11
-metafora: névátvitellel két fogalmat kapcsol össze valamilyen szemléletbeli vagy szerepbeli hasonlóság alapján
- pl.: "Fehér virág a szakálla." (Sütő A.: Anyám könnyű álmot ígér)
- „Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája” (Petőfi Sándor: János vitéz)
- „Hé fiúk! Amott ül egy túzok magában.” (Arany János: Toldi) Túzok = Miklós
- „… az érdek, tudniillik a személyes érdek melegsége parányi szikra nagy télben.”
(Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban)
- „Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant” (Arany János: Szibinyáni Jank)
Megszemélyesítés
-megszemélyesítés: élettelen dolgokat élőként mutat be
- megeleveníthetjük a természeti jelenségeket, a tárgyakat, a fogalmakat, az állatokat
- cselekvéseket kapcsolunk hozzájuk, vagy emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel őket
- pl.: "Sóhajtanak a bútorok ropogva, / titkos szavaktól reszket a homály" (Kosztolányi D.: Lefekvés után)
- „Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte” (Petőfi Sándor: János vitéz)
- „Kopár a fa/ a ház előtt./ Eső veri/ a háztetőt.” (Kányádi Sándor: Kopár a fa)
- „Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg;” (Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél)
- „A városban felüti műhelyét,
gyártja a kínok szúró fegyverét
a merev éjszaka fénye.” (József Attila: Téli éjszaka)
Szinesztézia
-szinesztézia: eltérő érzéki benyomásokat kapcsol össze egy képben
- általában hangulati egyezések
- pl.: "Kicsalta a leányt édes beszédével," (Petőfi S.: János vitéz)
- „A barna gondok, szélvész, háború,
Villám, s hideg fény voltak táborom.” (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)
- „Sűrű csönd ropog a havas mezőben.” (József Attila: Holt vidék)
- „Lila dalra kelt…
Egy nyakkendő.” (Tóth Árpád: Körúti hajnal)
- Lágy meleg; fehér csönd
Allegória
-allegória: egy elvont fogalmat elevenítünk meg egy érzéki képben, képsorban
- voltaképpen metaforák láncolata
- pl.: "Itt a kemény Harc, sápadt Félsz és torzfejű Inség, / Éktelen arcu Harag és a Halál fenyeget." (Janus Pannonius: Midőn beteg volt a táborban)
- „A költő is ilyen, e légi herceg párja, / kinek tréfa a nyíl, s vihar dühe szép, / de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja, / s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.” (C. Baudelaire: Az albatrosz)
- „Láttátok-e már a tengert,/ Midőn a fergeteg szánt rajta/ És vet beléje halálmagot?
Láttátok a fergeteget,/ E barna parasztot,
Kezében villámösztökével?”
(Petőfi Sándor: Az őrült)
- „Föltámadott a tenger,
A népek tengere;” (Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger…)
- „Árva madár, gólya madár,/ Sohase nő ki tollad, ne várd,/ Soha többé, fagyos télig;”
(Arany János: A rab gólya)
Szimbólum
-szimbólum: gondolat, eszme, érzelem jelképe
- egymástól távol lévő dolgokat kapcsol össze
- pl.: "Fényesebb a láncnál a kard" (Petőfi S.: Nemzeti dal)
- „Sár és virág, kavargó semmiség,
de hirtelen, mint villám, hogyha lobban –
két sor között – kinyíl nekünk az Ég." (Kosztolányi Dezső: Vers)
- az Értől indul el/ S befut a szent, nagy Oceánba.” (Ady Endre: Az Értől az Oceánig)
- „S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!” (Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet)
- „Akkor inkább a vízözön! Talán
Egy bárka azon is fog lebegni” (Babits Mihály: Talán a vízözön) vízözön = háború; bárka = új világ
-szinekdoché: a rész megnevezése jelöli az egész fogalmát
- pl.: "Vezet maga után az két ötven szablyát" (Zrínyi M.: Szigeti veszedelem)
- „Lélek ez ajtón se be, se ki.” (Arany János: Tetemrehívás) Lélek = 'ember'
- „Sok vad, s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt lelkeknek.” (Balassi Bálint: Egy katonaének) vad = 'hiéna'; madár = 'keselyű'
- „Mentek-e tatárra, mentek-e törökre?” (Arany János: Toldi)
-metonímia: ha két fogalom között valamilyen térbeli, időbeli, anyagnévbeli, vagy ok-okozati érintkezés van, akkor az egyik nevet felcserélhetjük a másikkal, azt a másik értelmében használhatjuk
- pl.: "De az vasa paizst ugyan átaljára, / De belől páncéron által nem járhata" (Zrínyi M.: Szigeti veszedelem)
- „Sokat könnyeztek a szegény szemek,
Sirattak örömet, s életet,
Miket hiába kerestek.” (Juhász Gyula: A szemeim)
- „S csendes a ház, ah de nincs nyugalma.” (Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka)
- „És az gyimilcsbűl halálut evék.” (Halotti beszéd és könyörgés)
- „Visszajő tavaszkor, búzavirágzáskor
Ha akkorra sem jő, búzaaratáskor
Ha akkorra sem jő, szilvaaszaláskor.” (Népdal)
-eufemizmus: a körülírásnak az a változata, amelyben tapintatból vagy szeméremből nem mondunk ki nyersebb, durvább kifejezéseket, hanem ehelyett finomabbat, szebbet használunk
- pl.: meghalt - elhunyt, jobb létre szenderült
- terhes - áldott állapotban van
- „Tarka s vidám az életem;
S ha majd egyszer tsendre térek,
Nem forgok többé.” (Weöres Sándor: Psyché Confessiója)
- „Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?” (Nagy László: Ki viszi át a szerelmet)
-hasonlat: két dolognak hasonló tulajdonságok alapján történő párhuzamba állítása
- pl.: "Mint nyáj, ha komondor űzi avarban,/ Szaladnak a hamvas fellegek," (Vajda János: Borongás)
- „Mint komor bikáé, olyan a járása…” (Arany János: Toldi)
- „… szívós leszek, mint fán a kéreg.” (Radnóti Miklós: Levél a hitveshez)
- „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,/ Fejfámra sötét lobogóul akaszd…” (Petőfi Sándor: Szeptember végén) = az özvegyi fátylat, mint sötét lobogót akaszd a fejfámra
- „Olyan vagy, mint egy suttogó faág,/ ha rámhajolsz,” (Radnóti Miklós: Hasonlatok)
-körülírás: nem nevezzük meg a dolgot, hanem más szavakkal, jellemzőivel nevezzük meg
- pl.: "Zászlódat látom, Bulcsú, s szemem árja megindul." = könny (Vörösmarty M.: Zalán futása)
- „Igaz, mögmondta, hogy őtet azért hozta magával, hogy figyeljen. Többször is megmondta, hogy aztán nyitva lögyön a szömöd.” (Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja) nyitva lögyön a szemed = néz
- Bekötik a fejét. = férjhez megy
- magyar ezüst = 'alumínium'