"Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben."
"Toldi írójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége..."
Arany hamar válaszolt Petőfi levelére, melyben kételkedett, hogy egyeltalán megérdemli-e Petőfi elismerését. Így kezdődött a barátságuk.
Arany János
Válasz Petőfinek
Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom;
Örűl a szívem és mégis sajog belé,
Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom?
Petőfit barátul mégsem érdemelé.
Amikor Arany elkezdett angolul tanulni, Petőfi frappáns leveleket küldött barátjának.
“My dear Dzsenkó! Áj em itthagying Debrecent, zászlóaljunk Becskerekre megy holnapután, én pedig Erdődre With Úrláb januáriusig. Tehát oda légy nekem firkáling még pedig mocs. Tiszteleting end csókoling a tied familia és kendet, vagyok barátod P. S.”
Petőfi nyílt, lobbanékony, kitárulkozó, érzelmeit könnyen kimutatja. Nehezen viseli el ha ellent mondanak neki, ha bíráskodnak felette. Versei a néphez szólóak.
Arany könnyen magába fordul, túlzott érzékenység jellemző rá, amely önbizalomhiányból fakadhat. Petőfi könnyen megtöri ezt. Ő is szerette a népet, de nem a politika színterén.
Ritka barátság...
1847-ben Petőfi 9 napot töltött Aranyéknál. Ekkor született az Arany Lacinak című vers ami a mai gyerekek kedvence is lehet.
Petőfi Zoltán születésekor az ifjú pár Aranyékat kérte fel keresztszülőnek, akik ugyan nem lehettek ott végül a születésnél, sem a keresztelőn, mégis boldogan vállalták a feladatot.
Petőfi Zoltán
Petőfit sok támadás érte az Összes költeményei című kötetének megjelenése után, Tompa Mihállyal kiegészülve megalapították népies triászt, ami sajnos nem volt hosszú életű.
Petőfi merte Arany Jánosra bízni családját, amíg ő katonai szolgálatát töltötte. Nem sokkal házasságkötésük után, 1847 októberében Szendrey Júliával Arany János szalontai házában vendégeskedtek. Később pedig, 1849 januárjától májusáig ez a ház volt az otthona Petőfi családjának.
1882-ben Petőfi szobrának felavató ünnepségénérte Aranyt az a meghűlés, amelyet már nem tudott kiheverni, s végül halált okozta
Arany éjjeliszekrényén haláláig ott volt Petőfi 1847-es kötete, melybe barátja eltűnése után egy Homérosz idézetet írt: „Eltűnt nyomtalan…”. Arany állítólag már ekkor érezte, hogy Petőfi meghalt. Halála után cetliket találtak. „Mi vagyok én? Senki tán. Egy fájó kép…” – mely rímel első, Petőfinek adott válaszára.