Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

Neoavantgárd, fluxus, demokratikus költészet - ahogyan Erdély Miklós művelte

Demokratikus festmény, piac és cenzúra, Marly tézisek, Metán
by

Zsuzsa Selyem

on 16 April 2016

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Neoavantgárd, fluxus, demokratikus költészet - ahogyan Erdély Miklós művelte

A piros indigó alkalmas arra, hogy tíz körömmel, szinte vakon pirosítsam el azt a részt, ahol ez a tank van. Mert mit jelent ez a kis piros e gyermekrajzból való tank alatt? Azt, hogy van egy kis háború a tank körül.
Kicsit sajnálom, hogy ennyi embert idecsődítettünk, mert nem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy mi történjen itt ... most fogok majd gondolkodni rajta. Természetesen néhány dolgot azért előkészítettem, és várom, hogy a közönség és a két társelnök ebben majd segítsen nekem.

Most mi az aktuális dolgokkal fogunk foglalkozni. Az egyik aktuális dolog, amit tisztázni szeretnék, az ez a közönség-előadó viszony, ami annyira gyatra, megoldatlan, keserves, csúnya ... főleg ez a helyzet, hogy mi így ülünk, és szemben ül a közönség - az előző előadások során is megfigyeltem már, hogy nagyon rosszul veszi ki magát ez a megosztottság az előadó, illetve előadók és a közönség között.

Nyomasztóan passzív a közönség, izgága módon aktív az előadó, és ez mintha két más fajta, nem is ugyanaz az emberfajta lenne. Ezt most egy kicsit összemossuk úgy, hogy majd mi egy kicsit el leszünk homályosítva, és a közönséget pedig egy kicsit élesbe, úgyhogy majd valószínűleg a reflektort is inkább arra kell állítani, mert ez rémes, meg különben is meleg. Na most ez a bizonyos viszony, amiben most mi itt ülünk egymással szemben, ez végtelenül be van az emberekbe sulykolva, ugyebár az iskolától kezdve: van a katedra, és van a bíróság, és van a templom - van a televízió is, de hát ott mondjuk megfelelően le vannak fátyolozva az ott megjelenők - és van ugye a templomban mise. Itt mindjárt meg akarom jegyezni a misével kapcsolatban, hogy - valószínűleg tudják - az utolsó húsz évben volt az a reform, hogy a celebráló pap szembefordul a hívőkkel, míg azelőtt háttal állt nekik. Egyházilag úgy gondolták, hogy ez demokratikusabb lesz, bizonyos igaz kontaktust, emberi kontaktust alakít ki a pap és a hívők között. Én nem akarok most itt önöknek hátat fordítani, mert nincs közös ügyünk, és nincs egy olyan felsőbb ügy, amihez járulnánk. De ez a bizonyos szembefordulás az előadó, a vezető, a felsőbbség és a hívők tömege között, ez szerintem egy tévedés. Mert a régebbi állapot, amikor a pap háttal állt, akkor ugyanabba az irányba állt, tehát az apszis irányába, annak az ügynek az irányába, ahova az egész nyájat vezette. Ez a bizonyos szembefordulás, az hogy az előadóhoz, a bíróhoz és a tanárhoz fűződő viszonyt a templomba is bevezették, ez egy rosszul értelmezett demokratikus lépés. És ez a rossz viszony a templomot is bemérgezte.

A következőképpen akarom megvalósítani, hogy ez a bizonyos viszony ne legyen olyan éles köztem és a közönség között, köztünk és a közönség között: egyrészt úgy, hogy magunkat most le fogjuk takarni és úgy fogunk a továbbiakban beszélgetni, másrészt úgy, hogy a további eljárásainkhoz az önök szavazatát próbáljuk megnyerni, tehát a hozzájárulásukat. Ezzel egy kicsit reméljük, hogy ez az arány helyesebb lesz, helyreáll.
Egyszer csak eszembe jutott: éppen a rádiót akartam bekapcsolni, és egy meghívót tettem az éjjeliszekrényemre, s akkor egyszer csak megjelent nekem egy kép, ami összesen három, uszkve négy elemből állt, és gondoltam, hogy ez nagyon alkalmas lesz arra, hogy a Kossuth Klubban megfessem. Ezt én otthon nem festeném meg. Ebből láttam azt, hogy már eleve az, hogy közönség előtt kell festeni, mennyire beleszól abba, hogy milyen legyen a kép. A beleszólást tovább kell folytatni. Ez a kép nem jó, hanem evidens. Számomra abszolút evidens, hogy ez idevaló, de mégis meg akarom szavaztatni. Görcsösen fogok minden eleméhez ragaszkodni, minden választási manipulációt végig fogok csinálni, csakhogy ez a kép megszülessen, bár a részleteivel egyáltalán nem vagyok tisztában. Ez gyakran van így programoknál, esetleg politikai programoknál is, hogy valamit megszavazunk, és a részleteibe nem tudunk úgyse beleszólni.
A tervezet a következő: három elem fog szerepelni. Az első elem egy jegenye, egy jegenyefa. Kérem szépen, tartsa fel a kezét az, aki a jegenyefa ellen tiltakozik. Jó, a jegenye menni fog, mert nagyon kevesen szavaztak ellene.
A következő elem egy felhő. Ki szavaz a felhő ellen? Megmondom, később a színére is fogtok szavazni.
A harmadik elem egy tank. Több elem nincs is, tudtok már mindent. A tank ellen ki szavaz?

Kérdés: Milyen tank?

Erdély Miklós: Kis tank. Kis vacak tank. Nem játéktank, hanem olyan vacak. Nyomorult tank. Ha sikerül. Nagyon sokan vannak ellene? Ugye nem tetszik a tank? Ugye, hogy jobban tetszik a felhő, meg a jegenye?

Kérdés: Miért, neked tetszik?

Erdély Miklós: Ide figyelj, nekem az egész nem tetszik. Nem arról van szó, hogy ez nekem tetszik, hanem arról, hogy nekem evidens. Ezt képzeltem itt, ezen a vásznon. Az én agyamban ugyanolyan erősen megvan ez a képzet, mint ahogy ti elképzeltetek minket a tüll alatt, és az valóban bekövetkezett. Nagyon kétségbe lennék esve, nyomorultnak érezném magam, ha ez a képzetem itt nem valósulna meg. De azért ne sajnáljatok, mert minden marhaságot nem kell pártfogolni.
A színről akartam beszélni. Eredetileg azt gondoltam, hogy a jegenye sonkás lesz és zöldeskék, a felhő meg kékeszöld. De hát erről az Ákos lebeszélt, úgyhogy akkor a jegenye fekete lesz, és majd megpróbálok belecsalni valami sötétbarnát. A felhőnél továbbra is megtartom a kékeszöld színt, ugyanakkor abba is szeretnék egy kis szürke firkát beleerőltetni. A harmadik motívum a tank, ami egy kis piszkos sötétbarna, néha a narancssárga felé játszó szín lenne. A tanknak nagyon kicsinek kell lennie, csak akkor jó a kompozíció. Hát ez persze kevés embert érdekel, hogy mekkora a tank, de ilyeneken múlik az egész. Ugyanakkor még egy ... engedély nélkül, - ezt meg se szavaztatom - mert engedély nélkül loptam egy motívumot, amit bele fogok rakni. Arról nem beszélek. Azzal fogom kezdeni. Se az Ákossal, se a Lórival, senkivel sem beszéltem meg, az egy lopott motívum, és arra szükség van.
... ne haragudjatok, de tisztázzuk ezt az őrületet, nagyon egyszerű: Arról van szó, hogy arra számítok, hogy ha nyilvánosság előtt dolgozom, akkor annyi hatás, véletlenszerű fölborító elem kerül bele, amit nekem úgyis meg kell oldani. Belekerül a képbe az egész szituáció. Minden más lesz, mint amit elképzelek. Erre mi történik? Pont ugyanaz van, amit elképzelek.

Birkás Ákos: Eltúlzod, Miklós, reálisan nem volt benne semmi kockázat.

Erdély Miklós: Lehet, hogy reálisan nem volt semmi, azért azt hiszem, ha ennyi ember van jelen, az valamiféle...

Birkás Ákos: Csupa barátságos arc. Nézd, integetnek.

Erdély Miklós: Talán az ellenségesség a kockázat? Nem. A szégyen az.
Valahogy ez az egész kérdés a tudat alá volt szorítva, legalábbis kulturális értelemben; egyrészt az antiszemitizmusnak az ős- vagy mondjuk ártatlanabb formája, ami ebben a tiszaeszlári perben megnyilvánult, másrészt a zsidók opportunizmusa vagy asszimiláns magatartása, ami Scharf Móric személyében öltött testet, és akinek későbbi leszármazottait rengeteg változatban láthattuk. Tehát, ha valaki nem a saját adottságain belül akar érvényesülni, hanem azok ellenére: ez mindig jellemroncsolódáshoz vezet. Egy tisztázatlan réteget akartam megbolygatni és a felszínre hozni, mert a Bibliában van egy mondás, hogy ami a sötétségből a napvilágra kerül, az többé már nem sötétség, hanem világosság.
A.: Bejött-e ez a provokáció? Vannak-e már ellenőrizhető tapasztalataid?

E.: Persze, hogy vannak... Az első volt ugye mindjárt, hogy betiltották. Ez azonnal bejött. Már forgatás közben volt egy leállítás, aztán elkobzás. Szóval a világ érzékenyen reagált, de nem túl elmélyülten, hanem az első reakciójának, első indulatának engedett utat. (http://www.artpool.hu/Erdely/Verzio.html)
ERDÉLY MIKLÓS (1926-1986)



Könyvek
1974, 1991 - Kollapszus orv., (versek), Magyar Műhely, Párizs
1991 - Második kötet, Párizs, Bécs, Budapest
1991 - Művészeti írások (válogatott művészeti tanulmányok I., szerk. Peternák M.), Budapest
1995 - A filmről (filmelméleti írások, forgatókönyvek, filmtervek, kritikák). Válogatott írások II., összeállította Peternák M., Budapest
Filmek
1974, 1988 - Partita, 1974
(standard kópia: 1988. Balázs Béla Stúdió K-szekció)
1977 - Álomrekonstrukciók
1980 - Vonatút
1981 - Verzió
1985 - Tavaszi kivégzés, 1985
(Balázs Béla Stúdió)
a neoavantgárd művészet Kassákja, az environment, a koncept art, a happening és a fluxus jelentős képviselője
építész
szobrász
filmrendező
költő
akcióművész
festő
elméletíró
pedagógus (1975-től Kreativitási Gyakorlatok - képzőművészeti kör Maurer Dórával közösen, 1977-től FAFEJ (Fantáziafejlesztő gyakorlatok), 1978-tól INDIGÓ (Interdiszciplináris Gondolkodás) )

Művészetfelfogását a médiumcentrikusság, a tudományok és a művészetek kapcsolatának hangsúlyozása, az újnak mint legfőbb esztétikai kategóriának a primátusa, valamint a régi és újabb keletű hagyományokra való nyitottság és az ezek újraértelmezésére való igény jellemzi.
George Maciunas
a háborúk ellen
a tanítás mint hatalomgyakorlás ellen, az oktatási intézmények reformja
a szexuális irányítás – nemek, szerepek, együttélési minták – mint hatalomgyakorlás ellen
az ökológiai katasztrófa ellen
a fogyasztói társadalom ellen
Guy Debord: A spektákulum társadalma
az elmegyógyintézetekben, rendőrségen, börtönökben, katonaságnál gyakorolt önkény ellen
a fordizmus – sorozatgyártás, tömegtermelés és -fogyasztás, nagyvállalatok uralma, a társ.-i egyenlőtlenségek bebetonozása – ellen
a kolonializmus ellen
a sérültek (értelmi-, mozgás- stb.) diszkriminációja ellen
1969. június 17. New York City, Stonewall Inn: a törzsvendégek nem tűrték tovább, hogy a rendőrség folytonosan zaklassa és bűnözőként kezelje melegmozgalmak
(Nicolas Sarkozy, Franciaország 2007és 2012 közötti elnöke: „’68 májusának örökösei azt az elvet erősítették, hogy nincs többé különbség jó és rossz között, igazság és hamisság, szépség és csúfság között. 1968 májusának öröksége cinizmust vitt a társadalomba és a politikába”)
Az 1968-as diák- és munkáslázadások/ kulturális forradalom
a nyugateurópai racionalizmus kritikája - őskereszténység, zen, misztika, Blake, New Age stb.
a civilizációk egyenjogúsága
szociológia, terepmunka
művészet: experimentalizmus, fantázia, tudatmódosító szerek hatása alatti alkotás, közösségépítés, új rituálék, test-művészet [nem exhibicionizmus, nem S/M, hanem agnus dei pozíció (Deréky Pál) – a szülők nemzedékével szemben, akik elmulasztották a szembenézést a genocídiummal]
forrás: Klaniczay Gábor: Ellenkultúra a 70-es-80-as években
– A leglényegesebb körülményre majd máskor térek ki, ha egyáltalán kitérek.
– A leütött alaphang a továbbiakban változni nem fog, ez azonban semmiféle büszkeséggel nem tölt el.
– A nyelvezet mindenképpen szomorúan nevetséges – nem ám tragikomikus –, ezt elkerülni nem, csak feledtetni lehet.
– Ezért versírás közben kerülni kell, kívül-belül, a költői magatartást. Egyrészt erősen el kell határozni, másrészt alig kell tudomásul venni, hogy most költemény készül.
– Egy kis elengedettség, és azonnal megindul valami egészségtelen, báva, . . . . . . . . 1 lüktetés, minekutána minden töltelék, szakaszonként elkötve.
– 1A kipontozott szó: erotikus: külön tetszeleg, szemforgató és degusztáló. Sokan örülnek, ha ilyesmit sikerül belesütni a költeménybe, ezek azonban rosszfajta emberek.
(...)
METÁN
– Bárki kétségbe vonhatja, hogy amit olvas, az vers, hiszen a szövegben teljes mértékben prózai viszonyok uralkodnak. Mégis költőinek kell neveznem ezt a törekvést két okból: másodszor, mert az az elhatározás, hogy verset írok, a felelősségérzetet9 írás közben felfokozza. Hogy először miért, azt elfelejtettem, de később – bizonyos vagyok benne – eszembe fog jutni.10
– Addig a 9felelősségérzetről: ez a kifejezés, ha valaha jelentett is valamit, a szülői intelmekben teljesen elkopott. Azonban látnivaló, hogy a jelen környezetben egészen jól megállja a helyét, ha nem is jelent önmagában többet, mint egyébkor, mégis érthető, és a kívánt hatást fejleszti.
– 10Először is azért, mert amiről itt szó esik, nem annyira fontos, hogy prózában megjelenhetne. A költészet mindig is az elhanyagolhatóval foglalkozott, s éppen ezáltal jutott bensőséges fontossághoz. (...)
de- és disszeminációs technikák, „jelentéskioltás” (EM, zen)
montázs- és kollázstechnikák
az „én” integratív szerepét átveszik más szövegszervezési elvek
de-fetisizmus
az élet és a művészet bevett határainak elbizonytalanítása
felvetődik a művészet társadalmi relevanciája
nevelés, helyes életvitel (avantgárd: tömegeknek, neoav.: kisközösségek)
a művészet intézményrendszerének aláásása
a tradíció feszültsége
interdiszciplinaritás
Deréky Pál nyomán
– Feltűnő, hogy a *töredelmesen mindig csak egy összefüggésben jelenik meg. Például törődötten sokmindent lehet csinálni, de töredelmesen csak egyetlen egyet: a bűnt bevallani.
– Az előbbi mondatfűzés azt sugallja, hogy nemcsak töredelmesen, de egyébként sem lehet mást tenni, mint a bűnt bevallani. Ez a mondatfűzés előnyére válik.
– Hasonló kifejezés a tüzetesen, ami a megvizsgál vonzata. Az ilyen, urukhoz mindvégig hű, szolgálatukban is előkelő jelzők adják meg végül is a rangját annak, akihez ragaszkodnak. Mint az urukkal élve eltemetett szolgák.
– De ha a vers demokratizmusa működésbe lép, és más összefüggésben lépteti fel a megláncoltakat, a szabadság fuvallatát érezzük.
– Nemcsak a bűnt bevallani, hanem töredelmesen be is lehet fejezni a verset. (...)
Nyugat-Európa, AEÁ
Kelet-Európa, Szovjetúnió
egypártrendszer
békeharc
propaganda
Társadalmi-politikai kontextus
cenzúra
szocialista realizmus (szocreál)
felejtésideológia
folyamatművészet
Joseph Beuys
Joseph Kosuth
Allan Kaprow
"Ami a sötétségben villan, az fény, ami a fényben villan, az káprázat."
Minden probléma hárítva/elhazudva,
tabusítva
Társadalmi mozgalmak, ellenállás, tudomány, művészetek
TTT
a műalkotás mint szuperjel
"a különböző jelentéseket egymás rovására
erősíti föl, szaporítja, ezeket egymás által kioltja"
(Marly tézisek, 1980)
- Magadról vett bolhácskákkal is oktathatsz higiéniát, mint ahogy ez a szöveg is attól vers, hogy saját lábába botlik, folyamatason dől saját dugájába.
(Erdély Miklós: Metán)
Összegzés
töredelmesen
tüzetesen
a vers demokratizmusa
"A montázs elkerülheti a közlés fogalmi elszegényítését, a kiürült jelek kényszerű

használatát [...]"
(Montázs-éhség, 1966)
"5937 Még mindig vége?!"
(KOLLAPSZUS)
irányított szocialista kultúrpolitika
manipulált kapitalista kultúrapiac
tiszaeszlári per, 1882-83
Eötvös Károly vállalta a zsidók védelmét
Solymosi Eszter 1882. április1-én tűnt el
A nagy per. http://mtdaportal.extra.hu/books/A_nagy_per_1.pdf

Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter
Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember
- mi az út?
-menj!
Yoko Ono: Play it by trust
Yves Klein: Leap into the void
Full transcript