Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

BME_Theory of Design_lec2_Aldo Rossi_2012

No description
by

Csaba Masznyik

on 1 February 2013

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of BME_Theory of Design_lec2_Aldo Rossi_2012

Manfredo Tafuri Anthony Vidler A. Vidler: A harmadik tipológia (The Third Typology)

A tizennyolcadik század közepe óta két különböző tipológia szolgálja az építészetet.
Az első, mely a felvilágosodás racionalista filozófiájából fejlődött ki és Laugier abbé fogalmazta meg először, az építészeti formálás természetes alapját a primitív kunyhó modelljében vélte felfedezni. A második, mely a tizenkilencedik század végén, a tömeggyártás kérdésével való szembesülés kényszeréből nőtt ki, s amelyet Le Corbusier fogalmazott meg a legvilágosabban, az építészeti formálás modelljét magában a gyártási folyamatban találta meg. Mindkét tipológia szilárd volt abban a hitében, hogy a racionális tudomány, illetve a technológiára alapozott termelés a kor leghaladóbb „formáit” testesítette meg, s hogy az építészet küldetése nem más, mint e folyamat ügynökeként megfelelni ezeknek a formáknak, vagy akár meg is haladni azokat.
A Modern Mozgalom premisszáinak mai megkérdőjelezése újból az iparosodás előtti város formáira és felépítésére (fabric) irányította a figyelmet, mely ismételten felveti az építészeti tipológia kérdését. A tizennyolcadik századi város formarendjének (formal structure) és tipikus intézményeinek Aldo Rossi-féle transzformációitól a Krier-fivérek [Leon és Robert] vázlataiig, melyek a francia filozófusok (philosophes) primitív típusait elevenítik fel, a gyorsan gyarapodó példák egy új, harmadik tipológia kialakulását sejtetik.
E harmadik tipológia legalapvetőbb jellemzője, hogy nem az absztrakt természettel, és nem is a technológiai utópiával, hanem az érdeklődése homlokterében álló hagyományos várossal jegyezte el magát. A város, mint egész, az osztályozás alapanyagául szolgál, a várost alkotó elemek (artifacts) formái az újrakomponálás alapját biztosítják. E harmadik tipológia irányelvei, hasonlóan az előző kettőhöz, egyértelműen a rációra és a klasszifikációra alapozottak, így határozottan különböznek a „townscape” romantikájától és a „strip-city” modellektől, melyekkel a Modern Mozgalom urbanizmusának kiváltására tettek kísérletet az ötvenes évektől kezdődően. (...) (ford: mCs)

in: Kate Nesbitt editor, Theorizing a New Agenda for Architecture, PAP, New York, 1996, p.260-263. Laugier, Frontispiece to 2nd ed. of Essai sur l'Architecture, 1753 Ceci n'est pas une ville
Ez nem város

"Rossi analóg városában "hely" szintén nem létezik. A kompozíció alá nyugodtan oda lehetne írni gyerekes betűkkel ezeket a szavakat: "ceci n'est pas une ville - ez nem város". (...) Rossi az analóg város allegóriájában arra a varázslatra vállalkozott, hogy a kiszáradt nosztalgiát saját "létezésének" kinyilatkoztatásával kapcsolja össze. (...) Rossi "létezése" elszántan keres egy helyet, melybe saját "rendíthetetlenségét" elültetheti. Az a tény, hogy ez a hely egy gondolati montázsban összegyűlt "szépségek" labirintusa, hasonlóképpen ellentétes jelentésű. Egy közösség iránti igényt fejez ki, akitől "kérdezni lehet valamit", s akitől "választ lehet várni".
Elengedhetetlen, hogy a fordított szerepeket eredeti helyükre cseréljük. Bölcsebb nem válaszolni azoknak, akik tudatosan a "rendíthetetlenségre" törekszenek, de mindenáron helyeslést sürgetnek. A kritikusok hallgatása ebben az esetben azt jelenti, hogy elutasítják a költő kényességét, aki "coram populo - a népe előtt" szónokol, hogy elutasítják a feltűnési vágyat, mellyel a "saját" közönsége elé lép egy vigasztaló freudi vacokból."

Manfredo Tafuri, Cecì n'est pas une ville, in: Lotus, n.13, 1976, pp. 8-10.
ford: Aldo Rossi, Tervek, rajzok, írások, Bercsényi 28-30, Budapest, 1986, pp. 165-169. Aldo Rossi
1931-1997 Tervezéselmélet 1966
L'Architettura della Cittá
A város építészete 1976
La cittá analoga
Az analóg város Jánossy György
Víztorony, Gödöllő, 1955-59 Aldo Rossi
Kortárs művészeti múzeum, Vassiviére 1988 Plan Voisin, Paris,1925 Ville Radieuse,1935 19.szd.-1918-1928-
1945-1953-1960 "Rossi has been able to follow the lessons of classical architecture without copying them; his buildings cavy echoes from the past in their use of forms that have a universal, haunting quality. His work is at once bold and ordinary, original without being novel, refreshingly simple in appearance but extremely complex in content and meaning. In a period of diverse styles and influences, Aldo Rossi has eschewed the fashionable and popular to create an architecture singularly his own." (from the Announcement) L'architettura della cittá

"Per architettura della città si possono intendere due aspetti diversi; nel primo caso è possibile assimilare la città a un grande manufatto, un'opera di ingegneria e di architettura, più o meno grande, più o meno complessa, che cresce nel tempo; nel secondo caso possiamo riferirci a degli intorni più limitati dell'intera città, a dei fatti urbani caratterizzati da una loro architettura e quindi da una loro forma. Nell'uno e nell'altro caso ci rendiamo conto che l'architettura non rappresenta che un aspetto di una realtà più complessa, di una particolare struttura, ma nel contempo, essendo il dato ultimo verificabile di questa realtà, essa costituisce il punto di vista più concreto con cui affrontare il problema." A város építészete

"A város építészete alatt két különböző dolgot értünk: a várost egyfelől hatalmas, ember-alkotta tárgynak tekintjük, mérnöki és építészeti alkotásnak, mely összetett, kiterjedt és egyre nő az idők folyamán, másfelől kisebb, mégis alapvető elemeit értjük alatta, nevezetesen a városi műtárgyakat, melyeket a városhoz hasonlóan saját történetük és ebből következően sajátos formájuk jellemez. Az építészet mindkét esetben egy összetett valóságnak, egy nagyobb rendszernek csupán egyetlen aspektusát jeleníti meg, de ugyanakkor a valóság végső dokumentumaként a problémák felvetésének legbiztosabb kiindulópontját nyújtja." Superstudio, Firenze, 1966 1960-1970 1964
Piazza Pilotta, Parma
1968-74
"Gallaratese" lakóház, Milano
1971-
San Cataldo temető, Modena Az analóg város - tabló

"Mivel megkértek, hogy írjak néhány szót a Velencei Biennálén kiállított "Analóg város" című tablóról, melyet Eraldo Consolascio, Bruno Reichlin és Fabio Reinhart barátaimmal közösen készítettünk, úgy érzem, érdemes néhány olyan általános kérdést felvetni, melyek ilyen kísérleteket, illetve eredményeket megelőzően felmerülnek.
Ezt nem elsősorban a kritikusok kedvéért teszem; az ő szabadságuk a dolgok kikutatásában és megértésében is egyedülálló, mint ahogy ezt sajnos épp az olasz hagyomány kellemesen dannunziós szógyakorlatai bizonyítják. Inkább azért teszem, hogy magyarázatot adjak a haladó kultúra egy bizonyos típusára, amivel kapcsolatban olyan konkrét problémák merültek fel, melyek létezésében még mindig hiszek. (...)

Az azonban világosnak tűnik a számomra, hogy a tabló elég plasztikus módon idézi fel annak a megváltozott jelentésnek a képét, melyet a különböző tervek viszonylag önkényes újrarendezése hordoz. Tervezői, abból a célból, hogy megszabadítsák ezt az összeállítást minden mechanikus, vagy gépies jellegtől, olyan dolgokat, tárgyakat, emlékeket illesztettek bele, melyek automatizmusa különböző mértékű, s eközben a környezetük és az emlékezet dimenzióját próbálták meg kifejezni. (...)

Hiszek abban, hogy a mérnök és a művész köteles alternatívákat kínálni a városok növekedésével kapcsolatban úgy, hogy ezeket meg lehessen vitatni, és azok az emberek határozzanak felőlük, akik az adott városban élnek. Elmúltak a városmodellek napjai, és velük tűntek el a város építésének módszerei, technikái, a "megoldás" illúzióival kecsegtető önámítások időszaka. A várossal mindig foglalkozni kell, közvetlenül, napról-napra kell gyűjtögetni és megvilágítani ellentmondásait. (...)

A jelen és a múlt, a valóság és a képzelet között az analóg város talán egyszerűen a napról napra tervezendő város, melynek problémáival birkózni kell, és felülkerekedni rajtuk, bízva abban, hogy a dolgok végül is jobbak lesznek.

Aldo Rossi, La città analoga, tavola in: Lotus, n.13, 1976, pp. 4-7.
ford: Aldo Rossi, Tervek, Rajzok, írások, Bercsényi 28-30, Budapest, 1986, pp. 171-175. Aldo Rossi Canaletto: Capriccio (1742-44) Teatro del mondo - Teatro gallegiante, Velence, 1979 photo: B. Coleman photo: C. Fumarola photo: C. Fumarola A magyarországi építészeti tervezés, következésképp az építészeti oktatás, szemben a nyugat-európai építészettel, különösen az itáliaival – a „kezdetektől”, (mondjuk a 19. szd. elejétől) fogva – gyakorlatias alapozottságú, nincs teoretikus hagyománya. Ez önmagában nem lenne baj, a mesterségbeli tudás kézből-kézbe adható át a leghatékonyabban, hátránya viszont, hogy a magyar építészek egyrészt kimaradnak a nemzetközi diskurzusból, másrészt nem működnek a másodlagos műfajok, melyek a belső fejlődés feltételei lennének:
a) történet, b) elmélet, c) kritika. A modern urbanisztika szempontjából jelentős időpontok:
1918, (I. világháború),
1928, (CIAM alapítása),
1945, (II. világháború),
1953-1959, (Team10 megalakulása - CIAM megszűnése).
A hatvanas évek társadalomkritikája az építészetben is jelentkezett: Superstudio (Firenze), Archigram (London), Yona Friedman (Párizs), de nem csak ironikus, hanem analitikus anti-utópiák is születtek: Team 10, olasz újracionalisták (Milano, Velence). 1966 1960-70 1925 1964-68-71 1976 1979 Le Corbusier Archigram, London Lucca, Itália Diocletianus palotája egykor és ma, Split/Spalato L'architettura della citta'
Padova, 1966 Centro di Arte Contemporanea
Isola di Vassivière, Beaumont-du-Lac
1988 1988-90 1983-89 1951-58 Torre Velasca, Milano
BBPR Studio, 1951-58 1951-1958
Torre Velasca. Milano 1932-36
Casa del Fascio, Como Casa del Fascio, Como, 1932-36 1932-36 Teatro Carlo Felice, Genova
1983-89
Full transcript