül: Móábbal, Ammón fiaival, Edómmal, Cóba királyával és a filiszteusokkal. Ahol megfordult, mindenütt győzelmet aratott. Sereget gyűjtött, megverte Amálékot, és megszabadította Izráelt fosztogatóinak kezéből.” (1Sámuel 14:47-48)

A második próba

„Azután ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött el az ÚR, hogy királylyá kenjelek föl népe, Izráel fölött. Most hát figyelj az ÚR beszédére. Így szól a Seregek URa: Megemlékeztem arról, amit Amálék Izráellel cselekedett, hogy útját állta, amikor feljött Egyiptomból. Most azért menj el, és verd meg Amálékot, és pusztítsátok el mindenét. Ne kedvezz neki, hanem öld meg a férfit és az asszonyt is, a gyermeket és a csecsemőt is mind, valamint az ökröt, a juhot, a tevét, a szamarat.” (1Sámuel 15:1-3)

Újabb parancsszegés

„Saul pedig megverte Amálékot Havílától egészen a Súrba vezető útig, mely Egyiptommal szemben van. Agágot, az amálékiek királyát élve fogta el, de az egész népet kardélre hányatta. Saul és népe azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, marháknak a javát, azaz a másodellésüket és a bárányokat. Mindazt, ami jó volt, nem akarták elpusztítani, csak ami hitvány vagy értéktelen dolog volt, azt pusztították el.” (1Sámuel 15:7-9)

Gyász és ünnep

„Akkor így szólt az ÚR Sámuelhez: Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel is felháborodott, és egész éjszaka az ÚRhoz kiáltott. Majd korán fölkelt, hogy reggel találkozzék Saullal. De ekkor hírül adták Sámuelnak ezeket: Saul Kármelbe ment, és emlékoszlopot állított magának, azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba.” (1Sámuel 15:10-12)

Én OK vagyok!

„Amint Sámuel Saulhoz érkezett, azt mondta neki Saul: Az ÚR áldottja vagy te. Teljesítettem, amit az ÚR parancsolt. Sámuel azonban ezt mondta: Mi az a juhbégetés, mely a fülembe hat, és az az ökörbőgés, amelyet hallok? Saul ezt mondta: Az amálékiektől hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhok és az ökrök javát, hogy feláldozza az ÚRnak, a te Istenednek. A többit pedig elpusztítottuk.” (1Sámuel 15:13-15)

Részleges engedelmesség?!

„Akkor Sámuel ezt mondta Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam neked, amit az ÚR mondott nekem ma éjjel. Ő pedig így felelt: Beszélj! Erre Sámuel azt mondta: Nemde kicsi voltál a saját szemedben is, mégis Izráel törzseinek fejévé lettél, és az ÚR királlyá kent föl Izráel fölött?! Elküldött téged az ÚR utadra, és azt mondta: Menj, pusztítsd el a vétkes amálékieket, és hadakozzál ellenük mindaddig, amíg csak meg nem semmisíted őket. Miért nem hallgattál az ÚR szavára, miért estél neki a prédának, és tetted azt, amit rossznak lát az ÚR?” (1Sámuel 15:16-19)

Nem én vagyok a hibás!

„Saul így felelt Sámuelnek: Én bizony hallgattam az ÚR szavára, és azon az úton jártam, amelyre az ÚR elküldött, és elhoztam Agágot, az amálékiek királyát, és elpusztítottam az amálékieket. De a nép elvette a prédából a kiirtásra szánt juhoknak és ökröknek a javát, hogy feláldozza az ÚRnak, a te Istenednek Gilgálban.” (1Sámuel 15:20-21)

Engedetlenség ~ Varázslás

„Erre azt mondta Sámuel: Vajon kedvesebb-e az ÚR előtt az égő- és véresáldozat, mint az ÚR szava iránti engedelmesség? Íme, jobb az engedelmesség a véresáldozatnál és a szófogadás a kosok kövérjénél! Mert olyan az engedetlenség, mint a varázslás, és az ellenszegülés, mint a romlottság és a bálványimádás. Mivel megvetetted az ÚR beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.” (1Sámuel 15:22-23)

Félelem

„Erre Saul ezt mondta Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az ÚR szavát és a te beszédedet. Mert féltem a néptől, azért hallgattam a szavukra. Bocsásd meg azért vétkemet, és térj vissza velem, hogy könyörögjek az ÚRnak. Sámuel pedig ezt felelte Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az ÚR beszédét, és az ÚR is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel fölött.” (1Sámuel 15:24-26)

Mánia

„És amikor Sámuel megfordult, hogy elmenjen, Saul megragadta felsőruhájának a szárnyát, és az leszakadt. Ekkor azt mondta neki Sámuel: Elszakította tőled az ÚR a mai napon Izráel királyságát és másnak adta, aki jobb nálad. Izráel Felségese pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon. Saul azt mondta: Vétkeztem, de azért becsülj meg engem népem vénei előtt és Izráel előtt. Jöjj vissza velem, hogy könyörögjek az ÚRnak, a te Istenednek.” (1Sámuel 15:27-30)

Isten új királyt választ

„Majd azt mondta az ÚR Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt, holott én elvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel fölött? Töltsd meg a szarudat olajjal, és indulj el. Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt. (1Sámuel 16:1)

Szellem ide, szellem oda

„Vette tehát Sámuel az olajosszarut, és fölkente őt testvérei körében. És attól a naptól fogva az ÚR szelleme hatalmasan Dávidra szállt. Azután fölkelt Sámuel, és elment Rámába. És az ÚR szelleme eltávozott Saultól, és a gonosz szellem kezdte gyötörni őt, amelyet az ÚR küldött.” (1Sámuel 16:13-14)

Mániás depresszió

„Saul szolgái ezt mondták neki: Íme, most az Istentől küldött gonosz szellem gyötör. Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, akik körülötted vannak, hogy keressenek egy olyan embert, aki jól tudja pengetni a hárfát, és amikor az Istentől küldött gonosz szellem reád jön, hárfázzon, hogy megkönnyebbülj.” (1Sámuel 16:15-16)

Mániás depresszió

„Erre Saul azt mondta szolgáinak: Keressetek hát nekem egy olyan embert, aki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám… És amikor az Istentől küldött szellem Saulon volt, vette Dávid a hárfát és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz szellem eltávozott tőle.” (1Sámuel 16:17,23)

Irigység

„Amint hazafelé jöttek, amikor Dávid a filiszteusok leveréséből tért vissza, kimentek az asszonyok Saul király elé Izráel minden városából énekelni, körtáncot járni, dobolva, vígan, tamburákon játszva. A táncoló asszonyok így kezdtek énekelni: Megverte Saul a maga ezrét és Dávid is az ő tízezrét. Saul ezen igen megharagudott, és nem tetszett neki ez a beszéd, mert azt gondolta: Dávidnak, lám, tízezret tulajdonítanak, nekem pedig csak ezret, így hát már csak a királyság hiányzik neki! Ezért Saul attól a naptól fogva mindig rossz szemmel nézett Dávidra.” (1Sámuel 18:6-9)

Őrület és félelem

„Másnap aztán megszállta Sault az Istentől küldött gonosz szellem, és révületbe esett a házában. Dávid pedig hárfázott, ahogy mindennap szokott; Saul kezében pedig egy dárda volt. És elhajította Saul a dárdát, mert azt gondolta: a falhoz szögezem Dávidot. De Dávid két ízben is félrehajolt előle. És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt az ÚR, Saultól pedig eltávozott.” (1Sámuel 18:10-12)

Még nagyobb félelem

„Mikor pedig Saul látta és megértette, hogy az ÚR Dáviddal van, és Míkal, a leánya szereti őt, még inkább félni kezdett Dávidtól. És Saul ellensége lett Dávidnak egész életében.” (1Sámuel 18:28-29)

Saul esküje

„Kockára tette az életét, leterítette a filiszteust, és általa az ÚR nagy szabadulást szerzett egész Izráelnek. Te is láttad ezt, és örültél neki. Miért vétkeznél hát az ártatlan vér ellen, miért ölnéd meg ok nélkül Dávidot? Ekkor Saul hallgatott Jónátán szavára, és megesküdött: Él az ÚR, hogy nem ölik meg őt. Akkor Jónátán szólt Dávidnak, és elmondta neki mindezt. Majd Dávidot Saulhoz vezette, aki ismét olyan lett hozzá, mint azelőtt volt.” (1Sámuel 19:5-7)

Esküszegés

„Az Istentől küldött gonosz szellem azonban megszállta Sault, mikor házában ült dárdájával a kezében. Dávid pedig pengette a hárfát. Akkor Saul a dárdával a falhoz akarta szögezni Dávidot, de ő félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba fúródott. Dávid pedig kifutott, és még azon az éjszakán elmenekült. Ekkor Saul követeket küldött Dávid házához, hogy leselkedjenek utána, és reggel megöljék...” (1Sámuel 19:9-11)

Isten ereje

„Erre Saul követeket küldött, hogy Dávidot megfogják. Amint azonban meglátták a próféták seregét, akik prófétáltak, és Sámuelt, aki ott állt mint elöljárójuk, Isten szelleme Saul követeire szállt, és ők is prófétáltak. Mikor ezt megjelentették Saulnak, más követeket küldött ki, de azok is prófétáltak. Akkor harmadszor is követeket küldött oda Saul, de azok is prófétálni kezdtek.” (1Sámuel 19:20-21)

Ördöngős a próféták között?!

„Akkor ő maga ment el Rámába. Amint a nagy kúthoz érkezett, amely Szekúban van, ezt kérdezte: Hol van Sámuel és Dávid? Ezt felelték neki: Nájótban, Ráma mellett. Elment hát Nájótba, Ráma mellé. De Isten szelleme szállt őrá is, és folytonosan prófétált, míg eljutott Nájótba, Ráma mellé. Levette ruháit, és ő is prófétált Sámuel előtt, és ott feküdt meztelenül egész nap és egész éjjel. Ezért mondják: Hát Saul is a próféták között van?” (1Sámuel 19:22-24)

Gonosz szellem gyermekben?!

„És valaki a sokaságból így válaszolt: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma szellem van, és valahányszor ez erőt vesz rajta, földre teperi, ő pedig tajtékzik, a fogát csikorgatja, és megmerevedik. Mondtam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” (Márk 9:17-18)

Tűz és víz

„És Jézus megkérdezte az apját: Mióta van ez így? Ő pedig azt mondta: Gyermeksége óta. És sokszor vetette őt tűzbe is, vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit tehetsz, légy segítségül nekünk, könyörülj rajtunk!” (Márk 9:21-22)