Vannak esetek, amelyekben a helyesírás ragaszkodik a történetileg kialakult szokásokhoz.
– családnevek (Batthyány, Kossuth, Széchenyi, Thököly stb.)
– ly-os szavak
A toldalékos (ragos, jeles, képzős) és az összetett szavakban többnyire feltünteti a szavak alkotóelemeit. A ragos, a jeles, a képzős szavak, az összetételek, valamint az egymást követő szavak szóelemeinek érintkező hangjai kölcsönösen hatnak egymásra, s a szavak kimondásakor a hangok sokszor megváltoznak. Helyesírásunk azonban nincs tekintettel az alkalmi hangváltozásokra, hanem a szóelemeket eredeti alakjában íratja le.
A legtöbb szóhoz toldalékot kapcsolunk.
A toldalék fajtái: képző, jel, rag.
Az egyes toldalékok szerepe eltér egymástól.
A toldalékok kapcsolódási sorrendje: K + J + R
A lehetőségekhez képest hűen tükrözteti a szavak hangalakját. A szóelemek (szótövek, képzők, jelek, ragok) írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük.
ELŐTAG + UTÓTAG
Nincs fogalmi jelentése, érzelmet, indulatot fejez ki.
A szónak van szerkezete. Ezt annak alapján állapítjuk meg, hogy egy vagy több részből áll-e.
Szerkezete szerint a szó kétféle lehet:
•Az egyszerű szó egy szóból (egy részből) áll: bicikli, kerék.
•Az összetett szó két szóból (két részből) áll: biciklikerék.
Mindkettő lehet toldalékos és toldalék nélküli.
Nincs önálló jelentése. A mondat jelentését módosítja, a beszélő hozzáállását fejezi ki.
Szinonimák: eltérő hangalakokhoz azonos vagy hasonló jelentés járul:
azonos jelentésű szavak (kutya - eb)
hasonló jelentésű szavak: tágabb értelmű, fokozati különbségek lehetnek a jelentések között (hegy – domb - bucka, eső - zivatar - égszakadás).
Ezeknek csak a hangzása hasonló, a hangalakjuk és a jelentésük is teljesen eltérő, semmiféle kapcsolat nincs közöttük (pl. egyelőre - egyenlőre, helység - helyiség, fáradság -fáradtság).
Nincs önálló jelentése. Az ige vagy igenév jelentését bővítik valamilyen viszonnyal (pl. tér, idő - elindul, megcsinál).
Nincs önálló jelentése. Segít az igének kifejezni bizonyos igei tulajdonságokat: ragozás, szám, személy, mód, idő.
Nincs önálló jelentése. Szerepe, hogy mondatrészeket vagy mondatokat kössön össze és az azok közötti viszonyt kifejezze. (pl. ha - feltételes, vagy - válaszó, mint – hasonlító, de – ellentétes, emiatt – következtető viszony, stb.)
Antonimák: a jelentéseik ellentétben állnak egymással
Pl.: kicsi - nagy, ad - vesz, sok - kevés, jön - megy.
Cselekvést, történést, létezést vagy állapotot kifejező szófaj.
Homonimák: a szó hangalakjához két vagy több jelentés kapcsolódik, de a jelentések között semmilyen kapcsolat nincs. Az egyforma hangalakú szavak csupán véletlenül állnak ugyanazon betűkből (hangokból) (pl. ég, ár, él).
Az előtte álló névszó jelentését bővíti valamilyen viszonykörülménnyel (pl. hely-, idő- vagy egyéb viszonnyal.
Hangalak: az a betűsor vagy hangsor, amit kiejtünk, hallunk és leírunk, a szó érzékszerveinkkel felfogható része.
Jelentés: az a dolog vagy tárgy, amire gondolunk a hangalak megjelenésekor, az a gondolati tartalom, amit a hangalak hordoz.
A szavak hangalakjuk és jelentésük közti viszony alapján többfélék lehetnek.
A szófaj nyelvi kategória, amelyet a szavak jelentése, mondatbeli szerepe, bővíthetősége és alaki viselkedése határoz meg.
A szófajokat három fő csoportba sorolhatjuk be:
Az alapszófajok (fogalomszók) önálló fogalmi jelentéssel rendelkeznek, önállóan mondatrészek lehetnek.
A viszonyszók (segédszók) csak viszonyjelentéssel rendelkeznek, önállóan nem mondatrészek, de azokhoz kapcsolódnak.
A mondatszók önállóan vagy tagmondatként tagolatlan mondatok lehetnek.
Az utána álló főnév határozott vagy határozatlan voltát adja meg.
Fajtái:
Hangutánzó és hangfestő szavak: A hangalak már előre jelzi a gépek, tárgyak, természeti jelenségek hangját.
Egy hangalakhoz több jelentés járul, és a jelentések között kapcsolat van. A jelentések közül az egyik az alapjelentés, amelyből származik a többi mellékjelentés (pl. toll, nyelv, körte).
Ige (jön, esik, van)
Névszók:
Főnév (ház, vas, élet)
Melléknév (jó, nagy, lapos)
Számnév (három, harmadik, harmad)
Névmás (én, az, enyém)
Határozószók (kinn, így, bárhogy)
Igenevek (tanulni, olvasva)
Tipikusan átmeneti, „kétarcú” szófajok: egyrészt főnévi, melléknévi vagy határozószói, másrészt igei természetű.
Fajtái:
Egy hangalakhoz egy jelentés járul, a szó hangsora egyetlen jelentést idéz fel (pl. ajtó, asztal).
Valamilyen szót helyettesít, konkrét jelentést csak az adott szövegkörnyezetben kap.
Csak főnevet helyettesítő névmások:
• Személyes, birtokos, visszaható, kölcsönös:
Főnevet, melléknevet és számnevet helyettesítő névmások:
Hely, idő vagy valamilyen egyéb viszonyt fejeznek ki.
Based on Jim Harvey's speech structures