Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

Kisképző - esti felnőttképzés 2014/2015 - I. évf. - művészettörténet - Őskor 1-2/30

No description
by

Szabó Franciska

on 4 January 2015

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Kisképző - esti felnőttképzés 2014/2015 - I. évf. - művészettörténet - Őskor 1-2/30

Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola
esti felnőttképzés
művészettörténet 1-2/30

Lascaux, Franciaország i.e. 32.000 - i.e. 17.000

Őskor-prehisztorikus kor-kőkor
A föld több pontján tovább tart.
/A kőkorszakra a bronz- és vaskor következik. A fejlettebb területeken, így pl. a Közel-Keleten, Egyiptomban. /


Paleoliton belüli kronológia:
1.Prefiguratív kor (i.e.: 50 ezer – 35 ezer)
sok okker, kőgyűjtés, nincs figura

2.Primitív kor (i.e.: 30 ezer – 20 ezer)
lógnak az állatok, körvonalak, aránytalanok. Lascaux.

3.Archaikus kor
„vemhes bikák”, tónusoznak, realizálnak, aránytalan. Altamira.

4.Klasszikus kor (i.e.: 15 ezer – 10 ezer)

5.Késői korszak
kisplasztikák, megszűnik a barlangrajz.

menhír Bretagne-ban, Franciaország

Ballinagree,Skócia

Építészet - megalitikus kultúra

Carnac, Franciaország
mehir-sor, Carnac, Morbihan megye, Franciaország
dolmen-sor (galéria típus) Menga, Spanyolország
dolmen, Portugália

Poulnabrone Dolmen - 5,000 year old burial site in the west of Ireland.
dolmen, Észak-Írország
tholos, Newgrange
cromlech, Stonehenge

dolmen, Korea-Gwangju-Gochang
Menhírek

Dolmenek
A világ legrégibb, legalább 35 ezer éves emberszobrocskáját találták meg tübingeni tudósok Németországban, Baden-Württemberg tartományban. A Hohle Fels barlangban tavaly szeptemberben hat darabban előkerült mamutagyar-szobrocska egy nőt ábrázol túlhangsúlyozott nőiességgel, túlméretezett nemi szervekkel.
Kisplasztikák - eszközök
Magura barlang
A Magura barlang egyike a legnagyobb barlangoknak Bulgáriában, az ország észak-nyugati részén. A barlang falati őskori falfestmények díszítik, melyek kb. 8000-4000 évesek. Több mint 700 rajzot fedeztek fel a falakon. Guanoval (denevér ürülékkel) festették őket és vadászatot, táncoló embereket, valamint többfajta állatot ábrázolnak.

Cueva de las Manos egy barlang Patagónia egyik elszigetelt vidékén, Argentína déli részén. Nevét (Kezek barlangja) a falát díszíti emberi kezekről kapta, de számos egyéb, guanoval készült ábrázolás is található itt állatokról és vadász jelenetekről. A kezek többsége bal kéz, melyek arra engednek következtetni, hogy a festékfúvó pipát a festő a jobb kezében tartotta. A festményeket 13-9.500 évvel ezelőtt készítették.

India középső részén található Bhimbetka, ahol több mint 600 barlanban találtak őskori falfestményeket. Ezek elsősorban vörösek és fehérek, de alkalmanként sárga és zöld festéket is használtak az ábrázolásokhoz, melyeken a barlangban élők hétköznapjai láthatók. Bölényeket, tigriseket, oroszlánoka és krokodilokat is festettek a falakra. A legrégebbi festmény 12.000 éves lehet.
forrás: 10 őskori barlangfestmény - null

Cueva de las Manos
Serra da Capivara
A Serra da Capivara Nemzeti Park Brazília észak-keleti részén tele van barlangokkal, melyek falait festményekkel dekorálták. A festmények között rituális, vadászati jelenetek, fa és állat ábrázolások láthatók. Néhány tudós szerint a legrégebbi barlangfestmény 25.000 éves lehet. Ezt több kutató is vitatja, mivel ez az álláspont ellentétes lenne a vidék első emberi településének elfogadott időpontjával.

Laas Gaal egy barlang és szikla komplexum Szomália észak-nyugati részén, ahol az afrikai kontinens legrégebbi festményei láthatók. Az őskori barlangfestmények 11.000 és 5000 évesek lehetnek. Ünnepi köntösben lévő embereket ábrázolnak, akiket háziasított kutyák és egy zsiráf kísér. A falfestmények tökéletes állapotban maradtak fenn, tisztán megőrizve körvonalaikat és élénk színüket.

Laas Gaal
Tadrart Acacus
Tadrart Acacus egy hegyláncolat Líbia nyugati részén, a Szahara sivatagban. A vidék barlangfestményeiről híres, melyek i.e. 12.000 és i.sz. 100 között keletkeztek. A festményeken keresztül nyomon követhető a változó szaharai környezet, a jóval nedvesebb klíma. Kilencezer évvel ezelőtt a vidék zöld volt, tele tavakkal, erdőkkel, rengeteg állattal, zsiráfokkal, elefántokkal, struccokkal ahogyan azt Tadrart Aracus-ban a falfestmény bemutatja.



Bhimbetka
A Chauvet barlangban, Dél-Franciaországban látható az egyik legkorábbi falfestmény. Radiokarbonos vizsgálat szerint a barlang legrégebbi festményeinek korát 32.000 évre becsülik. A barlangot 1994-ben fedezte fel Jean-Marie Chauvet és barlangász csapata. A festményeken állatok, kőszáli kecske, mammut, ló, medve, orrszarvú és oroszlán látható. A felhasznált technikák, mint pl. a perspektivikus ábrázolás nagyon jól láthatók.
Chauvet barlang
Kakadu sziklafestmények
Ausztrália északi területén található a Kakadu Nemzeti Park, ahol Ausztrália aboriginál falfestményeinek legnagyobb koncentrációja látható.Kb. 5000 műalkodást fedeztek fel itt. Az aboriginál festmények között olyat is találni, ami kb. 20.000 évvel ezelőtt készült, de a legtöbbjük kevesebb, mint 1500 éves. Ubirrban látható a röntgensugár technikájú művészet néhány legszebb példája. Az aboriginálok nemcsak kívülről ábrázolták az állatokat, de megfestették a csontjaikat és belső szerveiket is.

Altamira, Spanyolország

A 19. század vége felé fedezték fel az altamirai barlangok Észak-Spanyolországban, mely az első barlang volt, ahol őskori falfestményeket találtak. A festmények olyan elképesztően jó állapotban voltak, hogy a tudósok kétségbe vonták hitelességüket és hamisítással vádolták meg Marcelino Sanz de Sautuolat, a festmények felfedezőjét. Sok ember egyszerűen el sem hiszi, hogy az ősembernek ilyen intellektuális képességei voltak, melyekkel ennyire művészien tudta kifejezni magát. Ezeknek a kétségeknek az 1902-ben történt hitelesítés vetett véget. A faszén és okker képek lovakról, bölényekről és a kézlenyomatok az altamirai barlangban a világ legjobb állapotban megmaradt falfestményei között vannak.

Az Altamira-barlang az őskőkori művészet egyik legfontosabb lelőhelye a spanyolországi Santandertől, Kantábria autonóm közösség székhelyétől mintegy 30 km-re nyugatra, az Atlanti-óceán partján fekvő Santillana del Mar település központjától 2 km-re.
1985-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. 2001-ben nyílt meg turisták számára a barlang „hasonmás” változata, az Altamira Múzeum, mely a spanyol állam tulajdona (museo estatal). Az épület tervezője Juan Navarro Baldeweg volt, aki a múzeumot minimalista stílusban álmodta meg. A hasonmás-barlang elkészítésére az eredeti képek megőrzése miatt volt szükség, mivel korábban ezek állapota a látogatások miatt leromlott. A nyilvánosság számára 1917-ben megnyitott, 1924-ben nemzeti múzeumi státuszt elnyert barlangot a turizmus fejlődésével ugyanis olyan sok látogató kereste fel – 1973-ban például 174 ezer –, hogy az a mikroklíma jelentős megváltozását okozta, ezért a barlangot 1977-ben bezárták, majd 1982-ben azzal nyitották meg újra, hogy a látogatók számát évi 8500-ban maximálták. A hasonmás-barlang megnyitása után 2002-ben az eredetit – azóta is tartó – bizonytalan időre újra bezárták. Mára a hasonmás-barlangba is nehéz bejutni: 25 percenként induló 20 fős csoportokban látogatható, ezért érdemes előre bejelentkezni. 2008-ban a világörökségi helyszínné nyilvánítást kiterjesztették Baszkföld, Asztúria és Kantábria további 17 hasonló barlangjára, ma együttesen Észak-Spanyolország paleolitikus barlangi művészete elnevezéssel illetik.

A barlangot 1868-ban fedezte fel egy helybeli lakos, Modesto Cubillas, amikor vadászat közben a sziklák közti mélyedésben rekedt kutyáját akarta kimenteni. Felfedezésének a környező karsztvidék, a Kantábriai-hegység lejtőinek ezernyi hasonló ürege és barlangja miatt különösebb jelentősége nem volt.
A terület birtokosa, Marcelino Sanz de Sautuola (1831-1888) márki, amatőr paleontológus, bár Cubillas-tól, akit különböző kétkezi munkákra alkalmazott, tudott a földjén található barlangnyílásról, 1875-ig biztosan nem kereste fel, valószínűleg csak 1876-ban járta be. Ekkor felfedezett ugyan néhány absztrakt rajzolatnak tűnő ábrát, pl. ismétlődő fekete vonalakat, de ezeket nem tartotta emberi eredetűnek. Csak négy évvel később, 1879 nyarán, nyolcesztendős lánya kíséretében tért vissza. Eredeti célja az volt, hogy a barlangban olyan kovaeszközöket keressen, amilyeneket 1878-ban a Párizsi Világkiállításon látott. Az igazi felfedezést lánya tette, aki – míg apja a barlangnyílás kibontásával foglalatoskodott – beljebb merészkedvén egy oldalsó terem falán és mennyezetén megpillantotta az állatábrázolásokat.
Az őskőkori ember bölények, mamutok, szarvasok és vaddisznók élethű, színes képét festette a falakra. Az agyagtalajban megtalálták a kovaeszközöket is.
Marcelino Sanz de Sautuola 1880-ban publikált egy kisebb tanulmányt Jegyzetek néhány Santander tartományban található őskori objektum kapcsán címmel, melyben saját másolatait közölte néhány festményről, és azt állította, ezek őskori eredetűek. Tanulmányát megmutatta Juan Vilanovának, a Madridi Egyetem professzorának, a kor legnagyobb tekintélyű geológusának és paleontológusának, aki még abban az évben Sautuolával együtt feltárta a barlangot és hosszabb közleményt írt az eredményekről. A festmények művészi minősége és kitűnő állapota miatt a tudományos közvélemény nem fogadta el őskori eredetüket; úgy tartották, hogy a hamisítványokat Sautuola megrendelésére készítette egy kortárs képzőművész. Az 1880-ban Lisszabonban tartott nemzetközi kongresszuson – elsősorban a francia Gabriel de Mortillet és Émile Cartailhac vezetésével – kigúnyolták a felfedezők állítását; a kongresszus résztvevői annyira komolytalannak tartották a kérdést, hogy fel sem keresték a helyszínt.
Miután a következő évtizedekben számos hasonló lelet került elő, Cartailhac látványosan megváltoztatta véleményét. 1902-ben a L'Anthropologie c. szakfolyóiratban tette közzé híres cikkét Mea culpa d'un sceptique címmel, melyben őszintén vállalta tévedését, mellyel a tudomány fejlődését éveken át hátráltatta. Mivel a tudományos rehabilitációt a 14 évvel korábban elhunyt Sautuola már nem érte meg, csak lányának ígérhette meg, hogy mindent meg fog tenni édesapja elismertetéséért. Valóban, ő és Henri Breuil a következő években több nagy tanulmányban húzta alá Sautuola az Altamira-barlangban tett felfedezésének jelentőségét.
A barlangi festmények keletkezésének idejét az ún. magdaleni kultúra korához kötik. A magdaleni kultúra cca 10.000-18.500 évvel jelen korunk előtt létezett, és a rajzokat a korszak elején készítették. Még pontosabb lehatárolást tesz lehetővé a geológiai feltárás, mely rávilágított, hogy a barlang nyílását mintegy 13.000 évvel ezelőtt egy sziklaomlás zárta el, és emiatt alkalmatlanná vált az ember megtelepedésére. Az egyéb régészeti vizsgálatokat is figyelembe véve a rajzok készítésének idejét 15-17 ezer évvel ezelőttre helyezik.
őskori barlangfestmények világszerte
A Lascaux-i barlang, becenevén “az őskori Sixtusi kápolna, egy barlangkomplexum Franciaország dél-nyugati részén, melyet a leghíresebb és legszebb barlangfestmények díszítenek. A lascaux-i festmények 17.000 évesek lehetnek. Többségük a bejárattól távolabb látható, elkészítésükhöz, gyertya segítségére volt szüksége. A leghíresebb barlangfestmény A Bikák Nagyterme, ahol bikákat, lovakat és szarvasokat ábrázoltak. A bikák egyike 5,2 m hosszú, messze a legnagyobb állatábrázolás, amit valaha találtak.
A lascauxi-i barlang a sok látogató miatt károkat szenvedett, ezért időnként zárva tartják a közönség előtt. A francia kormány felépítette Lascaux II. néven az eredeti közelében a barlang és festményeinek másolatát.

Barlang festmények i.e. 17.000-10.000

a Homo sapiens evolúciója
Az újkőkor vagy csiszoltkő-kor(szak) (idegen nevén neolitikum) a kőkorszak utolsó része. A földtörténet korszakai közül a pleisztocén végével és a holocén elejével esik egybe. Az újkőkorszak a földművelés kialakulásával kezdődik és a fém alapú eszközök elterjedésével ér véget a rézkorban, a bronzkorban, illetve a vaskorban. A neolitikum nevet (görög: „neosz”=új, „lithosz”=kő) John Lubbock alkotta 1865-ben. A kifejezés nem időbeli korszakot jelöl, hanem egy sajátos viselkedési és kulturális stílusjegyet, ami a vadászást és gyűjtögetést felváltó növénytermesztés és háziállat-tartás megjelenésével jellemezhető. Ezért neolitikus jellegű kultúráról csak a lelőhelye és kora említésével lehet beszélni.
színezőanyagok
neolitikum
okker (limonit, Rudabánya)
vér
korom
A mangán-dioxid a természetben megtalálható ásványként. Az ásvány neve barnakő vagy piroluzit.
vörösokker
A mezolitikum (magyarul „átmeneti kőkorszak” vagy „középső kőkorszak”) a régészek adta elnevezés a kőkorszak egy szakaszára, amely a földtörténet szempontjából a korai európai holocénnel esik egybe. A mezolitikum a legújabb meghatározások szerint kb. 11 500 évvel ezelőtt kezdődött és a földművelés, illetve állattenyésztés megjelenésével ért véget, kb. a Kr. e. 8-6. évezredben.

A mezolitikum tulajdonképpen átmeneti kor a vadászó-gyűjtögető és a letelepedett földművelő és állattenyésztő életmódok között.
mezolitikum
Paleolitikum. (őskőkorszak), több százezer évig tart.
Elsősorban Nyugat-Európában, Közel-Keleten és Észak-Afrikában azon emberfaj, amely vadászatból, halászatból élt, s aránylag fejlett kő- és csonteszközöket használ. A Neandervölgyi ősember (Homo sapiens neandertalensis) valószínűleg hit a halál utáni életben. Ismerte a tüzet, halottait gödörbe fektette, mellé fegyvereket és táplálékot tett, súlyos mészköveket helyezett rájuk vagy apró kövekből álló dombocskát halmozott föléjük. Ezek a kb. 50-40. Évezred közé tehető telepek igen jelentősek, mert megelőlegezik az előkelőségek sírjait, az óriási temetési dombokat és a megalitikus építményeket.
Ekkora tehetőek vallás és művészet kezdetei.
litikum
prehisztorikus=írás/történelem előtti
Willendorfi vénusz
A willendorfi vénusz egy 11,1 cm-es, női alakot formázó szobrocska. 1908-ban bukkant rá Szombathy József régész az alsó-ausztriai Willendorf an der Wachau közelében található őskőkori lelőhelyen. Szemcsés mészkőből faragták (mely alapanyag nem jellemző a lelőhely környékén), és vörös okkerrel festették.
A szobor készítője nem a reális ábrázolásra törekedett, hanem sokkal inkább idealizált nőalak megformázására. A szeméremajkak, a mellek és a gömbölyű has kifejezetten hangsúlyos, ezek a termékenységgel való erős kapcsolatra utalnak. A figura apró kezeit a melle felett összefonja, nincsenek határozott arcvonásai, a fejét hajfonatok, vagy valamiféle fejfedő borítja.

Egyes modern elemzések tiltakoznak a szobrocska megnevezése ellen, amely önkéntelenül is a kövérkés figura összehasonlítását sugallja a klasszikus Venus elképzelésekkel. Más vélemények szerint a kis figura ironikus megnevezése jól esik egybe azzal, amit mi az akkori nőkről, és ízlésről gondolunk. Ezzel párhuzamosan más hivatalos vélemények a szobor a kőkorszaki Európa Föld-Anya istenségeként azonosítja a szobrocskát. Más vélemények szerint a szobrocska az előkelő társadalmi pozíciót szimbolizálja a vadászó-gyűjtögető közösségben, még pontosabban a matriarchális közösség vezetőjének szimbóluma is lehet.
szimbólumok
ajánlott irodalom
A szakirodalom a sok kőtömbből kialakított, jellemzően kör alakú megalit építményeket cromlech szóval jelöli. Ilyen kőköröket találtak Angliában és Franciaországban. A leghíresebb ilyen építmény az angliai Salisbury síkságon elterülő Stonehenge.

Durván megmunkált, négyszögletes kőszálak alkotják, melyek fedőlappal való lezárását mesterien oldották meg. Az építmény közepén oltár állt, melyet merőlegesen felállított és durva fedőlapokkal lezárt kőtömbök vettek körül. Ezek védőkerítést alkottak. A Nap a napéjegyenlőség idején áthatolt a kerítésen és megvilágította az oltárt, a termékenység és az újév szimbóluma volt. A Stonehenge körüli számítógépes mérések megmutatták, mennyire lebecsülték az őskori emberek tudását.

A Stonehenge köveinek egy részét elhurcolták, középkori várakba építették. Mára trilitek (három kőből készített alakzat) maradtak meg, melyek leginkább egy kapuépítményre emlékeztetnek.
Dannanapeta, Andhra Pradesh, India
Swinside, Anglia
The Sleeping Lady, Museum of Archaeology, Valletta, Malta
i. e. 4000-25000
http://www.kihagy6atlan.hu/temak/epiteszeticsoda/newgrangeamegalitikusorokseg/
Newgrange ie. 3300 és 2900 között, feltehetően ie. 3100 körül épült. Az oválishoz hasonlító alapjának átmérője 79 és 85 méter között változik, a kamrasír feletti halom magassága 11 méter. A halmot kilencvenhét szegélykő veszi körbe, nagy részük díszített, a legékesebbik, hármas spirálmintákkal borított kő a sír bejáratát díszíti.
A fő kamra szabálytalan kereszt alaprajzú és 6 méter magasságba ívelő boltozatos tetővel rendelkezik. A mintegy 100 tetőkövet olyan pontosan illesztették egymás fölé, hogy mindenféle kötőanyag nélkül is masszívan tartanak. Az 5000 év alatt mindössze két kő tört össze. Ez tökéletes kivitelezésről és fantasztikus szakemberekről tanúskodik. A kamra közepén egy hatalmas kőtálat, benne égett emberi maradványokat találtak. Ebből arra következtettek a tudósok, hogy a newgrange-i sírnak kiemelkedő jelentőségűnek kellett lennie a többi temetkezési helyhez viszonyítva.
ajánlott irodalom 2.
Full transcript