A bérmunkatársadalom felbomlott
jusqu'ici tout va bien...
1968-as amerikai forrongások idején 1000 közgazdász nyújtott be törvényjavaslatot a
Nixon
elnökölte Amerikai Kongresszushoz:egy, az állam minden polgárának egész életére szólóan garantált minimumjövedelem folyósításáról szóló törvényt.
nem fogadták el.
Az egész életre szólóan járó jövedelem garantálása ugyanis – az összeg nagyságától és a kontextustól függően – súlyosbíthatja, enyhítheti vagy meg is szüntetheti azt a kényszerhelyzetet, amelyben az egyes állampolgár találja magát, hogy munkát keressen, és el kelljen fogadnia valamilyen munkát, – bármilyen munkát.
A rendszerproblémának, amiben élünk, szerintem az az anomália a lényege, hogy úgy élünk a bérmunkatársadalom illúziójában, hogy annak keretei rég felbomlottak, azaz egy nem működő rendszert úgy próbálunk meg korrigálni, a saját lényegéből fakadó elemekkel, mintha létezne. A danaidák, és Szüsziphosz jut eszembe.

A probléma régi keletű
Az alapjövedelem
alapketegóriája a szociális jog
a szociális jog dekommodifikációja
a szociális polgárisághoz tartozik
célja:minden egyes állampolgár számára biztosítani kell a megélhetéshez szükséges alapvető anyagi javakat
az alapjövedelem: 1 szigorúan egyéni jog, 2 nem függ a jövedelem szintjétől, 3 nemcsak azoknak jár, akik készek dolgozni, vagy azt másként, ellentételezni
Az alapjövedelem mindenkit megillet, gazdagot, szegényt egyaránt, a bölcsőtől a sírig


A társadalmi alapjövedelem gondolata, mint értelmes, s kifejezetten újszerű, haladó szemléletű szociálpolitikai gondolat, abból a belátásból indul ki, hogy a jelenlegi és jövőben várható gazdasági folyamatok miatt, a munkaerő-piaci liberalizmus, vagy ahogy mostanság meghatározzák: a rugalmas munkaerő-piac, olyan strukturális változásokat fog előidézni a munkamegosztásban, aminek az lesz a következménye, hogy sokan nem fognak rendszeres munkát végezni. Éppen ezért a munka-alapú jövedelemről át kell térni az állampolgári jogú jövedelemre.
szemléletváltás
A munkát fel kell szabadítani
a kapitalista kötelékek alól.
Fel kell tenni a kérdést: mi a munka?
Amikor mosogatok otthon, az munkavégzés?
Amikor átsegítek egy vakot az úton, az munkavégzés?
Amikor a beteg nagymamámat ápolom, az munkavégzés?
Amikor elkészítettem ezt a prezit, az munkavégzés volt?
Amit most itt Önök csinálnak, az mi, az munkavégzés?
Az elidegenített munkának (Marx), pont az a lényege, hogy a társadalmi nyilvánosság szintjén elismert,személytelen,s ebben rejlik funkcionális hasznossága : a társadalmi rendszer (a piac vagy a közigazgatás) személytelen elvárásának felel meg,  jogilag szabályozott és az érte kapott bérrel  a végzett munkát fizetik meg, nem a munkát végző személyt. Egyszóval a munka elvégzője számára biztosítja a gazdasági értelmű állampolgáriság státusát.

A szemléletváltáshoz vezető első út
A munkát meg kell fosztani attól a funkciójától,hogy a társadalmi beilleszkedés privilegizált módja legyen.
Azaz: minden értelmes, az egyének között pozitív kapcsolatot teremtő,  a társadalmi kötelékeket életre hívó olyan tevékenységet, amely hozzájárul az élet gazdagabbá tételéhez és kiteljesítéséhez, azt munkaként definiáljuk (házimunka, közösségi szolgáltatás, önkéntesség,az „otthonos” kompetencia körébe tartozó minden tevékenység, a kommunikáció, a fogalomalkotás, minden kapcsolatépítő tevékenység) ez lenne az aktivitás társadalma - hálózati társadalom - a bérmunkatársadalma helyett.
A második út
Továbbra is ragaszkodunk a munkatársadalomhoz, és
a társadalmi tagságot a (lehetőleg)teljes munkaidős fizetett álláshoz kötjük, 
de akkor minden erővel  a munkahelyteremtésre kell fókuszálni!

Csakhogy:a gazdaságtani értelmében vett termelőmunka kategóriájába tartozó, tehát  értéktöbbletet létrehozó, rentábilis munkák mennyisége, az olyané- amit a tőke haszonnal tud alkalmazni-, folyamatosan csökken és nem lehet mindenki számára biztosítani. Ez egy komoly paradoxon.
Feloldás: beveszünk a termelőmunka kategóriájába
mindent, amit lehet, azért, hogy  a munka privilégiumát fenntartsuk. Mindent munkahelyi munkává teszünk: beteg családtag ápolása, lélekápoló beszélgetés, baráti találkozó (munkamegbeszélés), baby sitter, házvezetőnő, jegyellenőr, iktató, telefonos munkatárs, és minden ideiglenes, részmunkaidős, vagy távmunkás állást  etc. Diktatúrákban minden magánéleti tevékenység is idetartozik, pl. a gyerekszülés
És persze minden   "piszkos munkát" is ide sorolunk, amilyen a közmunka!
Tegyük fel a kérdést! Hogyan lehet egy garantált alapjövedelem mellett bárkit is közmunkára kényszeríteni? Vagy van-e értelme alapjövedelem mellett közmunkáról beszélni?
Akkor most hol is tartunk?
A második útnál,  de alapjövedelem nélkül!
továbbra is ragaszkodunk a munkatársadalom illúziójához (1 millió munkahely!)
funkcionálisan rendkívül specializált munkatevékenységeket találunk ki
mindent szakképesítéshez kötünk (a gyengékkel való együttérzést, a barátságos kommunikációra való képességet, a csinosságot, etc.)
mivel a munka privilégium: igyekszünk kiszórni a feleslegeseket (kultúrafüggő, hogy hogyan tesszük ezt)
A feleslegesek kiszórásának több módja van
jobbnál jobb szegénypolitikai megoldások állnak
rendelkezésre
jövedelemhatárhoz + egyéb feltételhez kötött segélyezés és ezzel egyidejűleg
duális munkaerőpiac kiépítése
szegénységi csapdák beiktatása a rendszerbe
rendészeti megoldások/ adminisztratív szigor
új diskurzus, új fogalmak, régi szemantikák új köntösben 

A szegénység egyik legfőbb oka a munkátlanság, a munkanélküliség.
Az új közfoglalkoztatási törvény
http://kozfoglalkoztatas.kormany.hu/index
a belügyminisztérium felügyelete alatt
Nyilvántartást vezetnek - szigorú kataszter
270 nap helyett 90 nap a pénzbeli ellátás (álláskeresési járadék)
felső határ a minimálbér
ha lejár nincs utána semmi - kivéve a nyugdíj előtt állókat
a lejárat után a közfoglalkoztatási rendszerbe kerül mindenki és (RÁT, BPJ,) de most már foglalkozást helyettesítő támogatást kap, de ezt ellentételezni kell munkával
 közfoglalkoztatási jogviszony csak határozott időre létesíthető
sok esetben a Munka Törvénykönyve hatálya alá nem esik (20 ponton tér el)
jogszabály felhatalmazást ad  az önkormányzatoknak, hogy szabályozzák a rendszeres szociális segélyben részesülőkre vonatkozó előírásokat. Így a segélyezés feltétele lehet a lakókörnyezet rendben tartása 
rendszeres szociális segély összege nem haladhatja meg a legalacsonyabb nettó közfoglalkoztatási bér 90 százalékát



Az ellátások csökkentésének és a közfoglalkoztatási törvénynek az az értelme,hogy az alja munkát is elvégezze valaki., a „munkaképes szegényeket” marginális, idényjellegű, rendszertelen és rosszul megfizetett munkák elvállalására kell kényszeríteni.
Nagy számban kizárólag olyan munkahelyek teremthetők (kétkezi, szakképzettséget nem igénylő, piszkos, gyenge produktivitású munkák), amelyek, ha rendesen megfizetnék őket, nem lennének rentábilisak, és amelyeket egyébként éppen ezért építettek le, számoltak föl. 
Hogyan lehet az ilyen munkákat vonzóvá tenni?

egyrészt a munkaadókat kell támogatni (szubvencionálni), hogy számukra rentábilis legyen munkanélkülit alkalmazni
másrészt a munkavállalót kell kényszerítni a feltételhez kötött odaítéléssel
kettős szerkezetű munkaerőpiac
Kettészakad a társadalom:
a demarkációs vonal a jó és biztonságos munkát,
és a rossz, alja munkát végzők között húzódik.
Ennek a tendenciának nem az a lényege, hogy konkurencia legyen az olcsó munkerővel dolgozó országokkal szemben,hogy velük szemben védelmet nyújtson, hanem az, hogy a szociális jogok és a munkajog leglényegesebb rendelkezései ellen nyútson  „védelmet”
A kettős munkaerőpiac rejtőzködő funkciója az, hogy a megélhetési minimumnál alacsonyabb bérért lehessen embereket dolgoztatni "4. § A közfoglalkoztatási jogviszonyra a munkaviszonyra irányadó társadalombiztosítási,
adózási, munkavédelmi szabályokat kell alkalmazni."
Csapdák:
"ha dolgozok az a baj, ha nem dolgozok, az a baj"
attak a hajléktalanok ellen
Józsefvárosi hajléktalan ügy
új diskurzus
addicionalitás
hajléktalan bűnözés
"A közösség, a tehetősebbek a szolidaritás elve alapján anyagi áldozatot vállalnak, működtetik azokataz állami, önkormányzati szervezeteket és támogatják azon civil szervezeteket,
melyek alapfeladatként, illetve tevékenységük részeként segítenek
a rászorulókon." Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció 2011-2020 
"A közösség felelőssége az addicionalitás elvén
alapul, azaz: a segítség a rászorulótól elvárható tevékeny magatartás
eredményén felüli, indokolt szükséglete hiányzó részének kiegészítésére irányul"(Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció 2011-2020) 
szolidaritás
A szolidaritás a hátrányban lévők támogatására irányuló fellépést jelenti 
Les Prisons de la misère, Loïc Wacquant
Kriminalizáljuk a szegénységet
Prison works a szlogen
a széttagolt bérmunka és az abból fakadó következmények szociális 
bizonytalanságokat szülnek prisonfare és workfare kombinációjával érik el, hogy
a kriminalizált csoportok fegyelmezettek maradjanak. Jóléti gondoskodásra csak az jogosult, aki aláveti magát ezeknek. 1990-ben indult, amikor New Yorkban meghírdették a zéro tolerancia elvét a nagyvárosi bűnözéssel szemben.

Jusqu'ici tout va bien