Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Az államháztartás röviden

No description
by

István Ferencz

on 13 October 2014

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Az államháztartás röviden

Az államháztartás
az állam funkcióinak ellátását szolgáló gazdálkodási rendszer
Az államháztartás az állam és a helyi önkormányzatok feladat- és hatásköreinek ellátását szolgáló pénzeszközöket (közpénzek) és vagyontárgyakat (közvagyon), az ezekkel való gazdálkodást, továbbá mindezek jogi szabályozását foglalja magában.
Az állami feladatokat az államháztartás alrendszereinek nevezzük.
Az államháztartás alrendszerei
A központi kormányzat,
A társadalombiztosítási alapok,
Az elkülönített állami pénzalapok
A helyi önkormányzatok

Az államháztartás funkciói
Az államháztartás magában foglalja azokat a közfeladatokat, amelyeket az állam a közhatalom birtokosaként, helyzetéből, kötelezettségeiből adódóan, a köz érdekében, közfunkcióként lát el.
három alapvető funkció:
tradicionális funkció,
szociális funkció,
gazdaságpolitikai funkció

A tradicionális funkció
Az állam gondoskodik az államháztartás forrásaiból mindazon feladatokról, melyeket az állam (különböző államhatalmi, államigazgatási, igazságszolgáltatási, fegyveres és rendvédelmi szervei útján, továbbá helyi és köztestületi típusú önkormányzatok közbejöttével) a társadalom állami típusú megszervezésének kezdeteitől ellát.
A tradicionális funkció egyidős az első állam kialakulásával, az állami lét szükségszerű velejárója.
Ide tartoznak
a
jogalkotás
feladatai (a társadalmi élet jogi kereteinek biztosítása, parlamenti jogalkotás, kormányszintű jogalkotás, helyi jogalkotás),
a
jogalkalmazás
feladatai (a bíróságok, illetőleg a közigazgatási szervek által végzett jogalkalmazás),
az
állami szuverenitás biztosítása
(honvédelem, államhatár védelme, határőrizeti rendszer működtetése),
a
belső rend védelme
és a
közbiztonság fenntartása
(nemzetbiztonsági feladatok ellátása, bűnözés elleni tevékenység, rendészeti tevékenységek).
A szociális funkció
Az államilag szervezett társadalmak „érettebb korba” lépésével, az állami gondoskodó szerep megjelenésével párhuzamosan alakult ki. A szociális (vagy jóléti) funkció működése nagymértékben egybeforrott a jóléti állam eszmekörével, következésképpen a modern polgári demokráciákban az állam e funkciója különösen erős. A szociális funkció esetében a redisztribúció (újraelosztás) egyszerre célként és eszközként is megjelenik. Itt a redisztribúció - a tényleges lakossági jövedelmeknek az eredeti jövedelem-elosztástól való eltérítésével – a kiugró jövedelemkülönbségek kialakulását, vagy legalábbis a szegényebb társadalmi rétegek leszakadásának, ellehetetlenülésének megakadályozását célozza.
A szociális funkció részterületei
A szociális funkció fontos jellemzője, hogy egyes feladatcsoportokban az állami szerepvállalással párhuzamosan jelen van a magánszféra is, működnek magántulajdonban levő oktatási intézmények, egészségügyi intézmények.
A magánszféra szociális szerepvállalása jellemzően piaci alapon történik, bár vannak példák karitatív jellegű, nonprofit működtetésre is (pl. egyházi fenntartású szociális intézmények).
az állami-önkormányzati szociális ellátó rendszer működtetése (szociális otthonok, pénzbeli segélyezési formák, természetbeni juttatások, hajléktalanokról való gondoskodás stb.),
az állami-önkormányzati egészségügyi ellátó rendszer működtetése (egészségügyi alap-ellátás, járó-, illetve fekvőbeteg szakellátás, speciális egészségügyi szolgáltatások,stb.),
az állami nyugdíjrendszer és egészségbiztosítási rendszer fenntartása (közös kockázat-vállaláson és a szolidaritás elvén nyugvó kötelező társadalombiztosítás működtetésével),
az állami-önkormányzati oktatási rendszer működtetése (óvodai ellátás, alapfokú és kö-zépfokú közoktatás, felsőoktatás stb.),
az állami gyermek- és ifjúságvédelem intézményrendszerének fenntartása (nevelési segélyek, gyámhatósági eszközök, ifjúságpolitika stb.), illetőleg
a munkanélküliség kezelése (segélyezés, passzív és aktív foglalkoztatáspolitika stb.).

A gazdaságpolitikai funkció
Az állami-államháztartási funkciók „legfiatalabbika” a gazdasági-gazdaságpolitikai funkció, melynek lényege, mivel az állam a legnagyobb jövedelem-tulajdonos, alkalmas és képes a gazdaság egészének befolyásolására. E funkció a gazdasági növekedés támogatásához, de legalábbis a gazdasági visszaesések hatásainak csökkentéséhez, fékezéséhez kötődik, és alárendelt célként tartalmazza a gazdasági növekedés ingadozásainak kisimítását, az erőforrások egy részének növekedést serkentő elosztását stb. Gazdaságpolitikai funkcióját az állam számos eszköz segítségével gyakorolhatja, így például központi kínálat vagy kereslet támasztásával, antiinflációs intézkedésekkel, adók, alapok, célprogramok, támogatások meghatározásával, amelyekkel a gazdasági stabilizációt, a növekedést, a foglalkoztatás-ösztönzést vagy az országon belüli területi gazdasági egyenlőtlenségek csökkentését segíti elő. A feladatok ellátásában és finanszírozásában az államháztartás alrendszerei között munka-megosztás működik. Ennek megfelelően az egyes alrendszerekben más és más feladatok, intézményrendszerek, finanszírozási források és technikák jelennek meg.
A magyar államháztartás rendszere négy alrendszerre: a központi kormányzatra, a társada-lombiztosításra, az elkülönített állami pénzalapokra, valamint a helyi (megyei, illetve települési, továbbá helyi kisebbségi) önkormányzatokra tagozódik. Egy másfajta felosztás szerint az államháztartásnak központi, illetve helyi szintje létezik. Ennek megfelelően a központi kormányzat, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az elkülönített állami pénzalapok az államháztartás központi szintjét, míg a helyi önkormányzatok az államháztartás helyi szintjét alkotják.
A központi kormányzat
A központi kormányzati költségvetést mind az államháztartás egészének, mind az államház-tartás központi szintjének legfontosabb, a másik három alrendszert is alapvetően meghatározó alrendszereként, mintegy főköltségvetésként definiálhatjuk. Meghatározó kapcsolata van a többi alrendszerrel, hiszen azok állami finanszírozását végzi, úgynevezett transzfer kiadásokat bonyolít le az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítási alapok, az önkormányzatok irányába. Itt jelennek meg az államadósság kezelésével kapcsolatos kiadások, valamint az Európai Unióba történő befizetések is.
A központi költségvetés a kormányzati hatáskörben ellátott állami feladatok finanszírozására szolgáló előirányzatok naptári évre szóló bevételi és kiadási terve.
Az államháztartás bármely alrendszerében megjelenő bevételeket közbevételeknek nevezzük. Ezek jelentős része az állam közhatalmi funkcióira alapozva keletkezik, és elsősorban adó, illeték, vám, járulék, bírság, díj formájában jelenik meg. Ezek költségvetésen belüli aránya 85-90 % körüli.
Az állam magánjogi bevételekkel is rendelkezhet (lehet tulajdonos, kölcsönvevő, megajándékozott, örökös).
A költségvetési törvényjavaslatot a kormány terjeszti az Országgyűlés elé. Az Országgyűlés a törvényjavaslatot megtárgyalja, és az állami költségvetésről törvényt alkot. A költségvetési törvény végrehajtásáért - az előírt bevételek beszedéséért és a kiadások teljesítéséért - a kormány felelős.
A közbevételek
(források)
fő csoportjai
adók és adójellegű bevételek
:
jövedelemadók (személyi jövedelemadó, társasági adó),
termékek és szolgáltatások után fizetendő adók (általános forgalmi adó, fogyasztási adó),
vagyonhoz és foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók,
vámok,
illetékek.
nem adójellegű bevételek
(bírságok, díjak),
felhalmozási és tőkejellegű (privatizációból, koncesszióból, vagyonértékesítésből származó) bevételek,
adományok, segélyek,
átvett
(nemzetközi kapcsolatokból, államháztartáson belülről és kívülről származó)
pénzeszközök
,
központi
költségvetési szervek
nél, fejezeti kezelésű
előirányzatok
nál keletkező
bevétele
k (működésből, vállalkozási tevékenységből, értékesítésből, előírt befizetésekből),
az
államháztartás alrendszereinek befizetései
,
az
Európai Unió
ból származó
visszatérítés
,
beruházási támogatás
.

Adó és adójellegű fizetési kötelezettséget csak törvény vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendelet írhat elő. A díjfizetést, illetve a bírságok fizetését (ez esetben törvény felhatalmazása alapján) alacsonyabb szintű jogszabály is szabályozhatja.
A fizetési kötelezettséget megállapító törvényt hatályba lépése előtt 45 nappal ki kell hirdetni, hogy az érintettek felkészülhessenek a végrehajtására.

A közkiadások fő csoportjai
az állam
működési
,
jóléti
,
gazdasági
funkcióinak megvalósítását szolgáló
kiadások
:
egyedi és normatív támogatások
államháztartáson kívüli szervezeteknek,
fogyasztói árkiegészítés
,
lakásépítés
,
családi támogatások
,
szociális juttatáso
k,
központi költségvetési szervek kiadásai
,
szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok,
központi beruházások,
más államháztartási alrendszerek támogatása
,
tartalékok.
adósságszolgálat
i kamatkiadások,
befizetés az Európai Unióba
.

A központi költségvetés mérlege
A központi költségvetés mérlege a közbevételek és közkiadások
– meghatározott módon csoportosított – kétoldalú kimutatása.
Ennek a mérlegnek az egyenlege lehet:
ficites (ha a bevételek és kiadások összege megegyezik),
szufficites (ha a bevételek meghaladják a kiadások összegét),
deficites (ha a kiadások haladják meg a bevételek összegét).

A társadalombiztosítási alrendszer
A társadalombiztosítás a társadalom közös – biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő – kockázatvállaláson alapuló, kötelező biztosítási rendszere. Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerének rendeltetése a társadalombiztosítás (nyugdíjbiztosítás, illetőleg egészségbiztosítás) törvényben meghatározott, kötelező feladatainak finanszírozására és ellátására terjed ki.
A társadalombiztosítással összefüggésben az állami szerepvállalásnak két kiemelendő aspektusa van:
• egyrészt állami feladat a társadalombiztosítási rendszer működtetése és fejlesztése,
• másrészt az állam a társadalombiztosítási ellátások pénzügyi fedezete tekintetében mögöttes felelősséggel tartozik, azaz amennyiben a társadalombiztosítási alrendszer bevételei elmaradnak a kiadások mögött, az állam – a központi kormányzati költségvetés útján – a bevétellel nem fedezett ellátások pénzügyi fedezetét biztosítja.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetését az Országgyűlés a költségvetési törvényben állapítja meg.
Nyugdíjbiztosítási Alap
A Nyugdíjbiztosítási Alap az öregségi nyugdíj, a hozzátartozói nyugellátások, a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjak kiadásainak fedezetére irányul.
A Nyugdíjbiztosítási Alapból teljesítendő kiadások pénzügyi fedezetét elsősorban a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási járulék és a munkavállaló által fizetett nyugdíjjárulék biztosítja.

Bevételek:
munkáltatói tb. járulék
munkavállalói nyugdíjjárulék
Kiadások:
nyugdíjak (öregségi, rokkantsági)
hozzátartozói nyugellátások
igazgatási költségek
Szervezet:
Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság

Egészségbiztosítási Alap
Az Egészségbiztosítási Alapból kell finanszírozni az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait (táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj stb.), valamint az egészség-biztosítás természetben nyújtott ellátásait (gyógyító-megelőző ellátások, gyógyfürdő-szolgáltatás, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatás stb.).
Az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott kiadások fedezetére elsősorban a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási járulék, a munkavállaló által fizetett egészségbiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás és a táppénz hozzájárulás szolgál.

Bevételek
:
munkáltatói tb. járulék
egészségügyi hozzájárulás (EHO)
táppénz hozzájárulás
munkavállalói egészségbiztosítási járulék
Kiadások
:
pénzbeli ellátások
egészségügyi szolgáltatások
igazgatási költségek
Szerveze
t:
Országos Egészségbiztosítási Pénztár
Az elkülönített állami pénzalapok
Az elkülönített állami pénzalap az állam egyes feladatait finanszírozó olyan alap, amely államháztartáson kívüli forrásokat is felhasznál, és működésének jellege elkülönített finanszírozást tesz szükségessé. A külső források (célzott adójellegű befizetések, hozzájárulások) mértéke az állami támogatást meghaladja.
Az elkülönített állami pénzalapok éves költségvetését az Országgyűlés a költségvetési törvényben állapítja meg.
Jelenleg működő
elkülönített pénzalapok
:
• Munkaerőpiaci Alap,
• Központi Nukleáris Alap,
• Kutatási és Technológiai Innovációs Alap,
• Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap.

A helyi önkormányzatok alrendszere
Az államháztartás helyi szintjét a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetései képezik. Az önkormányzatok a központi költségvetésből különböző csatornákon és jogcímeken részesednek, és saját bevételekkel is rendelkeznek. Működésüket önállóan alakítják ki és pénzeszközeikkel is önállóan rendelkeznek, természetesen a jogszabályok szabta keretek között. Az önkormányzatok feladat- és hatáskörét, a helyi érdekű közügyek határozzák meg.
Az önkormányzatok önállóságának és működésnek alapvető feltétele, hogy a feladataik ellátásához szükséges vagyonnal rendelkezzenek. Az önkormányzatok vagyonának döntő forrása az állami tulajdon, így az önkormányzatok vagyonhoz juttatása az állami tulajdon átalakításának fontos mozzanata volt. A vagyon így olyan valódi tulajdonosokhoz került, akik a mindennapi életfeltételek biztosítását, a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását a legcélszerűbben tudják biztosítani.

A helyi önkormányzatok költségvetése
Az önkormányzatok költségvetését
helyi jogszabály keretében
, önkormányzati rendeletben
kell szabályozni
. Az önkormányzati költségvetés készítése többlépcsős folyamat. Elsőként az önkormányzat gazdasági programját kell elkészíteni. Ez a választási ciklusra szól, többéves stratégiai elemeket tartalmaz. Ezeket a stratégiai feladatokat - egyes költségvetési évekre lebontva - az adott évre szóló költségvetési koncepció rögzíti. A koncepcióban figyelembe kell venni a tárgyévi központi költségvetési irányelveket is. A költségvetési rendelet elfogadása a képviselő-testület át nem ruházható hatásköre.

A költségvetési rendelet összeállítása során célszerű először a bevételi oldalt megtervezni. Az önkormányzatok bevételei:
Központi költségvetési kapcsolatokból származó források
Saját források

Központi költségvetésből származó források:
• Átengedett bevételek
az állam az előzőleg központosított bevételek meghatározott részét visszajuttatja az önkormányzatoknak.
A
személyi jövedelemadó átengedett részénél
ez a visszajuttatási arány jelenleg összesen
40 %
, amelyből 10 % az úgynevezett helyben maradó adó, 30 %-ot pedig normatív módon, meghatározott feladatokra, mutató számok alapján osztanak vissza. A megosztás aránya minden évben a költségvetési törvényben kerül meghatározásra.
A
gépjármű adó
jelenleg teljes egészében az előírás és a beszedés feladatait ellátó önkormányzatokat illeti meg.
A
termőföld bérbeadás
ból származó bevétel szintén 100 % -ban kerül az önkormányzatokhoz.

• Normatív állami hozzájárulás
A népességszámhoz vagy feladatmutatókhoz kapcsolódóan kerül meghatározásra.
A normatív állami hozzájárulás felhasználási kötöttség nélkül illeti meg az önkormányzatokat, saját döntési jogkörükbe tartozik, hogy milyen konkrét feladatra használják fel.
• Központosított támogatások
Az önkormányzatokat meghatározott feladatra, mutatószámok alapján illetik meg, és esetükben felhasználási kötöttség is érvényesül.
• Címzett és céltámogatások
A helyi önkormányzatok nagy költségigényű, kiemelt fejlesztési és rekonstrukciós feladatainak megvalósításához, a saját erő kiegészítésére szolgálnak. Az állam meghatározza, hogy mely feladatok ellátását preferálja (iskolák, kórházak felújítása, szennyvízelvezetés és -tisztítás), ezeket a támogatásokat az önkormányzatok a fentiek megvalósítása során igényelhetik.
• Egészségbiztosítási Alaptól átvett pénzeszköz
Ez finanszírozza az önkormányzatok által biztosított egészségügyi ellátás működtetését.
• Egyéb támogatások
Területi kiegyenlítő és céljellegű decentralizált támogatás, önhibáján kívül hátrányos pénzügyi helyzetben lévő önkormányzatok támogatása.
Saját források
• Helyi adók
A jogszabályi keretek között a települési önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg.
építményadó,
telekadó,
magánszemélyek és vállalkozók kommunális adója,
idegen-forgalmi adó,
helyi iparűzési adó
• Intézményi bevételek
térítési díjak
Az önkormányzat által alapított, felügyelete alá tartozó
intézmények működési, ár- és díjbevétele
, az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség,
osztalék, kamat, bérleti díj
.
• Átvett pénzeszközök
Az önkormányzatoknak lehetőségük van arra, hogy együttműködjenek más költségvetési szervekkel, gazdasági társaságokkal, és az ilyen együttműködések keretében működési vagy fejlesztési célra juttatott források tervezhetők pénzeszköz-átvételként.
• Hitel
Ha valamennyi bevételi lehetőség és kiadási szükséglet számbavétele után meg-állapítható, hogy akár a működési, akár a fejlesztési feladatok ellátásához további forrásokra van szükség, hitel felvételét kell tervezni.
A bevételek felmérése után a kiadási szükségletek megtervezésére kerül sor. Ez a két munkaszakasz a gyakorlatban nem különül el élesen egymástól, hiszen a bevételek meghatározott feladatokhoz kapcsolódnak, és van kiadási „vonzatuk”.
A helyi önkormányzat költségvetése tartalmazza az egyes önkormányzati költségvetési szervek bevételeit és kiadásait.

A kiadási oldalon az önkormányzat és az
intézmények működési kiadásai
t, a
tartalékok
at, a
fejlesztések
,
felújítások
szükségleteit kell a költségvetésbe foglalni.
Magyar Államkincstár szerepe az államháztartás alrendszereinek működésében
Az államháztartás alrendszereiben a költségvetés végrehajtása során a pénzügyi lebonyolításban kiemelkedő szerepe van a
Magyar Államkincstárnak (MÁK).
Az államháztartás alrendszerein belüli pénzforgalom minimalizálása érdekében a kincstári kör szervezetei egymás közötti elszámolásaikat átvezetéssel rendezik, tényleges kifizetés csak a külső bevételek és kiadások elszámolása során történik. A kincstári rendszer finanszírozási szempontból egy pénzügytechnikai eljárásként fogható fel.
A pénzforgalom lebonyolítása a Magyar Nemzeti Banknál vezetett
kincstári egységes számlá
n (KESZ) történik.
A kincstár „ügyfelei” alapvetően
a központi költségvetési szervek,
a társadalombiztosítás alapjai és ezek igazgatási szervei,
az elkülönített állami pénzalapok,
a Magyar Tudományos Akadémia,
az Országos Rádió és Televízió Testület
azok a közhasznú társaságok, melyekben az állam többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik.

A Magyar Államkincstár a pénzügyminiszter szakmai és törvényességi felügyelete alatt áll.
Jogi személyiséggel rendelkező, országos hatáskörű, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv.
Egyes feladatait területi igazgatóságai útján látja el, feladatait alapvetően az államháztartásról szóló törvény tartalmazza.
Alaptevékenységként látja el a kincstári előirányzat-gazdálkodást, a finanszírozási és pénzforgalmi számlavezetést, az ezekkel kapcsolatos ellenőrzéseket, az információgyűjtést és az adatszolgáltatást.
A helyi önkormányzatok szintén a kincstári rendszeren keresztül jutnak hozzá az állami támogatásokhoz.

A költségvetési szervek gazdálkodása és ellenőrzése
A költségvetési szerv
Az állami feladatok ellátásában kiemelkedő szerepe van a költségvetési szerveknek, hiszen a társadalmi közszükségletek kielégítése döntően általuk történik.
A költségvetési szerv az államháztartás részét alkotó, állami feladat ellátására létrehozott szervezet, amely:
• önálló jogi személyként (saját nevében jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat),
• alapfeladatként valamely társadalmi közös szükségletet (egészségügyi, oktatási, közigazgatási, közbiztonsági szociális feladatok),
• feladatvégzési és ellátási kötelezettséggel,
• nem haszonszerzés céljából (működésének forrása állami támogatás),
• az alapító okiratban megjelölt szerv szakmai és gazdasági felügyelete mellett,
• meghatározott illetékességi területen végez.

A költségvetési szervek alapítása, típusai
Költségvetési szervek alapítására az
Országgyűlés
, a
kormány
,
a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője
(például miniszter), a helyi
önkormányzat
, a helyi kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzat és a
köztestület
jogosult.
A két legfontosabb költségvetési szervtípus a
központi költségvetési szerv
, illetve a

helyi önkormányzati költségvetési szerv
, ezek teszik ki az összes költségvetési szerv mintegy 99%-át.
A költségvetési szervek gazdálkodása
A költségvetési gazdálkodásnak két nagy szakaszát különíthetjük el. Az első szakaszban a költségvetési szervek tervet (költségvetést) készítenek. A költségvetés elfogadását mind központi, mind helyi szinten előkészítési, javaslattételi, egyeztetési és jóváhagyási munkaszakaszok előzik meg. Az elfogadott költségvetésben meghatározzák az adott költségvetési év bevételi és kiadási előirányzatait, valamint a feladat ellátásához kapcsolódó létszám- és feladatmutatókat. A költségvetési szervek gazdálkodásának fő szabálya, hogy kötelesek a költségvetési törvényben jóváhagyott előirányzaton belül gazdálkodni.
A gazdálkodási események műveletei
A gazdálkodás másik nagy kérdésköre a költségvetés végrehajtása. Ha részletesen vizsgáljuk ez nem más, mint kötelezettségvállalásoknak és azok teljesítésének, illetve az ezekhez kapcsolódó gazdasági és adminisztratív műveleteknek a sora.
A kötelezettségvállalás
A kötelezettségvállalás
a költségvetésben meghatározott feladatok ellátására
– azaz a kiadási előirányzatok felhasználására –
tett első intézkedés
. Ennek keretében az arra jogszabályban feljogosított személy megrendel valamely terméket vagy szolgáltatást, és kötelezi magát arra, hogy annak ellenértékét kiegyenlíti.
A kötelezettségvállalásra a költségvetési szerv vezetője, önkormányzatok esetében a polgár-mester, vagy az általa megbízott személy jogosult. A kötelezettségvállalás csak a gazdasági vezető, önkormányzatok esetében a jegyző vagy az általa kijelölt személy ellenjegyzése után, csak írásban történhet.
Ellenjegyzés nélkül a kötelezettségvállalás érvénytelen
. Egy a költségvetésben szereplő előirányzat önmagában nem kötelezi az arra feljogosított személyt, hogy ténylegesen is kötelezettséget vállaljon (aláírjon egy szerződést).
A kiadások felhasználásához
csak
jogosultság
kapcsolódik, míg a
bevételek beszedése kötelezettség
ként jelenik meg az államháztartás szervezeteinek gazdálkodásában. A kiadások akkor teljesíthetők, ha a bevételek biztosítják hozzájuk a szükséges fedezetet.

A kötelezettségvállalás előtt mindig meg kell győződni arról, hogy
• az szükséges, jogszerű-e,a szakmai feladatellátáshoz,
• a kifizetéshez szükséges pénzügyi fedezet rendelkezésre áll-e,
• a lehetséges megoldások közül a leghatékonyabb, legcélszerűbb, leggazdaságosabb változatot választották-e.

Az ellenjegyzés
A kötelezettségvállalás ellenjegyzése egy előzetes ellenőrzési folyamat, melynek során meg kell vizsgálni, hogy:
• a költségvetési előirányzat biztosítja-e a fedezetet,
• a kötelezettségvállalás nem sérti-e a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat,
• a kötelezettségvállalás célszerűségét megalapozó eljárás megtörtént-e.

A teljesítés
A kötelezettségvállalás a teljesítéssel realizálódik. A végzett munka, a teljesített szolgáltatás, az anyag- és áruszállítás hibátlanságáról, a mennyiségi és minőségi feltételek betartásáról és az egyéb kikötött feltételek teljesítéséről az átadás-átvétel alkalmával meg kell győződni. Ezt olyan személynek kell végeznie, aki szakmai felkészültsége, beosztása alapján erre alkalmas. Az átadás-átvételt írásban rögzíteni kell (teljesítésigazolás).
Az érvényesítés
Az érvényesítés egy pénzügytechnikai ellenőrzés. Ennek során a ki- és befizetések jogosságát és a gazdasági események valós bekövetkeztét kell igazolni. Az érvényesítést végző dolgozónak a rendelkezésre álló okmányok alapján vizsgálnia kell, hogy:
• a bizonylatok alaki és tartalmi szempontból a vonatkozó jogszabályi előírásoknak és a gazdálkodói szabályozásnak megfelelnek-e,
• a gazdasági esemény valójában megtörtént és kellően dokumentált-e,
• a fizetendő ellenérték vagy a teljesítendő befizetés összegszerűségében megalapozott-e,
• a pénzügyi teljesítéshez szükséges fedezet rendelkezésre áll-e.

Az utalványozás
A kiadások teljesítésének és a bevételek beszedésének elrendelése az utalványozás. Utalványozni csak érvényesített okmány alapján és csak írásban szabad. Az utalványozásra a költségvetési szerv vezetője, önkormányzatok esetében a polgármester vagy az általa megbízott személy jogosult. Az utalvány csak a gazdasági vezető, önkormányzatok esetében a jegyző vagy az általa kijelölt személy írásbeli ellenjegyzésével érvényes.

A költségvetés végrehajtása, az előirányzatok teljesítése a felelős, megbízott személyek részéről döntéseket, elengedhetetlen intézkedéseket igényel. Ezeket a döntéseket csak megfelelő szabályozottság, dokumentáltság mellett szabad végrehajtani. A rendelkező és ellenőrzést végző személyek különválása érdekében a jogszabály összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg. Ezek célja, hogy a fizetési kötelezettségek, illetve a bevételek teljesítésére két, egymástól független személy intézkedése nyomán kerüljön sor. Így nem lehet azonos személy egy pénzügyi, gazdasági intézkedéssel járó eseménynél:
• a kötelezettségvállaló és a kötelezettségvállalás ellenjegyzője,
• az utalványozó és az utalvány ellenjegyzője,
• az érvényesítő és a kötelezettségvállaló, az utalványozó és a szakmai teljesítést igazoló.

A beszámoló
A költségvetési gazdálkodás záró mozzanata a beszámoló elkészítése. Az államháztartás szervezetei gazdálkodásukról féléves és éves beszámolót készítenek. Ennek keretében a költségvetési szerveknek számot kell adni:
• a költségvetési előirányzatok alakulásáról és azok teljesítéséről,
• a vagyoni, a pénzügyi és a létszámhelyzet alakulásáról,
• a költségvetési feladatmutatók és normatívák alakulásáról.

A költségvetési szervek ellenőrzése
A demokratikus jogállam működésének fontos garanciális feltétele, hogy ki kell alakítani a közpénzek és a közvagyon felhasználásának átláthatóságát és elszámoltathatóságát biztosító ellenőrzési rendszereket.
A költségvetési szervek ellenőrzése az államháztartás egészére (mind a négy alrendszerre) kiterjed.
Az ellenőrzés során az ellenőrzést végző szervek vizsgálják, hogy az államháztartási pénzeszközök felhasználása során a költségvetési szervek betartották-e a vonatkozó jogszabályokat (
törvényességi-jogszerűségi ellenőrzés
) illetőleg a pénzeszközöket a kijelölt feladatra, gazdaságos és takarékos módon használták-e fel
(célszerűségi-gazdaságossági-hatékonysági ellenőrzés
).
Az alábbiakban az államháztartási rendszer ellenőrzésének három alapvető megjelenési formáját, az egymást kiegészítő módon működő számvevőszéki ellenőrzést, költségvetési ellenőrzést, majd pedig a helyi önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzését tekintjük

Az Állami Számvevőszék
Az állami ellenőrzés legfőbb szerve az Állami Számvevőszék, amely kizárólag az Országgyűlésnek és a törvényeknek alárendelten működik. Ellenőrzéseit az államháztartás valamennyi alrendszerére kiterjedően törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempontok szerint, külső ellenőrző szervként végzi. Az ellenőrzések átfogják a teljes államháztartást, az állam kincstári, vállalkozói vagyonát, egyes államháztartáson kívüli szervezetek gazdálkodását, az Országgyűlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozó intézmények működését és gazdálkodását, és kiterjednek a pártok gazdálkodásának törvényességére is.
Az államháztartási ellenőrzés célja, hogy elősegítse:
• az államháztartásra vonatkozó jogszabályok betartását,
• az államháztartás alrendszereit megillető bevételek beszedését,
• az államháztartási pénzeszközök gazdaságos, takarékos és szabályszerű felhasználását,
• a központi költségvetés és a zárszámadás megalapozottságát,
• az államadósság célszerű kezelését,
• a közvagyonkezelés hatékonyságát és szabályszerűségét,
• a számviteli és bizonylati rend betartását

Az ellenőrzésekről készült jelentésekben foglalt megállapítások, következtetések, javaslatok, hozzájárulnak az Országgyűlés törvényhozó munkájához.
A jelentések nyilvánosak, nemcsak az Országgyűlésnek, a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, és az ombudsmanoknak kerülnek megküldésre, hanem a tömegtájékoztatási fórumoknak, szakkönyvtáraknak, egyetemeknek is eljuttatják, és internetes honlapjukon is megjelentetik.
Az Állami Számvevőszék munkájában egyenrangú feladat a központi kormányzati, valamint a helyi önkormányzati közpénz és közvagyon felhasználásának ellenőrzése.
A helyi önkormányzatok, tekintettel arra, hogy közhatalmat gyakorolnak és ellátják a többnyire kötelező alapszolgáltatásokat, a pénzügyi feltételrendszer biztosításához saját forrásaik kiegészítéseképpen, különböző jogcímeken állami hozzájárulásban, támogatásban részesülnek.
Emiatt természetesen az állam vizsgálja, hogy ezeket a hozzájárulásokat, támogatásokat jogszerűen igényelték-e, és a felhasználás a célnak megfelelő volt-e.

A költségvetési ellenőrzés
A költségvetési ellenőrzések célja:
• az előirányzatok gazdaságos, takarékos és szabályszerű felhasználásának,
• a vagyonkezelés rendeltetésszerűségének és hatékonyságának,
• a központi és az intézményi költségvetési bevételek jogszerű kezelésének, továbbá
• a számviteli és bizonylati rend betartásának
a vizsgálata.

A költségvetési ellenőrzés a központi költségvetési szerveknél, a társadalombiztosítási költ-ségvetési szerveknél és a köztestületi költségvetési szerveknél végzett vizsgálatokat öleli fel, tehát kizárólag csak az államháztartás központi szintjét érinti.

A költségvetési ellenőrzésnek három altípusát kell elkülöníteni, nevezetesen:
• a kormányzati ellenőrzést,
• a felügyeleti ellenőrzést, valamint
• a belső ellenőrzést.
A kormányzati költségvetési ellenőrzést
- a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, valamint a központi költségvetési szervek tekintetében - a kormány a
Központi Ellenőrzési Hivatal
útján valósítja meg.
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) a Kormány irányítása alatt működő országos hatáskörű közigazgatási szerv, amelynek felügyeletét a kormány nevében a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter látja el.
A felügyeleti költségvetési ellenőrzés körében az adott költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vizsgálatot köteles lefolytatni a felügyelete alá tartozó költségvetési szerveknél, illetőleg – ha van ilyen – a hatáskörébe utalt elkülönített állami pénzalapoknál. Felügyeleti ellenőrzés keretében legalább háromévenként átfogó ellenőrzést kell tartani.


Végül pedig a saját tevékenységre és gazdálkodásra irányulóan a belső ellenőrzés keretében valamennyi önállóan gazdálkodó vagy részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervnél belső ellenőrzési rendszert kell működtetni. A belső ellenőrzési tevékenységet a vezetői el-lenőrzés, a munkafolyamatba épített ellenőrzés, valamint a függetlenített belső ellenőrzés útján kell ellátni.
A helyi önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzése
A helyi önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzésével összefüggésben négy ellenőrzést végző szervet, illetve személyt szükséges megemlíteni: az Állami Számvevőszéket, a helyi önkormányzat pénzügyi bizottságát, a belső ellenőrt, valamint a könyvvizsgálót
Az államháztartás helyi szintjével, a helyi önkormányzatok pénz- és vagyongazdálkodásával kapcsolatos legátfogóbb ellenőrzési jogosítvánnyal az Állami Számvevőszék rendelkezik, amely e hatáskörét területi igazgatóságai útján gyakorolja. Ellenőrzése során az Állami Számvevőszék kiemelt figyelmet fordít a normatív állami költségvetési hozzájárulás, a céltámogatás, a címzett támogatás és egyéb, az államháztartás más alrendszerétől kapott támogatás igénybevételének, azok felhasználása törvényességének, eredményességének és célszerűségének a vizsgálatára.
Az önkormányzatiság alapvető sajátossága, hogy testületi döntéseket hoznak, melyeket testületi (bizottsági) előkészítés előz meg. Ez a folyamat lehetőséget biztosít egyfajta előzetes belső ellenőrzésre.
Az önkormányzatok bizottsági rendszerében sajátos helyet foglal el a pénzügyi bizottság, hiszen ez a képviselő-testület belső ellenőrző szerve.
A pénzügyi bizottság kiemelt feladata az éves költségvetés és a beszámoló megtárgyalása, továbbá:
• figyelemmel kíséri a bevételek, különösen a saját bevételek alakulását,
• elemzi az önkormányzat vagyonában bekövetkezett változásokat,
• vizsgálja a hitelfelvétel indokát,
• ellenőrzi a pénzkezelés szabályszerűségét, a bizonylati rendet, okmányfegyelmet.

Gazdálkodásának belső ellenőrzéséről – ideértve az önkormányzati intézmények ellenőrzését is – a helyi önkormányzat jogszabályban meghatározott képesítésű belső ellenőr útján gondoskodik.
Az Ötv. alapján meghatározott önkormányzatok esetében az önkormányzati gazdálkodás ellenőrzésére könyvvizsgálót is kell alkalmazni. A könyvvizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a költségvetés végrehajtásáról készített beszámoló a vonatkozó jogszabályok alapján készült-e, és megbízható valós képet ad-e az adott költségvetési szerv vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a gazdálkodás eredményéről.
Az államháztartás a központi és a helyi kormányzat bevételeit és kiadásait tartalmazó mérleg, illetve az ezekre vonatkozó szabályrendszer (más néven az államháztartás rendszere) Az államháztartás az állam gazdálkodási rendszernek egésze. Azt a tevékenységet, amellyel az állam a bevételeit beszedi és összegyűjti az állami költségvetésbe, mint pénzalapba, majd azt felhasználja kiadásai teljesítésére, államháztartásnak nevezzük. Az állam olyan feladatokat lát el a köz érdekében, amelyeket a gazdaság többi szereplői nem tudnának megoldani. Ezeket a feladatokat közfeladatoknak nevezzük.
Az államháztartás
Full transcript