Gyengébb lelkületűeknek nem ajánlott! 20 nem mindennapi olvasmány, nem minden napra! Egészen új latin-amerikai rövidpróza magyarul. Irodalmi pillanatfelvétel, keretbe foglalt állókép, mely mégis árulkodik a változás hevességéről. Oliviero Coelho Samantha Schweblin Giovanna Rivero Santiago Nazarian Antonio Ungar Juan Gabriel Vásquez Ena Lucía Portela Lina Meruane Andrea Jeftanovic Ronald Flores Tryno Maldonado Antonio Ortuno María del Carmen Pérez Cuadra Carlos Wynter Melo Daniel Alarcón Santiago Roncagliolo Yolanda Arroyo Pizarro Ariadna Vásquez Ignacio Alcuri Slavko Zupcic Diego Trelles Paz „Lerakta vörös Gucci bőrretiküljét a konyhapultra, kinyitotta a hűtőt, és mintha valamiféle kapcsolat lenne a hűtő tartalma és a vágyai között, levetkőzött. Elías olyan hévvel tépte le róla a fehér csipkés fehérneműjét, ami teljesen ellentmondott hedonista alapelveinek. Szun Vu különösebb időhúzás nélkül becsúsztatta egyik kezét a lába közé, és munkához látott.” (Oliviero Coelho: Szun Vu) „Valamelyik este azt álmodtam, hogy Frankenstein a vőlegényem. Ő volt a láthatatlan szadista, ő biztosított arról, hogy nem szeret. Szeress, szerelmem, szeress, legalább egy kicsikét. Frankie bűntudat nélkül mosolygott. Frankie kölcsönvett egy lelket, de nem tudtam, kiét. Frankie nem tudta eldönteni, hogy szeressen-e, vagy szimplán megkúrjon a beültetett farkával, amit egy másik láthatatlan szadistától kapott.” (Giovanna Rivero: Egyforma ágyak) „Pierre elképzeli a két testvért, ahogy eljön a következő hajnal: még fáradtabbak, egyformán elhagyatottak, szegények és kövérek. Éhesek, magányosak. Úgy tűnik, lassan mindennek vége.” (Antonio Ungar: Elméletileg) „Minden évben június elsejétől november 30-ig, a hurrikánszezon alatt, folyton a híradókat lesem a tévében. Így arról is értesülök, milyen rosszul mennek a dolgok a világban, és milyen remek minden idehaza. De a legjobban az időjárás-jelentés érdekel. Mint Pénelopé az ő Odüsszeuszát, én egy hurrikánt várok.” (Ena Lucía Portela: Hurrikán) „Nem tudom, mikor kezdett el érdekelni a gyerekek feneke. Mióta a papok, a képviselők, az üzletemberek riadt tekintete föltűnt a tévé képernyőjén. A gyerekek fenekének hajlata járt az eszemben…” (Andrea Jeftanovic: Családfa) „Amikor lefeküdtem Teresával, ő nem a lányom volt, hanem egy másik személy. Én nem az apja voltam, hanem egy ember, aki kívánta azt a fiatal, engedelmes testet.” (Andrea Jeftanovic: Családfa) „De mi is néztük magunkat az ámulat remegő tükrében, egymást borotváltuk, egyik lány a másikat, a hétfői első és a csütörtöki utolsó szünetben.” (Lina Meruane: Borotvapengék) „Gyönyörű kutya volt, ártalmatlan kutya. Csillogó, fekete bundája volt. Játszott velem. Mégis, dühös voltam rá: mert megfuttatott, minden csepp verejtékemért, a zakatoló szívemért. Simogattam egy kicsit, aztán megragadtam a tarkójánál, belevágtam a nyakába a kést, át a fekete bundáján, és megforgattam.” (Daniel Alarcón: Lima, Peru, 1979.július 28.) „Nincsenek barátai, mert lop. Mindenkit meglop, és köpköd a metróban, és otthon is, beleköp az elefántláb cserepébe. És hazudik is. Néha megüti a mellem, az arcom, a bal karom, vagy a hátam. Dühöngeni kezd, ha nincs pénzünk, dühöng, ha nem tudok marihuánát szerezni, ha nevetek a sebén, ha nem csókolom meg éjszakánként. Ha pislogás nélkül nézem, akkor is dühöngeni kezd. Dante művész.” (Ariadna Vásquez: Naxoszi hajótörött) Panama Mexikó Argentína USA Kolumbia Chile Bolívia A latin-amerikai irodalom évtizedek óta megérdemelten áll a világ figyelemének középpontjában. Ez a nagy visszhangot kiváltó, programadó antológia Európában először nálunk jelenik meg nyomtatásban. A dél-amerikakai prózát egy új, nagyszerű fiatal generációját mutatja fel, amely műveivel már bizonyított, de magyarul szinte teljesen ismeretlen. Olyan írókat, akik ezúttal együtt lépnek színre, miközben nagyon különbözőképp beszélnek egy csak számunkra egzotikus világról. De főleg magányról, szexusról, erőszakról és csodáról. „Az egész kötet a társadalomra reflektál: a kirekesztettség, az egyenlőtlenség, a közöny, a kiszolgáltatottság, a megalázás és a megalázottság játsszák a főszerepet. A kilátástalan jelen erős társadalomkritikába torkollik, miközben egyfajta beteg erotika és erőszak két síkon, mégis sokszor egyesült erővel dominál.” (Báder Petra, Lazarillo.hu) „Irodalmi pillanatfelvétel, keretbe foglalt állókép, mely mégis árulkodik a változás hevességéről.” (Diego Trelles Paz) „Egészen új latin-amerikai rövidpróza magyarul. Igazi ritkaság. S amilyen ritka, épp olyan különleges és merész próbálkozás is (…) Húsz nem mindennapi olvasmány, nem minden napra. Gyengébb lelkületűeknek nem ajánlott!” (Olvasoterem.com) JAK Világirodalmi sorozat Szerkesztői: - Krusovszky Dénes - Urfi Péter A JÖVŐ NEM A MIÉNK Az eredeti kötetet szerkesztette: Diego Trelles Paz A magyar kötetet szerkesztette: Urfi Péter Fordította: Kertes Gábor Utószó: Balázs Eszter Anna A JÖVŐ NEM A MIÉNK Fiatal latin-amerikai elbeszélők antológiája 2011 18