Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Hangszerek

hangszerek, zenekarok
by

Zoltan Kerekes

on 7 April 2011

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Hangszerek

Hangszerek
Hangszer a legáltalánosabb értelemben minden olyan eszköz, amelyet abból a célból készítettünk, vagy arra használunk, hogy hangot állítsunk vele elő. Szorosabb értelemben a hangszer vagy zeneszerszám (gör. Organon, lat. Instrumentum) olyan tárgy vagy készülék, amelyet zene létrehozása szándékával használunk hang előállítására.
Csoportosításuk
A hangadás módja szerint
* levegő (aerofon),
* megfeszített húr (kordofon),
* kifeszített hártya (membranofon),
* rugalmas merev test (idiofon)
A hangszer kezelésének módja szerint léteznek
* fúvós hangszerek,
* ütőhangszerek,
* vonós hangszerek,
* pengetős hangszerek,
* billentyűs hangszerek és
* egyéb (rázó, kaparó, pörgető stb.) hangszerek.
Kapcsolódó fogalmak
* A hangszerek leírásával, rendszerezésével foglalkozó tudományág az organológia;
* a hangszert használó zenész a zongorista, kürtös stb. az adott hangszer nevének megfelelően;
* a hangszeres zenészekből álló együttes a zenekar;
* a kizárólag hangszereken előadott zene a hangszeres vagy instrumentális zene;
* a hangszerek alkalmazásának és kombinációjának művészete: a hangszerelés;
* a hangszer előállítója a hangszerkészítő vagy hangszerész.
Főbb hangszercsaládok
Aerofon hangszereknek nevezzük azokat a hangszereket, amelyek hangját elsődlegesen a levegőben magában (ógörög ἀήρ = levegő) végbemenő valamilyen esemény hozza létre. Ide tartoznak elsősorban a fúvós hangszerek, az orgona és a különböző harmonika-szerű hangszerek, de sok olyan, a zenében viszonylag szokatlan hangkeltő eszköz is, mint az ostor, a sziréna vagy a zúgattyú.
A légbefúvással működő hangszerek levegőpótlása történhet
A légbefúvással működő hangszerek levegőpótlása történhet
* közvetlenül, mikor a zenész légzőszervei közvetlenül adagolják a levegőt a hangképzéshez, ezek a hétköznapi értelemben vett fúvós hangszerek;
* közvetetten, ha a tüdő csak egy tartályt tölt meg levegővel, hogy az adagolja folytonosan a levegőt, mint a duda esetében;
* kézi erővel, ha a hangszer egyszerű fújtatóval van egybeépítve, amit a zenész a karjával működtet, ilyen az akkordeon, a bandoneón;
* mechanikusan, ha gépi szerkezettel működő fújtató és nyomáskiegyenlítő rendszer van a hangszerhez csatlakoztatva, mint az orgonánál.
Az idiofon hangszerek (görög összetételek kezdő tagjaként idio… = ön…) olyan hangszerek, amelyek rugalmas szilárd testük rezgése révén hoznak létre hangokat. Nevüknek ellentmondva az idiofon hangszerek sem mindig „önmagukban” keltenek hangot, ezek is gyakran – a többi nagy hangszercsalád legtöbb tagjához hasonlóan – levegőrezonátorral, a hang megformálását, kisugárzását segítő csatolt akusztikai eszközzel szólalnak meg. Az idiofon hangszerek között vannak hangoltak, melyek többé-kevésbé meghatározható magasságú zenei hangot adnak ki, és hangolatlanok, amelyek nem. Az előbbire példa a harang és a xilofon, az utóbbira a triangulum és a cintányér.
Az idiofon hangszerek legtöbbször ütőhangszerek, de vannak pengetéssel, dörzsöléssel, sőt levegőfúvással gerjesztett idiofonok is.
* Az ütéssel való megszólaltatás egyik esete az, amikor az idiofon hangszer két egyforma részből áll, amelyeket összeütnek. Ezt a megütési módot szokás konkussziónak is nevezni, ennek legismertebb példái a cintányér, a kasztanyetta. Másik eset az, amikor a hangszert erre szolgáló eszközzel, verővel ütik meg, ennek neve perkusszió. Ilyen módon megszólaltatott hangszer a triangulum, a xilofon. A rázással, tekeréssel, kaparással megszólaltatott hangszerek is gyakran ebbe a kategóriába tartoznak, a csengettyű, a maracas rázása, a bordás kereplő forgatása, a güiro kaparása közvetve szintén e hangszerek különböző alkatrészeinek összeütődését idézi elő.
* A pengetés nem csak húros hangszereknél, de az idiofonoknál is szerepet kaphat, elsősorban az egyik végükön befogott rugalmas nyelvekkel működő hangszerek megszólaltatásakor. Ilyen a doromb, a zanza, a mechanikus zenélő doboz.
* Dörzsöléssel is lehet egyes idiofon hangszerekből hangokat kicsalni. A szöghegedűn például gyantázott hegedűvonóval, az üvegharmonikán nedves kézzel vagy bőrdarabbal, a tibeti hangtálon fapálcával való dörzsöléssel lehet zenélni.[6]
* Különleges eset a fúvással megszólaltatott idiofonoké, ilyen elven működik néhány – nagyrészt feledésbe merült – 19. századi hangszertalálmány, mint az aeolsklavier és a piano chanteur.
A membranofon hangszerek a kifeszített bőrfelület vagy rezgő hártya rezgése útján megszólaltatott hangszerek összefoglaló elnevezése.
Legismertebb formájuk a dob, a mirlitonok, amely hangszercsalád kisebb csoportját képezik.
A mirliton fúvós hangszerekhez hasonló csövében a befújt levegő rezegteti meg a membránt. A mirliton nem hangkeltésre, csupán hangszínezésre való. Általában ismert a fésűre szorított cigarettapapír, amely ajkainkra fektetve a rádúdolt hangot zizegővé, élesebbé teszi.

Régebbi hagyománya van a nádmirlitonnak („nádduda”): arasznyi hosszú, mindkét végén nyitott nádcső, melynek egyik oldaláról, késsel óvatosan faragva, a cső kemény falát eltávolították, hogy csak az összefüggő vékony hártya maradt. A dallamot a cső végébe kell beledúdolni. Felnőttek ritkán, inkább gyermekek használják.

A membranofonok közé tartozik még a köcsögduda is, mint kísérő hangszer. Egyéb elnevezése ennek a népi hangszernek: szötyök, hüppögető, bika, burrogató, köpü, köcsögbőgő.

Ezek a hangszerek hólyaggal vagy bőrrel bevont, bekötött szájú, vödörnagyságú fa-, cserép-, fémedények (köcsögök, újabban akár nagyobb konzervdoboz is), amelyeknek feszes dobjára, annak középre, arasznyi nádszál vagy pár arasznyi lószőrcsomó van erősítve. Ez utóbbit nevezik bikának a moldvai csángók akik hejgetéshez – újévi köszöntéséhez – használták és használják ma is ezt a hangszert.

A köcsögduda fontos eszköze a dunántúli regösöknek is, akik nedves ujjal vagy kézzel húzogatva a nádszálat vagy lószőrt szólaltatják meg azt, amely hüppöget, röfög, burrog, vagy bikabőgésszerű hangot ad.
Húros vagy kordofon hangszereknek nevezzük azokat a hangszereket, amelyeknél a hangot elsődlegesen kifeszített húrok rezgése állítja elő. Közéjük tartoznak a pengetős hangszerek, a vonós hangszerek, a billentyűs húros hangszerek, és egyéb, az előzőkbe egyértelműen nem sorolható típusok (például berimbau, tekerőlant, aeolhárfa, cimbalom).
A legegyszerűbb, legősibb húros hangszer, a zenei íj egy egyszerű húrhordozó szerkezetből és az arra kifeszített egyetlen húrból áll. Csatlakozhat hozzá még egy kivájt tök hangszertest, rezonátor, vagy ezt a szerepet betöltheti a zenész szájürege is, amely segít a húr rezgésének hang formájában való kisugárzásában. Lényegében ugyanezeket az elemeket foglalják magukba a legösszetettebb húros hangszerek is.
A rezgő húr által keltett hang magassága függ a húr hosszúságától, vastagságától, anyagától, végül függ annak az erőnek a nagyságától, mely a húrt feszíti.

A húros hangszerek hangolása általában a feszítőerő változtatásával történik. A húr egyik végének hangolószög, kulcs vagy mechanikus húrgép segítségével való feltekerésével a húr rugalmasan megnyújtható, feszítőereje növelhető.

Fogólap nélküli húros hangszereknél, mint például a hárfa, a zongora minden egyes hangmagassághoz külön húr (húrcsoport) tartozik, de a kiegyenlített hangzás szempontjából kívánatos, hogy a mélyebb húrok lehetőleg hosszabbak legyenek, a magasak pedig rövidebbek. Ez magyarázza többek között e hangszerek sajátos, jellemző körvonalát. Fogólapos húros hangszerek esetén, mint amilyen a gitár, a hegedű, szintén több, különböző módon behangolt húrt használhatnak, de a húr rezgő hosszúsága a fogólapra történő leszorítással is változtatható. A pedálhárfa húrjainak kromatikus áthangolása szintén a húrhosszúság megrövidítésével történik.

Fogólapos húros hangszereknél az a jó, ha az egyes húrok feszessége nagyjából egyforma. Mivel hangolásuk különböző, ezért vagy vastagságuknak, vagy sűrűségüknek kell különbözőnek lenni. Hegedűnél például megfigyelhető, hogy a magas hangoktól a mélyebbek felé haladva a húrok egyre vastagabbak. De fogólap nélküli hangszereknél, például hárfánál is ugyanezt látjuk, pedig itt a húrok hosszúsága a hangmagassághoz alkalmazkodik. Ez azért van, mert játéktechnikai szempontból az a kívánatos, hogy a rövidebb húrok kevésbé legyenek feszesek, mint a hosszabbak.

Végül léteznek olyan húros hangszerek is, ahol a rézfúvós hangszerek hangképzésével analóg módon a rezgő húr különböző rezgési móduszait, felhangjait, üveghangjait használják dallamjátékra, mint például a tromba marina.
Tánczenekar hangszerelése:
1. Klarinét
2. Szaxofon
3. Trombita
4. Harsona
5. Xilofon
6. Réztányér
7. Nagydob
8. Kisdob
9. Pergődob
10. Hegedű
11. Nagybőgő
12. Zongora
Full transcript