Ki fizeti az ingyenebédet?
avagy
mire számíthatnak a bloggerek?
1.

Az 1990 - 2010 évek egyik legnagyobb világméretű beruházása az Internet infrastruktúrájának a kifejlesztése volt. 
3 nagy területen kellett fejleszteni és beruházni:
a hálózati infrastruktúra
a hardverek (szerverek, asztali és mobil számítógépek)
a szoftverek (beleértve a közösségi média szoftvereit is)
Ehhez kapcsolódott még a kiegészítőket gyártó ipar:
digitalizáló kiseszközök (mobil-telefonok, kamerák, CD- és DVD felvevők és lejátszók, stb.)
A beruházások döntő többsége magántőkéé, kivéve a hálózati infrastruktúra fejlesztését:
ott - elsősorban a katonai kapcsolatok miatt - nagy az állam szerepe.
A legnagyobb lökést az USA-ban 1991-ben meghozott High Performance Computing and Communication Act hozta. (A javaslatot Al Gore szenátor tette - ezért Gore-törvénynek is hívták - és az idősebb George Bush elnök írta alá.)
Később a Clinton-Gore duó ezzel kampányolt, és az ebből fakadó fejlesztést nevezték el úgy, hogy
Information Superhighway.
Clinton elnök és Al Gore kábelt szerel a kaliforniai Ygnazio Valley High Schoolban
A pontos pénzügyi adatokat nem lehet tudni, de az Information Superhighway kifejlesztéséhez az állam 600 millió dollárt adott az első fázisban.
Az Information Superhighway lényege a régi városközi telefonvonalak átszerelése volt nagy teljesítményű optikaiszál-kábelekre. A fő filozófiája: minden amerikai polgár, vagyoni helyzetére való tekintet nélkül képes legyen megkapni a szélessávú adatközlés szolgáltatásait: a gyors internetet, 500 tv-kábel csatornát, pénzügyi kapcsolatot (ATM- és kártyahasználat), stb.
Különösen nagy hangsúlyt fektettek a fejlesztésre: a National Research and Education Network program "összehozta" az IT szakmát, a tudományos műhelyeket és a kormányt a fejlesztés meggyorsítására és a nagysebességű hálózatok kiterjesztésére.
Az amerikai fejlesztést követte az európai, majd a kontinenseket összekötő, tengerfenéki hálózat és a műholdas kapcsolatrendszer.
Ma a tengerfenéki hálózat így fest (Népszabadság-grafika)
2.
Mekkora részt kell vállalnunk a költségekből?
A felhasználó mostanában 3 dologért fizet:

1. a hardverért (vagy az internetkávézóban felhasznált időért)
2. a szoftverért (ha ugyan nem lopta...)
3. a netkapcsolatért (általában havi átalánydíjat, ritkábban letöltött adatmennyiség szerinti díjat)
De általában NEM fizetünk:

1. a kapott információért
2. a szerző jogdíjáért
3. a kapott szolgáltatásért
Így alakult ki az a tévképzet, hogy az Internet "ingyen" van.
... és ez nagyon sokáig így is volt
De az aranykornak vége!
Az információnak ára van:
ha egy újságot megveszünk, fizetünk az információért és a szerzői jogokért
a médiafigyelők már jogdíjat (is) szednek a figyelt és szolgáltatott cikkekért
a hírportálok rengeteg plusz szolgáltatást is kínálnak (archívum, hírmagyarázatok, adatbázisok, stb.)
Például a Financial Times Online már többféle kategóriát vezetett be: egyszerű látogató, regisztrált látogató, többféle előfizetési szint. A jogokat eszerint kapják a felhasználók.
A Plaxo.com 2009 nyarától díjat kér a szolgáltatásáért
A Vatera.hu minden lépésért díjat kér: árufeltöltésért, kiemelésekért díjat, végül a vásárlás után jutalékot
És a legújabb hír:
Júniustól a Times olvasásáért is fizetni kell
2010. március 26., péntek 14:00     InfoRádió / Szvetnik Endre

Világszerte kihathat az internetes médiára a News International médiacég döntése, hogy júniustól fizetőssé teszi a londoni Times és Sunday Times lapok online kiadását. Rupert Murdoch, a cég befolyásos vezetője már régóta kampányol azért, hogy a minőségi tartalomért pénzt kell kérni. 
Napi 300 vagy heti 600 forintot kell majd fizetni júniustól azoknak, akik a brit Times és Sunday Times lapok internetes változatait akarják olvasni.
Januárban a New York Times is jelezte: csak reklámbevételből nem lehet finanszírozni a jövőben az újságírást, és ezért 2011-ben már fizetős lesz a honlapja.

3.
Reklámok, blogok
A portálok eleinte változatos hirdetési formákkal szereztek pénzt:
bannerekkel (amelyek lényegében "lebutított" újsághirdetések)
kereskedelmi célú "viral marketing"-gel
profilképzéssel
A Nagy Áttörést a Google által kifejlesztett keresőmarketing hozta el:
a "Pay-per-Click" (PpC) fizetési móddal
a rugalmas változtathatósággal
a széles körű alkalmazhatósággal (térképek, útvonal-tervezők, stb.)
De ki fizeti a bloggert?
A blogoknak négy nagy csoportjuk van:
vállalati, vagy üzleti célúak;
politikai indíttatásúak;
családi, vagy magánügyeket tárgyalók;
közérdeklődésre számot tartó és/vagy tematikus blogok.
Az első hármat értelemszerűen az alapító-fenntartó fizeti. De a közügyeket tárgyaló, vagy tematikus blogok lényegében saját médiumok - elméletileg jövedelmet kellene termelniük. (Már csak a szerzői jog és a szólásszabadság miatt is...)
Nagyon sok újságíró, szakújságíró vagy valamely terület szakembere lett "főállású" blogger. Lehet ebből jövedelme?
Az utóbbi években sajátos "túltermelési válság" alakult ki a blogok piacán világszerte - így Magyarországon is.
Sokan teremtették meg így saját médiumukat - de ezt nem követte az olvasók számának megfelelő mértékű gyarapodása. A reklámtorta legnagyobb szeleteit pedig elvitték a népszerű hírportálok.
A legtöbb blognak kicsi, de állandó törzsközönsége alakult ki.
Kicsi blog - kicsi reklám.
Mire számíthat a blogger?
www.andai.hu
Retró és közéleti blog, mindennapi ügyekről, a hirdetői rész alul, csíkban található. A blogger nyugdíjas újságíró.
  
Költségek: a domain-név évi 4 ezer, a szerver- és karbantartás évi 6 ezer.   A weboldalt barátok tervezték, technikázták - ez másnak 60-100 ezer.
Egy ügynökség intézi a reklámokat. A blogger egy rákattintásból 10 fillért (!) kap.  3 hónap alatt lett 1342 forint a bevétel.

http://www.fuszereslelek.hu/
Bodrogi Fűszeres Eszter, sikeres gasztroblogger. Megjelent már egy sikeres könyve is, ezen kívül sok szakértői és "főző" megbízatást kap.
  
  
   

- Nem félsz, hogy a blogodon közölt receptjeidet terjesztik, felhasználják és te nem kapsz jogdíjat?
- Ezt megteszik, de a receptek nem jogdíjasak. Azért viszont haragszom, ha a fotóimat lopják, főleg ha ezt nagy cégek teszik.
- A blogod a könyvednek inkább marketing vagy inkább konkurencia?
- Úgy tippelem, hogy a vásárlók fele a blogom olvasója is egyben. Így inkább marketing, mint konkurencia.
- Nem sok külső hirdetést látok a blogodon. Ez szándékos?
- Napi 4000 olvasóm van, ez még nem a jól eladható kategória, de egy-két hirdetés szokott futni. Nem is adom olcsón a banner helyeket, pár ezer forintért inkább nem teszem ki. 
- Ha összehasonlítod a blogod költségeit és bevételeit, mi az egyenleg? 
- Megélni nem lehet belőle, de sok megbízatásom a blognak és a könyvnek köszönhető. A havi bevételeim felét  (ez legyen hirdetés vagy megbízás) a blognak köszönhetem. A blog három éves, és az első bevételem másfél éve volt belőle először, "komolyabb" összegeket pedig csak fél éve kapok.

Összefoglalva:
napi 3-4000 olvasó jelenti azt a forgalmat, ami mellett egy blog elkezd pénzt hozni
kisebb forgalomnál minimális a bevétel 
a reklámok önmagukban nem termelnek elegendő jövedelmet - a blog sokkal inkább marketingeszköz lehet egyéb megbízásokhoz
Köszönöm a figyelmet!
spj@uranos.kodolanyi.hu