Introducing
Your new presentation assistant.
Refine, enhance, and tailor your content, source relevant images, and edit visuals quicker than ever before.
Trending searches
Sigmund Freud
1856-1939
„Az elme akár egy jéghegy:tömegének egyhetede úszik a víz felett.”
Date 1
S.Freud egy osztrák orvos volt aki 1856 május 6 án született Freibergben, egy zsidó kereskedőcsaládban. 1856 ban Lipcsébe, majd egy évvel később Bécsbe költözött.Kezdetben a jogi pálya iránt vonzódott, 1873 ban mégis a bécsi egyetem orvosi karára iratkozott be.
1876 és 188ö között Ernst Brücke élettani laboratóriumában dolgozott, igy orvosi tanulmányait elég felületesen végezte, csak 1881 ben avatták orvossá.1882 ben a bécsi közkorházba került, s minden figyelmét az agyanatómiai kutatásoknak,később az idegrendszer szervi megbetegedéseinek szentelte.
A pszichoanalízis a pszichológiában mélylélektani vizsgálati és kezelési módszer, mely a lelki zavarokat az úgynevezet „tudatalatti okok” feltárásával igyekszik gyógyítani.
A módszer atyja és névadója a világhírű osztrák neurológus, Sigmund Freud volt. A pszichoanalitikus iskola alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy motivációira és viselkedésére. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek – különösen a szexuális és agresszív jellegűek – neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Erre irányuló módszerét nevezte el Freud pszichoanalízisnek.
Tudományos pályáját Freud neurológusként, különböző „ideges" rendellenességektől szenvedő páciensek hagyományos orvosi eljárásokkal történő kezelésével kezdte. Mivel ezek az eljárások gyakran nem vezettek eredményre, megpróbálkozott a hipnózissal, majd felhagyott vele. Végül felfedezte a szabad asszociációs módszert, melynek során a pácienst arra kérik, mindent mondjon el, ami eszébe jut, függetlenül attól, hogy az mennyire semmitmondónak vagy zavarba ejtőnek látszik. Freud a verbális asszociációk alapos tanulmányozása révén visszatérő témákat fedezett fel, melyek tudattalan vágyak és félelmek manifesztációi voltak. Az álmokban és a kora gyerekkori emlékek felidézésekor szintén hasonló témákat talált.
A jéghegy modell
Tudatos
ego
Tudatelöttes
super-ego
ID
Tudattalan
Az elnyomott érzelmek sohasem halnak meg, ezek csak el vannak mélyen ásva és egyszer csak a felszínre tőrnek, de sokkal csúnyább formában.
Személyiség struktúra
Minden ösztön energia forrása. Az enberi működéshez szükséges energia, az élet és halál vagy szexuális és agressziv ösztönök tárháza.
Célja a realitás megkeresése. Az ID számára biztositja azokat a társadalmi kereteket, melyek segitségével az ösztönkésztetések kielégülést nyernek.
Ami teljesen szembe áll az ID-del, azokat a normális, etikai normákat tartalmazza, melyek a személy sajátjai, és a társadalmi együttélés elengedhetelen feltételei.
Topológiai model
Freud a tudatos fogalmát nagyjából a hétköznapi értelemben használja, vagyis azt a lelki területet érti alatta, amelyről pillanatnyilag tudomásunk van.
A normál emlékezetet tartalmazó terület a tudatelőttes nevet kapta.A tudatelőttes elemei aktuálisan kivül esnek a tudatosságon de könnyen a tudatba hozhatók.
A tudattalan kifejezést Freud a mindennapi szóhasználattól meglehetősen eltérő módon használta.Ezt a szót fenntartotta arra a lelki területre, amely közvetlenül nem hozáférhető a tudatosság számára.Freud a tudattalant a szorongással, konfliktusokkal vagy fájdalommal asszociálódott vágyak, gondolatok gyűjtőterének tekintette.
E három terület alkotja azt a szinpadot, ahol a személyiség dinamikus folyamatai játszódnak.
A szorongás feszültségi állapot, hajtóerő mely jelzi az egyénre való fenyegetettséget és cselekedetre készteti az egot.
Freud 3 fajta szorongást különböztetet meg:
Az elfojtás lényege a személy számára félelmet vagy fájdalmat keltő memóriatartalmak kiutasítása a tudatból. Ez lehet tudatos is, amikor egy személy akaratlagosan próbál egy gondolatot távol tartani a tudatosságtól (például ha valami kellemetlen dolgot tettünk, akkor próbálunk nem gondolni rá, így egy idő múlva már lehet, hogy nem is tudjuk felidézni). Az elfojtás fontos szerepet játszik abban, hogy elfojtsa az ösztönénimpulzusokat, valamint a többi fájdalmas gondolatnál is alkalmazható. Ezen fájdalmas/fenyegető gondolatoknak lehet több forrása is az önsztönén impulzusain kívül, például a személy saját hibája (nem húzza ki a vasalót mikor elmegy otthonról), önmagunkkal való elégedetlenség, lenézett csoporthoz való tartozás, stb.
További két jellegzetessége, hogy egyrészt az elfojtás tárgya függ a felettes énben található értékektől valamint attól, hogy milyen tettek érdemelnek büntetést, másrészt az elfojtás nem feltétlenül tökéletes, ez esetben részleges elfojtásról beszélünk.
A tagadás a zavaró érzések, impulzusok, vágyak jelentéktelenítése és aktív kiutasítása a tudatból. Ezután csak annyi nyoma marad, ha netán ezek létét valaki szóba hozza, azt igazságtalan vádként éli meg az egyén, és ez dühöt vált ki benne. A tagadás távolságot tart az egyén és élményei között, de nem old meg problémákat.
A tagadás adott esemény bekövetkeztének vagy adott állapot fennállásának elutasítása. Erre példa, amikor a gyermekét a háborúban elvesztő édesanya úgy teszi, mintha az még élne. Ahogy egyre több tapasztalatot gyűjtünk a világról, a tagadás egyre nehezebbé válhat, viszont ettől függetlenül minden életkorban előfordul. Felnőttkorban erre az egyik leghétköznapibb példa lehet, amikor az alkoholisták tagadják függőségüket.
Ez az elhárító mechanizmus és az elfojtás egyaránt elzárja a tudatosság elől a személy számára nehezen feldolgozható dolgokat, forrásaik tekintetében azonban különböznek egymástól.
A reakcióképzés vagy kompenzáció az önmeggyőzés illetve „önbecsapás” egyik módja. Az egyén önmaga elől úgy rejti el valamely késztetését, hogy ellenkező irányú motivációt fejez ki. Például: egy anya úgy érzi nem tudja eléggé elfogadni fogyatékos gyermekét, ezért túlságosan engedékeny, vagy gondoskodó lesz vele szemben azért, hogy meggyőzze önmagát arról, hogy ő valójában jó anya.
Freud szerint gyakran nehéz annak eldöntése, hogy reakcióképzésről van-e szó vagy valós érzelmekről. Ennek eldöntésében a reakció erőssége lehet segítségünkre, vagyis ha valaki nyilvánvalóan túlzásokba esik akkor valószínűsíthető, hogy ez az elhárító mechanizmus áll a háttérben.
A reakcióképzés alkalmazható a hozzánk közelálló személyekre is, például ha a szerelmünk hibáit erényeknek kezdjük el tekinteni.
Avagy önáltatás. Ha a személy olyan helyzetbe kerül, amelyben objektív szempontból negatív következtetéseket is fontos lenne levonni önmagára nézve, ennek ellenére a valóságot eltorzítja. Nem arra törekszik, hogy önmagáról való hiedelmeit, vélekedéseit összhangba hozza a valósággal, hanem éppen ellenkezőleg, megfelelő szemüveget (vagy szemellenzőt) keres ahhoz, hogy a valóság tűnhessen fel oly módon, mint ami az eset előtti, azóta megingott énképével, elképzeléseivel összhangban van. Pl: ha egy személy súlyos kritikát, elmarasztaló véleményt kap, a kritikában vagy véleményben foglaltak átgondolása helyett a racionalizáció esetében inkább támadja azt. Ekkor az összes körülményt figyelembe véve igyekszik az állítás hitelességét, valósságát megkérdőjelezni. Más szóval: Ha az egyén valamely döntése nem észszerű (racionális), nem a döntését, hanem a tényeket változtatja meg, ferdíti el oly módon, hogy a döntése immár észszerűnek tűnjön.
Célja: érzelmi eltávolodás a kellemetlen érzés, gondolat okozta stresszhelyzettől. Lényege, hogy a személy a fenyegető dolgokról hideg, tárgyilagos, tudományoskodó módon kezd el gondolkozni, így az ahhoz kapcsolódó érzelmeket eltávolítja tőle ezzel távol tartva magát a szorongástól. Például amikor valaki megtudja, hogy egy családtagja súlyos betegségtől szenved és erre úgy reagál, hogy beleássa magát a betegség tüneteinek/kezelésének/jellemzőinek feltárásába. Ezzel akadályozza meg azt, hogy átadja magát az elkeseredésnek.
Időleges visszatérés korábbi, primitívebb lelki működésekhez. Ilyenkor az érettebb megküzdési stratégiák helyett egy primitívebbet alkalmazunk.
A fejlődés során egyes személyek fixálódhatnak bizonyos szakaszokon. Ez azért alakulhat ki, mert ekkor tökéletesen kielégítésre kerültek a szükségletek, és a regresszió során ebbe a leghatékonyabb szakaszba tér vissza. Az a felnőtt például, aki az orális szakaszon fixálódott a stresszel úgy fog megküzdeni, hogy többet dohányzik, eszik és iszik. Ez a stratégia életkortól függetlenül bármikor megjelenhet, felnőttkorban viszont inkább már szimbolikus a megjelenési formája és nem az adott életkornak megfelelő viselkedés jellemzi, mint a gyerekeknél.
Ha egy céltárgy például fenyegető és nem vezethető le rajta a stressz, azt egy kevésbé fenyegetővel behelyettesítve csökkenthető a szorongás. Erre jó példa, amikor egy diák mérges az egyik tanárára, de dühét nem rajta vezeti le, hanem a tanárral egyetértő ismerősén.
Olyan - nem tudatos - lelki folyamat, amelynek során egy belső késztetés (ösztönkésztetés) eredeti céljától eltérül és kerülő úton találja meg a kielégülést. Így lehet egy eredetileg szexuális késztetésből barátság vagy agresszív, szadisztikus késztetésből társadalmilag értékes tevékenység - hentes, mészáros, sebészorvos.