Iványi-Grünwald Béla híres festményei

1897

Olaj, vászon, 81 x 100 cm

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1897

Olaj, vászon, 81 x 100 cm

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Érdekesség

Eleinte Iványi Grünwald is elfogódottan közelített a nagybányai tájhoz, akárcsak Hollósy és csak egy-két év elteltével teljesedett ki ottani művészete. Ez a kép, amely a Zazar partján álló fiatal nő alakjában Hollósy Simon feleségét örökítette meg, átmeneti alkotás az 1890-es években Európa-szerte elterjedt finom naturalizmus lefokozott színvilága és a napsütés plein-air között. Szépen megoldja az alkonyati világítási problémákat, a mindenütt feltünő reflexek vöröses egységbe fogják a gyengéden sokszínű látványt. Érdekes, aszimmetrikus kompozíciója, a hátulról megvilágított figura dekoratív sziluetthatása érett művészre vallanak. A nagybányai iskolának már a Hollósy-körben körvonalazódott alapelve, egy aránylag kevésbé tipikus képen, mint ez, maradéktalan megfogalmazást nyert: ember és táj teljes hangulati és művészi egyensúlya tapasztalható. Az összefogottan, puhán festett alkonyi kép az impresszionizmus egységes világszemléletének egyik kiindulási lehetőségét kinálja.

1901

Olaj, vászon, 166,5 x 270 cm

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1901

Olaj, vászon,

166,5 x 270 cm

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Érdekesség

Érdekesség

A Bércek között Iványi kiteljesedő nagybányai korszakának elején született. Közvetlen előzményének figurális variánsának tekinthetjük az 1901-es Völgyben (Magyar Nemzeti Galéria) c. festményét, melyen az izvorai völgy képünkkel csaknem azonos látószögben jelenik meg, de a mulatozó társaság helyén ifjú pár ül. Tudomásunk van a bal oldali nőalakhoz (Magyar Nemzeti Galéria), valamint a jobbra álló férfihoz készült vázlatról is. Ezen kívül több alak-, fej-, és kompozíciós rajztanulmány előzte meg a festményt. Az előtérben, a táj fölé nyúló tisztáson kurucos magyar öltözetben, daloló társaság látható. Az álló alakok színpadias póza és a régies viselet romantikus felfogásról tanúskodik. Az ábrázolást a történelmi tematika konkrét eseményhez már nem kapcsolható, de külsőségekben még tovább élő késői megnyilvánulásának tekinthetjük.

Iványi a kép születésekor már az impresszionisztikus megközelítés teljes kelléktárának birtokában volt: a zöldek számtalan árnyalatából, egymás mellett sorakozó, elkülöníthető színfoltokból építkezett. A figurák arcán a fény többszínű feflexei tükröződnek. A balról érkező sugárzás felragyogtatja a férfi selyemköntösének sárgáját, a kezében tartott sapka pirosát és a női ruhák fehér részleteit. Az alakok élesen kiválnak a zöld háttérből, itt még nem jelentkezik Iványi későbbi nagybányai műveinek fontos vonása: táj és ember egységbe-fogalmazása.

1903

Olaj, vászon, 166 x 133 cm

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1903

Olaj, vászon

166 x 133 cm

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Érdekesség

A nagybányai festők munkásságában ritka eset, hogy valaki ennyire közel kerüljön az impresszionizmus egyik végpontját jelző divizionizmushoz annak is a Pellizza da Volpedo vagy A. Morbeli által fémjelzett olasz ágához -, mint a magyar festő ezen a képén. A füves előtér és a szénaboglyák sokszínű festékpöttyei juttatják eszünkbe leginkább a pointilizmus technikáját. De ha az égbolt távolról egységesnek tűnő kékjét közelről megfigyeljük, kék-rózsaszín pöttyök lüktetését ott is észleljük. A forró napsütés benne vibrál a látvány minden apró részletében. A száradó ruhák teljes fényében felizzó vörösének harsány színereje sűrű tömege révén is messzire kivilágít a képből. Ez a franciák és az olaszok, sőt még a belga luministák módszerétől is alapjában eltér. Van valami cigányos temperamentum a fénytelített színek - pirosak, kékek, sárgák, zöldek - és a köztük elhelyezkedő, szivárványos reflexekkel gazdagított fehérek tobzódásában. Ugyanakkor ez a dekoratív tendencia meg is haladja az impresszionisztikus villódzást. A festő egyébként még egyszer elővette a témát, és az 1906-os változat sommásabb, összefogottabb lett.

1903

Olaj, vászon, 111,5 x 176 cm

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1903

Olaj, vászon, 111,5 x 176 cm

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Érdekesség

Érdekesség

Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Károly mellett, a nagybányai festészet egyik legjelentősebb mestere volt. 1896-tól 1909-ig dolgozott Nagybányán, itt festette 1903-ban impresszionisztikus korszakának főművét, a Tavaszi kirándulást.

A festményen a tavaszi napfény és a levegő puha, vibráló foltokká alakítja át a táj elemeit, és a lágy kontúrokkal festett figurák is személytelenekké, a természet részeivé válnak, föloldódva a látvány egészében. A festő egy soha vissza nem térő pillanat, egy múló hangulat megjelenítésére és emlékké rögzítésére törekedett, s ezzel valamennyi nagybányai művész közül a leginkább közelítette meg a francia impresszionisták szemléletét.

1911

Olaj, lemezpapír, 50 x 73 cm

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

1911

Olaj, lemezpapír, 50 x 73 cm

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Érdekesség

Érdekesség

Iványi Grünwald Béla kecskeméti korszakát 1911-től 1915-ig stilizáló, dekoratív törekvések jellemzik. E periódus szülötte a Kecskeméti piac télen. A piac háttere, a város ferences temploma és a barokk kálvária telep más művészeit is megihlette. Iványi a motívumot ez időben több képén is felhasználta (Kecskeméti piac, mgt.; Kecskeméti piactér, mgt.; Kecskeméti vásár, mgt.; Kecskeméti piac, vázlat Magyar Nemzeti Galéria; Kofák hóbuckák között, KJM). A változatokon nyomon követhető az egyre elvontabb, stilizáltabb megfogalmazás. A bemutatott festményre a kezdeti naturalisztikus és a végős síkszerű ábrázolás közötti átmenet a jellemző, itt még tetten érhető a térre utaló perspektíva és árnyékolás. Elvont látásmódra utal a szimmetrikus felépítés: a csupasz fák elhelyezése és a szürkés alaptónusból előbukkanó piros színfoltok a kép két oldalán. A festmény elnagyolt, széles ecsetvonásokból épül fel. A szecesszió stílusjegyére utalnak az épületek, a figurák és a környezet fehérrel erősített vastag fekete körvonalai.