Introducing
Your new presentation assistant.
Refine, enhance, and tailor your content, source relevant images, and edit visuals quicker than ever before.
Trending searches
1: Belső testi változások, első sorban vegetatív idegrendszer reakciói
2: kognitív kiértékelés
3: arckifejezés (faciális feedback)
4: érzelmi reakciók.
Azt a helyzetet, amely érzelmeket hív elő gyakran értelmezzük, értékeljük és alakítunk ki róla véleményt. Az érzelmi élmény intenzitását az is meghatározza, hogy mit gondolok, hogyan értékelem a szituációt, amelyben az érzelem keletkezett. Egészen más érzelmi élményt élünk át abban az esetben, ha azt gondolom, a barátom azért nem jött el a találkozóra, mert biztosan elfelejtette, mintha azt gondolom, hogy biztosan őt is ledöntötte az influenza a lábáról. Az előző esetben valószínű, hogy dühöt fogok átélni, míg az utóbbi esetben sajnálatot. A kognitív kiértékelés segíti az érzelmek elkülönítését. Az érzelem minőségének meghatározásában nagyon fontos szerep jut a helyzet értékelésének. Ez igazolja Schachter és Singer klasszikus kísérlete, amellyel azt kívánták igazolni, hogy bizonyos körülmények között az érzelmi élmény a helyzet kognitív értékelésén alapszik.A kognitív kiértékelés elméletének képviselői fontosnak tartották azt leírni, hogy valójában milyen dimenziók mentén történik a kognitív értékelés. Smith és Ellsworth 6 dimenziót javasol, amellyel az érzelmek leírhatók:
Fontos megemlítenünk azt is, hogy vannak olyan érzelmek is, amelyekben a kognitív kiértékelés nem játszik szerepet. Ezeket az érzelmeket nevezzük prekognitív érzelmeknek. Ilyen prekognitív érzelmek félelmeink, amelyek a gyerekkorban alakultak ki és nem járnak együtt kognitív kiértékeléssel.
A FACIÁLIS FEEDBACK HIPOTÉZISE szerint az arckifejezések kommunikatív funkciójukon túlmenően az érzelem élményének létrejöttéhez is hozzájárulnak.
A hipotézis szerint ahogyan visszajelentést kapunk a vegetatív arousalről, ugyanúgy visszajelentést kapunk arckifejezésünkről is, és ez a visszajelentés az érzelem más összetevőivel kombinálódva még intenzívebb élményt idéz elő. Ebből az következik, hogy ha erőltetetten mosolygunk, és ezt több másodpercig fenntartjuk, akkor boldogabbnak kezdjük magunkat érezni, míg ha morcosan nézünk, akkor feszültek és dühösek leszünk.
Az egyik ilyen kísérletben a személyek rajzfilmek mulatságosságát ítélték meg, miközben egy tollat tartottak vagy a foguk, vagy az ajkaik között. A fogak között tartott toll mosolyt erőltet az ember arcára, az ajkak között tartott tárgy viszont szigorú kifejezést kölcsönöz. Ahogy várták, a rajzfilmeket a kísérleti személyek mulatságosabbnak ítélték akkor, amikor foguk, mint amikor ajkaik között tartották a tollat (Strack, Martin és Stepper, 1988).
A kísérleti személyeknek adrenalin injekciót adtak, amely általában vegetatív arousalt okoz: erős szívritmus és légzésszámnövekedés, izomremegés és fokozott izgalmi állapot keletkezik. A kísérletvezetők a kísérleti személyeknek beadott adrenalin hatására vonatkozó információt változtatták. Néhány kísérleti személyt pontosan felvilágosítottak a szer következményeiről, másokat félrevezettek, azt állítva, hogy a szer, zsibbadást okoz. Ezután a kísérleti személyeket egy szobában hagyták egy másik személlyel, aki látszólag másik kísérleti személy, valójában a kísérletvezető beépített embere volt. A beépített ember vagy örömhelyzetet teremtett, úgy hogy feldobottan viselkedett, vagy dühhelyzetet azzal, hogy mérgesen viselkedett. A kísérlet végén megkérték a kísérleti személyeket, hogy számoljanak be érzelmeikről.
Az informált személyeknek volt magyarázatuk az izgalmukra, ennek következtében a kísérlet végén nem számoltak be különösebb érzelmekről. A félreinformált személyek viszont, mivel nem volt magyarázatuk a bennük keletkező izgalmi állapotra, dühről számoltak be, amikor a beépített ember dühhelyzetet teremtett és örömről, amikor örömhelyzetet. Tehát ez utóbbi esetben az érzelmet a kísérleti személy helyzetről kialakított kiértékelése határozta meg.
Az egyetemes vagy alapérzelmek azok, amelyek minden kultúrában megtalálhatók és felismerhetők:
Az érzelmek viselkedésre
gyakorolt hatása
Az érzelmi állapot
a) energizál vagy megzavar minket;
b) meghatározza, mire figyelünk és mit tanulunk; és c) meghatározza, milyen ítéleteket alkotunk a világról.
Arousal és érzelmek
Az elméletet Willim James amerikai pszichológus és Carl Lange dán fiziológus egymástól függetlenül dolgozta ki a XIX. század végén. Az érzelmek nagyon fontos összetevője a testi reakció, mely elsősorban a vegetatív idegrendszer működéséből fakad. Az érzelmet kísérő aktiváció (arousal) hátterében is a vegetatív, elsősorban szimpatikus idegrendszeri működés áll. Mivel a vegetatív arousal (és talán más testi változások) észlelése alkotja egy érzelem élményét, és mivel a különböző érzelmeket különbözőnek érezzük, mindegyik érzelemhez kell legyen egy külön vegetatív aktivitási mintázat. James és Lange elmélete szerint „a tárgy vagy esemény érzékelését követően az idegrendszeri közvetítéssel viselkedésesen és/vagy vegetatívan válaszolunk az eseményre, majd az érzelmi élmény ennek a válasznak az észlelése során alakul ki.” A James–Lange-elmélet tehát azt állítja, hogy a vegetatív arousal különbözteti meg az érzelmeket.
Az elméletet kemény támadások érték az 1920-as években (különösen a vegetatív arousalre
vonatkozó részét). A támadást a fiziológus Walter Cannon (1927) vezette, aki három fő ellenérvet
állított fel:
1. Mivel a belső szervek viszonylag érzéketlenek, és beidegzésük gyenge, a belső változások túl
lassúak ahhoz, hogy az érzelem átélésének forrásai lehessenek.
2. Érzelemmel együtt járó testi változások mesterséges előállítása – például adrenalin beadása –
nem vált ki igazi emocionális élményt.
3. Az egyik érzelmi állapot vegetatív arousaljének mintázata nem sokban különbözik a többiétől;
például a harag gyorsabb működésre készteti a szívet, de ugyanezt váltja ki szerelmünk
megpillantása is.
A harmadik ellenérv nyíltan tagadja, hogy a vegetatív arousal alapján meg lehet különböztetni az
érzelmeket.