Introducing 

Prezi AI.

Your new presentation assistant.

Refine, enhance, and tailor your content, source relevant images, and edit visuals quicker than ever before.

Loading…
Transcript

1696

A megmagyarázhatatlan jelenség híre hamar átlépte a falu határait, s eljutott a környező településekre is. A közigazgatási központnak számító, s Pócshoz közel eső Kálló városában állomásozó császári tábornok, Johannes Andreas von Corbelli gróf tisztjei kíséretében lovagolt át Pócsra, hogy megtekintse a könnyező Mária-ikont. A képet kézbe véve és alaposan megvizsgálva személyesen győződött meg arról, hogy nincs szó csalásról: a könnyek akkor is bőségesen hullottak az Istenszülő szeméből, amikor az ikont a kezében tartotta. A könnyeket kendőjével itatta fel. Ezt a kendőt később magával vitte Bécsbe, amikor az uralkodót, I. Lipótot és feleségét, Eleonórát tájékoztatta az eseményekről. Corbelli látogatásával szinte egyidejűleg a kállói plébános, Kriegsmann Jakab is megszemlélte a csodás eseményt, s arról értesítette Kollonich Lipót bíborost, esztergomi érseket, illetve főpásztorát, Fenesy György egri püspököt. Már ekkor felvetődött az a gondolat, hogy az ikon nem maradhat a teljesen jelentéktelennek számító pócsi fatemplomocskában.

Fenesy György egri püspök vizsgálatot rendelt el, melyet helynöke, Pettes András nagyprépost végzett el 1696 utolsó, illetve 1697 első napjaiban. A vizsgálati jegyzőkönyv, melyet ma a budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirattárában őriznek, tartalmazza harminchat tanú (köztük református és evangélikus katonák) vallomását, illetve Corbelli tábornok eskü alatt tett írásos tanúságtételét.

A Mária-ikon keletkezéséről a nyolcadik tanú, Csigri László bíró vallomásából tudhatunk meg részleteket. Ezek szerint a képet 1675 körül ő rendelte meg Pap Dániel parókus István nevű öccsétől. A kialkudott árat azonban, 6 magyar forintot, Csigri szülei sokallták, így végül azt egy másik pócsi lakos, Hurta Lőrinc vette meg és adományozta a templomnak. A képet Pap István 50x70 cm-es juharfa táblára temperával festette. Az egyszerű vonásokkal megfestett ikon az úgynevezett Hodigitria (útmutató) Istenszülő-ikonok közé tartozik: Mária a bal karján tartja a gyermek Jézust, s jobb kezével rámutat: ő az Út. Az ikon alsó részén cirill betűkkel az alábbi szöveg olvasható: „Én, Isten szolgája ezt a képet bűneim bocsánatára állíttattam”.

A hivatalos kivizsgálás, s még inkább Corbelli tábornok egyértelmű tanúságtétele eredményeként I. Lipót császár 1697 márciusában rendeletben utasította Fenesy György egri püspököt a pócsi könnyező ikon Bécsbe szállítására. Ez a döntés igen erőteljes ellenállást váltott ki nemcsak a pócsiakból, hanem az ország minden lakójából. Ezekben az években az ország nagy része (Északkelet-Magyarország pedig különösen is) háborús zónának számított. A törökellenes felszabadító háborúban részt vevő császári hadak beszállásolása és élelmezése hatalmas teherként nehezedett a lakosságra. A beszállásolt katonák gyakori erőszakoskodása tovább rontotta a közhangulatot, minek eredményeként éppen ezekben a hónapokban bontakozott ki a hegyaljai Habsburg-ellenes felkelés. Amikor a pócsi Mária-ikon elvitelére kivezényelt katonaság megjelent, a helybeliek és a zarándokok úgy érezték, hogy a hatalom ismét kirabolja őket. A pócsi kegykép erőszakos Bécsbe szállítása össznemzeti sérelemmé alakult át: a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) programját megfogalmazó irat („Recrudescunt diutina Inclytae Gentis Hungarae vulnera...”) száz sérelme között kilencvenedikként ott találjuk a pócsi kép „elvitelét és vissza nem hozatalát”.

A könnyező ikon Bécsbe szállítása öt hónapig tartott. Az út során a menet érintette Tokaj, Bárca, Kassa, Eger, Pest, Buda és Győr városát. Ezeken a helyeken a képet közszemlére helyezték (több másolat is készült róla), illetve jelenlétében istentiszteleteket végeztek. A kép 1697. július 4-én érkezett meg Bécsbe, ahol Ernst von Trautson érsek vezetésével mintegy százezer ember fogadta. A képet először az uralkodói párhoz vitték a Favorita-palotába, majd a város nagyobb templomaiban helyezték el három-három napra. A kor híres hitszónoka, Abraham a Sancta Clara augusztus 8-án elmondott emlékezetes prédikációjában a könnyező kegyképet a törökellenes háború szövegkörnyezetébe helyezte. Attól kezdve a könnyező pócsi Szűzanya közbenjárásáért való ima az iszlámmal szembeni küzdelem hangsúlyos elemévé válik. Az 1697. szeptember 11-én Zentánál aratott török feletti döntő győzelem a közvélemény szemében egyértelműen a pócsi Szűzanya közbenjárására született meg. A zentai győzelem tovább erősítette a pócsi kegykép bécsi kultuszát. Az év decemberében, ádvent első vasárnapján a Stephansdomban került végleges elhelyezésre, ahol a kultusz intenzitása miatt hamarosan egy másolatot tettek ki közszemlére, s csak kivételes ünnepi alkalmakkor mutatták meg az eredeti könnyező képet. 1946-ban azonban ellopták a másolatot, s azóta az eredeti ikon a Stephansdom déli oldalhajójának oltárán látható. Jóllehet a pócsi kegykép bécsi tiszteletének intenzitása az évszázadok alatt nem csökkent („unsere Liebe Frau von Wien”), a könnyezés csodája Bécsben nem ismétlődött meg.

1715

A könnyező kép Bécsbe való átszállítása ellenére a Pócsra irányuló figyelem nem csökkent. A kis fatemplomocska zarándokhellyé vált, mivel a zarándokok a könnyezés helyét a képtől függetlenül is az isteni kegyelem által kiválasztott, megkülönböztetett helynek tartották. Az a tény, hogy az ikon Bécsben nem hullatott könnyeket, tovább erősítette ezt a vélekedést. A Mária-kép helye évekig üresen maradt, majd helyére – valószínűleg Telekessy István egri püspök ajándékaként – egy másolat került, melynek festője ismeretlen.

A települést felkereső zarándokok egyre nagyobb tömege az egyébként is rossz állapotban lévő, egyszerű fatemplomra zúdult. Már 1701-ben felmerült az az igény, hogy a templom rendbetétele országos gyűjtés segítségével valósuljon meg. Ehhez Mészáros Mátyás, pócsi lakos Lipót császártól engedélyt is kapott. A gyűjtés kimenetele nem ismert. Lehetséges, hogy eredményeként a fatemplom restaurálása megtörtént. Az viszont tény, hogy a következő években az egyházi hatóságokat már egy új templom és bazilita kolostor építése foglalkoztatta. 1714-ben Hodermárszky János József, választott munkácsi püspök erre tett javaslatot a bécsi udvarnál, de a kezdeményezés az egri püspök késlekedő véleménye miatt elakadt. Pedig a következő évben tovább fokozódott a Pócsra irányuló figyelem.

1715. augusztus elsején a reggeli istentisztelet alatt, melyet Pap Mihály parókus végzett, Molnár János kántor arra lett figyelmes, hogy az eredeti kép helyén elhelyezett másolat szeméből is könnyek folynak. A könnyezésnek még másnap és ötödikén több tucat tanúja volt. A parókus értesítette a Kállóban tartózkodó Bizánczy Gennadius György püspököt, illetve Erdődy Gábor Antal egri püspököt, aki Kiss János, egri nagyprépostot bízta meg a könnyezés kivizsgálásával. Ez a vizsgálat is azzal a megállapítással zárult, hogy a csoda valós, manipulációnak nyoma nincs. 1715. szeptember 19-én keltezett levelében az egri püspök elismerte a csoda tényét és a települést kegyhellyé nyilvánította, mely ezután veszi fel a „Mária” előtagot.

A pócsi templom építésének kérdése csak Hodermárszky 1729-ben bekövetkezett halála után kerül ismét napirendre. 1730 utolsó napjaiban Bizánczy György Gennadius püspök kezdeményezésére tárgyalások kezdődtek Liczky Nikodémus kassai építőmesterrel az új pócsi templom megépítéséről. Rögzítették, hogy az épülő templomnak a bizánci szertartás igényeit figyelembe véve kell megépülnie. A Liczky által elkészített terveket Bizánczy püspök elküldte Erdődy Gábor Antal egri püspöknek, kinek jóváhagyásával már 1731 tavaszán megkezdődött az építkezés, melynek első szakasza mindössze két évig tartott. 1733-ban meghalt Bizánczy püspök, utódja Olsavszky Simon püspök (1733-1737) hivatali éveiben gyakorlatilag nem történt előrelépés.

A folytatásra Blazsovszky György Gábor (1738-1742) idejében került sor, aki új szerződést kötött Liczkyvel. A püspök haláláig viszont mindössze az oldalfalak készültek el. A templom építésének befejezése Olsavszky Mihály Mánuel (1743-1767) püspöknek köszönhető, aki 1744-től új lendületet adott a munkának. 1749-ben nemcsak a templom befejezésére és felszentelésére kerülhetett sor, hanem a templomhoz kapcsolódó bazilita monostor építése is elkezdődhetett. Ennek megépítésével Olsavszky püspök a templom építőmesterét, Liczky Nikodémust bízta meg. Mivel a baziliták pócsi megtelepedése sértette a nyírbátori ferencesek érdekeit, 1751-ben a kolostor építése megakadt, s csak két évvel később kerülhetett sor az első bazilita szerzetesek beköltözésére, akik átvették a kegytemplom vezetését.

A templom első belső festésére 1748/49-ben került sor. Olsavszky püspök Vörös István kassai festőnek adta a megbízatást. Az általa készített belső díszítőfestést a 19. század végén átfestették, viszont az 1940-es években a Boksay József által vezetett felújítás során több elemét helyreállították, illetve újra átfestették. Ekkor készítette Petrasovszky Manó a szentély falát díszítő, a magyarság Mária-tiszteletét bemutató monumentális pannót.

A kegytemplom ikonosztázának elkészítésére Olsavszky püspök 1748-ban egy Konstantin nevű görög mestert fogadott fel, aki mintegy nyolc hónap alatt készült el a 13 magas, 6 méter széles, dúsan faragott képállvánnyal. Az első képek készítői ismeretlenek. 1785-ban a bazilita festő, Spalinszky Mihály kap megbízást az ikonosztáz ikonjainak elkészítésére. Az általa megfestett ikonok nagy részét az új képeket készítő Spisák-testvérek 1896-ban kiszerelték, közülük mindössze öt maradt fenn.

Az ikonosztázion középső, királyi ajtaja fölött került elhelyezésre a kegykép.

Az új kegytemplom képessé vált az egyre nagyobb létszámú zarándoktömeg befogadására. A bazilita szerzetesek vezetése alatt a kegyhely egyértelműen Kelet-Magyarország legjelentősebb zarándokhelyévé vált. Ez tette lehetővé és szükségessé a 19. századi fejlesztéseket. 1856-ban sor került a templomtornyok egy szinttel való megmagasítására, 1896-ban pedig a templom belső felújítására.

1905

A kegykép harmadik és ezidáig utolsó könnyezése 1905. december 3-án kezdődött. Gávris Kelemen bazilita szerzetes figyelt fel arra, hogy a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szeméből könnycsatorna húzódik le az arcon, ami egy könnycseppben végződik. A könnyezés december 19-ig folyamatosan tartott, majd december utolsó két napján is, összesen 18 napig. A könnyezést ez alkalommal vizsgálóbizottság ellenőrizte, s megállapította a könnyezés valódiságát.

1946

1946-ra készült el a templom bal oldali apszisában az új kegyoltár a pécsi ferences mesterek közreműködésével, melynek kialakítása lehetővé teszi azt, hogy a zarándokok a templomudvar felől – a templomban zajló szertartásokat nem zavarva – közelítsék meg a kegyképet.

Az első könnyezés 250. (és az ungvári unió 300.) évfordulóján 1946. szeptember 8-án a Máriapócsra összesereglett negyedmilliós zarándoktömeg jelenlétében a későbbi hitvalló Mindszenty József bíboros vezetésével folytak az ünnepi szertartások. A jubileumi búcsú már egy új, a vallásos emberek számára sok megpróbáltatást magával hozó korszak kezdetén zajlott. 1948-ban a kegytemplom XII. Piusz pápától még „basilica minor” címet kap, de két évvel később a bazilita szerzeteseket a kommunista hatalom elűzi a kolostorból, s helyettük az épület pszichiátriai betegek otthonává válik.

1989

Az 1989/90-es politikai rendszerváltás a kegyhely életében is jelentős változásokat hozott. II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatásakor Máriapócs az ünnepségek kiemelt helyszíne volt. Évtizedek után ekkor vált ismét lehetővé, hogy a szomszédos országokból is szervezetten érkezzenek zarándokok, kiknek fogadására 1999-ben zarándokház épült. Máriapócsra visszatérhettek a bazilita atyák és a nővérek is.

Az 1948-1989 között elmaradt infrastrukturális fejlesztések pótlása napjainkban is tart: 2008-2010 között immáron európai uniós források igénybevételével zajlott le a kegytemplom külső és belső felújítása, illetve a bazilika környezetének átalakítása. 2015-ben korszerű zarándokközpont, az Emmánuel-ház nyitotta meg kapuit.

A máriapócsi kegyhely évszázadok óta tölt be fontos szerepet a katolikus hívek életében. Az idők viszontagságai, a társadalmi változások, a különböző ideológiák a legkisebb mértékben se csökkentették jelentőségét, hiszen örök értékeket és isteni kegyelmet közvetít, reményt ad, bátorít és vigasztal. Az Istenszülő könnyeiben az Isten irgalma és végtelen emberszeretete csillan fel nekünk és a minket követő nemzedékeknek.

A Máriapócsi Kegyhely története

Máriapócs a Magyar Görögkatolikus Egyház lelki központja, Kelet-Közép-Európa egyik leglátogatottabb zarándokhelye. A városka barokk templomában található csodatévő kegyképhez több mint három évszázada felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül sietnek mindazok, akik az Istenszülő Szent Szűz közbenjárását kérik gondjaik megoldásában, félelmeik eloszlatásában, fájdalmaik elviselésében.

A templombelső

Országos, majd pedig európai hírnévre Pócs 1696-ban tett szert. November 4-én a falu görögkatolikus fatemplomában zajló vasárnapi istentisztelet alatt Eöry Mihály földműves azt vette észre, hogy az ikonosztázionon elhelyezett Mária-ikon szeméből könnyek folynak. A rendkívüli jelenségre felhívta Molnár János kántor, majd pedig az összes többi jelenlévő figyelmét. A könnyezés változó intenzitással egészen december 8-ig tartott, majd megszűnt.

A Kegytemplom építése

Az újabb könnyezés és a kegyhellyé nyilvánítás után ugyan egyre sürgetőbbé vált egy új templom építése, a munkácsi püspöki székért folyó küzdelem Hodermárszky József és Bizánczy György Gennadius között késleltette a megvalósítást. Ugyanakkor a munkácsi püspökség sajátos kánoni jogállása, melynek értelmében a munkácsi görögkatolikus püspök az egri római katolikus püspök rítusvikáriusa, tehát alárendeltje volt, tovább nehezítette a megvalósítást. Az egri püspöknek való alárendeltség ugyanis azt is jelentette, hogy a munkácsi püspök az egyházmegye területén csak az egri püspök engedélyével építhetett új templomot. Az egri püspök pedig ebben a kérdésben szem előtt tartotta a mindössze néhány kilométerre lévő nyírbátori minorita templom érdekeit is.

Az ikonosztázion

A második könnyezés

Jóllehet 1948-tól kezdve a búcsúk szoros rendőri felügyelet mellett zajlanak, és a környező országok zarándokai számára Máriapócs elérhetetlen úti céllá vált, a szokásos búcsúk jelentősége nem változott. Mindazok, akik lakóhelyükön a szoros ellenőrzés miatt nem merték vallási identitásukat vállalni, sok esetben a zarándoktömegben elvegyülve járultak szentségekhez.

A harmadik könnyezés

A 17. század végéig Pócs község mindössze néhány alkalommal kerül említésre az írásos forrásokban. „Polch” alakban elsőként egy 1280-ban kelt oklevélben olvashatunk a településről: a Hontpázmány nemzetség tagjai pereskednek érte. A 14. században a Gutkeled nemzetség vásárolja meg (Pouch, Powch), majd a Báthori család tulajdonába kerül, s az ecsedi uradalom része lesz. Míg a középkorban lakossága magyar, a 17. század közepétől kezdve az északkeleti vármegyékből (Zemplén, Sáros, Ung) déli irányba kirajzó ruszin telepesek egy csoportja Pócson is megtelepszik, s a század végére többségbe kerül. Ez alapvetően változtatja meg a falu felekezeti arányait: attól kezdve a görögkatolikusok kerülnek többségbe. Rajtuk kívül római katolikusok, s kis lélekszámban reformátusok és evangélikusok is élnek a településen.

Szöveg és kivitelezés: Véghseő Tamás

Fotók:

Bakos Zoltán,

gorogkatolikus.hu;

mariapocskegyhely.hu

2015

1729

1753

2015

1856

1948

Learn more about creating dynamic, engaging presentations with Prezi