Bírák kora

A történet

Isten Jábínnak, Hácór királyának a kezébe adta őket. Jábín hadseregparancsnoka Sisera volt, aki félelmetes haderővel: kilencszáz vas harci kocsival rendelkezett. Sisera húsz éven át keményen sanyargatta Izráelt. Ekkor Isten megszánta népét. Debóra, Isten kijelentése alapján, magához hívatta Bárákot, Abinóam fiát, s átadta neki Isten parancsát: tízezer emberrel vonuljon a Tábor hegyére. Bárák nemcsak parancsot kapott, hanem biztatást is: Isten kezébe adja Siserát a Kisón patakjánál teljes haderejével együtt. Bárák csak azzal a feltétellel volt hajlandó vállalni a parancs teljesítését, ha Debóra is vele megy. Debóra kész volt teljesíteni Bárák kívánságát, de figyelmeztette, hogy ez azzal a következménnyel jár, hogy Isten asszony kezébe adja majd Siserát. Minden úgy történt, ahogyan Isten megmondta. Az ütközet napját Isten határozta meg. Amikor Bárák lement a Tábor hegyéről seregével, Isten megzavarta Siserát összes harci kocsijával és táborával együtt, s megfutamodtak. Sisera egész hadserege elpusztult. A menekülő Siserát Jáél, a kéni Heber felesége behívta sátrába, de amikor elaludt, megölte.

Hálaének

A győzelem után Debóra és Bárák győzelmi énekkel dicsőítette Istent, amit Debóra énekének neveznek (Bír 5,2-31). A győzelmet egyedül Istennek tulajdonítja, dicséri azokat, akik a harcból kivették a részüket, elmarasztalja a távolmaradókat.

Debóra éneke egyike az ÓSZ legrégebbi (Kr. e. 12-11. szd.) költői részeinek. Nyelvi, történeti, vallástörténeti értéke igen nagy. Tükröződik benne a törzsek összetartozásának a tudata és széthúzásainak a ténye. Mindent Isten mindenható hatalma, igazsága és szentsége fényében lát, aki nem csak Izráel, hanem minden nép, s a mindenség Ura.

Elhívás búzacsépelésből

Midján markában

Abban az időben Isten Midján kezébe adta Izráelt, mert elhagyta őt. Amikor a nép megbánta bűnét, Isten elküldte angyalát Gedeonhoz, hogy szabadítsa meg Izráelt (Bír 6,11kk). Gedeon jelt kért, amit meg is kapott . Az angyal parancsára még ugyanazon az éjszakán lerombolta apja Baal-oltárát, a mellette lévő szent fát kivágta. Oltárt épített az Úrnak, és áldozott rajta Izráel Istenének. A város lakosai meg akarták ölni, de apja bölcs szavai elhárították a veszélyt: Ha Baal isten, pereljen magáért. Ezért nevezték el Gedeont Jerubbaalnak.

300 vizet nyaldosó

Lefetyelők győzelme

Ezek után Midján, Amálék és a K-i törzsek együttes támadást indítottak Izráel ellen. Az Úr Lelkével felruházta Gedeont. Hadba szólította Abiézer nemzetségét, Manassét, Ásért, Zebulónt és Naftálit. Ekkor ismét jelt kért az Úrtól (a gyapjúfürt kettős jelét, Bír 6,36kk). Ezután Isten parancsa szerint háromszáz főre csökkentette le seregét. Egy újabb jel után, amit Isten ajánlott fel neki (az ellenséges katona álma, Bír 7,13kk), hatalmas győzelmet aratott. Elfogták és lefejezték Midján két vezérét, Órébet és Zeébet is (Bír 7,15kk). A harc során belső nehézségeket is le kellett győznie. Az efraimiak zúgolódtak, hogy miért nem hívta őket kezdettől a harcba, de bölcs szóval lecsendesítette őket (Bír 8,2kk). Szukkót és Penúél lakosai megtagadták a segítséget, ezért lakosait keményen megbüntette, miután a midjániak és szövetségeseik maradék erejét is leverte (Bír 8,13kk).

A győzelem után felajánlották neki a királyi koronát, amit azzal utasított el, hogy az Úr Izráel királya. De elkérte az aranyfüggőket, amiből éfódot csináltatott, s ezzel bűnbe sodorta Izráelt (Bír 8,22kk).

Az ÚSZ a hit ősei között tartja számon (Zsid 11,32).

Légy a vezérünk!

A történet

Izráel népe bálványimádása miatt a filiszteusok és az ammóniak kezébe került (10,6-8). Szorult helyzetében a nép az Úrhoz kiáltott segítségért, megvallva vétkeit (10). Az izraelita sereg össze is gyűlt Micpában (17), de nem volt vezérük (11,6). Jefte először békeköveteket küldött az ammóniak királyához, visszautasítva a Jordán keleti vidékeivel kapcsolatos igényeiket, hiszen ezt a vidéket Izráel Szihóntól, az emóriak királyától vette el és már 300 éve ott lakott (22). Amikor aztán a háború elkerülhetetlen volt, a csatába kivonuló Jefte fogadalmat tett, hogyha békességgel visszatér, ami kijön házának ajtaján, azt az Úrnak áldozza (30-31). Jefte le is győzte az ammóniakat, majd az efraimiakat is, akik irigyelték Manassé törzsétől a győzelmet (12,1-6). Aki a menekülő efraimiak közül nem tudta kimondani a »sibbólet« szót, azt lemészárolták a Jordán gázlóinál (12,5-6). Ezután Jefte hat évig, a haláláig volt Izráel bírája (7).

Emberáldozat?

Életemet és lányomat

A győztesen hazatérő Jefte elé elsőnek a lánya jött ki. S bár a fogadalom úgy szólt, hogy megáldozza égő áldozatul (11,31), a történet csak arról értesít, hogy az apja »megtette vele, amit fogadott« (39). Tehát nem mondja szó szerint, hogy feláldozta volna. Mivel az izráeli törvények tiltották az emberáldozatot, viszont lehetővé tették az Úrnak felajánlott emberek kiváltását (3Móz 27,1-8), így sokan arra gondolnak, hogy csak az Úr szolgálatába állította (4Móz 3,12).

Ígéret gyermeke

Angyali ígéret

Születését részletesen elmondja a Biblia. Mánóah felesége meddő volt. Egyszer megjelent az asszonynak az Úr angyala, emberi alakban, s megjelentette neki, hogy teherbe fog esni, és fia születik. Vigyázzon, bort, részegítő italt ne igyon, semmi tisztátalant ne egyen, mert a gyermek anyja méhétől fogva az Úrnak lesz szentelve. Isten arra választotta ki, hogy általa szabadítsa meg Izráelt a filiszteusok kezéből. Mivel NÁZÍR lesz, ne érje fejét borotva egész életében. Az asszony elmondta férjének a történteket. Mánóah könyörgött az Úrhoz, hogy küldje el ismét követét hozzájuk, hogy tanítsa meg őket: mit cselekedjenek a gyermekkel, hogyan neveljék, ha majd megszületik. Az Úr meghallgatta Mánóah kérését. Isten angyala megismételte a Mánóah feleségének adott utasításokat. Mánóah meg akarta vendégelni az ismeretlent, aki azonban kitért ez elől, mondván, hogy úgyse enne az ételből, ha pedig égőáldozatot akar készíteni Mánóah, azt az Úrnak áldozza. Amikor Mánóah a kősziklára tette az áldozatot, a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az Úr angyala pedig felszállt az oltár lángjában. Ekkor tudták meg, hogy az Úr az ő angyalát küldte el hozzájuk. Megrémültek, de megértették, hogy Isten nem elpusztítani, hanem megáldani akarja őket. Ezután az asszony fiút szült, és elnevezte Sámsonnak (Bír 13,3-24)

Ide nekem az oroszlánt

Házaslázban

Első jelentős cselekedete első házasságával kapcsolatos. Timnában meglátott egy filiszteus nőt. Megszerette, s kérte szüleit, vegyék neki feleségül. Szülei nem akarták, hogy filiszteus nőt vegyen feleségül, de végül engedtek kérésének. Amikor mentek megbeszélni a házasságot, egy oroszlánkölyök megtámadta Sámsont, de ő megragadta, és széttépte. A megegyezés megtörtént a lány szüleivel. Néhány nap múlva a lakodalomba menet megnézte, mi van a széttépett oroszlánkölyökkel. Meglepődve látta, hogy egy méhraj telepedett meg a hullában. Sámson vett a mézből, evett belőle, s megkínálta szüleit is, de nem mondta meg, honnan vette a mézet. Ez volt az alapja annak a találós kérdésnek, amit a lakodalom idején a filiszteusoknak feladott, azzal, hogy ha megfejtik, harminc inget és harminc öltözet ruhát ad nekik, de nem tudták megfejteni. Fenyegetéssel rávették a lányt, hogy szedje ki a titkot Sámsonból. Sámson végül megunta felesége sírdogálását, zaklatását, megmondta neki a megfejtést, aki továbbadta a filiszteusoknak. Sámson tudta, hogy a megfejtést a felesége árulta el. Lángoló haragjában megölt harminc filiszteust, lehúzta ruhájukat, így teljesítette ígéretét, majd haragjában hazament. Kiderült, hogy feleségét másnak adták, ezért felgyújtotta a filiszteusok gabonáját. Amikor megtudták a filiszteusok, hogy Sámson azért tette ezt, mert feleségét másnak adták, megégették az asszonyt apjával együtt. Sámson erre újabb bosszút esküdött (14,1-15,8).

Sziklahasadékban

Egyedül

A történtek után Sámson az étámi sziklahasadékban lakott, Betlehemtől délre (15,18). A filiszteusok nagy hadsereggel felvonultak, hogy elfogják. Amikor a júdabeliek megtudták, hogy a filiszteusok nem ellenük akarnak harcolni, hanem Sámsont akarják elfogni, készek voltak őt kiszolgáltatni. Sámsonnak ugyan megígérték a júdabeliek, hogy nem ölik meg, de megkötözve valóban átadták a filiszteusoknak, holott nem lehetett kétségük, mi vár rá. De az Úr Lelke megszállta Sámsont, a köteleket széttépte, s egy szamárállcsonttal agyonvert ezer embert. A nagy küzdelemben nagyon megszomjazott, de nem volt víz. Sámson az Úrhoz kiáltott, aki kettéhasította a Lehiben lévő mélyedést, és vizet fakasztott belőle. A kiszolgáltatott szabadító így megszabadult (Bír 15,9kk).

Tőrbe csalva

Egyszer elment Sámson Gázába. Meglátott egy parázna nőt és bement hozzá. A város kapuját bezárták. Körülvették, figyelték, hogy reggel elfogják. Sámson éjfélkor felkelt, a városkapu ajtaját a két ajtófélfával együtt kiszakította, felvette a vállára, s a Hebrónnal szemben lévő hegytetőre vitte. Így menekült meg a tőrből, amibe önhibájából esett.

Prostinál...

A nők a gyengéje...

Barber shop

Delila

Sámson ismét egy filiszteus nőt szeretett meg, akinek Delila volt a neve, s a Szórék völgyében lakott. A filiszteusok városfejedelmei, nagy jutalmat ígérve, rávették Delilát, hogy derítse ki: miben rejlik Sámson ereje, hogyan lehet megfogni és elbánni vele. Az asszony aztán elkezdte kérlelni Sámsont, hogy árulja el erejének titkát. Sámson három ízben kitért az igazi felelet elől. Végül azonban elárulta a titkot: az Úrnak van szentelve, borotva nem érte fejét születésétől fogva. Ha levágják a haját, olyan lesz, mint bármely más ember. Delila elaltatta Sámsont, s míg aludt, levágták a haját. A filiszteusok rátámadtak, elfogták, kiszúrták a szemét, s elvitték Gázába, ahol bilincsbe verten malmot kellett hajtania a foglyok házában (16,4kk).

Halálos ölelés

Bosszú

A filiszteusok örültek, hogy Sámson a hatalmukba került. Az idő telt, s Sámson haja kezdett kinőni. Egyszer a filiszteusok nagy ünnepet rendeztek istenüknek, Dágónnak a tiszteletére, s annak örömére, hogy Sámson a kezükbe került. A ház tele volt férfiakkal, nőkkel, ott voltak a filiszteusok városfejedelmei is; a tetőn pedig mintegy háromezren voltak. Örömükben odahívták Sámsont, hogy szórakoztassa őket. Középre, az épületet tartó két hatalmas oszlop közé állították. Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, hogy erősítse meg, hadd álljon bosszút a filiszteusokon két szeme világáért. Ezután két karjával nekifeszült az oszlopnak: az oszlopok kidőltek, a ház összeomlott, s nagyon sokan meghaltak. Meghalt Sámson is. Rokonsága hazavitte holttestét.

Botrányhősként a hit hőse

Gondviselés

A Sámsonról szóló elbeszélések nagyon személyesek, elevenek, szemléletesek. Isten kiválasztása mindent megelőzött, igazsága, szentsége és hűsége mindent felülmúlt életében. Kezdettől fogva egyértelmű, hogy hőstetteit nem valami emberi erővel, hanem az Úr Lelke erejével viszi véghez. Különös utat jár. A szabadítások, amiket Isten adott általa, nem a szokásos utakon történtek. Emberi magatartása sokszor megkérdőjelezhető. Az elbeszélések semmit sem szépítenek. Sámson nem tökéletes, nem szent, s mégis van benne valami, ami másokból hiányzik: Isten elhívta, felkente, eszközül használja.

A bírák között ő a legmagánosabb. Nem volt serege. A harcokat egyedül harcolta. Népe kiszolgáltatta ellenségeinek. Megítélve sem lett eltaszított. Bűnéért, hogy elárulta a titkot, keservesen meg kellett bűnhődnie. A malomkövet járta körbe-körbe. De nem vereséggel, hanem győzelemmel végződött az élete. Az ÚSZ a hit hősei, a bizonyságok fellegei között tartja számon (Zsid 11,32).