Bajor Gizi

Bajor Gizi háza

Friedrich Schiller: Ármány és szerelem

Henrik Ibsen: Nóra

Nemzeti Színházas évei

Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy

Az első Kossuth-díjas színésznő, Bayor Gizi.

„Mivel érdemeltem meg ezt a nagy kitüntetést? Mert, hogy tehetséges vagyok, nem az érdemem. Ez Isten ajándéka. Hogy ezt a tehetséget megbecsülöm és továbbfejlesztem ez kutya kötelességem. De hogy továbbfejlesztem azt elsős sorban, azoknak kell megköszönni, akik módot nyújtanak ehhez, akik ismét és ismét színpadra állítanak. Nem, nem ez az, amiért a kitüntetést kaptam. Én úgy érzem: az ember., nem a színész szolgált rá bennem. Az ember, aki testének, lelkének és mindenek fölött szívének egész erejével ehhez az országhoz tartozik. Én tehetségemet ajándékul kaptam és én ezt a tőkét soha sehol másutt nem akartam kamatoztatni. Én innen, bármennyire hívtak soha el nem mentem. Nem is megyek soha. Amit én adni tudok, azt csak az én hazámnak, és az én népemnek akarom nyújtani. És ma inkább, mint valaha. ...Nézzenek ide, némi közöm volt Kossuth-hoz eddig is. Ez itt a nagyapám Kürasszír tiszt létére Kossuth oldalán harcolt, Görgey vezérkari főnöke volt. Klapkával együtt emigrált. Apám menekülés közben született 1849-ben. Nagybátyámnak Klapka volt a keresztapja... Utolsó nagy színházi premierjévé lép elő Lady Milford megformálása Schiller Ármány és szerelem című drámájában.

Ibsen Nóra című darabja (1941) valóságos ünnep a magyar színpadokon, főképp az akkor már az új, a második világháború távoli zajától, zsidóüldözésektől, munkaszolgálatról, besorozásoktól kísért hangulat közepette. Aztán elkövetkezik az 1945 előtti időszak egyik utolsó szerepe, amelyet kifejezetten az ő Margit-alakításáért tűznek műsorra. Dumas A kaméliás hölgyében Gauthier Margitként ismét új arcát mutatja meg az örökké változó, állandóan újat hozó művész nyughatatlan alkotókedve. A kritika talán sohasem volt ennyire osztatlan elismeréssel irányában, mint ez alkalommal. Élete virágzásának korai tündökléséhez fogható az alakítása, művészi szempontból ez az egyik legcsiszoltabb és talán a leghitelesebb szerepformálása is, amelyet sűrű és sötét hallgatás követ, a szomorú és ostromágyúk kísérte nyomasztó esztendő, amely során egyszer sem lép fel Bayor Gizi.

Kezdetek

Középiskoláit Budapesten végzi, majd 1911-ben beiratkozik a Színiakadémiára. 1914-ben a Színművészeti Akadémián, Szigligeti Ede Nőuralom című vígjátékában feltűnést kelt tehetségével, úgyhogy az iskolapadból egyenesen a Nemzeti Színházhoz kerül, sőt még meg sem kapja az oklevelét, máris szerepet ajánlanak neki. Tóth Imre, a Nemzeti Színház akkori direktora veszi őt föl tagnak, és nem sokkal ezután már meg is kapja élete első Shakespeare-szerepét tőle. Lucius lesz, a Julius Caesarban, Brutus szolgája. Az I. világháború kitörése miatt több mint fél évre bezár a Nemzeti. A szünet után naiva szerepkörnek megfelelő vagy ahhoz hasonló szerepekben játszik két-három évig. Az első nagyobb kiugrási lehetőség Gárdonyi Géza Annuska című darabjának címszerepe. Második főszerepe, Csiky Gergely A nagymama című darabjában Márta szerepe. És a nevét lassan megismeri a főváros. Ambrus Zoltán igazgatása idején megkapja élete első kiugrási lehetőségét, Júlia szerepét, a shakespeare-i főszerepet. Bayor Gizi pedig ismét bizonyít, mégpedig nem is akárhogyan. 1920-ban egy színháztörténeti jelentőségű szerep az 1890-óta nem játszott A vihar című Shakespeare-drámában Bayor Gizi Mirandát alakítja. 1922-ben Hevesi Sándor kerül az igazgatói székbe. Mondják sokan, hogy soha szerencsésebb találkozást még nem készített elő a sors: a legnagyobb magyar színházi szakember és a legnagyobb magyar színésznő hosszú időn keresztül tartó harmonikus együttműködését egy színház falain belül. Innentől fogva alig van darab a Nemzeti Színházban, amelyben Bayor Gizi ne játszana.

Nemzeti Színház

Rendező: Gellért Endre

Szerepem Lady Milford-ként

1950. december 8.

1928-1933-as, első pályacsúcs időszaka

Miközben premierjei ünnepszámba mennek, sikerei fényesen ragyognak, ő talán az egyetlen, akinek nimbusza annyi esztendőn át, töretlen marad a korabeli színészvilág berkeiben. Nem kerül a lapok pletykarovatának főhelyére, nincsenek botrányos események körülötte. Mondják, hogy mindez a művésznő kvalitásain túl annak is köszönhető, hogy talán a legvisszavonultabb életet él társai és kollégái között. „Érdekes, hogy engem, bármilyen szerepről essék is szó, legyen az nehéz vagy könnyű, mindig kimondhatatlan öröm tölt el s tiszta nemes szándékú ambíció ragad meg, s készít elő minden szerepemre. A jó színművésznek kitűnően kell ismernie az életet, nem szabad félnie, gyámoltalannak lennie, ha előtte a játszandó szerep új, nem ismert érzést vagy tartalmat mutat. Legyen az kétségbeesett sírás, riadt sóhajtás, sikoltó harag, impozáns erő, madárszívű hang, bölcs fukarság, franciás szellemesség, avagy skót darabosság, vagy támadó szenvedélyt játsszál is véres marású gondolatokkal, vagy talán ha az ördög aranyait csillogtatod is kezedben!” 1918-1941 között számos filmben játszik, 1929-30-ban Párizsban forgatnak vele két hangosfilmet is, amelyeknek a magyar verziójában szerepel. Ám a külföldi magyar szereplésekor elmarad a remélt siker, sőt a hazai filmeken sem mondhatni szerencsésnek, ezért ezt követően viszonylag kevés felkérés éri.

Nemzeti Színház - Rendező: Németh Antal

Szerepem Nóraként

1941. október 11.

Nemzeti Színház - Rendező: Németh Antal

Szerepem Gautier Marguerite-ként

1943. december 6.

Shakespeare : Antoinus és Kleopátra

Bayor Gizi a nehéz időkben

Sokan köszönhetik megmaradásukat Bayor Gizinek, aki közismertségét és elbűvölő megjelenését kihasználva kitalpalja a felmentő határozatokat. Ugyanakkor a budai háza lassan megtelik idegenekkel, különösen a háború nehéz napjai idején. Az ostrom kezdetekor a Bayor-villa már tele van menekültekkel. A háború után 1945. október 4-én lép fel először Jean Cocteau Szent szörnyetegek című színjátékában, és innentől kezdve megszakítás nélkül játszik éveken át. 1946 decemberétől a közönség sokszor láthatja őt Shakespeare Antonius és Kleopárta című tragédiájában. A siker, tomboló hatású. „Ez a zseniális művésznő új fénykorához érkezett.” - mondja ekkor róla a Színházi Újság kritikusa.

Bayor Gizi fülbetegsége

1950 szeptemberében megfájdul Gizi egészséges füle. Férje megoperálja, de ettől a műtéttől kezdve állandó aggodalomban él, hogy felesége meg fog süketülni, és nem tud többé játszani. A férj naponta veti alá fájdalmat is okozó fülészeti kezeléseinek, sőt, erősítő B-vitamin-injekciókat is bead. A szerencsétlen ember egyre inkább a megsüketülés veszedelmétől félti rögeszmésen feleségét. Néha kétségbeesett elkeseredésében célzást is tesz a kettős öngyilkosság gondolatára. Bayor Gizitől sokan kérnek autogramot, tehát gyakran írja le nevét különböző papírosokra, amelyekből férje egyet eltesz. 1951. február 12-én, amikor a színésznő szokása szerint odanyújtja férjének a karját, hogy megkapja a napi B-vitamin-injekciót. Germán ezúttal egy nagy adag morfiumot fecskendez be a megszokott vitamin helyett, amely a jelek szerint pillanatok alatt végez a művésznővel. Utána önmagával is végezni kíván, de ő nem hal meg azonnal. Még él, amikor rájuk találnak aznap délelőtt, és őt haladéktalanul beszállítják a mentők a kórházba. Tette előtt azonban gondoskodik a „hátrahagyott levél” felől. Izgalomtól remegő kézzel a korábbról megőrzött Bayor Gizi-aláírás fölé firkant valami olyasmit, hogy „Betegen nem lehet élni”. Végül is ez lett az a búcsúlevél, amely a közösen elhatározott öngyilkosságot hivatott igazolni. Később a rendőrségi szakértők egyértelműen megállapítják, hogy Bayor Gizi aláírása korábbi keletű a fölébe írt szövegnél, sőt, teljesen más tintával íródott. „Bayor Gizit a Nemzeti Színház előcsarnokából kísértük utolsó útjára, a Farkasréti temetőbe. Talán csak gyermekkoromban, úrnapi körmeneten láttam ennyi virágot hullani az útra, mint Bayor koporsója elé. Ibolya borította a Rákóczi utat” – írja Gobbi Hilda. „Nálad senki szebben nem tudott szeretni, és nálad jobban senkit nem szerettünk... Te azon ritkák közé tartozol, akik estéről estére megteremtették élő művészetünknek a halhatatlanságot...”

Családja

Nemzeti Színház

Rendező: Major Tamás

Szerepem Kleopátraként

1946.december 20.

Kora gyerekkora

„Én, Bajor Gizi szüleim harmadik gyerekeként 1893. május 19-én születtem Budapesten. Két testvérem van Beyer Rudolf és Beyer Mária. Családunk az apám által üzemeltetett kávéházban lakott ami a Kálvin téren található. Testvéreimmel sokat tartózkodtunk a Báthory kávéházban. Rendszerint, ahová a két utcára is néző háztömb belseje felől, a kártyaszoba egy kis ajtaján keresztül visz az út. Mikor iskolából jöttem-mentem, innen hátulról, a lakóház felől jártam be a szüleimhez a zajos kávéházba. Ahogy keresztülmentem a kártyaasztalok közt, a füstös szobán át, gyakran mikor elhaladtam megállt a játék és a játékosok a szemükkel figyelték az utamat, amiből azért néha támad egy-egy rossz bemondás, amelyet kártyás nyelven renonsznak hívnak. Aztán egy nap a kártyások elneveztek Renoszkának, s ez a név rajtam is maradt a kávéház megszünéséig."

Anyja

Gizi

Bátyja

Nővére

Apja élete

„Apám jó családból származik, tudniillik nagyapám Beyer Rudolf, Görgeynek volt a vezérkari főnöke. Hegedüs Lóránd színpadra is vitte Kossuth-darabjában, amelyet a Nemzeti Színházban játszottak, de nekem nem volt benne szerepem. Apám negyvenöt éves korában nősült, olasz leányt vett el: az anyámat. Én a mamámhoz hasonlítok, de természetem a papáé. Imádtam egyébként az apámat, aki a legkülönösebb, legérdekesebb, legragyogóbb ember volt. Későn házasodott meg, sokkal idősebb volt anyámnál, nekünk gyerekeknek nem is apánk, hanem nagyapánk lehetett volna. Édesapa bányamérnök volt, utóbb barátai furcsa vállalatba vitték be, a Kálvin téren emeletes kávéházat épített, amelyet lebontatott a Közmunkatanács azon a napon, amikor épp kész lett. Ezután teljesen tönkrementünk."

Bátyja és Apja

Nagyapja és Nagyanyja élete

„Nagyapám Zsitvaújfaluban ismerte meg nagymamát, nagymama von Weiss és Hortenstein bárónő volt. A vezérkari főnök és a bárónő házasságából született édesapám, Magyaróvárott 1849-ben, menekülés közben, mert nagyszüleim Németországba emigráltak. Papa kint végezte az egyetemet, hallatlan művelt volt. Famíliám élettörténetét meg is írta valaki odakint egy Wetterwolken című regényben, amely 1910-ben jelent meg Berlinben, Károly Curtius kiadásában."

Marival és Rudival

Nagyapaja és Nagyanyja

Köszönjük a figyelmet!

Készítették FÁMA tagjai:

• Bakos Emese

• Balássy Fanni

• Molnár Ágnes

Zsuzsanna

• Anderlik Csaba