Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Make your likes visible on Facebook?

Connect your Facebook account to Prezi and let your likes appear on your timeline.
You can change this under Settings & Account at any time.

No, thanks

NP 7: Abúzuspánik Freudnál, Ferenczinél és a 90-es évek Amerikájában

No description
by

Csaba Szummer

on 26 March 2013

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of NP 7: Abúzuspánik Freudnál, Ferenczinél és a 90-es évek Amerikájában

ABÚZUSPÁNIK FREUDNÁL, FERENCZINÉL
ÉS A 90-ES ÉVEK AMERIKÁJÁBAN FIKCIÓ VAGY VALÓSÁG A CSÁBÍTÁSI ELMÉLET?
/.../ esettanulmányaim olyanok, mint a novellák. (Breuer és Freud, 1895, 160)

Mindig durva igazságtalanságnak éreztem, hogy a pszichoanalízist nem akarták úgy kezelni, mint minden más természettudományt. (Freud, 1989, 65 / S.E.1925, 20:58/) 8.1. A PSZICHOANALÍZIS TUDOMÁNYELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEI Freud, 1896, a bécsi Pszichiátriai és Neurológiai Társaság előtt ismertette elfojtás-elméletét
Krafft-Ebing pedig, a századvég ismert szexológusa szárazon megjegyezte: "Mindez úgy hangzik, mint egy tudományos tündérmese." (id. Jones, 1983, 228)
Freud a Josef Breuerrel közösen írt Studien über Hysterie (Tanulmányok a hisztériáról) című kötetben először elismeri: "esettanulmányaim olyanok, mint a novellák", majd ezt a hasonlóságot azzal indokolja, hogy "olyan tudati folyamatok részletes leírását nyújtják, amelyekről általában csak szépirodalmi művekben olvashatunk." A pszichoanalízis sikerére jellemző, hogy a negyvenes évek végén még Hempel és Oppenheim (1953 [1948]), a logikai pozitivizmus neves képviselői is Freud tudományára utalva, bár azt nem megnevezve próbálták szemléltetni egyik nagy hatású tanulmányukban, hogy az emberi viselkedés leírható az „egyesült tudomány" naturalista nyelvén.
az empirista támadások sorozatát Karl Popper (1977 /1945/) The Open Society and its Enemies (A nyílt társadalom és ellenségei) című könyve nyitotta meg , hogy ezek a kritikák az ötvenes évek végére egyértelműen tisztázzák: a pszichoanalízis módszereit tekintve nem empirikus tudomány. (Nagel, 1959; Scriven, 1959; Toulmin, 1954) A hatvanas évek elejétől újabb fordulatot vett a pszichoanalízisre irányuló tudományelméleti diskurzus.
A frankfurti iskola második generációja, az ún. kritikai hermeneutika képviselői Jürgen Habermas, Karl-Otto Apel és Alfred Lorenzer felfedezik maguknak a pszichoanalízist, mint "a felszabadító társadalomtudomány paradigmatikus" esetét. FRANKFURTI ISKOLA
huszas-harmincas években fellépô elsô generáció képviselôi (Max Horkheimer, Theodor Adorno, Erich Fromm és Herbert Marcuse): Freud tudománya mint a marxista társadalomelméletet megújító gondolatrendszer jut szerephez
a hatvanas években jelentkezô második generáció: a pszichoanalízis tudományelméleti szerepet játszik: úgy látják, hogy a pszichoanalízis paradigmatikus értékű a társadalomtudományok szempontjából, mert a hermeneutikai módszert az empirikus megfigyelések útján szerzett, szisztematikusan általánosított tudáson alapuló oksági magyarázatokkal képes egyesíteni. SOKFÉLE LEGITIMÁLÁSI KÍSÉRLET
A korábbi és újabb "természettudományos ihletésű" legitimációs kísérletek (Farrell, 1961a,b; 1962; 1981; Grünbaum, 1984; 1988; 1993)
a hetvenes évektől kezdődően egyre nagyobb szerepet kapnak a hermeneutikai megközelítések (Habermas, 1971; Ricoeur, 1981a; Spence, 1982b; 1990; Steele, 1986), amelyek elvetik az empirikus ellenőrizhetőség követelményét és előtérbe állítják a hermeneutikai érvényesség igényét. 8.2. A csábítási elmélet viszontagságai 1893 májusától, amikor első ízben említette Fliess-nek, egészen 1897 szeptemberéig, amikor /Freud/ beismerte tévedését, azt a nézetet vallotta, hogy a hisztéria döntő oka az ártatlan gyermek valamely felnőtt, többnyire az apa részéről történt elcsábítása; az analitikus anyag bizonysága megcáfolhatatlannak tűnt. (Jones, 1983, 276) Öccsének és több húgának néhány hisztériás tünetéből (nota bene, önmagán nem figyelt meg ilyeneket), arra a következtetésre jutott, hogy még saját apját is ilyesféle cselekménnyel kell gyanúsítania. (Jones, 1983, 276) 1897-re kialakította új és immáron végleges elgondolását.
E szerint a csábítás nem történik meg ténylegesen, a "külső valóságban", a gyerek csupán fantáziál arról, hogy a felnőtt elcsábítja. FREUD ELGYÁVULT VOLNA?
1984, Jeffrey M. Masson forrásokban gazdag, ám szenzációhajhász könyve, az Assault on Truth, (Támadás az igazság ellen).
Masson azzal vádolja Freudot, hogy erkölcsi gyávaságból vetette el a csábítási elméletet; Ferenczi Sándornak tulajdonítja az intellektuális értelemben bátor és tisztességes pozíciót ezzel kapcsolatban.
Ferenczi élete utolsó öt évében, 1928-től kezdődően valóban úgy dönt, hogy visszaállítja eredeti jogaiba a Freud által három évtizeddel korábban elvetett csábítási elméletet. FERENCZI FELTÁMASZTJA A CSÁBÍTÁSI ELMÉLETET
az 1932-es wiesbadeni pszichoanalitikus kongresszuson félreérthetetlenül fogalmazott: „még tekintélyes, puritán szellemtől áthatott családok gyermekei is gyakrabban esnek megerőszakolás áldozatául, mint ahogy eddig gondoltuk. /…/ Napirenden vannak olyan kislányok tényleges megerőszakolásai, akik még alig nőttek ki a csecsemőkorból, hasonlóan a szexuális cselekmények felnőtt nők és kisfiúk között, valamint homoszexuális jellegű erőszakos közösülések is.” FREUD NEM SZERETI A BETEGEKET
A Klinikai naplóban pedig ugyanebben az évben, május elsején ezt írja: Freud, mióta úgy gondolja, hogy „a hisztériások hazudnak, /…/ nem szereti a betegeket. /…/ A pszichológiai hullám után Freud /…/ megint a természettudós fatalizmusa mellett kötött ki; a szubjektívben csaknem kizárólag a fizikai felépítményt látja /…/” MEGALAPOZATLAN VÁDAK
mióta Freud feladta saját csábítási elméletét; nem hisz a betegeinek, „nem szereti” őket, nem bízik saját gyógyító módszerében, és cinikus módon csupán pénzforrásként tekint a páciensekre.
- Súlyos és megalapozatlan vádak.
Plauzibilisebb feltételezni, hogy inkább arról lehet szó: Freudot a húszas évektől mindinkább a pszichoanalízis kultúrantropológiai lehetőségei foglalkoztatták, szükségképpen a gyógyítási lehetőségek rovására, míg Ferenczi, a „reménytelen esetek specialistája” továbbra is gyógyítani akart elsősorban. FERENCZI KETTŐS HATÁSA
az analitikus technika vonatkozásában Ferenczi jelentős újító,
a trauma-elmélet feltámasztása egyértelműen károkat okozott a pszichoanalízisnek.
Freud pre-pszichoanalitikus korszakában többször is nekirugaszkodott, hogy valamilyen nagyszabású empirikus lélektan elméletét vázolja fel
éppen a csábítási elmélet feladásával búcsúzott el véglegesen ezektől a „rövidre zárásoktól”, és helyezte elméletalkotását hermeneutikai alapokra. FREUD AUTOCHTON FEJLŐDÉSE
1885, Charcot: a neurózisokat elfojtott traumatikus élmények alapján lehet megmagyarázni.
1895 októberében állítja fel a hipotézist: ezek a traumák szexuális abúzusok traumái lehetnek.
terápiával gyógyítható pszichoneurózisok
aktuálneurózisok mely utóbbiak tünetei „nem redukálhatók tovább pszichológiai elemzéssel, és a pszichoterápia számára sem hozzáférhetők.”
Wilhelm Fliess javaslatára korlátozza a csábítási trauma feltevését az aktuálneurózisokra, amelyekről Fliess és Freud feltételezték, valamilyen külső esemény, pl. trauma, szexuális abúzus, gyermekkori onánia, a felnőttkori szexuális viselkedés, pl. a coitus interruptus okozza őket a szexualitáshoz kapcsolódó fiziológia folyamatokon, tehát tisztán szomatikus, toxikológiai hatásmechanizmuson keresztül. 1905:
„az elcsábítás hatásai nem segítenek a szexuális ösztön korai történetének feltárásában; inkább összezavarják rájuk vonatkozó felfogásunkat azáltal, hogy a gyerekeket idő előtt olyan szexuális tárgy hatásának teszik ki, mely iránt a gyermeki szexuális ösztön kezdetben nem mutat igényt.” NEM GYÁVASÁG, SZERVES FEJLŐDÉS
semmilyen nyoma nincsen annak a Fliess-szel folytatott levelezésben vagy másutt, hogy Freud visszariadt volna a traumás magyarázattól.
A kilencvenes évek közepétől Freud páciensei révén mind több ismeretet szerez a neurotikusok fantáziaéletéről
ezzel párhuzamosan egyre jobban elkötelezi magát a gyermekkori szexuális alkat polimorf perverz természete, és a spontán gyermekkori szexuális élmények örömteli volta, valamint a pszichoszexuális fejlődés univerzális természete mellett. REKONSTRUÁLHATÓ A FEJLŐDÉS
mindinkább elégtelennek és valószínűtlennek tűnik számára a traumás hipotézis
1897 szeptember 21-én kelt levelében végül feltárja Fliessnek „a nagy titkot, ami az utóbbi hónapok során lassacskán megvilágosodott” előtte: az elcsábításokról szóló beszámolók – fantáziák.
Egy hónappal később megfogalmazza az Ödipusz-komplexus hipotézisét, melyet univerzális fejlődési struktúrának tekint. FORDULÓPONT
Freud 1897 őszén kvázi áthelyezte érdeklődése fókuszát a pszichikus valóságba, metodológiai szempontból pedig elkötelezi magát az értelmezés módszere mellett
a pszichoanalízis ezzel megszületik, és mint hermeneutikai gyakorlat jön a világra.
egy mesterséges és redukált kommunikációs helyzethez kötött,
narratív szempontból egy élettörténeti séma kitöltésére irányul,
a hermenutikai kör szabad érvényesülése helyett pedig erőteljes elméleti feltevések, például az indulatáttétel fogalma befolyásolják az interpretáció menetét.
az élettörténet fakticitásának rekonstrukciója csupán másodlagos jelentőségű. FERENCZI ELLENFORRADALMI KÍSÉRLETE
a patogén tényezők súlypontja a pszichés valóságból visszahelyeződne a külső valóságba, és, mint azt bizonyos radikális feministák hirdetik majd Ferenczi után fél évszázaddal: minden neurózis mögött valamilyen szexuális abúzust kellene keresnünk. PSZICHOLÓGIA HELYETT VICTIMOLÓGIA?
A neurózis oka a szörnyű gyermekkor lenne, szemben azzal az univerzális fejlődési mintázattal, amelyet Freud írt le
Más módszertant implikálna ez az „ellenforradalom” a pszichoanalízisben, a konstrukció helyett a rekonstrukció irányába kellene visszafordulnunk.
Az analitikusnak empirikus tényeket kellene elsősorban keresnie, rendőr módjára szaglásznia kriminális események után, a pszichoanalízis a kriminalisztika és a victimológia kisegítő tudományává változna. 8.3. A trauma-elmélet reinkarnálódik
- abúzus-pánik a nyolcvanas-kilencvenes évek Amerikájában ZSÁKUTCA
a 80-as-90-es évek Amerikája
a „politikai korrektség” ideológiája, vagy inkább, ahogyan Erős fogalmaz, annak „vadhajtásai” segítették elő.
A feminista mozgalomnak tagadhatatlan érdemei voltak abban, „hogy a közvélemény fókuszába kerültek a családon belüli szexuális erőszak kétségbevonhatatlan és döbbenetes tényei”,
a részben ugyancsak a feministák által inspirált túlkapások azonban hihetetlen károkat okoztak terápiás keretek között. a családon belüli abúzus álemlékeinek elszaporodásáért elsősorban a feminizmus ideológiai túlkapásai kárhoztathatók
a rituális abúzus (ál)emlékei utáni megszállott nyomozás a politikai spektrum másik feléről kapott támogatást: bizonyos fundamentalista körök paranoid szubkultúrájához kapcsolódik EGYÉB KIVÁLTÓ OKOK
szimplifikált magyarázó varázs
a bulvársajtó viszolyogtató hajlama a szexuális szenzációkra,
a törvénykezés és a joggyakorlat: a nyolcvanas években az USA államainak több mint a fele hozott olyan törvényeket, amelyek lehetővé teszik, hogy az áldozatok három usque hat évvel az elfojtott emlékek felszínre kerülését követően tegyenek feljelentést állítólagos bántalmazóik ellen KÉTÉLŰ FEGYVER A JOGBAN
számos olyan bírósági döntés született, amely pusztán az állítólagos áldozat terápia közben "visszanyert” emlékei alapján ítéltek börtönbüntetésre szülőket, papokat, vagy óvodapedagógusokat.
az is kezdett elharapózni, hogy a védők a vádlott állítólagos gyerekkori szexuális molesztálására építették a védelmet (abuse as excuse), ahogyan ez a kilencvenes évek egyik legnagyobb vihart kavart perében, a milliomos szüleiket meggyilkoló Menendez-fivérek esetében történt. A HAMIS EMLÉKEZET TÜNETCSOPORT
Perek nem csupán a szülőket, hanem a vérfertőző csábítás emlékeit kutató pszichoterapeutákat is fenyegetik.
Volt páciensek sikeresen indítottak pereket az őket kezelő terapeuták és kórházak ellen azon az alapon, hogy hamis gyermekkori emlékek létezéséről győzték meg őket, és emiatt megromlott a viszonyuk a szüleikkel.
Társadalmi mozgalmak szerveződtek aszerint, hogyan ítélik meg az elfojtott és visszanyert emlékekkel kapcsolatos hipotéziseket. http://www.fmsfonline.org/ PRIMUM NON NOCERE
Pierre Janet: „a terápiás kezelés során meggyőző álemlékek keletkezhetnek.”
A tét jelentős, egy téves diagnózison alapuló elhibázott terápia az egész családot tönkre teszi. A kilencvenes évek első felében már számos olyan könyv jelent meg, amely meggyőző érvekkel támadta a csábítási elmélet feltámasztását és terápiás alkalmazását.
1992-ben megalakul a False Memory Syndrome Foundation (Hamisemlék Tünetcsoport Alapítvány), amelynek vezetőségben ott találjuk az amerikai akadémikus pszichológia színe-javát: Martin Gardner-t, Ernest Hilgardot, David Holmes-t, Philip Holzman-t, Ulric Neisser-t, Thomas Sebeok-öt és Donald Spence-t. Daniel L. Schacter

"Egyes terapeuták nemi erőszak illuzórikus emlékeit segítettek „felidézni.” Nyilvánvalóvá vált /…/ az emlékezet sebezhetősége szuggesztiókkal szemben; a hipnózis módszerének meggyőző, ám mégis téves emlékeket létrehozó tulajdonsága; a sátánista szertartások közben elkövetett nemi erőszak tárgyi bizonyítékaira utaló kutatás kudarca; objektíve nyilvánvalóan lehetetlen események emlékeinek feltárása (előző életek, ufonauták emberrablásai); a betegek növekvő számban tagadják meg a kezelés során feltárt emlékeiket; az érzelmi emlékezet konstitutív természete; és az, hogy egyes, emlékfelidézéssel foglalkozó terapeuták kockázatos emlékfelidéző módszereket védelmeznek. " NON SEQUITUR
„nincs még a birtokunkban elég biztos adat annak alátámasztására, hogy a terápiás kezelés álemlékeket vált ki. Egyelőre nem tudjuk eldönteni, hogy a nemi erőszak illuzórikus emlékei elenyészően ritkák-e /…/, vagy éppen hogy nagyon is gyakoriak.” 8.4. Hamis emlékek EGY ÁLTUDOMÁNYOS ELMÉLET
„robusztus elfojtás” áltudományos teóriája és a rá támaszkodó terápiás technika: pszichiáterek és pszichológusok tízezrei állították, hogy akit gyermekkorában ismétlődően szexuális abúzus traumatizáló hatása ér, az akár évtizedekre is elfojthatja a trauma emlékét, miközben az a legsúlyosabb pszichés tüneteket válthatja ki nála, akár „többszörösen hasadt személyiséggé” (MPD = multiple personality disorder) is válhat 1985-1995, DÜHÖNG A PARANOIA
A „visszanyert emlékezet” mozgalma egy évtizeden át hiszterizálta az amerikai közvéleményt,
célkeresztbe állítva nevelőket, papokat, lelkészeket, ifjúsági vezetőket; a boszorkányüldözésekhez fogható paranoia
a bíróságok számos esetben hoztak elmarasztaló ítéleteket súlyos, akár máig tartó börtönbüntetésekkel. MIT CSINÁLNAK A SZAKMAI SZERVEZETEK?
American Psychiatric Association 1999-ben a legjobb igazságügyi pszichiátriai munkának szóló díjat egy olyan könyvnek ítélte oda (Daniel Brown et al.: Memory, Trauma Treatment and the Law. W. W. Norton, New York, 1998), amely egyértelműen kiállt a „visszanyert emlékezet” (recovered memory) létezése és a bírósági gyakorlatban való figyelembe vétele mellett SZÖRNYŰ KATASZTRÓFA
a „visszanyert emlékezet” mozgalom a „lobotómia korszaka óta a legszörnyűbb katasztrófa, ami a mentálhigiéniai szakterületet érte”. (111–112. old.)
Különféle okokból, nem utolsó sorban a kártérítési perek hatására a „visszanyert emlékezet” terápia mára jelentősen visszaszorult.
Az American Psychological Association és az American Medical Association ma már hivatalosan ellenzi „»a hipnotikusan felfrissített« bizonyítékok törvényszéki alkalmazását” (227. old.) MAJDNEM HAPPY END
az MPD-klinikákat szinte mindenütt felszámolták,
Laura Davis pedig, a mozgalom egyik legismertebb alakja, haladva a korral, a „szexuális zaklatással kapcsolatos vádak miatt szétszakadt családok békítését tűzte ki céljául.”(233. old.)
A trauma-elmélet azonban nem tűnt el teljesen.
A hazai irodalomban például Erős Ferenc álláspontja a trauma-elmélettel szemben az övékénél kevésbé egyértelmű (Erős Ferenc: Kultuszok a pszichoanalízis történetében. Egy Ferenczi-monográfia vázlata. Jószöveg Műhely Kiadó., Bp., 2004. 50. old.) SHANLY ATYA KÁLVÁRIÁJA
2005-ben Paul Shanly bostoni katolikus papot ítélték el úgy, hogy az egyetlen bizonyíték az állítólagos áldozat vallomása volt, akiben elmondása szerint egy újságcikket elolvasva, 21 év után idéződött fel a Shanly által vele szemben sorozatosan elkövetett abúzusok traumája. (22 –226. old.)
Shanly perében, mint oly sok más perben, az vezetett a téves ítélethez, hogy az esküdtek és a bírák sok esetben képtelenek voltak elhinni, hogy valaki képes lehet érzelmileg involváltan, hitelesen felidézni egy meg nem történt traumát is. NAIV EPISZTEMOLÓGIA
SOKKAL nehezebb elhinni, hogy az embereknek sok esetben fogalmuk sincsen arról, hogy egy felidézett emlék valós vagy képzelt, mint azt, hogy amire eddig nem emlékeztek, az mindig is ott volt a fejükben, csak nem tudtak hozzáférni.
Shanly perében a védelem szakértője a hamis emlékezet-kutatás legelismertebb kutatója, Elisabeth Loftus volt; a vád szakértője viszont teljes határozottsággal vallotta, hogy a „robusztus elfojtás” létező jelenség, Shanlyt így elmarasztalták. A JOGGAL VALÓ VISSZAÉLÉS
Egy másik ügyben Loftus dokumentumait saját egyetemének a hatóságai foglalták le mintegy másfél évre
egy abúzus-per kapcsán a vád képviselői meggyőzték őket arról, hogy Loftus etikai vétséget követett el, amikor interjút készített az állítólagos áldozat abúzussal vádolt édesanyjával.
Loftust végül hosszú huzavona árán felmentette ugyan az egyetemi tanács, de csak azzal a feltétellel, hogy további kutatásokat az adott ügyben csupán az egyetemi hatóságok engedélyével folytathat. „Rossz tudomány” A TUDOMÁNY PARÓDIÁJA
(a) Az elmélet: a traumák patogének; a trauma emléke elfojtható; a trauma felszínre hozása gyógyít, hamis emlékeket pedig nem lehet generálni.
(b) Az elméleti keret megszüli a megfigyelési helyzetet és a technikákat, amelyekkel az adatok „kinyerhetők”: mivel a páciensekkel úgysem lehet hamis emlékeket felidéztetni, minden eszköz üdvözlendő az „ellenállás” csökkentésére a rábeszéléstől kezdve a hipnózison keresztül egészen a nátrium-amitálig, hogy a tudattalanból szabadon előjöjjenek az oda elsüllyesztett „emlékek”, azaz a gyermekkori abúzus álemlékei.
(c) Az ily módon nyert „tényeket” könnyen lehet az elméletnek megfelelően értelmezni, „megfigyeléseink” pedig alátámasztják az elméletet. Kulturális tényezők.
Freud alaptalanul állítja, mutat rá Wittgenstein, hogy az embereket taszítja a szexualitás témája a pszichoanalízisben, éppen ellenkezőleg. Kulturális tényezők
Freud alaptalanul állítja, mutatott rá Wittgenstein, hogy az embereket taszítja a szexualitás témája a pszichoanalízisben,
Igaz ez a pszichoanalízisre, azonban még inkább igaz a trauma-elméletre, amely érzelmileg felkavaró a szexualitás, a kiszolgáltatottság, valamint az incesztus témái miatt; a trauma-elmélet ezen kívül könnyen megérthető, a „visszanyert emlékezet” teóriája pontosan olyan, amilyennek Hollywood ábrázolja a pszichoanalízist: elfojtás – tudatosítás – lereagálás – gyógyulás. VÁROSI FOLKLÓR
Amerikában a pszichoanalízis már régóta a mindennapi kultúra része,
Sybill (az MPD-ről) vagy a Polanski által rendezett Rosemary gyermeke (sátánista rituálék)
az MPD ötletén alapuló regények egy sajátos folklórt teremtett, amelyre a „visszanyert emlékezet”-mozgalom támaszkodhatott. SZAKMAI TÉVHITEK
„robusztus elfojtás” tana: ha valaki ismétlődő traumáknak van kitéve hosszú időn keresztül, akkor a traumára vonatkozó emlékeit elfojtja, és csak pszichoterápiás körülmények közepette képes újra felidézni őket.
A második tétel is az elfojtással függ össze. Eszerint az elfojtás könnyen eredményezhet „többszörösen hasadt személyiséget”, MPD-t (multiple personality disorder). Eric R. Dodds (Dodds, 2002. A görögség és az irracionalitás. Budapest: Gond-Cura - Palatinus, 69-70)
A valódi megszállottság fogalma végső soron az olyan másodlagos, vagy váltakozó személyiség feltűnésével járó esetekből alakulhatott ki, mint amilyen a Morton Prince által tanulmányozott Miss Beauchamp volt.
/…/ Ilyenkor egy új személyiség jelenik meg hirtelen, aki rendszerint jócskán különbözik a régitől, jellemét, tájékozottságát, de még hangját és arckifejezését tekintve is: megszállja a testet, és magáról az első, a régi személyiségről harmadik személyben beszél.
Úgy tűnik, ezek a modern Európában és Amerikában viszonylag ritka esetek gyakrabban fordulnak elő a kevésbé fejlett népeknél, és könnyen lehet, hogy az ókorban nem voltak olyan rendkívüliek, mint manapság;” ERIKA-LÁGER
a haláltáborok túlélői bizonyítják, hogy a fájdalmas emlékeket nem fojtjuk el abban az értelemben, ahogyan Freud megalkotta a fogalmat.
A lágerek túlélői mindenre emlékeznek, minél szörnyűbb dolgoknak voltak kitéve, annál jobban emlékeznek.
legtöbben megpróbálnak nem gondolni rá, hogy kíméljék saját magukat és hozzátartozóikat; felállítanak valamilyen hallgatólagos tabut a családban: „erről nem beszélünk, mert nem bírjuk elviselni a kínt, amit a megaláztatások és gyötrelmek felidézése okoz.)”. American Psychoanalytic Association
nem alakított ki hivatalos állásfoglalást az ügyben.
American Psychological Association (a továbbiakban APA) mind a mai napig a „virágozzék száz virág” álláspontjára helyezkedik, nem köti meg tagjai kezét, így a korábbi életek felidézésétől kezdve az UFO-k általi elrablásokig minden elmélet alkalmazása megengedett a terapeuták számára. AZ APA AMBIVALENCIÁJA
A szervezet felismerte az „emlékezetterapeuták” által okozott veszélyeket, és 1995-ben hivatalos kiadványában figyelmeztette a pácienseket: „az elfojtott és sugalmazott emlékek jelentőségét eltúlozták és szenzációhajhász formában tálalták”.
az APA két évvel korábban, 1993-ban felállított egy három klinikusból és három elméleti pszichológusból álló munkacsoportot, akik kezdeti együttes erőfeszítéseik után két egymásnak homlokegyenest ellentmondó tanulmányt hoztak nyilvánosságra.
Az APA ráadásul rendszeresen jelentetett meg könyveket, amelyek a „recovered memory” terápiát propagálják. AMERICAN PSYCHIATRIC ASSOCIATION
1999-ben a legjobb jogi pszichiátriai munkának szóló díjat Brown - Scheflin – Hammond: Memory, Trauma Treatment and the Law című munkájának ítélte. A könyv kiáll a „recovered memory” léte és a bírósági gyakorlatban való felhasználása mellett.
Az egyik szerző, Hammond hét évvel korábban hátborzongató részletességgel kidolgozott téveszmerendszert fejtett ki Hypnosis in MPD című előadásában egy 1992-ben tartott konferencián: a szexuális abúzusok és rituális gyilkosságok döntő részéért egy „Illuminátusok Tanácsa” nevű világszervezet a felelős, amely ezekkel az ördögi módszerekkel tudatosan idézi elő az MPD-t; így toborozza ugyanis „mentális robotok tízezreit”, hogy elérje végső és szörnyű célját: „a világot kormányzó sátánista világrend” létrehozását. Dr. Agylepény: Annak a megállapításáról van szó, kolléga úr, vajon én, aki önnel e percben beszélek, elmebeteg vagyok-e vagy sem?
Dr. Fejperec: Tehát megállapítandó, hogy kolléga úrnak van-e rögeszméje? Mert ha nincsen, akkor kolléga úr természetesen nem elmebeteg …
Dr. Agylepény: Ha nem vagyok elmebeteg, akkor miért hiszem magamról, hogy elmebeteg vagyok?
Dr. Fejperec: Ez egy rögeszme, kolléga úr, mert mint láttuk, kolléga úr nem elmebeteg. Dr. Agylepény: De hiszen akkor, ha nekem rögeszmém van, akkor én elmebeteg vagyok! …
Dr. Fejperec: Hát persze. Ha rögeszméje van, akkor elmebeteg.
Dr. Agylepény /dühösen/ : Még hogy nekem rögeszmém van? Hogy volna nekem rögeszmém?
Dr. Fejperec /dühösen/: Hát hiszen az imént állapítottuk meg. Az a rögeszméje, hogy elmebeteg.
Dr. Agylepény: Ez egy rögeszme? Hogy volna ez rögeszme? Hiszen kolléga úr épp az imént állapította meg, hogy én csakugyan elmebeteg vagyok.
Dr. Fejperec: Úgy is van.
Dr. Agylepény: De hiszen akkor ez nem egy rögeszme, akkor ez egy logikus és helyes megállapítás, tehát nem rögeszme. Ha pedig nincsen rögeszmém, akkor természetesen nem is vagyok elmbeteg.
Dr. Fejperec: Ha nincs, akkor nem is az.
Dr. Agylepény /megrázza a kezét/ : Köszönöm, kolléga. Mégiscsak gyönyörű dolog ez a tudomány. De legalább annyira kell érteni hozzá, mint mi ketten.
Karinthy Frigyes: Elmeorvosok (részlet). Id. Karinthy M., 2003, II. köt., 24 8.6. LÉTEZIK-E ELFOJTÁS ÉS VAN-E ENNEK KARDINÁLIS JELENTŐSÉGE A PSZICHOANALITIKUS TERÁPIA SZEMPONTJÁBÓL? az elfojtást létezését, amit pedig a legóvatosabb pszichoanalitikus is elfogad cáfolhatatlan tényként, mind a mai napig nem igazolták kísérleti úton, „Az a figyelem, amit a páciens korai traumáinak szentelünk, nem más, mint olyan figyelem, amit az ’itt és most’-ban történő értelmes segítségtől vonunk el”, túllő a célon.
Hogyan is mondja Nietzsche? „Még nincsen bebizonyítva, hogy van felejtés: egyedül azt tudjuk, hogy nem áll hatalmunkban a felidézés. Hatalmunk e hézagát átmenetileg a ’felejtés’ szóval töltjük be: mintha egy plussz képességgel rendelkeznénk.” ha jobban belegondolunk, másodlagos jelentőségű, hogy az elfojtás létezik-e abban a dramatizált formában, ahogyan a pszichoanalízis eddig tanította. A terápiás gyakorlat szempontjából voltaképpen közömbös, hogy a beteg az elfojtás mechanizmusa miatt nem engedi be a számára kellemetlen emlékeket és problémákat a tudatába, vagy egyszerűen azért nem foglalkozik velük, mert kellemetlenek, nyomasztják, szorong tőlük etc. Az analitikus terápia ráveszi az analizáltat arra, hogy olyan dolgokat is a tudatába idézzen, amelyeket a terápia nélkül nagy ívben kikerülne. Könnyen lehet tehát, hogy elfojtás mint olyan nem létezik, a kellemetlen emlékek, gondolatok elkerülésére való hajlamunk azonban nagyon is létezik.
A terápia hatékonysága abban rejlik, hogy rendezzük a viszonyunkat ezekkel a nem-szeretem, olykor fájdalmas tudattartalmakkal, bölcsen, higgadtan, lehetőségeink és korlátaink figyelembe vételével. Az elfojtás pragmatikusan megközelítve puszta beszédmóddá vagy metaforává változik. 8.7. KONKLÚZIÓK: A CSÁBÍTÁSI ELMÉLET FELTÁMASZTÁSA ÉS A PSZICHOANALÍZIS METODOLÓGIAI HETEROGENITÁSA a pszichoanalízis alapsajátossága:
életrajzi narráció
értelmezés
empirikus megfigyeléseken alapuló oksági magyarázatok
A csábítási elmélet Ferenczi, majd fél évszázad múltán Masson és a feministák által szorgalmazott feltámasztása és az elfojtás elméletének Crews által propagált teljes elvetése egymással ellentétes módon bár, de egyaránt attól a termékeny metodológiai heterogenitástól fosztaná meg a pszichoanalízist, amely nélkül Freud módszere nem működik mindkét esetben az empirikus tudományok nyelvjátékát akarják ugyanis rákényszeríteni a pszichoanalízisre.
Ferenczi és mai követői, az "emlékezetterapeuták" prepszichoanalitikus korszakába próbálnák meg visszalökni a freudi elméletet.
Crews és hívei pedig túl sok gyereket öntenének ki a fürdővízzel, amikor az elfojtás kísérleti igazolásához kötnék a pszichoanalízis validitását, A TRAUMA VALÓSÁG, ÉS NEM FIKCIÓ
Erős úgy véli, hogy „A trauma ’objektív valóságát’ elismerő Ferenczinek a fikcionalitást előtérbe helyező Freuddal való poláris szembeállítása /…/ aligha tartható, hiszen a narratív beszámolók egyik lényegi sajátossága, hogy valóság és fikció /…/ elválaszthatatlanul összefonódik bennük.” FREUD VERSUS FERENCZI
a csábítási elméletet elvető Freud, és az azt feltámasztani próbáló Ferenczi (és mai követői, az „emlékezetterapeuták”) szembeállítása teljes mértékig tartható, mi több, kívánatos, mivel csupán a csábítási elmélet elvetése biztosíthatta Freudnak azt a szabadságfokot, aminek révén az analitikus mélyhermeneutika egyáltalán megszülethetett. KRONOLÓGIA A CSÁBÍTÁSI ELMÉLET VISZONTAGSÁGAIRÓL

1885: Freud átveszi Charcot hipotézisét: a neurózisok okai traumák elfojtott emlékei.
1895-97: Freud a csábítási elmélettel kísérletezik, mi több, gondolatban apját is abúzussal vádolja saját öccsével és húgaival kapcsolatban.
1895: Freud és Fliess elválasztják egymástól a lelki eredetű pszichoneurózist és a traumás eredetű aktuálneurózist.
1897: Freud feladja a csábítási elméletet: a beteget nem csábítják el gyerekkorában, csupán fantáziál a csábításról.
1928-1933. Ferenczi feltámasztja a csábítási elméletet.
1932: a wiesbadeni konferencián Ferenczi megtartja híres előadását: „Nyelvzavar a felnőttek és a gyermek között”; Freud ebben az évben azt írja Jonesnak egy magánlevélben, hogy Ferenczi már évek óta elmebeteg, („paranoid” és „mentálisan leépült”) és minden technikai újítása erre vezethető vissza. KRONOLÓGIA A CSÁBÍTÁSI ELMÉLET VISZONTAGSÁGAIRÓL

1983
Sulloway tudatos hamisítással vádolja Freudot: Sulloway szerint azonban Freud nem a csábítási traumákat, hanem a (szocio)biológia nyomait tüntette volna el a pszichoanalízisből.
1984: Megjelenik Masson könyve, amely azzal vádolja Freudot, hogy gyávaságból és kényelemszeretetből visszatáncolt a csábítási elmélettől.
1985-1995: abúzus-pánik Amerikában: tíz- és tízezer számra követnek el műhibákat pszichoterápiás keretek között Amerikában szakemberek és sarlatánok: meg nem történt abúzusok „emlékét” tárják fel pácienseik gyermekkorában. Megszületnek azok a bírósági ítéletek, ahol nincsen más bizonyíték, mint a „recovered memory”, vagyis a hipnózisban „felidézett” abúzus „emléke.” KRONOLÓGIA A CSÁBÍTÁSI ELMÉLET VISZONTAGSÁGAIRÓL


1992: megalakul a False Memory Syndrome Foundation (Hamisemlék Tünetcsoport Alapítvány).
1993-95: A Crews-vita a New York Review of Booksban: Crews szerint az elfojtás jelensége nem létezik; a csábítási elmélet feltámasztása pedig különösen káros próbálkozás.
1999: még mindig olyan szerzők kapják az American Psychiatric Association különdíját, akik bigott módon hisznek az abúzusok extrém gyakoriságában és a sátánista rituálékkal való kapcsolatában.
2004. Crews újra az „emlékezetterapeutákat” támadja a New York Review of Books hasábjain.
2005 Shanly elitélése
Full transcript