Petőfi és az alföld

Versei csoportosítása

Verstípusok

Népies költemények: Befordúltam a konyhára… (1843), A virágnak megtiltani nem lehet… (1843), A borozó (1842), Ez a világ amilyen nagy… (1844), Szeget szeggel (1843), Távolból (1843), Anyám tyúkja (1848)

Családi költemények: Egy estém otthon (1844), Füstbement terv (1844), István öcsémhez (1844)

Elbeszélő költemények: A helység kalapácsa (1844), János vitéz (1845), Bolond Istók (1847), Az apostol (1848)

Útirajzok: Úti levelek, Életképek (1844)

Tájköltemények: Az alföld (1844), A Tisza (1847), A puszta, télen (1848), A Kiskunság (1848)

Szerelmi költemények: Fa leszek, ha… (1845), Reszket a bokor, mert… (1846), Ereszkedik le a felhő (1846), Szeptember végén (1847), Beszél a fákkal a bús őszi szél… (1847), Minek nevezzelek? (1848)

Forradalmi látomásköltészet: A XIX. század költői (1847), Egy gondolat bánt engemet… (1846), Nemzeti dal (1848), Föltámadott a tenger… (1848)

A szabadságharc versei: Csatadal (1848), A vén zászlótartó (1848), Európa csendes, újra csendes… (1849)

A tájköltészet

• a felvilágosodás és a romantika szülötte
• a leíró költészet egyik műfajcsoportja.
• költő érzelmeinek a tájkép ad teret

A tájköltészet

Az alföld

(1844. június)

egyre közelebbi részletek

• csárda
• nyárfaerdő
• királydinnye
• árvalányhaj
• gyík

látószög

• távolról indul
• közelít, egyre több részlet
• végül újra eltávolodik

• totálkép
• magasról néz le

• nyugalom
• életképek
• apró mozgások

tájfestés

• erőteljes, mozgalmas képpel indul
• elcsendesül, megnyugszik

Mit nekem te zordon Kárpátoknak

Fenyvesekkel vadregényes tája!

Tán csodállak, ámde nem szeretlek,

S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin

Ott vagyok honn, ott az én világom;

Börtönéből szabadúlt sas lelkem,

Ha a rónák végtelenjét látom.

Felröpűlök ekkor gondolatban

Túl a földön felhők közelébe,

S mosolyogva néz rám a Dunától

A Tiszáig nyúló róna képe.

Délibábos ég alatt kolompol

Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;

Deleléskor hosszu gémü kútnál

Széles vályu kettős ága várja.

Méneseknek nyargaló futása

Zúg a szélben, körmeik dobognak,

S a csikósok kurjantása hallik

S pattogása hangos ostoroknak.

A tanyáknál szellők lágy ölében

Ringatózik a kalászos búza,

S a smaragdnak eleven szinével

A környéket vígan koszorúzza.

Idejárnak szomszéd nádasokból

A vadlúdak esti szürkületben,

És ijedve kelnek légi útra,

Hogyha a nád a széltől meglebben.

A tanyákon túl a puszta mélyén

Áll magányos, dőlt kéményü csárda;

Látogatják a szomjas betyárok,

Kecskemétre menvén a vásárra.

A csárdánál törpe nyárfaerdő

Sárgul a királydinnyés homokban;

Odafészkel a visító vércse,

Gyermekektől nem háborgatottan.

Ott tenyészik a bús árvalyányhaj

S kék virága a szamárkenyérnek;

Hűs tövéhez déli nap hevében

Megpihenni tarka gyíkok térnek.

Messze, hol az ég a földet éri,

A homályból kék gyümölcsfák orma

Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,

Egy-egy város templomának tornya.

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!

Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.

Itt borúljon rám a szemfödél, itt

Domborodjék a sir is fölöttem.

Az Alföld

(1844)

• mozgás
• hangfestés
• dinamika
• erőteljes kép

• hirtelen váltás
• eltávolodik
• horizont

érzelmi keret

• Kárpátok összehasonlítása az alfölddel
• otthon
• szabadság
• nyugalom
• keretes szerkezet

• közeledik
• környék
• búzatábla
• tanyák

• lágyul a kép
• vidám
• színes

utalás a Szózatra: az otthon bölcső és sír

A puszta télen

(1848. január)

• évszakmetaforika

• üresség, csend megerősítése

vesforma

• 12-12-6-6-12-12
• 12 ==> lehetőség kényelmes, részletező leírásra
• 6 ==> megtöri az egyhangúságot (akár egy 12-es sor is lehetne belső rímmel, de a rím mégis indokolja a sortörést)

Negatív festés!!! (Lásd: Berzsenyi: A közelítő tél)

• hiány
• csönd

• hirtelen váltás
• dinamika

• szabadságharc

látószög

• a lírai én belső szemlélő
• kevés információt kapunk róla ==> a költő részese a tájnak
• körbenéz, nem igazán változik

De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,

Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,

Mert a pince kulcsát

Akár elhajítsák,

Senki sem fordítja feléjök a rudat,

Hóval söpörték be a szelek az utat.

Most uralkodnak a szelek, a viharok,

Egyik fönn a légben magasan kavarog,

Másik alant nyargal

Szikrázó haraggal,

Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,

A harmadik velök birkozni szemközt jő.

Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,

A rónára halvány ködök telepűlnek,

S csak félig mutatják

A betyár alakját,

Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...

Háta mögött farkas, feje fölött holló.

Mint kiűzött király országa széléről,

Visszapillant a nap a föld pereméről,

Visszanéz még egyszer

Mérges tekintettel,

S mire elér a szeme a tulsó határra,

Leesik fejéről véres koronája.

A puszta télen

(1848)

Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!

Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;

Amit a kikelet

És a nyár gyüjtöget,

Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,

A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.

Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,

Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,

S a dalos madarak

Mind elnémultanak,

Nem szól a harsogó haris a fű közűl,

Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,

Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,

Vagy hogy rövidlátó

Már öregkorától,

S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...

Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.

Üres most a halászkunyhó és a csőszház;

Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;

Mikor vályú elé

Hajtják estefelé,

Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,

Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.

Leveles dohányát a béres leveszi

A gerendáról, és a küszöbre teszi,

Megvágja nagyjábul;

S a csizmaszárábul

Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,

S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?

• szabadsághős

tájfestés (főleg negatív)

• téli évszak sajátos hangulata
• elején nyugodt, biztonságos
• utolsó 3 versszakban megmutatkozik a szabadságeszme

• újra megnyugszik
• kis feszültség
• lezárul a nap íve

• zsarnokság bukása

• lomhaság
• csend megtörése
• apró idill: nyugalom, biztonság

politikai tartalom

• utolsó 3 versszak
• királyellenesség (lásd.: Akasszátok fel a királyokat!)