The Internet belongs to everyone. Let’s keep it that way.

Protect Net Neutrality
Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Természetismeret 4. ÁLLATTAN

No description
by

Varga Márta

on 2 May 2014

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Természetismeret 4. ÁLLATTAN

A házityúk testfelépítése alapján madár, mert testét toll fedi, mellső végtagja szárny, csőre van, lábának jellegzetes szakasza a csüd, meszes héjú tojással szaporodik.
2013-2014 II. félév
Természetismeret 4.
Kaposvári Egyetem Pedagógia Kar
A SZARVASMARHA
A HÁZITYÚK
A HÁZINYÚL
A HÁZIKACSA
A FÁCÁN
A HÁZISERTÉS
A házinyúl, ősével az üregi nyúllal együtt a nyúlalakúak rendjébe tartozik.

A kifejlett házinyúl tömege 1,5 kg-nál kezdődik, a legnehezebb óriásnyulak viszont akár elérhetik a 12 kg-ot is. A test hossza 30–70 cm között változhat. A házinyúl testfelépítése, mint a legtöbb emlősállatnál, fejre, törzsre és végtagokra tagolódik. A fej tojásdad, jellegzetes hosszú fülekkel, amelyek nagyon fontosak az állat hőháztartására nézve, mivel a nyulaknak igen kevés verejtékmirigyük van, ezért aztán a fülükön keresztül adják le a felesleges hőmennyiséget. Hallásuk igen jó, ezért egymás között az emberek számára nem, vagy csak alig hallható hangokkal kommunikálnak.
A házinyúl az
emlősök
osztályának a nyúlalakúak rendjébe, ezen belül a nyúlfélék családjába tartozó faj, az európai üregi nyúl háziasított változata. A házinyulat haszonállatként elsősorban húsa miatt tartják, emellett prém-, hobbi-, és labornyúl tenyésztés is folyik. Házi kedvencként a törpe fajták terjedtek el, de erősen terjedőben van a különleges színezetű vagy extrém küllemi jegyekkel (pl. hosszú szőr, nagy test, igen hosszú, vagy lógó fülek, különleges színezet) bíró fajták társ- vagy díszállatként való tartása is.
ÁLLATTAN
Megközelítőleg a sertésekkel egy időben kerültek az ember környezetébe a szarvasmarha ősei. A ma élő szarvasmarháknak a tudomány szerint két őse volt. Az egyik a hosszúszarvú őstulok, a másik a rövidszarvú vadtulok. A megszelídített állatokat kezdetben csak igavonásra használták. Tejét és húsát csak jóval később kezdték el hasznosítani.
A FEHÉR GÓLYA
MILYEN A TESTFELÉPÍTÉSE?

Miként vázrendszere is igazolja, a házityúk gerinces. Testét szaruból álló toll fedi. Ez a tollruha kicsi, laza szerkezetű pehelytollakból és nagyobb, keményebb fedőtollakból áll. A szárnyakon és a farkon lévő fedőtollak a legnagyobbak. Fejét fölül csipkézett, csupasz taréj, csőre alatt pedig két bőrlebeny, a „szakállka” díszíti. Mellső végtagja, a szárny rövid és lekerekített, a hátsó izmos és erős.
MIVEL ÉS HOGYAN MOZOG?

A házityúk fő mozgásszerve a hátsó végtag, melyet lépegetésre, futásra és kapargálásra egyaránt használ. Négy ujja közül három előre, egy hátrafelé áll. Karmai rövidek, szélesek és a kapargálás miatt tompák. Az ujjak inas, szarupikkelyes bőrrel fedett csüdben folytatódnak. A kakasok csüdjén sarkantyú fejlődik. A csüd felett lábszár és comb helyezkedik el, mely tollal fedett. Szárnya testéhez viszonyítva gyenge, tartós repülésre alkalmatlan.
SZAPORODÁSA, FEJLŐDÉSE

A házityúk nőstényét tyúknak, a hímet kakasnak, a fiatal állatok pedig csirkének nevezik. A nőstény meszes héjú tojásokat tojik.
A tojásban élet szunnyad, mely a költés során 38 °C fölötti hőmérsékleten a csírafoltból indul fejlődésnek. A tojás sárgáján jól látható csírafolt nem más, mint a megtermékenyített petesejt.
A tojás sárgája és az azt körülvevő fehérje* a fejlődő embrió első tápláléka.
A költés 21. napján felpattan a tojás héja, és megszületnek a pelyhes kiscsibék. Néhány óra múlva megszáradnak, és futva követik anyjukat. A fiókákat ezért fészekhagyóknak nevezzük.
Amíg a kicsik ki nem tollasodnak, anyjuk vezeti, gondozza, védelmezi őket. Ezt követően a család szétszéled.
Készítette:
Varga Márta
II. évfolyam TANÍTÓ szak levelező

munkarend
TYÚK
KAKAS

TESTFELÉPÍTÉSE

A nagytestű gerinces állatot sima, rövid szőrű bőr fedi. Feje nagy, homlokát tülkös szarv díszíti. A szarv a homlokcsont nyúlványa. Rajta a bőr vastagon elszarusodott. Ez a képződmény a tülök, amely az állat halála után lehúzható a szarvról. Nyaka rövid, törzse hengeres. Végtagjai rövidek, izmosak, erősek. Az állat éppúgy, mint a házisertés, ujjhegyen járó, páros ujjú patás állat. Ujjai közül azonban csak kettő fejlődött ki jól, a másik kettő csökevényes, a talajt nem is érinti.
SZAPORODÁSA, HASZNA

A szarvasmarha évente egyszer egy, ritkán két borjat ellik. A borjak fejletten jönnek a világra. Hamarosan lábra állnak, s anyjuk emlőjéből, a tőgyből szopnak. A szarvasmarha gazdasági jelentősége szinte felmérhetetlen. A tej, a tejtermékek és a hús nélkülözhetetlen emberi táplálék. Bőréből ipari és ruházati cikkek, tülkéből dísztárgyak, csontjából enyv, csontliszt, faggyújából szappan, kenőanyag készül. Igavonó erejét ma már ritkán használják, de trágyája még ma is nélkülözhetetlen a talajműveléshez.
Már az ősidőkben tudta az ember, hogy az erdők vaddisznójának húsa, szalonnája finom falat. Így azután a vadászatokon elejtett állatok malacait hazavitte, felnevelte és lassacskán magához szelídítette. A közel 9000 éves tenyésztés során megváltozott a sertések alakja, mérete, nőtt szaporasága, gyorsult növekedésének üteme.
MIRŐL ISMERHETŐ FEL?

Az erős, vaskos, hengeres törzsű gerinces állat testét serteszerű szőrös bőr borítja. Nagy, kúp alakú feje mozgékony, porcos túrókarimás ormányban végződik. Ezzel valósággal felszántja a talajt és kiszed belőle minden ehetőt. Szeme kicsi, igen rosszul lát. Törzse hengeres, nyaka, farka, végtagjai rövidek, fülkagylói nagyra nőttek. Hallása, szaglása kitűnő. Lábain 4-4 ujj található. Az ujjhegyek végét – mint egy papucs – szaruból álló pata veszi körül és védi. Az ilyen páros ujjú patás lábbal ingoványos talajon is biztonsággal mozog az állat.

MIVEL ÉS HOGYAN TÁPLÁLKOZIK?

A házisertés mindenevő. Csaknem vízszintesen előre álló metszőfogai növényi részek, férgek, bogarak felszedésére egyaránt alkalmasak. A hím különösen jól fejlett szemfogai, az agyarak görbültek és élesek. Zápfogainak rágófelületén kisebb-nagyobb dudorok, gumók láthatók. A gumós zápfoggal a zöld növényi rész, a száraz szemestakarmány vagy a hús egyaránt megrágható.
A házisertés mohón és sokat eszik. Táplálékát jól megrágja, és a gyomrában, majd a beleiben gyorsan megemészti.

HOGYAN SZAPORODIK?

A házisertés emlős. A nőstényeket 7-8 hónapos koruk után pároztatják. Azok a megtermékenyítést követően 4 hónappal 10-15 malacot ellenek.

HASZNOSÍTÁSA

A sertést elsősorban húsáért tenyésztik. Természetesen melléktermékként testének szinte minden részét felhasználják. Bőréből bőrárut, csontjából enyvet, csontlisztet, sertéjéből ecsetet, kefét, kárpitos töltőanyagot készítenek. Egyes belső szerveit a gyógyszeripar is hasznosítja. Trágyájával pedig a talaj termőképességét javítják.
A házikacsa őse a tőkés réce, ma is vadon élő vízimadár. Háziasítása megközelítőleg 5000 évvel ezelőtt történt. A háziasítás során a kacsák megőrizték vízhez való ragaszkodásukat, így szervezetükben ma is megtalálhatók a vízi életmód jellemzői.
MILYEN A KÜLLEME?

A házikacsa teste csónak alakú. Mielőtt vízbe megy, tömött tollain csőrével szétkeni a farbúbján lévő faggyúmirigy váladékát. Így tollazata a vízben sem ázik át. Tollazatának színe többnyire fehér. Fején lapos, széles, sárgáspiros bőrrel fedett csőr látható. Nyaka rövid. Erős hátsó végtagja a törzs utolsó harmadában helyezkedik el. Szárnyai gyengék és rövidek.
HOGYAN MOZOG?

Mivel szárnya a testéhez viszonyítva kicsi és gyenge, a legtöbb házikacsa nem tud repülni. Szárazföldön is nehézkesen, totyogva mozog. Igazi életeleme a víz. Hátul álló, rövid, izmos lábát szarupikkelyes bőr fedi. Három, előre álló ujja között úszóhártya feszül. A negyedik ujj szabadon és hátrafelé áll. Úszólábait előre-hátra mozgatva úszik a vízen. Fél testét könynyen buktatja víz alá. Ilyenkor szinte „fejre állva” kutatja át csőrével a vízmeder alját.
MIVEL ÉS HOGYAN TÁPLÁLKOZIK?

Csőre a vízből való táplálékszerzéshez alkalmazkodott. Felső kávája kissé ráhajlik az alsóra. Mindkét csőrkáva szélerecés, lemezekkel szegélyezett, úgynevezett lemezes csőr. Ha élelmet talál, a táplálékot a vízzel együtt csőrébe veszi, összecsukja azt, és húsos nyelvével kiszorítja a vizet. Így csak a táplálék marad a szájában.

A házikacsa mohón és sokat eszik. Nem válogat. Tápláléka mindenféle víziállat, növény, darált étel, mag. Evés közben gyakran iszik. Gyorsan emészt, hamar fejlődik és hízik.

SZAPORODÁSA, HASZNOSÍTÁSA

A házikacsa madár. Tojásai meszes héjúak. Háztáji gazdaságokban gyakran tyúkokkal keltetik ki a tojásait. Fiókái fészekhagyók.

A házityúk mellett a házikacsa a leghasznosabb baromfi*. Húsát, zsírját, máját éppúgy felhasználják, mint magas zsírtartalmú tojásait. A meleg pehelytollakkal töltött párnák, paplanok, ágybetétek – mint természetes anyagok – ma is igen kedveltek.
A fehér gólya a gólyaalakúak rendjébe, ezen belül a gólyafélék családjábatartozó nagy és ismert madár. A köznyelvben ő a közismert gólya. Népi elnevezései a gilice, cakó és az eszterág.
Kora tavasszal érkezik hazánkba a fehér gólya. A mocsarak, nedves élőhelyek visszaszorulásával egyre közelebb kerül a településekhez, szántóföldekhez.
A nagy termetű, hosszú nyakú, hosszú lábú madár karcsútestét piszkosfehér tollak borítják.

Csak a szárnyak végén lévő tollak feketék. Hosszú csőre, lába élénkpiros.

A fehér gólya mozgása méltóságteljes. Gyakran egy lábon, mozdulatlan áll, és figyel, máskor lassan lépeget. Széles, hosszú szárnyait mozgatva kitűnően repül, vagy a légmozgásokat kihasználva, szárnycsapás nélkülvitorlázik. Táplálékszerzésben hosszú lába, nyaka, erős, ék alakú csőre és kitűnő látása segíti. Mocsaras területeken egész nap békák, siklók, férgek után kutat. Biztonságos mozgását az ingoványos területen gázlólába* segíti. A mezőn sok kártékony rovart, egeret, pockot elpusztít.
Tavaszi érkezésük után tüstént a régi fészek javításához, vagy új építéséhez fog a gólyapár. A fiókákat is együtt nevelik. Míg a nőstény a tojásokon ül, a hím táplálékután jár. Fészeklakó fiókáik két hónap elteltével hagyják el a fészket. Mire eljön a nyár vége, önállóvá válnak, és kitűnően repülnek. Augusztus végén útra kelnek Afrika délkeleti tájai felé. A fiatal állatok egy-két évig nem, csak az ivarérettség elérése után (3-4 év) térnek vissza hozzánk.
A gólyák hazánkban egyaránt élvezik az emberek szeretetét és a törvény védelmét.


A szép és közismert madár a nappalt a mező bokros részén tölti, este és reggel jár ki a nyílt területekre.

A házityúknál kicsit kisebb madarat hosszú, hegyes farktollairól, a hímet színpompás tollruhájáról, a tojót szürkésbarna tollazatáról lehet felismerni.

Kaparólába, erős, kampós csőre magvak, férgek, rovarok és csigák felkutatására, felvételére alkalmas.

Erős lábával sebesen fut, lekerekített, kicsi szárnyával rövid távolságra, és alacsonyan repül.

Fészkét a talajra rakja. Fiókái fészekhagyók.

FÁCÁNTYÚK
FÁCÁNKAKAS
A NAGY SZARVASBOGÁR
A nagy szarvasbogár egy közismert európai rovarfaj, a kontinens legtermetesebb bogara. A közhasználatban többnyire csak szarvasbogár néven emlegetik. Nevét a hímek megnagyobbodott, agancsra emlékeztető rágószervéről kapta, amelynek a párzást megelőző vetélkedésben van szerepe.
A hím és a nőstény szarvasbogarak között igen nagy eltérések mutatkoznak.

A hímek alapvetően jóval nagyobbak a nőstényeknél: akár rendszerint 30-80 milliméter hosszúságúak, de ritkán akár 10 centiméteresre is megnőhetnek, míg a másik nem képviselői rendszerint csupán 3-5 centiméteresek. A „szarvak”, ezek a megnyúlt, erős, 1-2 centiméteres rágók szintén csak a hímek jellemzői.

A nagy szarvasbogár alapszíne sötétbarna, a rágók rendszerint vörösesek, és a szárnyfedőkön is találkozhatunk ilyen árnyalattal.
Bár a Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetett fajokat összegyűjtő Vörös Listáján nem szerepel, élőhelye folyamatos pusztítása miatt visszaszorulóban van élőhelye nagy részén. Mint minden szaproxilofág fajnál, a nagy szarvasbogárnál is az élőhelyek feldarabolódása és a beteg, idős fákat az erdőkből eltávolító erdészeti gyakorlat jelenti a legsúlyosabb fenyegetettséget.
Magyarországon védett, eszmei értékét 10000 forintban szabták meg.
A MÁJUSI CSEREBOGÁR
A májusi cserebogár
(Melolontha melolontha)
egy viszonylag gyakori európai bogárfaj, egyben a Kárpát-medence legnagyobb mezőgazdasági jelentőségű cserebogárfaja.
Megjelenése

Az imágó 23–30 milliméter hosszú. A fej, az előtor és a potroh szürkésfekete, a szárnyfedők barnák. A potrohszelvények oldalán háromszög alakú világos foltok láthatóak, a szárnyfedőket ritkás fehér szőrzet fedi. A farfedő hosszú nyúlványban végződik. A cserebogár lárvája, a 4–5 centiméteresre is megnövő pajor piszkosfehér színű, hátsó része felé sötétedik és vastagszik. Lábai a test elején, a barna fej közelében vannak. Rágói erősek.
Az imágók tömeges megjelenésükkor mind a vad, mind a háziasított állatok kiváló tápláléka. A madarak a pajorokat is szívesen eszik. A 20. században a rovarirtó-szerek erősen megritkították a faj létszámát, de a vegyszerhasználat korlátozása miatt számuk ismét emelkedik (ehhez hozzájárulhat az éghajlat melegedése is).
A HÉTPETTYES KATICABOGÁR
A hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata) egy közismert és elterjedt európai bogárfaj, amely nem csak esztétikus, de rendkívül hasznos, így méltán népszerű. Számos nyelvben becéző neve van, magyarul is illetik kata, katica, katóka, bödebogár, tehénke nevekkel. Észak-Amerikába betelepítették.

2011-ben az év rovarjának választották.

A faj neve onnan ered, hogy piros szárnyfedőit hét – fedőnként 3,5 – fekete petty díszíti. Feje fekete, torához hasonlóan, de mindkét testtáján látható két fehér folt. Csápjai rokonaihoz hasonlóan bunkós végűek. A kifejlett katica 5-8 milliméter hosszú, alakja jellegzetesen „bogárhátú”.
A 4-7 milliméteres lárva teste rücskös, hernyószerű, de jól fejlett 6 ízeltlába van. Színe alapvetően szürke vagy fekete, amit sárgás foltok tarkítanak.
A hétpettyes katicabogár igen hasznos a mezőgazdaság számára, mivel mind lárvaként, mind kifejlett állapotban levél- és pajzstetvekkel táplálkozik. Egy lárva kifejlődése során akár 1000 tetvet is elfogyaszthat. Hasznos tulajdonságai miatt biológiai védelemként előszeretettel alkalmazzák, Észak-Amerikába is ilyen célzattal telepítették be.

Szépsége miatt több gyermekdal szereplője.

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka,
Elindult megnézni mi van a világban...
AZ ÓRIÁS SZITAKÖTŐ
Az óriás szitakötő vagy királyszitakötő a rovarok osztályának a szitakötők rendjéhez, ezen belül az egyenlőtlen szárnyú szitakötők alrendjéhez és a karcsú acsák családjához tartozó faj.
Az óriás szitakötő széles körben elterjedt Európában, északon Dél-Angliáig, Dél-Skandináviáig és Lengyelországig. A Közép-Keleten Turkesztánig és Északnyugat-Indiában is megtalálható, Afrikában a Szaharától délre egészen a Jóreménység-fokáig élő alfaja az A. i. mauricianus. A növényzettel benőtt tócsákat, tavakat kedveli, a folyóvizeket kerüli. Különösen érzékeny a vízszennyeződésekre: fennmaradásának feltétele, hogy a tavak és pocsolyák ne szennyeződjenek. Újabban a természetes tavakhoz hasonlító kerti tavaknál is fellelhető. A síkságot kedveli, a hegyekben csak néhány száz méterig található – 1000 méter magasan már kivételesen ritka.
A felnőtt szitakötő hossza 60–80 milliméter. Szárnyfesztávolsága 100–120 milliméter. A hím potroha égszínkék, hosszanti fekete csíkkal; a feje zöld. A nőstény potroha zöldeskék, széles barna rajzolattal. Szárnyaik tónusa enyhén barnás vagy sárgás.
A lárva hossza 50 milliméter. Meghosszabbodott, fogóként szolgáló szájszervét (fogóálarc) előretolja, hogy zsákmányt fogjon.
Kitűnően repül, lakóhelyétől nagyobb távolságokra is elkalandozik olyannyira, hogy sokszor a városokban is feltűnik. A felnőtt állatok repülő rovarokkal táplálkoznak, a lárvák gerinctelenekkel és ebihalakkal. Repülési ideje júniustól augusztus végéig tart.

A MEZEI TÜCSÖK
ÉLŐHELYE:

Lárvaként telel, földbe ásott lyukaival napos legelőkön, réteken mindenfelé találkozhatunk már késő tavasztól.

TULAJDONSÁGAI:

Fekete színű, 21-26 mm. A test és a 3. comb csupasz, csillogó. A 3. comb alul vörös. Mellső szárnyuk kiváló hangszer, amelyek segítségével a tücsök ciripel vagy hegedül. E célból a hím szárnyain az erek kiállnak ezeknek egymáshoz dörzsöléséből származik a tücsökhang.

SZAPORODÁSA:

A nőstények tojócsöve hosszú, vékony, kör keresztmetszetű, vagy hiányozhat.

TÁPLÁLKOZÁSA:

Földi lyukakban laknak, növényi és állati anyagokkal táplálkoznak, s többnyire kártékonyak.
A NAGY KÁPOSZTALEPKE
ÉLŐHELYE:

Egész Európában és Észak-Afrikában közönséges. Igen gyakori.

TULAJDONSÁGAI:

Szárnyainak felülete fehér alapszínű, az első pár szárny csúcsa fekete. A nőstény első pár szárnyán két fekete kerek folt is van egymás alatt. 55-60 mm széles.

SZAPORODÁSA:

Sárgásszínű petéit kora tavasszal különböző konyhakerti növények, de leginkább káposztafélék leveleire rakja. Zöldes alapszínű hernyói fekete foltokkal, és sárga hosszanti sávokkal tarkítottak. Fákon vagy kerítéseken bábozzák be magukat. Évenként 2-3 nemzedéke is van.

TÁPLÁLKOZÁSA:

Nagy károkat okozhatnak a káposztaféléken és egyéb kerti növényeken.
A GYÖTRŐ SZÚNYOG
ÉLŐHELYE
:

Az egész Földön elterjedt állatok, még az olyan sarkvidéki területeken is hatalmas tömegekben élnek, ahol csak nagyon kevés élőlény találja meg az életfeltételeit.

TULAJDONSÁGAI
:

Karcsú, megnyúlt alakúak. Testfelületüket apró, mikroszkopikus pikkelyek és szőröcskék borítják. A nőstények szívókája hosszú. A hímek csápja rendszerint tollasan szőrözött, a nőstényeké pedig fonalszerű, legfeljebb rövid szőröket visel. A szúnyogok hallása fejlett.

SZAPORODÁSA
:

A hallószerveknek elsősorban az ivarok egymásra találásában van nagy jelentősége. Vizekben fejlődhetnek ki. Fejlődésük gyors, - a mi viszonyaink mellett a lárvastádium 5-18 napig tart. A szúnyogok lárvái, bár víziek, légköri levegővel lélegeznek. Utolsó előtti potrohszelvényükön hosszú légcsövük van, melynek végét többnyire a víz felszínére helyezik, miközben testük fejjel lefelé függ a vízben. A bábok is vízben tartózkodnak, feltűnően mozgékonyak. Egy esztendőben 5-7 nemzedékük is van. A telet a megtermékenyített nőstény védett helyekre húzódva vészeli át.
TÁPLÁLKOZÁSA:

Csak a szúnyogok nőstényei szívnak vért, a hímek megelégszenek azzal, hogy vizet vagy növényi nedvet vesznek magukhoz. Amikor az éhes nőstény szúnyog rárepül az emberre vagy valamilyen állandó testhőmérsékletű állatra, gondosan végigtapogatja a bőrt, hogy a szúrásra legalkalmasabb felületet kiválassza. Kifinomult érzéksejtjeivel egyaránt érzékeli a táplálékforrás hőmérsékletét, szagát, ízét, de megérzi azt is, hogy hol húzódik ér.

Vérszíváskor a malária és más betegségek kórokozóját viszik át az emberbe.
A HÁZI LÉGY
ÉLŐHELYE:

Az egész Földön elterjedt, mindenütt jelen van, ahol táplálékot talál és hőigényét kielégítheti.

TULAJDONSÁGAI:

0,5-0,7 cm hosszú. A szájszerve a végén párnaszerűen kiszélesedik. A fajra jellemző a cikcakkos repülés, a szobában gyakran a fényforrások körül kering. Az emberre csak ritkán száll. A szabad természetben is előfordul.

SZAPORODÁSA:

A nőstény élete folyamán 600-2000 petét rak trágyára, különböző rothadó, bomló anyagokra. Kedvező körülmények között már 8-10 nap alatt kifejlődhet egy-egy generáció. Ez az oka rendkívüli szaporaságának. A legyek legfontosabb tenyészőhelyei a trágyadombok, és más hasonló bomló állati, növényi anyagok. Egyetlen kilogrammnyi lóürülékben 5000-8000, ugyanannyi, sertésürülékben 15 000 légy fejlődhe
TÁPLÁLKOZÁSA:

Szívókájának végén korongszerű szívópárna helyezkedik el, ezért szúrni nem tud. Folyékony anyagokkal táplálkozik. A szilárd anyagokat (pl. cukrot) először nyálával feloldja.
A MÉH
ÉLŐHELYE:

Mintegy 20.000 méhfajt ismerünk. Élőhelyük: tölgyesek, erdei tisztások, nyiladékok és nyílt helyek is. Elterjedt egész Európában, Észak-Skandinávia kivételével.

TULAJDONSÁGAI:

Sűrű szőrzetük a virágot látogató életmódjuk egyik alkalmazkodási jelensége, szőrbundás testükön ugyanis sokkal több virágpor tapad meg, mintha testük csupasz lenne. Alsó ajka valóságos szívókává nyúlik meg, amely sajátságos izület segítségével még tovább előreölthető. Az összetett szemek a fej kétoldalát csaknem teljes egészében kitöltik, összetett szemét maximálisan 7500 szemecske alkotja.

SZAPORODÁSA:

A királynő feladata a peterakás. Egy esztendő alatt az anya mintegy 100-150 ezer petét képes lerakni. Abból a petéből amelyből dolgozó lesz, 3 nap múlva bújik ki a kis nyűszerű lárva, majd további 6 napig fejlődik. A dolgozók ezután lezárják a sejtet, és a lárva bebábozódik. 12 nap múlva kel ki a fiatal dolgozó, amely az első 10 napban a kaptárban adódó belső teendőkkel foglalkozik, a sejteket tisztítja, a lárvák gondozását, táplálását végzi. A második szakaszban, amely többnyire a 10.-20. napig tart, a viaszsejtek építésében, a méz készítésében, a kaptár hőszabályzásában, valamint a hulladékanyagok eltávolításában vesznek részt. Szintén a második szakaszban lévő dolgozók feladata a kaptár betolakodók elleni védelme. A röpnyílásban őrködő méhek minden idegent felismernek, és nyomban rátámadnak. Ehhez igen hatásos fegyver a fullánkjuk, melynek vége kampós, ezért az ember és egyéb emlős bőréből a méh nem tudja visszahúzni. Ilyenkor az utolsó idegdúcokkal együtt kiszakad, s a méh elpusztul. Ha azonban a méh más rovart szúr meg, akkor minden további nélkül vissza tudja húzni a fullánkját. A harmadik szakaszban a méhek egyetlen feladata a táplálékgyűjtés.
TÁPLÁLKOZÁSA:

Lábbal gyűjtők, a virágport a hátsó lábszárral és a lábfejtő belső oldalán lévő kefével gyűjtik. Kedvező időjárás és megfelelő virágzás esetén egy gyűjtőméh naponta 12-14 -szer száll ki. Ahhoz, hogy a mintegy 50 mm3-es mézhólyagját teletöltse, mintegy 100-500 virágot kell meglátogatnia. 1 kg méz előállításához egy méhnek mintegy 60000 kirepülésre van szüksége.

A méh számára a virágpor összegyűjtését és szállítását kikülönült berendezések segítik, mint a hátulsó láb kiszélesedett alapízén található kefe, sarok.
A DARÁZS
ÉLŐHELYE:

Mintegy 1000 fajuk ismeretes s az egész Földön elterjedt.


SZAPORODÁSA:

A társaságban élőknél a nőstények és dolgozók elrágott növényi részekből ragadós nyáluk segítségével az papírhoz hasonló állományú fészket készítenek s ebbe a peték befogadására és a lárva kifejlődése idejére lakásul szolgáló hatszögletű sejteket építenek. Ősszel a himek és dolgozók elpusztulnak, a termékenyített nőstény rejtekhelyeken, kövek alatt, a földben vagy faodvakban kitelel, tavasszal előjön és új fészket épít, de tavasszal és nyár folytán csupán dolgozókat nemz, amelyek neki a fészeképítésben segédkeznek. A hímek csak a nyár vége felé jelennek meg s a velük egy időben fejlődött nőstényeket megtermékenyítik.
TÁPLÁLKOZÁSA:

Táplálékuk édes növényi nedvekből, gyümölcsből áll, felnyalogatják a levelészektől kiválasztott, kiizzadt édes nedvet; de esznek rovarokat, rovarlárvákat, pókokat és felnyalogatják a hús nedveit is.

Szúrásuk veszélyes daganatokat okoz, éppen mint a méheké.

A lódarázs barnás vagy barnás-vörös alapszínű testtel, potrohán és fején barnás-sárga foltokkal, szárnyai sárgás színben játszanak, hímjei 24 mm., nőstényei 30 mm és dolgozói 22 mm hosszúak. A legnagyobb hazai darázs, mely egész Európában tenyészik. Odvas fákban, kőfalak üregeiben s ritkábban földalatti üregekben lakik. Fészkének anyaga barnás és több sejtrétegből áll. A gyümölcsöt magyon szereti s ebben néha károkat tesz, valamint kárt tesz azzal is, hogy fészke építésekor fiatal fák kérgét is lerágja. Szúrása veszélyes.
Fullánkos hártyaszárnyú rovar csaknem csupasz, leggyakrabban sárga- vagy fehérfoltos a teste.a homlokon egyszerű, veseforma összetett szemekkel, erősen megnyúlt és kiálló felső álkapcsokkal.
A BURGONYABOGÁR
SZAPORODÁSA:

A bogár a földben áttelel s onnan csak május elején bújik elő. A nőstény a levelek aljára 700-1200 petét rak, 12-20-as csoportokban. A lárvák 5-8 nap múlva kelnek ki, mintegy 20 nap alatt teljesen kifejlődnek, azután földbe fúrják magukat s itt bebábozódnak. Mintegy 12 nap múlva már megjelenik a második nemzedék, a mely még ugyanazon nyáron egy harmadik nemzedéket is hoz létre. Lárvái narancssárgák, de fej, haránt nyakörve, lábai és testének két oldalán egy-egy pontsor fekete.
TÁPLÁLKOZÁSA:

Burgonyán kívül paradicsomot és beléndeket is fogyaszt, ha nagy tömegben jelennek meg, tönkreteszik a növényt. A lárva és a bogár egyaránt a levelekkel táplálkozik. Természetes ellenségei a futóbogár lárvák és a madarak.
ÉLŐHELYE:

Őshazája az észak-amerikai Colorado állam volt, ahol a vadon növő Solanum rostratumon élt, majd amikor a burgonyát arrafelé is termeszteni kezdték, átpártolt erre a gazdanövényre. 15 év alatt az egész Egyesült Államokban elterjedt és nemsokára Európában is.

TULAJDONSÁGAI:

Teste tojásforma, íves, szennyes vörössárga, szárnyfödői bőrsárgák, csápjainak csúcsa, nyakpajzsának mellső és hátsó szegélye fekete, nemkülönben szívforma fekete folt van homlokán is, míg nyakpajzsán tizenegy apró fekete foltocska látható, melyek közül a középső legnagyobb Fekete foltocskák vannak továbbá mellének alsó oldalán és potrohjának hasán, lábain, míg szárnyfedőin 5 fekete sáv van, melyek közül a 2-ik és 3-ik hátul összefoly. Hossza 9-11 mm.
A TÚZOK
ÉLŐHELYE:

Eurázsia szteppjellegű területeinek madara. Kisebb-nagyobb csapatokban élnek. Hazánkban az Alföldön (Ócsa, Apaj környékén, valamint Szolnok, Békés és Hajdú megyékben) és a Dunántúl egyes részein (Hanság, Mezőföld, Sárrét) fészkel. Magasfüvű réteken, kaszálókon, gabonában, repcében, lucernában fészkel. Európában állandó madár.

TULAJDONSÁGAI:

Hossza 1 m, szárnyhossza 70 cm, farkhossza 28 cm. Háta barna, számos fekete folttal és sávval díszített; hasa fehéres, feje és nyaka hamuszürke. Fehértövű másodrendű evező tollai barnás-feketék, a három utolsó fehér. Szárnyán széles fehér harántsáv, fehérvégű farka fekete harántsávú. Csőre fekete, lába palaszürke. A hímet torkán kétoldalt szétfoszlott tollakból álló szakáll díszíti. A hím testtömege a 16 kg-t is eléri, a tojók jóval kisebbek. A századfordulón még 12 ezres hazai populáció napjainkra kb. 1300 példányra fogyott.
SZAPORODÁSA:

A kakasok dürgése március végén kezdődik. Az utóbbi száz év alatt monogám madárból, a hímek gyakoribb kilövése miatt poligámmá lett. Egyszerü földmélyedésben költenek. Májusban költ, a tojó 1-3 tojásán négy hétig kotlik.

TÁPLÁLKOZÁSA:

Tápláléka nagyon változatos (magvak, ízeltlábúak, gerincesek). Legfontosabb téli tápláléka a repce.

A mezőgazdasági munkák számos fészket tesznek tönkre. Élőhelyének folyamatos pusztítása és a korszerű agrotechnika ma is veszélyezteti a faj fennmaradását.
AZ ÜRGE
Viszonylag rövid lábú és farkú, kis kerek fűlű állatok. Bundájuk színe szürkés-barna, rajta pöttyök nem láthatók. Hasi oldala fehér vagy sárgás-fehér. Testhossza: 192-220 mm, farokhossza: 55-75 mm, testtömege: 240-340 g. Téli álmot alszanak.
ÉLŐHELYE:

Európában két ürgefaj él: gyöngyös ürge és a közönséges ürge. Hazánkban csak ez utóbbi fordul elő. Életmódja nagyon hasonlít a prérikutyáéhoz, nappal, főként hajnalban és alkonyatkor aktív. Gyakran hallatja két lábra állva figyelmeztető magas hangú füttyét. A nyílt vidékek lakói, gyakran utak mentén találhatók. Telepekben élnek, a föld alatt kiterjedt járatokat ásnak. A járatokból vízzel szokták kiönteni
SZAPORODÁSA:

23-28 napos vemhesség után évi egy alkalommal 2-13 csupasz, vak és fogatlan kölyköt fial. A kölykök egy hónap elteltével hagyják el a fészket. A nőstények átlag élattartama 3-4 év, a hímeké csak 2-3 év. Maximálisan 10 évig is elélhetnek.

TÁPLÁLKOZÁSA:

A járatokba nagy mennyiségű magvat hordanak pofazacskójukban, így komoly gazdasági kárt okozhatnak ha valahol elszaporodnak. Magyarországon azonban számuk jelentősen lecsökkent.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Árvainé Libor Ildikó, Horváth Andrásné Szabó Emőke, Szabados Anikó: Környezetünk titkai 1. Szeged: Mozaik Kiadó, 2013.

Árvainé Libor Ildikó, Horváth Andrásné Szabó Emőke, Szabados Anikó: Környezetünk titkai 2. Szeged: Mozaik Kiadó 2013.

Dávid János, Harag Ferenc: Élőlényismeret. Kaposvár: Dávid Oktatói és Kiadó BT. 1999.

Émilie Beaumont , Lindsey Selly: Nézd milyenek az állatok. Budapest: Venezia Kiadó, 1993.
Full transcript