Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

Mi az irodalom 3

No description
by

Zsuzsa Selyem

on 8 September 2016

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Mi az irodalom 3

Kevin Carter, Sudan. Pullitzer Prize 1994
Bertill Strandell: Az olvasás az a léleknek, mint a torna a testnek
Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba
Mario Merz: Objet Cache-Toi (1968)
Örkény István
IN MEMORIAM DR. K. H. G.

- Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.

- Ki volt az? - kérdezte a német őr.

- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?

- Kik ezek? - kérdezte az őr.

- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?

- De ismerem - mondta a német őr.

- És Rilkét?

- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.
„Egy madár tart hazafelé az égen. Fáradtnak látszik, nehéz napja volt. Vadászatból jön: rá vadásztak.”
(„az Al-Zahad ibn Shahib-féle hármasmondat” – Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent)
Marcel Duchamp: Fountain (1917)
A nappaliban, a fotelek mögött ágyaztak meg neki, de csak lefeküdt, betakarózott, és nem aludt el, megvárta, míg a férfi bent a hálóban szuszogni, horkolni kezd, aztán felkelt, kiment a fürdőszobába, és végigtapogatta a fűtőtesteken a száradó ruhákat, majd odalépett a falhoz, és a képeket nézegette; egészen közel kellett hajoljon, mivel épp csak derengett valami a homályban, és ő közel is hajolt, és így nézte végig az összeset, ment egyiktől a másikig, és mindegyiket gondosan szemügyre vette, aztán lépett eggyel tovább, és lényegében ezt csinálta egész éjjel, járta sorra a helyiségeket, a fürdőszoba után a hálót, a háló után a nappalit, majd folytatta a fürdőszobában megint, s közben folyton visszatért a száradó ruhákhoz, és megtapogatta, eligazgatta őket a radiátoron, de már ott is volt ismét a fényképeknél, bámulta a különös, légies kupolát, ahogy hajtott ívei, egyszerű fémcsövekből, egy nagy félgömböt rajzolnak bele a térbe, nézte a nagy – méteres, félméteres – üvegcserepeket, melyekkel a félgömböt úgy nagyjából beborították, nézte az eresztékek szorítópántjait, s próbálta kivenni, mi az, ami világító neoncsö212vekből oda van írva rájuk, és minél közelebb dugta a fejét hozzájuk, annál jobban erőltette a szemét, és ilyenkor látszott a leginkább, hogy nagyon, hogy egyre mélyebben koncentrál valamire ezeken a képeken – aztán lassan kivilágosodott, és már könnyebb volt kivenni a részleteket, és ezt látta Korim:
egy tökéletesen üres helyiségben, fehér falak között, egy rendkívül könnyűnek tetsző, leheletfinom szerkezetet, talán egy ház, mondta maga elé, amikor ellépett az egyiktől, és odalépett a következőhöz, egy ősi építmény, magyarázta később a férfi, egy történelem előtti kunyhó, vagy hát inkább csak a váza alumíniumcsövekből és törött, szabálytalan üveglapokból az eszkimó iglu mintájára – hol van ez?, kérdezte akkor Korim, Schaffhausenben, felelte a férfi, és hol van ez a Schaffhausen?, Svájcban, jött a válasz, Zürich közelében, ott, ahol a Rajna áttöri a Jura-hegységet, és messze van?, kérdezte Korim, messze van ez a Schaffhausen?, messze?
http://alfredojaar.net/gutete/gutete.html
ALFREDO JAAR
Chilean, born 1956
The Eyes of Gutete Emerita
1996
100,000 slides, light table, magnifiers, and illuminated wall text
Table: 216 ¾ x 143 x 36 inches
Text: 180 x 6 inches
The Museum of Fine Arts, Houston
Gift of the Latin Maecenas, the Caroline Wiess Law Foundation,
the Bruce T. Halle Family Foundation, Stewart and Gigi Shapiro,
Joan Morgenstern, and Alice C. Simkins
Arts of Mexico, Central and South America, the Caribbean

ABOUT

"I remember her eyes. The eyes of Gutete Emerita." —Alfredo Jaar

Over a five-month period in 1994 more than one million Rwandans, mostly members of the Tutsi minority, were systematically slaughtered while the international community closed its eyes. The Hutu militias who had been armed and trained by the Rwanda military largely carried out the killings. As a consequence of this genocide, millions of Tutsis and Hutus fled to Zaire, Burundi, Tanzania, and Uganda. Many remained in refugee camps, fearing renewed violence upon their return home.

One Sunday morning at a church in Ntamara, 400 Tutsi men, women, and children were slaughtered by a Hutu death squad. Gutete Emerita, 30 years old, was attending mass with her family when the massacre began. Killed with machetes in front of her eyes were her husband, Tito Hahinamura, 40, and her two sons: Muhoza, 10, and Matirigari, 7. Somehow Emerita managed to escape with her daughter, Marie Louise Unumaragrunga, 12. They hid in a nearby swamp for three weeks, coming out only at night in search of food. Emerita returned to the church in the woods because she had nowhere else to go. When speaking about her lost family, she gestures to corpses on the ground, rotting in the African sun.
Mi az irodalom?
Harmadik kísérlet:
szó és kép
ÉLETTÉR
értelmeésre,
szóra
szorul
Full transcript