Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

A modern ember élményköre Ady Endre költészetében

No description
by

Anna Balogh

on 30 September 2014

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of A modern ember élményköre Ady Endre költészetében

Ady Endre életútja
Témakörök:
Ars poetica
A magyar Ugar víziói („Tájköltészet”)
Léda-versek (Szerelmi költészet I.)
Halál-versek
Létharc-versek (A hiányérzet versei)
Istenes versek
Forradalmi versek
Magyarság-versek
Kuruc versek
Világháborús költészet
Csinszka-versek (Szerelmi költészet II.)
Ars poetica
Ady az új élet hírnökeként, új Messiásként mutatkozik be. Önmaga kivételességével tisztában van, gőgösen, dacosan mond ítéletet az elmaradott Magyaroszág felett (célja, hogy kimozdítsa, felébressze hazáját).
"Táj"-költészet
A magyar Ugar víziói jelennek meg e költeményekben. A versekben a látszólagos mozgalmasság valójában statikusságot, állandóságot takar, mely a jelen megváltoztathatatlanságára is utal. Kritikai nemzetszemléletet, sokszor indulatos bírálatokat fogalmaznak meg a versek, ugyanakkor áthatja őket a hazaszeretet érzése. Érdekes összjáték...
Léda-versek
Csinszka-versek
A Csinszka-versekben már nem találkozunk szenvedélyes lángolással és ellentmondásos érzelmekkel. E költeményekre a szépség és idill őrzése, illetve a letisztult szerelem jellemző. Megható gyöngédséggel szól a költő a megtalált boldogságról, a társra találásról, a biztonságérzetről. Ugyanakkor ezt a letisztult, nyugalmas kései szerelmet beárnyékolja és törékennyé teszi a világháború, a kozmikus pusztulás miatti riadalom.
Kötetei:
1899 Versek
1903 Még egyszer
1906 Új versek
1907 Vér és arany
1908 Az Illés szekerén
1909 Szeretném, ha szeretnének
1910 A Minden-Titkok versei
1912 A menekülő Élet
1913 A Magunk szerelme
1914 Ki látott engem?
1918 A halottak élén
1923 Az utolsó hajók
A Léda-zsoltárok lezárása
A modern ember élményköre Ady Endre költészetében
Származás, gyermekkor:
Érmindszenten (Erdély) született, 1877. november 22-én
Apja
: Ady Lőrinc, „hétszilvafás”, „bocskoros” nemes
Anyja
: Pásztor Mária, tanítók és református lelkipásztorok leszármazottja,
testvére
: Ady Lajos
Nagyon csekély birtokkal rendelkező, szegény (és gyakran dölyfös) ember gúnyneve
Paraszt módra élő kisnemes, aki egyetlen telkén gazdálkodik
Iskolái:
Érmindszent
(elemi, 5 osztály)
Nagykároly
, piarista gimnázium (4 osztály)
Zilah
, református kollégium (itt érettségizett)
Debrecen
, jogakadémia (nem végezte el);
Pest
, jogi kar (nem végezte el)
katolikus tanító szerzetesrend
Publicisztika:
1899,
Debreczen
(48-as érzelmű, függetlenségi párti lap)
1900,
Szabadság
(nagyváradi újság, a Szabadelvű Párt lapja, kormánypárti lap)
1901,
Nagyváradi Napló
(ellenzéki lap)
lendületes, szellemes, támadó stílus
: érett publicisztika
Budapesti Napló
(liberális, radikális lap)
Népszava
(szociáldemokrata lap);
Holnap
Nyugat!!!
Léda-szerelem:
Diósy Ödönné Brüll Adél
(Léda; 1872, Nagyvárad – 1934, Budapest)
1903-ban
Nagyváradon
megkereste Adyt; magával vitte Párizsba
1907-ben holtan született meg közös leánygyermekük
Párizs
: 1904-1905; 1906-1907
Budapest: 1907-től
1912-ben szakítottak
a modern kultúra szimbólumának fényűző városa ("nyugat")
Csinszka-szerelem:
Boncza Berta
(Csinszka; 1894, Csucsa – 1934, Budapest)
távoli rokon, aki 1911-től rajongó leveleket írt
1914-ben találkoztak
1915-ben
összeházasodtak
Betegsége:
szifilisz
= vérbaj; bujakór egy nagyváradi táncosnőtől (1909-től súlyos)
agyvérzés (1918 októberében); tüdőgyulladás (1918 decemberében)
halála:
1919. január 27., Budapest
Ady Endre életműve
Stílusirányzatok
szimbolizmus
szecesszió
expresszionizmus
szürrealizmus
Modernség Ady költészetében
I. Újszerű
költői szerepvállalás
(Ady: az új élet hírnöke)

II. Újszerű
költői hang
(gőgös, dacos, lázadó, ingerült, büszke, mártírtudatú)

III. Újszerű
tematika

IV. Újszerű
versdallam, ritmika
(„szabálytalan” sorfajok, nem hagyományos verselés)
1. kevert ritmusú vers = időmértékes és ütemhangsúlyos verselés komplex alkalmazása
2. ötvözött vers:
= időmértékes és ütemhangsúlyos verselés soron belüli egybeépítése
(Góg és Magóg...)

DE!!! Ady költészete az újszerűség ellenére is:
a magyar múltban gyökerező, a hagyományokhoz kötődő költészet!
Góg és Magóg
fia vagyok én,
Hiába

döngetek
kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke
híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e
Dévénynél
betörnöm
Új
időknek
új
dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek
Legyek az
új
, az énekes
Vazul
,
Ne halljam az élet
új
dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig
sírva, kínban
, mit se várva
Mégiscsak

száll

új

szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor
Pusztaszer
,
Mégis győztes
, mégis

új
és magyar
.
Góg és Magóg fia vagyok én...
harcias királyok, az első magyar történetíró, a 13. századi Anonymus szerint „A Szkitiával szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Magóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világtól. Szkítiának első királya Magóg volt,ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király ("Isten ostora").


a kirekesztettség, az izgatott helykeresés és a forradalmi lázadás szimbólumai

Ady~ősmagyar; magyarságtudat, büszkeség
elkeseredettség, zárkózott, maradi közeg



ez ellen való harc
A hagyomány szerint Árpád vezér itt vezette be népünket a honfoglalás idején új hazánkba, a Kárpát-medencébe.
Az Alpok és a Kárpátok közt szabadon áramolhat Dévénynél a nyugati szél.



nyugati, új szellem szimbóluma
Pogány, mikor igényt tartott a magyar trónra, Szent István megvakíttatta (fülébe ólmot öntetett), hogy alkalmatlanná tegye az uralkodásra.



Ősmagyar személy; a rendszerrel szembenállás, az igazi magyar értékek szimbóluma.
elkeseredettség
elszántság, mégis-morál
Árpád és vezérei itt tartották meg a magyar nép első országgyűlését. Itt telepedett le azután Ond vezér népe. A költő a honfoglaló „Ond vezér unokájá”-nak mondta magát a naiv, családi etimologizálás, az Ad-Od-Ond állítólagos azonosságának alapján.
programvers: a lírai én feladatvállalásáról szóló program jelenik meg
a nyugati világot már felfedező Ady nemzetszemlélete mutatkozik meg
hazaszeretet ÉS kemény bírálat
lázad az elmaradottság ellen
udatában van kivételességenek
magyarságát hangsúlyozza
"új": Ady, mint az újító szellem atyja, Magyarország átermett felemelője és megmentője
versei ezt az új szellemet tükrözik
tudatában van annak, hogy költészetének elfogadtatása hatalmas harc lesz
Mitől modern, újszerű a költemény?
újfajta költői szerep
szimultán verselés
a haza új aspektusból való megjelenítése (elmaradottság, a negatívumok feltárása)
a problémákhoz való újszerű hozzáállás (lázadás, támadó hangnem)
Góg és Magóg
"Hiába döngetek"
Verecke
Dévény
Vazul
"sírva, kínban"
Pusztaszer
"Mégis győztes, mégis új"
Sem utódja, sem boldog őse
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember:
fenség
,
Észak-fok
,
titok
,
idegenség
,
Lidérces, messze fény
,
Lidérces, messze fény
.

De
, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
Sem utódja, sem boldog őse...
a Szeretném, ha szeretnének c. kötet nyitóverse
Szerkezete:
1-2. vsz: egyedülállóságát, kivételességét fejezi ki; ismétlésekkel nyomatékosítja egyediségét; metaforasorozattal határozza meg önmagát (2. vsz.)
3-4. vsz: ugyanakkor ez az állapot izoláltságot, kirekesztettséget, magányt is jelent, melyet a lírai én meg szeretne változtatni
vsz.-ok végi ismétlések a fenti ellentmondást és kívánságát erősítik
metaforák - köznapi jelentés (azonosító)- szándék, cél (azonosított)
fenség
észak-fok
titok
idegenség
lidérces, messze fény
Elvadult tájon
gázolok
:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok
a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák
gyűrűznek
körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz
lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.
A magyar Ugaron
az Új versek c. kötet verse
címe három szó, "Ugar" ~ szimbólum ('egy évig vetetlenül hagyott szántóföld'), Széchenyi István használta először az elhagyatottság jelképeként, ezt a jelentést viszi tovább A. (~műveletlenség, a nyugat új eszmerendszerét, irányzatait tudomáson nem vevő Mo., elmaradott gondolkodás')
a konkrét táj ábrázolása valójában egy látomásnak felel meg
a vers a régmúlt (virágzó, "termő" föld) és a jelen (elhagyatottság, pusztulás) ellentétére épül
megjelenik a csendes hazaszeretet
hangulata expresszív: erőteljes képekkel fejezi ki, hogy hogyan érzi magát a lírai én minden versszak igékkel kezdődik, kivétel a 4. vsz.!
a vers lezárása ködbe vész: halmozott alany
/dudva, muhar, gaz/
és fokozásos igesorozat
/lehúz, altat, befed/

miért kacag a szél?....
Mitől modern, újszerű a költemény?
látomásszerű tájvers
Mo. ~ Ugar szimbólum
rendkívül negatív vélemény jelenik meg az országról, ugyanakkor a hazaszeretet is áthatja a sorokat
Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.
A Léda-kapcsolat ambivalens voltát megjelenítő költemények egy igazi társról íródtak. Ady számára Léda megtestesíti a lázadást és a menekülést, az üdvösséget és a kínt egyszerre. A műveket áthatja az érzékiség, szenvedély, uganakkor a nyugtalanság és a feszültség is. Sokszor jelenik meg a halál, ahogyan a kapcsolat is a nyárból (fiatalság) az őszbe (öregség)vezet, a pusztulásba.
Lédával a bálban
műfaja: haláltánc (középkori műfaj, mely a halál mindenható hatalmát érzékelteti)
keletkezés: 1097 január, a párizsiak a farsangi szezont élik, Ady és Léda kapcsolata ekkor már feszültséggekkel teli (önfeledtség -keserűség)
előzménye: Baudelaire
Haláltánc
c. verse
legfőbb költői eszköze az ellentét (vershelyzet: a vidám bálozók közé belép a fekete pár és megfagyasztja a hangulatot)
zaklatottságról tanúskodik a szerkesztés: enjembement-ok (soráthajlások)
4. vsz.: igazi haláltánc
ÉLET
HALÁL
-hangok-
-színek-
-fények-
-hangulat-
-mozgás-
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva
,
sírva
, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak
az új héja-szárnyak,
Dúlnak
a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból,
űzve
szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal
, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
Héja-nász az avaron
Ady és Léda szimbóluma a héjapár
szerelmük szenvedélyes, expresszív, feszült, nyugtalan (hanghatások)
a szerelem - nem csak az övéké - múlandó
Nyár~ fiatalság <-> Ősz~öregség
a madárpár és érzéseik sorsa a pusztulás, és ez a folyamat általánosként, törvényszerűen jelenik meg (mindenkit elér a halál)
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Elbocsátó, szép üzenet
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
1912
Halál-versek
Ady számára a halál közelsége realitás: egyrészt az egyetemes mulandóság, másrészt a szifilisze miatt. Mártírként viseli a betegséget mint a Művész stigmáját.
A halálhoz fűződő viszonya meglehetősen ambivalens: egyszerre jellemzi halálvágy és halálfélelem. (Mohó életvágya az állandósult haláltudatból, illetve az élet ideiglenességéből fakad.) A versekben az Ősz az elmúlás szimbólumaként jelenik meg: ez a télbe (= halálba) vezető évszak. Ezekben a verseiben az elmúlás nosztalgiája jelenik meg – ez szecessziós vonás.
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak
,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő
lombok alatt.
Párisban járt az Ősz
vershelyzet: Ady Szent Mihály útján sétál Párizsban
Szent Mihály: az egyik arkangyal, aki az élőket segíti át holtuk után a túlvilágra
központi szimbólum: "Ősz" ~ elmúlás, a télbe (~ halálba´tartó évszak)
misztikus vers (az "Ősz" súg valamit a lírai énnek, de nem tudjuk meg, hogy mit)
a Halál benyomása nem egyértelműen negatív, sőt! ("füstösek, furcsák, búsak, bíborak" - alliterációk) inkább egyfajta nyugodt melankólia hangulata uralja a verset
a nyomasztó hang az utolsó sorban üti fel fejét ("Nyögő lombok alatt.")
műfaja: chanson = dal (egyszerű érzelmeket fogalmaz meg, ez esetben a költő halállal kapcsolatos érzelmeit)
szimultán verselés jellemzi
Létharc-versek
Ady az élet királya, aki a Mindenre, az élet teljességére vágyik, s úgy érzi, joga is van hozzá. A pénz fontos eszköz, amely az élet minden szépségének elnyeréséhez szükséges. Adynál a pénz is mitikus színezetű szimbólum lesz: megjelenik nála a bőség istene. A pénztelenség az élet teljességének hiányát eredményezi, az életből való kizártságot. Az élet így nem más, mint folytonos küzdelem a pénzért.
Harc a Nagyúrral
a vers 1905-ben keletkezett, első párizsi útjáról visszatérvén írta
a pénz témájához nyúl - újdonság!
kínozza a szegénység, nincs elég pénze a nagyúri életmódhoz, szegénységére a párizsi luxus döbbenti rá igazán
az élet minden szépségéhez a pénzen keresztül vezet az út számára
a modern világ és élet a pénzért való küzdelem csataterévé alakul át
a Nagyúr: a bőség istene, az embert elpusztítani akaró hatalom
az ember: kiszolgáltatott és létfenyegetett, de ellenszegülő is
a csatamező: élet és halál mezsgyéje („a zúgó Élet partja”)
a harc menete: hízelgés (2.), könyörgés (3.), rimánkodás, szenvedélyes érvelés (4-7.), nyöszörgés, megalázkodás (8.), végül vad küzdelem a kétségbeesett, megalázott ember ÉS az érzéketlen közöny, az embertelen pénz közt
a harc eredménye: reményvesztés (a Nagyúr legyőzhetetlen!)
a harc járuléka: mégis-morál (hiába reménytelen a harc, nem föladni!)
balladisztikus: szaggatott, drámaian monologizált, tragikus véget sejtető
általános üzenete:
+ a harcot nem szabad föladni semmiféle embertelenség ellen!
+ különben elvész az emberi méltóság!
Kocsi-út az éjszakában
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
a világ töredékességéről, az emberhez méltó, tartalmas élet kereséséről szól
a csonka Hold~ a lelki táj vetülete
Egész~ teljes értékű élet
kozmikus méretű összeomlás: Ø megnyugvás, boldogság, beteljesülés
minden, ami az értelmet adta, szétesett: értelmetlen a világ, az élet
az én belső monológját halljuk. Minden jelképes értelmet kap - a kocsiút is mintha az életből vezetne kifelé.
a töredékesség és ennek feloldhatatlansága alapvető élménye a XX. századnak, mely a túlvilági és evilági értékek biztonságának hiányától szenved
Mire való az élet, ha nincsen nagy és teljes szerelem, nagy és teljes igazság?
Ady magányosságélménye nemcsak az igazi társ hiányát jelenti, hanem az emberhez méltó, tartalmas élet lehetetlenségét is
Istenes-versek
Ady vallásos nevelésben részesült, de bűnös élete során elveszítette hitét, Istenét. A betegség elhatalmasdásával, a halál árnyékában szüksége volt támaszra, segítségre. Ekkor próbálj újra Istenhez fordulni (a békét, a nyugalmat reméli).
Ady hitét leginkább az istenkeresés és a hinni akarás, illetve a következő verscím jellemezte:
„Hiszek hitetlenül Istenben”. Nem az egyház Istenében hitt. Egyéni kapcsolatot keresett az Úrral, a maga számára teremtett Istennel. Ady és Isten viszonya közvetlen (mint az ószövetségi prófétáké és Istené).
Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betükkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.
A Sion-hegy alatt
Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjuság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.
Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
„Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.”

„Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát.”
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.
„Csak nagyszerű nevedet tudnám.”
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt.
a költői én bizonytalannak mutatkozik a vers kezdetén, keres valakit, akiben bizonyos lehet, aki őt eligazítja, akiből reményt meríthet; most tékozló fiúként térne meg Urához
isten: borzolt, fehér szakállú, fáradt, fázós és bús öregúr - ezzel a profán jellemzéssel (és az "Isten-szag"-gal) nagy megbotránkozást keltett
a vers hangulata lidérces, kísérteties
istenkeresés: a halottan visszatérő felnőtt nem tudja az „öreg Úr” nevét. → Nem tudja föltárni szívét. → Az Úr nem tud válaszolni; s eltűnik. → A kétkedő lélek nem jutott hithez, bizonyossághoz; magára maradt.
újszerű, modern Isten-élmény: a XX. század embere választ keres az élet végső értelmére, de ez megoldhatatlan feladatnak bizonyul
tragikus vallásosság: a személyiség magára marad kétségeivel
Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.

Szinte ömölnek tört szivemből
A keserű igék,
Melyek tavaly még holtak voltak,
Cifrázott semmiség.

Most minden-minden imává vált,
Most minden egy husáng,
Mely veri szívem, testem, lelkem
S mely kegyes szomjuság.

Szépség, tisztaság és igazság,
Lekacagott szavak,
Óh, bár haltam volna meg akkor,
Ha lekacagtalak.

Szüzesség, jóság, bölcs derékség,
Óh, jaj, be kellettek.
Hiszek Krisztusban, Krisztust várok,
Beteg vagyok, beteg.
Meg-megállok, mint alvajáró
S eszmélni akarok
S szent káprázatokban előttem
Száz titok kavarog.

Minden titok e nagy világon
S az Isten is, ha van
És én vagyok a titkok titka,
Szegény, hajszolt magam.

Isten, Krisztus, Erény és sorban
Minden, mit áhitok
S mért áhitok? - ez magamnál is,
Óh, jaj, nagyobb titok.
Hiszek hitetlenül Istenben
a lírai alany válságos állapotban van
a versnek nincs tere és ideje - bizonytalanság
paradox figura etymologica: („Hiszek hitetlenül”) fejezi ki a beszélő alapvető viszonyát e fogalmakhoz
ő a fontos, ő a „titkok titka”, de még önmagánál is „nagyobb titok” a benne élő elemi vágy ezen értékek megtalálására.
a lírai én egyrészt testi-lelki szenvedései okán keresi, áhítja Krisztust, másrészt tudja, hogy a fenti fogalmak nem absztrakciók, hanem létezők
Magyarság-versek
Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Nekünk Mohács kell
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy
zöld ágat
hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
Ady nemzetféltéséből fakadnak keserű, átkozódó, ostorozó költeményei.
Verseiben a nemzethalál víziója rémlik föl (mint Berzsenyinél, Kölcseynél, Vörösmartynál, Petőfinél):
- Megmaradhat-e a nemzetek harcában a kulturálisan és nyelvileg elszigetelt magyarság?
A magyar népet hencegő, dicsekvő, ám tehetetlen népnek látja, amely akarathiányos, „sohse harcolt harcot végig”, pusztulásra rendeltetett, s megérett egy új Mohácsra. Az országot – mint A magyar Ugar vízióiban – elátkozott földnek, lelkek temetőjének látja. A költeményekben ugyanakkor a minden ellenérzést legyőző hazaszeretete is megjelenik.
„fordított Himnusz” (Benedek Marcell) a Kölcsey-vers áldáskérésével szemben Ady Istentől verést, büntetést kér
a magyarság ostorozása összefonódik az egyén, a beszélő büntetésével, folyamatos bűnhődésével is (2. vsz.)
mintha azt is sejtetné a költemény, hogy az örökös, meg nem szűnő könyörtelen büntetés az egyetlen lehetőség a „túlélés”-re: amíg büntetnek, amíg lesújt ránk Isten haragja, addig élünk, addig nincsen végünk
remény: a szenvedéstől megtisztulunk, talán révbe érhetünk
az egyénnek föl kell vállalnia magyarságát - még akkor is, ha „Isten-verte” -, az egyén életében nemzete sorsának, végzetének van meghatározó szerepe
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.
A föl-földobott kő
vallomás
menekülési vágy olvasható ki belőle, de hazához való hűség, ragaszkodás erősebb annál (gravitáció)
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Őrizem a szemed
1916 jan. - I. világháború, Ady mélységes elítélte
A halottak élén című verseskötetben
1916 elején Ady és Csinszka a csucsai kastélyban élnek Erdélyben. Ekkor támadják meg a románok Erdélyt, ami iszonyú megpróbáltatást jelent nekik
a versben megjelenik a rettegés a háborútól, a világ pusztulásától, saját betegségétől, a haláltól
egyetlen támasz maradt: Csinszka
a versben a lírai én megnyugvást lel a küzdelmekkel teli élet után: a magát öregnek érző férfi támaszért, vigaszért fordul a fiatal, életerős Csinszkához
kézfogás ~ testi kapcsolat, szem ~ lelki kapcsolat
műfaja: elégikus chanson (francia chanzon = ének, dal; elégia = fájdalmat, csalódást, gyászt megéneklő költemény); eme elégikus chanzon tehát a költő személyes érzelmeit, gyászát, fájdalmát kifejező dal.
A vers keresztező kompozíciójú: 1. és 3.; 2. és 4. vsz. kapcs., köztük ellentét
1.+ 3. vsz: az otthon békéjét, biztonságát, nyugalmát tükrözik, hangulatuk idillikus
2. +4. vsz: a külvilág, a külvilágban dúló háború apokaliptikus képei jel. meg, a hangulat diszharmonikus.
gyakori soráthajlások (enjabemente) ~ feszültség, nyugtalanság
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre,
Nézz egy hű, igaz élet sorsára
S őszülő tincseimre.

Nem mentem erre-arra,
Búsan büszke voltam a magyarra
S ezért is, hajh, sokszor kerültem
Sok hajhra, jajra, bajra.

Jó voltam szerelemben:
Egy Isten sem gondolhatná szebben,
Ahogy én gyermekül elgondoltam
S nézz lázban, vérben, sebben.

Ha te nem jöttél vóna,
Ma már tán panaszló szám se szólna
S gúnyolói hivő életeknek
Raknak a koporsóba.

Nézz, Drágám, rám szeretve,
Téged találtalak menekedve
S ha van még kedv ez aljas világban:
Te vagy a szívem kedve.

Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre
S legyenek neked sötétek, ifjak:
Őszülő tincseimre.
Nézz, Drágám, kincseimre
szerkezete: keretes
Lázár: bibliai alak, koldus, sokat szenvedett, megalázott hős (azzal is megelégedett volna, ha a gazdag ember asztaláról lehulló morzsával jóllakhat)
Számvetés: a vershelyzet szerint Csinszka mellett ül, vallomásszerűen vet számot eddigi életével és mutatja be jelenét
a jelen: „aljas világ”, ahol az egyetlen menedék az asszony, és annak életben tartó szerelme (4. vsz.)
mintha tudatosan törekedne a búsongó magyar nóták, népdalok hangulatának megidézésére: népies szóalakok (vóna), az egyszerű és a több szótagú rímek (vóna – szólna; kincseimre – nincseimre – tincseimre), a népies fordulatok („Te vagy a szívem kedve”), ismétlések
Full transcript