Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése

No description
by

Hargitai Bea

on 17 March 2014

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése

Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése „Egy embernek vala két fia; És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont. Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni. Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni. És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki. Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt. És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni. Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot. És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az? Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza. Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt. Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.” (Lukács 15:11-32.) A "haza" értelme A tékozló fiú - Rembrandt 1642 A „haza”, „pátria” – az apával (pater) való együttlét, az apától kapott otthon, ahova az ember mindig visszavágyik „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” (Tamási Áron) Formáját tekintve: öleléshez hasonlít, elenged , de mindig nyitva van 45 fokos szögben lefelé fordítva illeszkedik az atya ölelésének körvonalába „Otthon lenni”: viszonyt jelent – nem a helyhez, inkább egy személyhez Archetipikus történet: ősminta, az egyes ember élettörténetén túl általában az ember és az üdvtörténet is benne van 1. Kezdete: az Éden-kert, ahol az ember otthon érezhette magát – innen szakadt ki 2. Ugyanilyen ösmintát követnek a József-történetek is (sok közös vonás van a tékozló fiú és József története között) 3. Ugyanezen modell szerint alakul az Egyiptomba való költözés, ami azután rabszolgasággá módosul, ahogy a tékozló fiú is a kezdeti jólét után a moslékos vályúhoz süllyed, akkor kezd hazagondolni és -indulni A festő: Rembrandt Harmenszoon van Rijn (Leiden, 1606 – Amsterdam, 1669)
Festményének címe: A tékozló fiú hazatérése (1668 körül)
Szentpétervár, Ermitázs A példázat egy dramatikus háromszöggel indul: „egy embernek volt két fia.” Ugyanúgy, mint az első család történetében: Ádám és Éva együttlétéből két fiú születik, Káin és Ábel - ennyi elég ahhoz, hogy tragikus helyzet alakuljon ki A kisebbik fiú -
a festő 1. Rembrandt 17. századi festő, rendkívüli tehetsége már egészen fiatal korában nyilvánvalóvá lett. Az édesapja viszonylag tehetős molnár volt, aki azt szerette volna, hogy fiából tudós legyen, ezért a leideni egyetemre íratta be 2. Rembrandt viszont otthagyta az egyetemi tanulmányokat és Jacob van Swanenburgh leideni mesterhez szegődött festészetet tanulni 3. Majd egy fél évet Amszterdamban tanult Pieter Lastman festőnél – aki Olaszországból hozta magával a világos és a sötét, a fény és az árnyék játékának ábrázolási technikáját 4. Óriási tehetsége nagy sikerű művésszé tette Rembrandtot. Számos megrendelés >> tekintélyes vagyon Rembrandt 1606 - 1669 Fiatalkori önarcképein: hosszú göndör haj, excentrikus öltözet, kalap
Nemcsak festő volt, hanem divattervező is Az ölében ül Saskia, Rembrandt jobb kezében pezsgős pohár
Mintha a tékozló fiú példázatának egyik jelenete lenne: mulatozás, laza, felszínes élet
Idősebb kori önarcképein viszont látszik a változás
Oka: Jóbhoz hasonlóan szinte mindent elveszített A hitelezők 1657–58-ban három árverésen árusítják ki festményeit és amszterdami házát 1635 és 42 között elveszítette az első fiát, két lányát és feleségét. A következő 10 évben két asszonytól született több gyermeke is meghalt, egyetlen felnőtt kort megért fiát, Titust egy évvel élte túl A kisebbik fiú kikéri apjától az örökség ráeső részét - ez burkoltan a szülő halálának kívánását jelenti
Ennek ellenére az atya nem tesz szemrehányást és nem próbálja lebeszélni
A fiú nemcsak messzire vetődik, hanem mélyre is süllyed, annyira, hogy akár a disznók moslékát is megenné, nem törődik azzal sem, hogy a disznó nem kóser állat
A bocsánatkérő fiút az apa nagy szeretettel fogadja vissza, új ruhába öltözteti és sarut húz a lábára
Az atya másik ajándéka a gyűrű: a pecsétgyűrű az örökség, a tulajdon jele A központi jelenet:
Az atyja elé roskadó fiú hátulról látható
Jobb profilján megnyugvás
Feje kopasz, akár egy fogolyé >> megszégyenítés jele Hova lett a göndörhajú, bajuszkás, strucctollas fiatalember, aki hölgye társaságában gondtalanul múlatta az időt? 1636-os metszete a tékozló fiú hazatéréséről
Színpadias - nem drámai; lendületes - nem szemlélődő; felszínes, külsőségekben tobzódó, nincs mélysége, bensőségessége
Három évtized, és csapások sora kellett ahhoz, hogy a képregényszerű ábrázolás helyett Rembrandt tényleg evangéliumot fessen Egy apró részlet: a hazatért fiú oldalán van egy kis kardszerű tőr. Rembrandt kora szokásainak nyelvén ez a tőr a nemességnek a jele >> akárhova, bármilyen messzire vetődött, mégsem hagyta elveszni minőségét >>
Lénye mélyén továbbra is atyja fia maradt Az idősebbik fiú A festmény úgy ábrázolja, mintha ő is otthon lett volna, amikor hazajött a testvére Az idősebb testvér is tékozló fiú: attól, hogy mindvégig otthon maradt és engedelmes volt, valójában mégis távol volt
A példázat nyitva marad, mert mindkét fiú további sorsát csak találgatni tudjuk
Ami egyértelmű, hogy az atya mindkét gyermekét egyaránt fájdalmasan nagy szeretettel szereti A világosság az atyából árad, rávetítődik a magához ölelt kisebbik fiúra, de ugyanúgy sugárzik az oldalt álló idősebbikre is
Az atya majdnem vak, szemei majdnem teljesen csukva Öreg kezeivel most a kisebbik fiát szorítja magához, de kiszélesedik ölelésének boltíve, mintha bevonná a nagyobbik fiút is

A festmény központi üzenete az atya ölelésében jut kifejezésre Közelebbről nézve, jól látható, hogy a balkéz férfikéz, atyai kéz: erős ujjai széttárva – tartani és támogatni, megőrizni és óvni próbál
A jobb kéz női kéz, anyai kéz: nem erővel fog át, hanem a szeretet gyöngédségével - vígasztalóan simogatni kíván
Itt rejlik a Rembrandt-féle bibliai kód: Istennek – mint szülőnek – a szeretete: egyszerre atyai és anyai szeretet BÉT >> a héber abc 2. betűje, jelentése: ház
Ezzel a betűvel kezdődik a Tóra (Brésit=Kezdetben) A példázat A ruha mint szimbólum József köntöse: apjától kapta, mert ő volt a kedvenc
Testvérei bekenték vérrel, ez volt a hamis bizonyíték
Potifárné kezében inkább otthagyta a ruhát, minthogy bűnt kövessen el A jobb szélen áll, látszólag kívülállóként
Nem tűnik túl boldognak Most kifakult alsóruhában tér haza Az apa Az ócska lábbeli is leesett a lábáról <>
új sarut kap Van egy híres festménye, amelyiken feleségével látható, amint az amszterdami, ma sem csak turistalátványosságnak számító vöröslámpás negyed egyik korabeli bordélyában mulatozik A bibliai történet
Full transcript