Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

kávéházak a századfordulón

No description
by

Hajna Kelemen

on 4 May 2015

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of kávéházak a századfordulón

Kávéházak a századfordulón

elsősorban a városi életforma szimbóluma
női emancipáció fő színtere
Kávéház:
Társadalmi környezet, kávéházi kultúra
I.
1.1. Urbanizáció
1.2. A kávéház, mint a társas élet színtere
Budapest világváros
népesség növekedése
életmód színvonalának javulása
társas tevékenységek kibontakozása
nyilvános kommunikációs fórumok fejlődése
nyilvános terek iránti igény
társas élet új színterei: klubok, kaszinók, kávéházak
Budapest = a kávéházak városa
irodalmi kávéházak fénykora
demokratikus intézmény
kultúrintézmény, találkozóhely
írók, politikusok, művészek, szerkesztőségek
információátadás új színtere
a magyar irodalom bölcsője
kávéházi életforma
1.3. A kávéházi élet
törzsközönség férfiakból állt
sok helyen nem volt záróra
minőségi szolgáltatás
főpincérek, pincérek személye fontos
Kávéházi életmód:
Centrál Kávéház
2.5. A nők életmódja
Jelentős változások:
Otthon:
századforduló családjainak menedéke volt
nő feladata: otthon csinosítása, rendben tartása, mindennapi főzés
kiadványok: praktikus tanácsok
új technikai vívmányok megjelenése a háztartásokban
központi fűtés, elektromos áram, házi vízvezeték megjelenése
több szabadidő
Új szabadidős tevékenységek:
kirándulás
sportolás: korcsolyázás, biciklizés, teniszezés, úszás, vívás
bálozás
színházlátogatás
zenélés
olvasás
hímzés
Illemtanulás, társas élet új színterei:
bálok, táncestélyek, tánciskolák, jótékonysági estek, színházak, hangversenytermek, egyletek, női klubok
A nők is részt kértek a közéletből!
III.
Nők a kávéházakban
nők kávéházi megjelenése = társadalmi helyzetüket kifejező SZIMBÓLUM
kíséret nélküli megjelenés
kávéházi terek, térrészek kizárólagos női használatbavétele
függetlenedésük kifejeződése
kávéház: a női emancipációért folytatott harc egyik központi színtere
3.1. Női vendégek a pesti kávéházakban
kezdetben: hölgyóra, hölgyterem
végre kimozdulhattak a nők otthonaikból
társadalmi életet élhettek
nők önálló személyként való megjelenése
férfiak részéről felháborodás
kávéházi prostitúció
férfitársaságban időző nők = „kávéházi nők”
tipikus bűnös pesti szokás
kávéház fölkeresése = otthon sivársága
gyerekek
3.2. Kávéháztípusok
különböző kávéháztípok - eltérő társadalmi közönség
Kaffé-Konditorei
kávémérések
mulatós éjszakai kávéház
polgári kávéház
café-restaurant
például: Gerbeaud
napközbeni tartózkodás
jobb körök ifjúsága ismerkedett anyai felügyelettel
polgári lakás szalonjaként „női hely”
kávéházak őse
társadalom alsóbb rétegei
férfiak és nők egy térben
például: Orfeum
zenés, táncos, műsoros kávéház
sokfunkciós intézmény
klasszikus pesti kávéház
reggeli kávémérés és iroda egyben
New York Kávéház
3.3. Tipikus kávéházi női alakok
3.4. Kávéház dolgozói
Puella Classica
írónő
első olyan nő, aki egyedül be mert ülni a kávéházba
egzisztenciálisan, anyagilag függetlenedő nő képe
Kitartott nők
hirdetésekkel próbált magas rangú úriembert találni
erre idális terep: kávéház
Színésznők
hierarchikus rend
gyakran vált belőlük prostituált vagy kitartott nő
olcsó nő = színésznő
Prostituáltak
nem igazán tartoztak a kávéházhoz
társadalomból is kiszorítottak voltak
Művész- és politikusfeleségek
ők tűntek fel először férjük oldalán
külön asztalhoz kellett ülniük
Üzletvezetők, főpincérek, felszolgálók
Kaszírnők
Konyhában dolgozók
Takarítők
Zenészek
legmagasabb szintű
legjobban fizetett
magas szakképzettséget igénylő
emiatt kevés nő
fizetésük csekély
feladatuk: kávéházi forgalom ellenőrzése, szemmel tartása
vendégszórakoztató, vendégmarasztaló szerep
feladatuk: ételek készítése, tálalása, kávéfőzés
legalacsonyabb rangú munka
feladatuk: kávéház tisztántartása
nem kívánt szakértelmet
többségük nő volt a „munka jellegéből adódóan”
"A kávéházban fény volt és meleg, s ha környezetünk gyertyavilágos sötétségéből oda beléptünk, akkor úgy éreztük, mégsem vagyunk annyira elhagyatottak. Ott voltak barátaink és ott volt minden nemzedékünk." Füst Milán
munka és szórakozás színhelye a kávéház

- alkotás, tárgyalások, munkakeresés

- beszélgetések, találkahely

- információs központ: hírek, posta, telefon, napilapok, folyóiratok, politika

- játék: biliárd, kártya, sakk

- irodalmi színhely: biztosított írószer, kedvezmények

- könyvtár

- cigaretta, szivar

- kávé mellett: italok, meleg étel

- zene

- minden művészeti ág (festők, szobrászok, filmesek)
„ ..a pincér… mikor észrevette, hogy elrontotta a gyomrát, nem engedte a gyógyszertárba futni, hanem egy szódabikarbónás szelencét tett eléje.”

„Mi, akik kivagyunk a nagytőke áldásaiból, naponta megszerezhetjük a fény és a gazdagság illúzióját, mikor beülünk egy ízléstelen kávéházba és zsebünkben hetven fillérrel, keleti kényelemmel elterpeszkedünk egy asztal mellett (…) szolgálatkész lakájok sürögnek, ívlámpák égnek és fűtőtestek donganak.”

„Egy barátom szürke házikabátot tart a kávéházban, de ott tartja a könyvtárát, az orvosságait és a pincér mindennap szó nélkül hozza a neurolinját, a könyvét, felnyitva azon a lapon, ahol tegnap abbahagyta.”

„Aztán a mi kávéházunk családias is.(…)Ami történik ezen a földön, itt történik. A kis asztalkáknál diákok készülnek a vizsgára(… )Fel kell fedeznem a pesti ember számára, hogy az aszpirin nemcsak a kávéházban, de - elvétve - a gyógytárakban is kapható. Az irodalomról nem is merek szólni. „

„Itt töltjük el az életünket. A nap minden órájában, minden világításában ismerjük, mint más az otthonát, reggel hétkor épp úgy, mint éjjeli félnégykor és félötkor…”
"Van hivatalnok-idő (reggel héttől nyolcig), ügyvéd-idő (reggel nyolctól fél tízig), orvos-idő (reggel fél tíztől fél tizenegyig), nyárspolgár-idő (félegytől délután háromig), családidő (délután négytől este hétig), szieszta-idő (este félnyolctól tizenegyig), lump-idő (este tizenegytől éjjel kettőig), művész-idő (éjjel kettőtől fél négyig) és ügynök-idő (mindig)." Kosztolányi
Szabó Lőrinc: Centrál

A Centrál, modern akadémia,
pezsgett, forrt. A költők törzsasztala
rég befogadott. Zsiga bácsi, Tóth,
Schöpflin, Király György, Trostler s aki volt
tudós és író, öt és nyolc között
mind odagyűlt. Vers-börze működött,
és lexikongyár; Elzevirt hozott
Kner Gyomáról; Karinthy vitte új
feleségét; Heinrich, az öregúr,
csepülte a konzervativokat;
Táltos hümmögött, kis Káldor szaladt
Meredithet lekötni; pletyka, pénz
s száz terv lengett a szivarfüstben; és
hogy túlvoltunk Shakespeare Szonettjein
(s Horváth Henrik új kecskerímein/ó),
Mihály kocogott: „Főúr, fizetek!”-
S mentünk, nézni detektívfilmeket.
A kávéház zúgott, a zaj a karzaton egyre erősbödött. Ebben a harsány lármában érezték életük ütemét, azt hogy mennek valahová, hogy haladnak előre. Minden asztal, minden fülke el volt foglalva. A füstből viharfellegek tornyosultak. Jól esett elnyúlni ebben a gőzben, ebben a meleg pocsolyában, semmire sem gondolni, figyelni, hogy fortyog és bugyborékol, és tudni, hogy azokat, akik benne lubickolnak, lassanként elernyeszti, megabálja, összefűzi, együvé kotyvasztja egyetlen zsibongó korhelylevessé. Elszórva a különböző asztaloknál, bársonypamlagokon, székeken mindennapos ismerőseiket látták. Mind-mind megérkeztek (…) Ezek mind egyszerre beszéltek. Arról, hogy van-e az embernek szabadakarata, hogy milyen alakú a pestisbaktérium, hogy mennyi Angliában a munkabér, hogy milyen messze van a Sirius, hogy mit értett Nietzscheazt’ örök visszatérés T-en, hogy jogos-e a homoszexualitás és hogy Anatole France zsidó-e. Mindennek bele akartak hatolni az értelmébe, gyorsan és alaposan, mert bár nagyon fiatalok voltak valamennyien, alig többek húszévesnél, úgy érezték, hogy már nincs sok idejük.” Kosztolányi
Rejtő Jenő egyébként olyan figura volt, és úgy élt, mintha maga P. Howard írta volna. Hosszú, valószínűtlenül sovány, fiatalon kopaszodó férfi volt, aki nyaranként hosszú órákon át ült az Andrássy úti Japán kávéház teraszán, előtte papírköteg és tintásüveg, kezében hosszú szárú, bemártós tollhoz való tollszár, és apró betűkkel szorgalmasan írta a regényeit. Körülbelül szemközt volt a főleg ponyvaregényekkel üzletelő Nova Könyvkiadó, ahol a szerzőknek csak elkészült kéziratokra fizettek igen alacsony honoráriumot; azaz éppen Rejtő Jenőnek nagy honoráriumot fizettek, amikor már országszerte várták az új Howard-könyvek megjelenését. Ő is csak kéziratra kapott pénzt, de úgy, hogy soronként fizették. Nos, ha Rejtő a kávéházban ivott egy feketét, akkor az elkészült szövegből letépett három-négy sort, ebben már benne volt a borravaló is. A főpincér pedig átment a Novához, és beváltotta; a kiadó pedig a teleírt papírfecnit hozzáragasztotta az eddig küldött anyaghoz. Ha pedig az író ruhát csináltatott, akkor a szabónak három-négy elkészült oldallal fizetett, és akkor a szabó ment el a Novához, ahol megkapta munkadíját.

Rejtőnek kedvenc helye volt a Japán kávéház, ahol "saját" márványasztalánál írt, s nem zavarta a körülötte folyó diskurzus - hírekkel, pletykákkal megtűzdelve. Munkatempójára jellemző, hogy egy éjszaka készült el "Az elveszett cirkáló" kézzel írt példánya.
„Merészen nekivágtam, hogy bemegyek a Centrálba, hiszen végre az egy nyilvános kávéház, ahova bárki bemehet, titkos reményem pedig az volt, hogy legalább egy távoli asztaltól látni fogom az írókat, a híres embereket, s talán beszélhetek Mihállyal is. Annyira imponáltak nekem, hogy nem is mertem gondolni rá, hogy csekély személyem feltűnő vagy fontos lehet nekik, vagy hogy befogadnak maguk közé. Meglehetősen szívdobogva nyitottam be, szememet az ismert sarokasztal felé irányozva, azonban oly sok ember ült ott egy csomóban, hogy zavartan kerestem helyett, egy közeli asztalnál - de még le sem ültem, Mihály már jött, izgatottan és örvendezve - drága kis emberem! Láttam, hogy az írók asztalának minden tagja minket figyelt, láttam, hogy megjelenésem feltűnő volt, nyilván, mert Mihály oly hirtelen felugorva sietett felém, a zárkózott, asszonytalan Mihály". Török Sophie
„A Centrál kávéház üvegablaka mögött írt. A járókelők, mintha összebeszéltek volna, egyformán viselkedtek. Mindegyik továbbment még egy-két lépést, aztán mintha villamos áram érte volna, hátrafordult, és megállt a nagy üvegablak előtt, Karinthyt nézni, mintha csak egy akvárium elé ért volna, annak valami különös új szerzeményét bámulni."
Itt ültünk boldogan, s haragos szavainkban
bombák aludtak és egy új kor lelke éledt,
mi rongyos éhesek, lovagjai az éjnek,
mint boldog gyilkosok, mint gyilkosok oly ifjan.

Mert boldog gyilkosok az óra gyilkolói,
kiknek talentumot egy isteni kegy osztott,
s tétlenül nézik a zöld kávéházi posztót,
melyen fehéren futnak a billiárd golyói.
És boldogok voltunk, mikor a nap lehajlott,
itt a sivár zajban szárnyat kapott a lelkünk,
és drága nők felé egy-egy verset tereltünk,
a füstből, a fényből egy ártatlan galambot.

Kosztolányi: New York, te kávéház...
https://prezi.com/3vfvpvkmwois/kavehazi-kultura-a-xx-szazad-elejen-es-a-nyugat/#
Full transcript