A JÖVŐ NEM A MIÉNK

JI
by JAK Irodalmi Egyesület2 views·Updated Jan 30, 2012
Powered by AI

Need to present on this topic?

Create your own polished presentation in minutes. Just describe what you need.

Free to try, no credit card required

Transcript

A JÖVŐ NEM A MIÉNK

Fiatal latin-amerikai elbeszélők antológiája

2011

Egészen új latin-amerikai

rövidpróza magyarul.

20 nem mindennapi olvasmány,

nem minden napra!

Gyengébb lelkületűeknek nem ajánlott!

Irodalmi pillanatfelvétel, keretbe foglalt állókép, mely mégis árulkodik a változás hevességéről.

A JÖVŐ NEM A MIÉNK

Az eredeti kötetet szerkesztette:

Diego Trelles Paz

A magyar kötetet szerkesztette:

Urfi Péter

„Az egész kötet a társadalomra reflektál: a kirekesztettség, az egyenlőtlenség, a közöny, a kiszolgáltatottság, a megalázás és a megalázottság játsszák a főszerepet. A kilátástalan jelen erős társadalomkritikába torkollik, miközben egyfajta beteg erotika és erőszak két síkon, mégis sokszor egyesült erővel dominál.” (Báder Petra, Lazarillo.hu)

„Egészen új latin-amerikai rövidpróza magyarul. Igazi ritkaság. S amilyen ritka, épp olyan különleges és merész próbálkozás is (…) Húsz nem mindennapi olvasmány, nem minden napra. Gyengébb lelkületűeknek nem ajánlott!” (Olvasoterem.com)

„Irodalmi pillanatfelvétel, keretbe foglalt állókép, mely mégis árulkodik a változás hevességéről.” (Diego Trelles Paz)

„Valamelyik este azt álmodtam, hogy Frankenstein a vőlegényem. Ő volt a láthatatlan szadista, ő biztosított arról, hogy nem szeret. Szeress, szerelmem, szeress, legalább egy kicsikét. Frankie bűntudat nélkül mosolygott. Frankie kölcsönvett egy lelket, de nem tudtam, kiét. Frankie nem tudta eldönteni, hogy szeressen-e, vagy szimplán megkúrjon a beültetett farkával, amit egy másik láthatatlan szadistától kapott.” (Giovanna Rivero: Egyforma ágyak)

„Lerakta vörös Gucci bőrretiküljét a konyhapultra, kinyitotta a hűtőt, és mintha valamiféle kapcsolat lenne a hűtő tartalma és a vágyai között, levetkőzött. Elías olyan hévvel tépte le róla a fehér csipkés fehérneműjét, ami teljesen ellentmondott hedonista alapelveinek. Szun Vu különösebb időhúzás nélkül becsúsztatta egyik kezét a lába közé, és munkához látott.” (Oliviero Coelho: Szun Vu)

„Minden évben június elsejétől november 30-ig, a hurrikánszezon alatt, folyton a híradókat lesem a tévében. Így arról is értesülök, milyen rosszul mennek a dolgok a világban, és milyen remek minden idehaza. De a legjobban az időjárás-jelentés érdekel. Mint Pénelopé az ő Odüsszeuszát, én egy hurrikánt várok.” (Ena Lucía Portela: Hurrikán)

„Pierre elképzeli a két testvért, ahogy eljön a következő hajnal: még fáradtabbak, egyformán elhagyatottak, szegények és kövérek. Éhesek, magányosak. Úgy tűnik, lassan mindennek vége.” (Antonio Ungar: Elméletileg)

„Nem tudom, mikor kezdett el érdekelni a gyerekek feneke. Mióta a papok, a képviselők, az üzletemberek riadt tekintete föltűnt a tévé képernyőjén. A gyerekek fenekének hajlata járt az eszemben…” (Andrea Jeftanovic: Családfa)

„Amikor lefeküdtem Teresával, ő nem a lányom volt, hanem egy másik személy. Én nem az apja voltam, hanem egy ember, aki kívánta azt a fiatal, engedelmes testet.” (Andrea Jeftanovic: Családfa)

„De mi is néztük magunkat az ámulat remegő tükrében, egymást borotváltuk, egyik lány a másikat, a hétfői első és a csütörtöki utolsó szünetben.” (Lina Meruane: Borotvapengék)

„Gyönyörű kutya volt, ártalmatlan kutya. Csillogó, fekete bundája volt. Játszott velem. Mégis, dühös voltam rá: mert megfuttatott, minden csepp verejtékemért, a zakatoló szívemért. Simogattam egy kicsit, aztán megragadtam a tarkójánál, belevágtam a nyakába a kést, át a fekete bundáján, és megforgattam.” (Daniel Alarcón: Lima, Peru, 1979.július 28.)

„Nincsenek barátai, mert lop. Mindenkit meglop, és köpköd a metróban, és otthon is, beleköp az elefántláb cserepébe. És hazudik is. Néha megüti a mellem, az arcom, a bal karom, vagy a hátam. Dühöngeni kezd, ha nincs pénzünk, dühöng, ha nem tudok marihuánát szerezni, ha nevetek a sebén, ha nem csókolom meg éjszakánként. Ha pislogás nélkül nézem, akkor is dühöngeni kezd. Dante művész.” (Ariadna Vásquez: Naxoszi hajótörött)

Panama

Mexikó

Chile

Bolívia

Argentína

Kolumbia

Ena Lucía Portela

Juan Gabriel Vásquez

Tryno Maldonado

Yolanda Arroyo Pizarro

Antonio Ortuno

Ronald Flores

María del Carmen Pérez Cuadra

Carlos Wynter Melo

Utószó:

Balázs Eszter Anna

Slavko Zupcic

Antonio Ungar

Ariadna Vásquez

Santiago Nazarian

Daniel Alarcón

Santiago Roncagliolo

Giovanna Rivero

Diego Trelles Paz

JAK Világirodalmi sorozat

A latin-amerikai irodalom évtizedek óta megérdemelten áll a világ figyelemének középpontjában. Ez a nagy visszhangot kiváltó, programadó antológia Európában először nálunk jelenik meg nyomtatásban. A dél-amerikakai prózát egy új, nagyszerű fiatal generációját mutatja fel, amely műveivel már bizonyított, de magyarul szinte teljesen ismeretlen. Olyan írókat, akik ezúttal együtt lépnek színre, miközben nagyon különbözőképp beszélnek egy csak számunkra egzotikus világról. De főleg magányról, szexusról, erőszakról és csodáról.

Ignacio Alcuri

Andrea Jeftanovic

Oliviero Coelho

Lina Meruane

Samantha Schweblin

Fordította:

Kertes Gábor

Szerkesztői:

- Krusovszky Dénes

- Urfi Péter

18

USA