Introducing
Your new presentation assistant.
Refine, enhance, and tailor your content, source relevant images, and edit visuals quicker than ever before.
Trending searches
1790-1838
1790-ben született Sződemeteren (Szilágy megye). Szülei középbirtokos nemesek, anyja erdélyi származású. Gyermekkorában himlő szövődményeként fellépő betegségben veszítette el fél szeme világát. Tizenkét évesen árván maradt. Sokat betegeskedő, törékeny testalkatú ember volt. Házasságot nem kötött, de testvéröccse halála után annak fiát, Kölcsey Kálmánt saját gyermekeként, örököseként nevelte.
Tanulmányait Debrecenben, a református kollégiumban és a pesti egyetemen végezte (jogi tanulmányai mellett filozófiát is hallgatott 1808-tól). Írt és olvasott franciául, németül, görögül és latinul, de jogi felkészültsége is kiváló volt. Még debreceni diákként szoros barátságot kötött a kor később ismertté lett közéleti szereplőjével, Szemere Pállal. Együtt kezdtek hozzá a felvilágosodás kori francia irodalom és filozófia tanulmányozásához és egyes művek fordításához. Debreceni diákként, Csokonai temetésén ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel, az ő ösztönzésére fordult az ókori görög irodalom és filozófia felé.
Élete végéig gazdálkodott családi birtokain (Álmosd, Sződemeter, Szatmárcseke), de emellett szerepet vállalt a korabeli kulturális, irodalmi életben és a megyei politikai közéletben is. Írásainak egy részét az 1817-ben indult, Döbrentei Gábor szerkesztette Tudományos Gyűjteményben jelentette meg, később maga is szerkesztett Szemerével közösen irodalmi-esztétikai folyóiratot Élet és Literatura címmel. (A folyóiratnak öt kötete jelent meg, rendszertelen időközönként 1826–29 között.)
A közéletből való kényszerű visszavonulás nem jelentett Kölcsey számára szakítást a politizálással. Hivatalos ügyeiben tett utazása során megfázott, és ismételten megbetegedett. Amúgy is gyönge szervezete már nem bírt ellenállni az újabb betegségnek, 1838 augusztusában, 48 éves korában meghalt.
Kölcsey a reformkori magyar politikai élet egyik kimagasló egyénisége volt, az 1820-as évek végétől kezdve aktívan politizált, az 1832–36-os országgyűlésen Szatmár megye követe volt az alsóházban. Országgyűlési beszédeit őrzi Országgyűlési naplója.
Több fontos kérdésben – jobbágyfelszabadítás (örökös megváltás), magyar nyelvhasználat, vallási türelem, szólásszabadság, az úriszék eltörlése – mondott beszédei nemcsak a magyar reformkori politikai élet fontos dokumentumai, hanem a szónoki beszéd gyönyörű példái is egyben.
Kérlelhetetlen érvelése, szónoki stílusa, haladó eszmeisége a politikai ellenzék és az országgyűlési ifjak egyik kedvencévé tette. Tevékenységét sem az udvar, sem megyéje konzervatív vezetése nem nézte jó szemmel, s még az országgyűlés berekesztése előtt visszavonták követi megbízatását (1835), mivel követtársával, Eötvös Mihállyal együtt nem volt hajlandó a jobbágykérdésben megyéje – saját elveivel ellentétes – utasítása szerint szavazni.
Ekkortól szinte remetei magányban élt családi birtokán, Szatmárcsekén. Az 1832–36-os országgyűlés feloszlatása után megkezdődött az ellenzékkel való leszámolás, perbe fogták többek között Kossuth Lajost (már az országgyűlés ideje alatt) az Országgyűlési Tudósítások szerkesztése és terjesztése miatt és báró Wesselényi Miklóst, a reformpárti politikai ellenzék vezéralakját. Kölcsey Kossuth ügyében feliratot írt (1836), Wesselényinek pedig jogi képviseletére, védelmére készült.
1808-1817
- Kazinczy és a felvilágosodás eszméinek (klasszicizmus és szentimentalizmus) hatását tükrözi
- diákkorában, Csokonai stílusában írt költeményeit megsemmisítette
- stílus- és hangkeresés jellemzi
- költészetének néhány alapvonása már tetten érhető (gondolatiság, melankólia)
- 1817-22 között írt tíz verse ill. verstöredéke jelentősen eltér korai költészetéől
Egykor sötét sír zár el engemet,
Lefolynak egykor dalaim,
Miként madárkák bájos éneke,
Ha éj borítja berkeink.
A kék szemekkel szép pásztorleány
Sóhajtva kérdi pásztorát:
Mért szünt meg a dal, mely folyt édesen
Arkádiának halmain?
Hiába sóhajt a pásztorleány!
Engem sötét gödör fedez.
Mirtuszt szór arra tájunk pásztora,
Kit Ámor szent lánggal hevít,
Olvadva zengi majd zöld síromon
Szerelmeit s szerelmimet,
S nem fogja elfeledni berkinek
Szent éjiben Echó nevem.
Debrecen, 1809. aug. 6.
AZ ARCAS
Arkádiában élem éltemet,
S zengek szelíd dalt lantomon,
Mirtusz köríti szőke fürteim,
Mirtuszt szeret Cythére is.
Ámor fűz nékem rózsaláncokat,
Ámor hevíti szívemet,
Ha lángszemekkel hölgyem rám tekint,
Mint Lesbos kellő lantosa.
Nekem virít a zöld mező, nekem
A rózsa lenge bokrokon.
Bús hanggal hűs erdőknek dalosa
Nekem csattogja szép dalát.
És hallom nimfák ömlő énekét
Szent csermelyeknek partjain,
Melyen Chitone fellegek között
Borongó képpel andalog.
Ilykor hevűlve vészem lantomat,
S lágy ömledéssel foly dalom,
A kék szemekkel szép pásztorleány
Meghall kedveltje karjain;
Az vészi sípját, mint Szicília
Szép völgyén Phoebus kedvese,
S bámúlva áll meg nyája hangjain
Függvén zöldellő szirtokon.
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?
Ah, fájdalom -
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!
S mért nem forr könyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?
Bényétől Pécelig, 1814. aug. 16.
- 1814 augusztus 16-án íródott út közben Bényétől Pécelig
- lírája 1812 után bontakozott ki, mikor is tanulmányai befejeztével hazaköltözött birtokára
- a szellemi pezsgés hiányában magányosnak érezte magát
- költői-tudós becsvágya nem volt összeegyeztethető a viédki földesúri életformával
- gátlásossága miatt nehezen barátkozott, s nem is házasodott meg, így a családi élet örömei sem vigasztalták
- egy görcsös, síró kiáltás a mű
- ez a rövid versstílus később már nem jellemző költészetére
- műfaja elégia
- időmértékes verselés
- a sorok váltakozó szótagszáma és a versszakok változó sorszáma feszültséget teremt
- kevert stílus: klasszicista és romantikus jegyek, egymást kiegészítve vannak jelen
- témája a vágy és a valóság, az ideálok és a realitás közti ellentmondás
- a lírai én a teljességre vágyik, de ez a vágy beteljesíthetetlennek bizonyul
- Kölcsey költői élmények utáni vágyát fejezi ki - elszigetelve él Csekén
- kulcsszava a "sírni"
- 2 szerkezeti egységre bontható fel: első: 1. és 3. strófa - kérdő mondatokból áll
- 1. versszak: tipikusan romantikus mondatszerkesztés, ahol a bővítmények sora előbb helyezkedik el, mint a kérdőszó, az állítmány
- választ nem váró költői kérdések sora, ezek fokozzák az érzelmi hatást
- második egység: 2. versszak: fájdalmas felkiáltás
- nincs zárlat, a vers vége nyitott, romantikus elvek szerint ér véget
- figyelemreméltó hangszimbolika - szokatlanul sok magas magánhangzó
- ismétlések: mondatot vagy szószerkezetet ismétel
- ellentét: a főnevek és melléknevek ellentétpárokba rendeződnek
ELFOJTÓDÁS
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?
Ah, fájdalom -
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!
S mért nem forr könyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?
Bényétől Pécelig, 1814. aug. 16.
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Szánd meg isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
Cseke, 1823. jan. 22.
A magyar nép zivataros századaiból
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
- 1823 január 22-én született Csekén
- alcím: A magyar nép zivataros századaiból
- 1820-ban forradalmi megmozdulások zajlottak Nápolyban és Spanyolországban, ennek hatására Metternich újoncok besorozását kérte és megemelte a hadiadót - a magyaroknak ez természetesen nem tetszett
- ebben a helyzetben lépett fel Kölcsey a közösség nevében a nemzet sorsának javításáért
- 1829-ben jelent meg nyomtatásban az Aurora c. folyóiratban
- 16-17. századi protestáns prédikátor szerepébe élte bele magát a költő
- ez indokolja a mű vallásos jellegét és imaformáját (hasonlít a jeremiádokhoz - középkori siratóénekek) is (biblikus kifejezések)
- történelemszemlélete is a 16-17. századra utal: a nemzeti katasztrófákat, az idegen uralmat Isten büntetéseként értelmezi, melyeket súlyos bűneink miatt kaptunk
- Kölcsey történelemfelfogása hasonló Herder organikus történelemfelfogásához, miszerint mint az embereknek, a nemzeteknek is van fiatalkora, fénykora, majd megöregszenek és meghalnak
- a Himnusz a születéstől (Bendegúz, Árpád) a fénykoron át (Mátyás) a halálig (az akkori jelen) vezeti le a magyarság történetét
- szintén Herdertől származik az a jóslat, miszerint a magyarság el fog veszni a környező szláv népek tengerében
- az ennek köszönhető nemzethalál-vízió a reformkor meghatározó gondolata lesz
- a nemzethalál-víziónak más okai is voltak Herder jóslatán és történelemszemléletén kívül:
- az aktuális történelmi események
- alkalmas retorikai eszköz volt a buzdításra
- műfaja himnusz, Istenhez vagy egy magasabb létezőhöz szóló magasztos hangú, vallásos óda
- címe megjelöli a műfajt
- ennek megfelelően hangneme magasztos
- kifejezőeszközei: romantikus túlzó metaforák, anafora, felkiáltás, paradoxon
- verselése szimultán, minden versszak 8, 7 és hat szótagszámú trocheusokból áll
- rímelése két ütemű hatos, illetve hetes keresztrímes (ababcdcd)
- keretes szerkezetű (A1-B-A2), mely az antikvitásig nyúlik vissza
- A1: 1. strófa, témája az odafordulás, megszólítás, áldás kérése, a könyörgés tárgyának megnevezése, rövid érvelés (argumentáció)
- B rész, 2-7 versszak, a kérés kifejtése, részletezése, a magyar történelem bemutatása Isten és a magyarság viszonyának tükrében
- 1. egység: 2-3 strófa: a dicső múlt képeit vetíti elénk, Isten adományait sorolja fel: a honfoglalás segítése, Mátyás és egyéb értékgazdag időszakok
- 2. egység: 4-6 strófa: a trgikus múlt képei: Isten büntetése a tatárjárással a török igával, Isten azért büntet, mert nincs nemzeti egység - értékvesztés
- 3. egység: 7. strófa: a sivár jelen, teljes reménytelenség jelenik meg, időszembesítő párokkal veti össze a múltat és a jelent (vár-kőhalom)
- A2: 8. strfóa: témája könyörgés a szánalomért, és az indoklás megismétlése, az első versszak részeit ismétli
Elemzése
- első strófa: Isten megszólításával, az Istenhez való odafordulással kezdődik, a megbocsátás utáni bűntelen állapotért esdekel, azt kéri, hogy a magyarság tudjon békében élni és teremteni
- az egész nemzet nevében szól Istenhez, nem önös érdekből
- a jókedv itt nem csak vidámságot, de életörömöt is jelent
- a 2. versszaktól időrendben követi a magyarság történetét, kitérve a nagyobb, fajsúlyosabb eseményekre
- 3. versszak: az érett kalász az életet jelképezi, a nektár pedig az istenek itala
- gabona, bor, szőlő: fontos keresztény motívumok
- a múltbeli harmónia oka Isten kegyelme - Isten akkor velünk volt, most pedig nincs
- 4. versszaktól az értékhiányos múlt bemutatása, nagyszabású romantikus vízió
- a magyarok bűnei miatt Isten megharagudott a népre és elfordult tőlük - következményei: széthúzás, külső támadások
- anafora: ugyanazzal a szóval vagy szószerkezettel kezdi a sort (Hányszor)
- ellentétek: bércre hág-völgybe száll
- 7. versszak ellentét a múlt és jelen között - időszembesítő szerkezet
- az utolsó versszakban már nem áldást, hanem szánalmat kér
Itt van a bérc, s omladék fölette,
Mely a hőst és hírét eltemette,
Bús feledség hamván, s néma hant;
Völgyben űl a gyáva kor s határa
Szűk köréböl őse saslakára
Szédeleg ha néha felpillant.
És hol a nép, mely pályát izzadni,
S izzadás közt hősi bért aratni
Ősz atyáknak nyomdokin tanúlt;
S szenvedett bár, s bajról bajra hága,
Hervadatlan volt szép ifjusága,
A jelenben múlt s jövő virúlt?
Vándor állj meg! korcs volt anyja vére,
Más faj állott a kihúnyt helyére,
Gyönge fővel, romlott, szívtelen;
A dicső nép, mely tanúlt izzadni,
S izzadás közt hősi bért aratni,
Névben él csak, többé nincs jelen.
Szobránc, 1830. júl.
Hol van a hon, melynek Árpád vére
Győzelemben csorga szent földére,
Mely nevével hév szerelmet gyújt;
S messze képét bújdosó magzatja,
Még Kalypso keblén is siratja,
S kart feléje búsan vágyva nyújt?
Itt van a hon, ah nem mint a régi,
Pusztaságban nyúlnak el vidéki,
Többé nem győzelmek honja már;
Elhamvadt a magzat hő szerelme,
Nincs magasra vívó szenvedelme,
Jégkebelben fásult szívet zár.
Hol van a bérc, és a vár fölette,
Szondi melynek sáncait védlette,
Tékozolva híven életét;
Honnan a hír felszáll, s arculatja
Lángsugárit távol ragyogtatja,
S fényt a késő századokra vét?
- 1830 nyarán íródott, mikor a költő Szobráncon tartózkodott Szemere Pálnál
- a költő Zrínyi Miklós szerepébe helyezkedik bele - kérdés, hogy melyik Zrínyi Miklóséba
- lírai párbeszéd Zrínyi és a Vándor között - retorikai fogás - belső dialógus! egyszer Zrínyi, másszor a Vándor szerepe
- politikai óda, időszembesítő jellegű, romantikus stílusú
- a vándor kérdései az 1., 3. és 5. versszakokban szólalnak meg, számon kéri Zrínyitől a haza és a hazafiak eltűnését, keresi a régiek legendás hazaszeretetét, az ősök példamutató serénységét
- 2., 4. és 6. strófák a választ tartalmazzák, melyek kiábrándítóak, a dicső nép halott, a nagy hősök leszármazottai gyengék, nincs többé magyarság sem; jégkebel = utódok kedvetlensége, érzelmi hidegsége
- nincs bennük hazaszeretet
Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Cseke, 1831. dec. 29.
- Kölcsey még 1825 májusában kereste fel Huszt várát, ekkor írta a Régi várban c. epigrammát, ezt írta át és egészítette ki
- kötelességének érezte, hogy tettre kész, cselekvő hazafi legyen, ezt hirdette epigrammáiban is
- a régi dicső múlt merengése helyett inkább a jövőre kell fordítani figyelmünket - Széchenyi alapgondolata
- ezen szavakon fellelkesülve maga is kivette részét a közéleti feladatokból, mind a megyei közgyűléseken és a pozsonyi országgyűlésen felszólalt a reformokért - nemzeti függetlenség, jobbágyfelszabadítás
Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
- műfaja epigramma
- klasszicista műfaj ellenére a Huszt stílusa romantikus
- üzenete, hogy a múlton való merengés helyett a jövőre koncentráljunk
- kifejezőeszközei: megszemélyesítés, metaforák, kérdés, jelzős szerkezetek, felszólító módú igealakok
- régies alakú szavak, kifejezések
- szerkezete: 2 fő részre tagolható, első négy sor romantikus elbeszélés, a következő három sor egy drámai jelenetet sűrít epigramma-formába: a sírból kiemelkedő árny megszólítja a lírai ént, felhívja a múlton való merengés értelmetlenségére a figyelmet, és a jobb jövő megteremtését szorgalmazza
- verselése időmértékes: disztichon
- klasszicista verselés + romantikus képek
- az utolsó sor a csattanó, mely a reformkor szállóigéjévé vált
- hangulata bizakodóbb, mint a többi hazafias versé: érződik a remény, hogy a magyarságnak lehet még dicsőbb korszaka
- a mai Ukrajna területén található
- 1090 és 1191 között épült, stratégiai fontosságú helyen
- az Erdélyi Fejedelemség kulcsfontosságú erődítménye
- villámcsapás érte, az ebből keletkező tűz pedig elérte a lőporraktárat, felrobbant
Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat,
Vérkönnyel ázva nyög feléd!
Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad,
És marja, rágja kebelét.
A méreg ég, és ömlik mély sebére,
S ő védtelen küzd egyedűl,
Hatalmas, ó légy gyámja, légy vezére,
Vagy itt az óra, s végveszélybe dűl!
Áldást adék, sok magzatot honodnak,
Mellén kiket táplál vala;
S másokra vársz, hogy érte vívni fognak?
Önnépe nem lesz védfala?
Szív, lélek el van vesztegetve rátok;
Szent harcra nyitva várt az út,
S ti védfalat körűle nem vonátok;
Ő gyáva fajt szült, s érte sírba jut.
De szánjad, ó sors, szenvedő hazámat!
Te rendelél áldást neki:
S a vad csoport, mely rá dühödve támad,
Kiket nevelt, öngyermeki.
Taposd el a fajt, rút szennyét nememnek;
S míg hamvokon majd átok űl,
Ah tartsd meg őt, a hűv anyát, teremnek
Tán jobb fiak, s védvén állják körűl.
Törvényem él. Hazád őrcsillagzatja
Szülötti bűnein leszáll;
Szelíd sugárit többé nem nyugtatja
Az ősz apák sírhalminál.
És más hon áll a négy folyam partjára,
Más szózat és más keblü nép;
S szebb arcot ölt e föld kies határa,
Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép.
1838
- 1838-ban keletkezett
- a Habsburg-kormányzat terrorintézkedései miatt megtorpant a reformkor lendülete
- a Wesselényi-per több szereplője is visszariadt a küzdelemtől
- helyzetdal, drámai monológ
- a hazaféltés erős, szép megnyilvánulása
- a szenvedő haza képét vetíti elénk, aki ellen saját fiai támadnak
- a vers egy kétségbeesett vízió
- műfaja politikai óda
- hangneme egyszerre fennkölt és keserű
- stílusa egyszerre romantikus(hatásos, erős érzelmi töltésű metaforák, láttató erejű szóösszetételek, halmozások) és klasszicista(a vers szerkezeti felépítése, a mondanivaló logikus elrendezése, párhuzamok ellentétek)
- több helyen visszaköszön a Hymnus néhány motívuma (odafordulás Istenhez, az isteni áldás eltékozlása, a saját magunk okozta pusztulás, a szánalomért könyörgés)
- a Hymnusszal ellentétben itt azonban nincs remény a jobb jövőre, a nemzethalál biztos
Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!
Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta tűnemény;
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás, s bolygó fény;
A történet röpülése
Csak egy sóhajtás lengése;
Pára minden pompa s ék:
Egy ezred egy buborék.
Sándor csillogó pályája
Nyúlvadászat, őzfutás;
Etele dúló csordája
Patkánycsoport, foltdarázs;
Mátyás dicső csatázási,
Napoleon hódítási,
S waterlooi diadal:
Mind csak kakasviadal.
A virtus nagy tűneményi
Gőz, mit hagymáz lehele;
A kebel lángérzeményi
Vértolúlás kínjele;
A vég, melyet Sokrat ére,
Catonak kihulló vére,
S Zrínyi Miklós szent pora
Egy bohóság láncsora.
És ti bölcsek, mit hozátok
Ami volna szép s jeles?
Mámor bírta koponyátok,
Plato s Aristoteles.
Bölcselkedő oktalanság,
Rendbe fűzött tudatlanság,
Kártyavár s légállítvány
Mindenféle tudomány.
Demosthén dörgő nyelvével
Szitkozódó halkufár;
Xenofon mézbeszédével
Rokka közt mesére vár;
Pindár égi szárnyalása
Forró hideg dadogása;
S Phidias amit farag,
Berovátkolt kődarab.
Mi az élet tűzfolyása?
Hulló szikra melege.
A szenvedelmek zúgása?
Lepkeszárny fergetege.
Kezdet és vég egymást éri,
És az élet hű vezéri,
Hit s remény a szűk pályán,
Tarka párák s szivárvány.
Holdvilág csak boldogságunk;
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fúvallat a halál.
Vársz hírt s halhatatlanságot?
Illat az, mely tölt virágot,
És a rózsát, ha elhúll,
Még egy perccel éli túl.
Hát ne gondolj e világgal,
Bölcs az, mindent ki megvet,
Sorssal, virtussal, nagysággal
Tudományt, hírt s életet.
Légy, mint szikla rendületlen,
Tompa, nyúgodt, érezetlen,
S kedv emel vagy bú temet,
Szépnek s rútnak húnyj szemet.
Mert mozogjon avagy álljon
E parányi föld veled,
Lengjen fényben, vagy homályon
Hold és nap fejünk felett,
Bárminő színben jelentse
Jöttét a vándor szerencse,
Sem nem rossz az, sem nem jó:
Mind csak hiábavaló!
1823. febr.-ápr.
- 1823-ban keletkezett, a Hymnus után, annak párverseként tartják számon
- Csekén írta Kölcsey, nagy magányában
- forrása a Bölcs Salamonnak tulajdonított Prédikátor könyve, ennek latin nyelvű fordításából ered a kifejezés
„Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik a nap alatt?”
- vanitatum vanitas: fokozás és figura etymologica
- ez a szállóigévé vált kifejezés a Héber bibliában a földi élet haszontalansága miatt siránkozik
- önmegszólító
- kifejező eszközei: metaforák, paradoxonok, felsorolás, oxymoron
- sztoicizmusba hajló közöny, könnyed versformában
- kis Himfy-strófákból áll, verselése szimultán, rímek kereszt- illetve páros rímek
- szerkezete:
- 1., 9., 10. strófa: tanulság
- 2., 7., 8. strófa: földi lét
- 3., 4., 5., 6. strófa: a történelem kiemelkedő alakjai jelennek meg
- 1. strófa: felhívja a figyelmet Salamon bölcsességére: minden hiábavaló
- 2. strófa: a földet hangyafészekhez hasonlítja: kicsi jelentéktelen - még a természeti katasztrófáknak sincs jelentősége
- 3. strófa: az emberi történelem nagy hódítóit sorolja, az ő hódításaik is hamar elvesztek, értéktelenek voltak, kisszerűvé teszi a nagy haditetteket
- 4. strófa: a virtus és a lélek nemes dolgai csupán élettani jelenségek, minden szenvedély csak egy pillanatnyi elmezavar, vértolulás következménye
- 5. versszak: elvet minden tudományt, a gondolkodókat leminősíti - bölcselkedő oktalanság = oxymoron
- 6. versszak: művészeti értékek tagadása
- 7. versszak: az életünk egy körforgás "kezdet és vég egymást éri"
- 8. versszak: hiábavalóság = holdvilág, hiszen csak rövid ideig világít és fénye nem is valódi - a füst is a mulandóság szimbóluma, a történelem is csak egy sóhajtás
-9-10. versszak: megfogalmazza saját sztoikus magatartáseszményét: a bölcs nyugalom a legmegfelelőbb
- érzelemmentes, indulatmentes csendes megfigyelő életre tanít
A POÉZISRŐL
CSEREI, EGY HONVÁRI HERCEG
KAZINCZY EGY SONETTÓJÁRÓL
ANIMULA, VAGULA...
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY MUNKÁINAK KRITIKAI MEGÍTÉLTETÉSEK
KIS JÁNOS VERSEI
BERZSENYI DÁNIEL VERSEI
RECENZIÓ DAYKA GÁBORRÓL
ÍZLÉS
ELŐBESZÉD
AZ ILIÁSZI PÖR
SZEMERE SZONETTJEIRŐL
EGYHÁZI BESZÉD
NEMZETI HAGYOMÁNYOK
KÖRNER ZRÍNYIJÉRŐL
KRITIKA ÉS ANTIKRITIKA
KÉPZŐMŰVÉSZSÉG ÉS KÖLTÉS
A LEÁNYŐRZŐ
JÁTÉKSZÍN
JEGYZETEK A KRITIKÁRÓL ÉS POÉZISRŐL
«HUBA» OSSIÁNI KÖLTEMÉNYRŐL
KRITIKA
JEGYZETEK A KAZINCZY ÁLTAL FORDÍTOTT PINDARUSI ÓDÁRA
KÖNYVKIVONATOK
EMLÉKBESZÉD KAZINCZY FERENC FELETT
EMLÉKBESZÉD BERZSENYI DÁNIEL FELETT
AKADÉMIAI BIRÁLATOK
ENGEL ESZTÉTIKAI TÖREDÉKEI
NYELVTUDOMÁNYI ÍRÁSOK
JEGYZÉSEK AZ ORTOGRAPHIA UNGARICARÓL
FELELET A MONDOLATRA
JENISCH PÁLYAIRATA
A SZÓKURTÍTÁSRÓL
A SZÓSZÁRMAZTATÁSRÓL
ÚJ SZÓK
MŰSZAVAK A TÖRVÉNYTUDOMÁNYBÓL
- a kultúra felemelésével kapcsolatban visszatérő motívum a színház és színjátszás fejlesztésének gondolata
- hangsúlyozza a népköltészet forrásértékét az irodalom fejlődésével kapcsolatban, a népköltészetet két műnemre, lírára és epikára bontja, valamint korszakolja a népköltészeti emlékeket
- hangsúlyozza az eredetiség fontosságát
- 1826-ban íródott
- a magyar irodalom történetének rövid eszmetörténeti, fejlődéstörténeti foglalata és az irodalmi problémák megoldására tett javaslat
- szemléletét nagyban meghatározzák Herder gondolatai
- átveszi a német filozófus elméleteinek egy részét (klíma-elmélet, nemzetkarakterológia, az emberiség történetének korszakolása), de vitatkozik is vele, és híres jóslatát is cáfolja
- Kölcsey a hagymonány szón kultúrát és a művészeti emlékeket ért, minden olyan hagyatékot, amely egy-egy nép emlékezetében megőrződött és alkalmas arra, hogy az irodalom számára fontos téma vagy forrás legyen
- kiindulópontja egy történeti összehasonlító elemzés
- az ókori görög és római kultúra és irodalom összefüggéseit a magyar és az európai irodalom kapcsolatára vonatkoztatja
- központban a nemzeti irodalom - nemzeti poesis
- a történelmi összefüggések mellett hangsúlyozza azokat a tényezőket, melyek hatnak a kultúra fejlődésére (vallás, nyelv, társadalmi állapotok)
• általános bevezetés, a nemzetek korszakai, a poézis kialakulásának lehetőségei
• nemzet és kultúra
• költészet és nyelv
• nemzeti hagyomány (nemzeti hőskor és nemzeti hagyományok)
• kultúra, vallás, irodalom
• a nemzeti költészet és a történelem kapcsolata; az irodalom műnemei
• nemzeti hagyomány – nemzeti irodalom – nemzeti eszme
• a nemzeti hagyomány hiánya, elvesztése és a nemzeti kultúra; a magyar irodalom problémái és lehetőségei (a magyar karakter)
• a magyar irodalom korszakai, jelentős alakjai
• a népköltészet szerepe és jelentősége a nemzeti irodalomban
• a nemzeti költészet és az európai irodalom kapcsolata
• a kor feladata, a játékszín (színház) szerepe
PHILOSOPHIA GRAECORUM DE SECTA JONICA
JEGYZET A SZABÓ ANDRÁS FILOZÓFI ÉRTEKEZÉSÉRE AZ ERDÉLYI MÚZÉUMBAN
LEVELEK A MESMERIZMUSRÓL
GÖRÖG FILOZÓFIA
TÖREDÉKEK A VALLÁSRÓL
AZ ÁLLATI MAGNETIZMUS NYOMAIRÓL A RÉGISÉGBEN
PARAINESIS KÖLCSEY KÁLMÁNHOZ
"Az, ki életében sokat érzett és gondolkozott; s érzeményit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálatot nyújt lelkének."
- Kölcsey saját fiaként nevelte öccse fiát, Kálmánt
- a fiú a címzettje ennek a "szellemi végrendeletnek"
- 1834 és 1836 között keletkezett, 1837-ben jelent meg először
- ez az írás, ez a buzdítás nem volt hiábavaló, Kölcsey Kálmán ugyanis végigharcolta a szabadságharcot, noha Komárom ostroma idején betegségben meghalt
- a cím a műfajt jelöli meg, intelem ez, olyasféle, mint amelyet Szent István írt Imre hercegnek
- az idősödő ember kész átadni tapasztalait a fiatalnak
- az erény útjait próbálja megmutatni az ifjúnak
- fő kérdése, hogy mi az élet célja, mely Kölcsey szerint a tett, cselekvés ("Tehát tégy! s tégy minden jót, ami tőled telik..."), a cselekvés célja pedig a másokért történő önzetlen munkálkodás, a családért, az emberiségért, a nemzetért
- ezt úgy valósíthatjuk meg, ha kialakítjuk saját elveinket, s ezekhez ragaszkodunk, és nem a pillanat hevében döntünk
- a másokért való cselekvés önfeláldozással jár, gyakorolni kell hát az önzetlenséget, amikor csak teheti
- fontos a tanulás és az ismeretszerzés, de nem ér sokat ha nincs meg az önálló gondolkodás képessége és a megfelelő ítélőerő
- az eredményekről azt mondja, hogy csak részleges eredményekre számíthatunk, a nagyobbakat már nem fogjuk megérni, hatásunkat nem fogjuk látni
- szerkezete:
- a nagy általánosság, az univerzum örök kérdései felől közelít a konkrétumok felé
- az Isten, az örök rend szerepel az létezők láncolatában, majd az emberiség egészét, ide tér vissza a mű végén is ( "Minden egyes ember, még a legnagyobb is, parányi része az egésznek; s minden rész az egészért lévén alkotva: azért kell munkálkodnia is.")
- a műgondolatmenetét jól követhetővé teszik a bekezdések, ezek vagy valamiféle szentencia-szerű tételmondattal indulnak, vagy kötőszavas átvezetéssel az előző bekezdésből
- gyakran használ metaforát, hasonlatot
- stílusát kettősség jellemzi: hogy nyugodt hangvételű, kinyilatkoztató jellegű, hol pedig a figyelmet felélesztve vitát imitál
MOHÁCS
HISTÓRIAI VÁZOLATOK A KÉT MAGYAR HAZA EGYESÜLÉSE S MAGYARORSZÁGNAK A RÉSZEKHEZ VALÓ JOGA FELETT
TÖRTÉNETNYOMOZÁS
MAGYAR
- 1826-ban keletkezett
- tanulmány
- a nemzeti katasztrófa háromszázadik évfordulójára írta
- ez jó alkalom volt számára, hogy a hazafiúi összetartás szentségét s a feledhetetlen nemzeti multat dicsőíthesse
- az önfeláldozó hazaszeretet magasztalása
- elkerülendő veszélyként írt annak a lehetőségéről, hogy az emberiség egyetemes fejlődése a nemzetjellemekben rejlő gazdagság eltűnését eredményezheti
- a nemzetek egyenrangúságáról szóló tétele szabadelvű világképének szerves alkotórésze lett
- egyszerre veti fel a nyitottá és egyetemessé váló világ gondolatát, és hív fel a nemzeti múlt megőrzésére és feldolgozására
-kKifejti demokratikus nemzet- és hazafelfogását: „Rang és birtok egyesek sajátja, a nemzet és haza nevében mindenki osztozik.”
A LENGYELEK ÜGYÉBEN
A SZÓLÁSSZABADSÁG ÜGYÉBEN
A HEVESMEGYEI ÜGYBEN
A SOMOGYI INDÍTVÁNY ÜGYÉBEN
AZ ELSŐSZÜLÖTTSÉGI JÓSZÁGOK
TÁRGYÁBAN
A KIR. FISKUS ÖRÖKÖDÉSE TÁRGYÁBAN
A PAPI DÉZMA TÁRGYÁBAN
AZ IRTÁSOK TÁRGYÁBAN
AZ ÖRÖKÖS MEGVÁLTÁS TÁRGYÁBAN
BÚCSÚ AZ ORSZÁGOS RENDEKTŐL
KÖVETEK VISSZAÉRKEZÉSEKOR
GRÓF KÁROLl GYÖRGYNEK
IFJ. B. VÉCSEY MIKLÓS BEIKTATÁSAKOR
A MEGYEVÁR ÁLTALTÉTELÉRŐL
A MEGYEVÁR ÁLTALTÉTELÉRŐL
KÖZGYŰLÉS MEGNYITÁSAKOR
A SZATMÁRI ADÓZÓ NÉP ÁLLAPOTÁRÓL
KÖVETEK VISSZAÉRKEZÉSEKOR,
KORONÁZÁS UTÁN
A SORSVONÁS TÁRGYÁBAN
BESZÉD I. FERENC KIRÁLY URALKODÁSA
NEGYVENED ÉVI ÜNNEPÉN
TISZTVÁLASZTÁSKOR
KÖVETVÁLASZTÁS ELŐTT
KÖVETTÉ VÁLASZTATÁSA UTÁN
A MAGYAR NYELV ÜGYÉBEN
TÁGEN JÁNOS KIKÜLDÉSEKOR
ERDÉLY S A RÉSZEK ÜGYÉBEN
A KIRÁLYI VÁLASZ FELVÉTELEKOR
BENYOVSZKY TÁVOZÁSAKOR
A VALLÁS ÜGYÉBEN
A VALLÁSRÓL VALLÁSRA SZABAD
ÁLTALMENETEL TÁRGYÁBAN
A VALLÁS TÁRGYÁBAN
AZ ÚRISZÉK TÁRGYÁBAN
„többek között két erős kívánat uralkodott lelkeinkben: emelkedést adni
az adózó népnek, s a földbirtokot állandóbb és biztosb alapra
helyhezni”
- az 1825 óta felpezsdült politikai élet magával ragadta
- 1829-ben Szatmár megye aljegyzője lett
- Széchenyi István Hitel c. műve nagy hatással volt rá
- mikor Szatmár megye közgyűlésétől azt az utasítást kapta, hogy forduljon szembe a jobbágyfelszabadítással, lemondott tisztségéről, mert korábbi elveit nem volt hajlandó feladni
- 1835 február 9-én mondta el a Búcsú az országos rendektől című beszédét
- a reformkor programját fogalmazza meg beszédében - itt hangzottak el a haza és haladás kettősségéről szóló híres mondatok
- a nemzethez intézett hitvallás, összefoglalja mindazt, amiért küzdött
- retorikai remekmű - szenvedélyes
„Jelszavaink valának: haza és haladás!”
- a reformkori magyar politikai élet egyik kimagasló egyénisége volt Kölcsey
- az 1820-as évek végétől kezdve aktívan politizált, az 1832–36-os országgyűlésen Szatmár megye követe volt az alsóházban
- Országgyűlési beszédeit őrzi Országgyűlési naplója
- több fontos kérdésben – jobbágyfelszabadítás (örökös megváltás), magyar nyelvhasználat, vallási türelem, szólásszabadság, az úriszék eltörlése – mondott beszédei nemcsak a magyar reformkori politikai élet fontos dokumentumai, hanem a szónoki beszéd gyönyörű példái is egyben
- kérlelhetetlen érvelése, szónoki stílusa, haladó eszmeisége a politikai ellenzék és az országgyűlési ifjak egyik kedvencévé tette
- tevékenységét sem az udvar, sem megyéje konzervatív vezetése nem nézte jó szemmel, s még az országgyűlés berekesztése előtt visszavonták követi megbízatását (1835), mivel követtársával, Eötvös Mihállyal együtt nem volt hajlandó a jobbágykérdésben megyéje – saját elveivel ellentétes – utasítása szerint szavazni
Hogyan is vált a Hymnus a magyar himnusszá?
- előtte két egyházi ének töltötte be ezt a szerepet (A Boldogasszony anyánk... és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga...)
- Kölcsey Himnuszának jelentőségét hamar felismerte a közvélemény
- megzenésítése Egressy és Erkel nevéhez fűződik
- a szabadságharc bukása után betiltották, helyét a császári himnusz vette át
- 1856 május 13-án hangzott el újra, Szatmárcsekén, a Kölcsey-síremlék avatásakor
- Kölcsey összes művei: mek.oszk.hu - https://mek.oszk.hu/06300/06367/html/01.htm#224 , http://mek.oszk.hu/06300/06367/pdf/kolcsey2.pdf
- A magyar irodalom története: mek.oszk.hu https://mek.oszk.hu/02200/02228/html/03/238.html
- https://www.tankonyvkatalogus.hu/pdf/FI-501021001_1__teljes.pdf
- https://www.reciti.hu/wp-content/uploads/nh.pdf