Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

VÉRADÓK VILÁGNAPJA

No description

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of VÉRADÓK VILÁGNAPJA

VÉRADÓK VILÁGNAPJA
2018. június 14.
Világnap létrejötte
Ki lehet véradó?
Vérkészítmények
Az életet adó vér
A
Véradók világnapját június 14-én ünnepeljük
a WHO, a Nemzetközi Vöröskereszt, a Véradók Szervezeteinek Szövetsége, s a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság javaslatára.
Ezen a napon született az osztrák származású amerikai Karl Landsteiner Nobel-díjas orvos, aki felfedezte az AB0-vércsoportot.

A kezdeményezés
célja
, hogy
felhívják a figyelmet a véradás fontosságára
olyan időben, amikor a világ lakosságának 82 százaléka nem lehet biztos abban, hogy szükség esetén jut számára elegendő, fertőzésmentes vér.
A WHO rámutatott arra, hogy
az egészséges vérrel történő, kielégítő szintű ellátás elengedhetetlen feltétele a betegségek megelőzésének
és
lényegi eleme a hatékony egészségügyi ellátási rendszernek
. A szervezet felmérései szerint 178 országból csupán 39-ben számíthatnak arra, hogy a szükséges vértartalékot teljes mértékben az egészséges véradóktól szerezhetik be.
Hazánkban a szervezett véradás több mint ötven éves múltra tekint vissza. Az egészségügyben évente mintegy 500 ezer egység (1 egység = egy véradáskor levett vér mennyisége, 4,5 dl) vért használnak fel az önkéntes véradóknak köszönhetően. Ma
Magyarországon minden 18 és 65 év közötti ember adhat vért
, nők esetében évente 3, férfiak esetében 4 alkalommal.
A világnap célja
Forrás: http://www.fszek.hu/konyvtaraink/kozponti_konyvtar/kozossegi_informaciok_tara/jeles_napok/?article_hid=3728
(szül. 1868. jún. 14. Bécs, Osztrák Császárság [Ausztria] – megh. 1943. jún. 26. New York, Amerikai Egyesült Államok)
Landsteiner, Karl
Landsteiner, Karl
immunológus és patológus.

1930-ban élettani-orvosi Nobel-díjat kapott a fő vércsoportok felfedezéséért és a vércsoport-meghatározás AB0 rendszerének kidolgozásáért
;
ez az eljárás tette lehetővé
a
vérátömlesztés

alkalmazását
a mindennapi
orvosi gyakorlatban
.
A bécsi Patológiai Intézet munkatársaként (1898–1908) Landsteiner alapvető különbözőségeket talált az emberi vérben; ezek a különbözőségek magyarázatot adnak a teljes vér válogatás nélküli transzfúziójában rejlő veszélyekre.
Landsteiner kimutatta (1901), hogy az emberi vérnek legalább három alapvető típusa létezik
attól függően, hogy a plazmamembránhoz (a vörös vértestek külső burkához) milyen cukortartalmú vegyületek, ún. antigének kapcsolódnak. Landsteiner
a típusokat A-, B- és 0-val jelölte
. Egy
negyedik csoportot (AB típus),
amely mind az A, mind a B antigént hordozza és nincsenek AB antitestjei,
egy évvel később ismerték fel
. Landsteiner
1927-ben két további típust (M és N) fedezett fel
, valamint
a Rhesus-, más néven Rh-faktort (1940)
; ez utóbbit arról a majomfajról nevezték el, amelyben kimutatták. Az
Rh-faktor anyák és magzatok vérében olyan eseménysorozatok okozója lehet, amelyek abortuszhoz vagy koraszüléshez vezethetnek, vagy az újszülött súlyos betegségét eredményezhetik.
Landsteiner munkája fontos fejezettel járult hozzá az igazságügyi orvostan fejlődéséhez, mert
elfogadható bizonyítékot szolgáltatott apasági keresetek és gyilkossági tárgyalások esetében.
Annak bizonyítása, hogy
a vércsoportok specifikus géneken keresztül öröklődnek
,
hasznos segítséget nyújtott az emberi genetika és antropológia tudományában.
Landsteinert a bécsi egyetemen a patológia egyetemi tanárává nevezték ki (1909–19), majd a New York-i Rockefeller Institute for Medical Reseaech professzora lett (1922–43). Könyve: The Specificity of Serological Reactions (1936) klasszikus írás, amely elősegítette az immunokémia tudományának kialakulását.
I.
II.
Forrás: http://www.fszek.hu/konyvtaraink/kozponti_konyvtar/kozossegi_informaciok_tara/jeles_napok/?article_hid=3728
Ki lehet véradó?
Véradásra jelentkezhet minden 18 és 65 év közötti, legalább 50 kg testsúlyú egészséges felnőtt.

Lehet-e enni, alkoholmentes folyadékot inni a véradás előtt?
Igen, lehet enni, sőt kell, lehetőleg ne zsíros, nehéz ételt. Nagyon fontos, hogy elegendő folyadékot igyon a donor. Ha ezt nem tette meg, akkor célszerű a véradás előtt a véradóknak kikészített folyadékból hozzávetőleg fél litert elfogyasztani. Ha nem evett, akkor néhány darab kekszet is célszerű enni.

Évente hányszor lehet vért adni?
Férfiak akár 5-ször, nők maximum 4-szer adhatnak vért.

Mennyi időnek kell eltelnie két teljes véradás között?
Legkevesebb 56 nap

Milyen igazolványt kell bemutatni?
Fényképes igazolványt kell bemutatni az adatok felvételéhez,
pl. személyigazolvány, diákigazolvány, jogosítvány, útlevél
valamint a TAJ kártyát és a lakcímkártyát is vinni kell.

S
zükség van a társadalombiztosítási szám (TAJ) bemutatására is?
Igen
I.
II.
Mi történik a véradás előtt?
A vérellátó munkatársai szóban tájékoztatják a véradás teljes folyamatáról.

Miről kell nyilatkoznia a véradónak?
Arról, hogy vérét alkalmasnak tartja arra, hogy betegeknek beadják gyógyítási célból.
Hozzájárul-e, hogy adatai a Magyar Vöröskereszt nyilvántartásába kerüljenek, kizárólag donortoborzás céljából.
Kitölti a kérdőívet, amely a donor életvitelére, betegségeire, gyógyszerszedési szokásaira kérdez. Ha nem értelmezhetőek a kérdések, forduljon bizalommal a kivizsgáló orvoshoz. Csak ő az illetékes abban, hogy a felvetődött kérdéseket, bizonytalan válaszokat együtt értelmezzék.
III.
Minden véradás előtt van orvosi vizsgálat?
Igen. A véradásra való alkalmasságot jelenleg Magyarországon mindig orvos dönti el, a leendő véradó részletes kikérdezése - korábbi és jelenlegi betegségeiről, egészségi állapotáról -, és fizikális vizsgálata után.
Az orvosi vizsgálat vérnyomásmérésből, szív – tüdő meghallgatásából, a nyaki nyirokcsomók tapintásából, a látható nyálkahártyák megtekintéséből áll.

A haemochromatosisban szenvedő véradók alkalmasságának elbírálásakor az OVSz
2017.09.25-től az alábbiak szerint jár el:
A haemokromatózisért felelős génmutáció jelenléte önmagában nem kizárási ok, tehát ha a véradásra jelentkező személy a kivizsgáláskor a jelzi, hogy nála a haemokromatózis diagnózisát állapították meg, alkalmas véradásra, ha nincs manifesztálódott cukorbetegsége, arthopatiája, szív, vagy tüdő érintettsége, a betegségből eredő bőr elváltozása, stroke előzménye és minden egyéb alkalmassági követelménynek megfelel.
Forrás: http://www.ovsz.hu/ver/ki-lehet-verado
IV.
Az orvosi kivizsgálás előtt milyen laboratóriumi vizsgálatokat kell elvégezni?
A vér hemoglobin (vérfesték) koncentrációjának mérése, és első véradóknál az előzetes vércsoport meghatározás.
Ha a vizsgálat során eltérést találnak, akkor időlegesen vagy véglegesen kizárják a donort a véradásból.
Időleges kizárást alkalmazunk például a kívánatosnál (férfi: >135 g/l; nők: >125 g/l) alacsonyabb hemoglobinszint, nátha, torokgyulladás, herpesz esetén, kis – és nagy műtétek után, stb.
Végleges kizárást jelentenek egyes fertőző megbetegedések (pl. HIV veszélyeztetettség, egyéb vérrel átvihető fertőzések kockázata), vérképzőszervi betegségek, kezeletlen magas vérnyomás betegség, stb.

Mit mérlegel az orvos?
Fontos szempont, hogy a véradással ne ártsunk a véradónak, de a vérkészítményt kapó beteg maximális biztonságáról is alapos vizsgálatok (hepatitis B, hepatitis C, luesz, HIV tesztek végzése) segítségével gondoskodjunk.
V.
Mennyi vért gyűjtenek a vérvétel során?
Alkalmanként 450 ml és még három kémcsőnyi vér (utólagos ellenőrző vizsgálatokhoz) levételére kerül sor.

Hogyan történik a véradás?
Steril, egyszerhasználatos, műanyag zsákba, vérvételi rázómérleg segítségével gyűjtik a teljes vért.

Mennyi ideig tart?
Ideális esetben kb. 5–10 perc.

Összességében a teljes folyamat mennyi ideig tart?
Kb. 1/2 óra.

Van más típusú vérvétel?
Igen, az aferezises vérvételi eljárás (a vér bizonyos alkotórészeinek szeparálása és csak annak a levétele a véradótól, pl. trombocita=vérlemezke, granulocita=fehérvérsejt, plazmaferezis) kivizsgáláshoz a fentieken kívül további vérvizsgálatok elvégzése is szükséges (pl. a vérlemezkék számának ellenőrzése, mennyiségi vérkép, stb.), valamint két jó véna megléte is szükséges.
VI.
Mennyi ideig tart ez az eljárás?
Kb. 1,5 óra.

Kell-e várni a véradás után?
Igen célszerű 5-10 percet pihenni, ülni.

A folyadékveszteséget kell pótolni?
Igen, célszerű kb. 0,5 liter folyadékot, még a vérvétel helyszínén elfogyasztani.

T
érítésmentes Magyarországon a véradás?
Igen, 1959 óta önkénes és térítésmentes, azonban a véradót 500.-Ft értékben étkezési utalvány illeti meg, amelyen tetszőlegesen vásárolhat élelmiszert kb. 10.000 beváltó helyen.
Forrás: http://www.ovsz.hu/ver/ki-lehet-verado
Állandó véradási helyszínek
Forrás: https://www.google.com/maps/d/viewer?mid=11o93SOCmJDVY1VAPiOZHX7dicyE&hl=hu&ll=47.189079867274785%2C19.559174812500032&z=8
Forrás: http://www.ovsz.hu/sites/ovsz.hu/files/veradas_images/iranyitott_veradas2018.jpg
Mi lesz a vérrel?
A
transzfúziók során érvényesül a komponensterápia
, mint
alapelv,
azaz csak
olyan vérkomponenst kap a beteg, amely pótolja a betegsége, állapota okán elvesztett sejtféleségek funkcióit,
vagy
a kórosan alacsony sejtszámot
(pl. kemoterápiás kezelés hatására bekövetkező) kívánjuk egy adott szintre megnövelni, és szinten tartani.
Egy véradótól gyűjtött 450 ± 10% ml teljes vérből előállított vérkészítményekkel
, akár
három (3) beteg gyógyulását
is elősegíthetjük.
Az eljárást szigorúan ellenőrzött, standard körülmények között, validált módszerekkel végezzük ún. steril, összetett műanyag zsákrendszerek alkalmazásával. A
teljes vért centrifugálási eljárással választjuk szét az egyes vérkomponensekre
, azaz ilyenkor mindig
keletkezik vörösvérsejt koncentrátum
(transzfúzióra alkalmas 35 nap),
trombocita
(vérlemezke)
koncentrátum
(transzfúzióra alkalmas 5 nap) és
plazma-készítmény
(transzfúzióra alkalmas 1 év).
A vérkészítmények tárolásánál célunk az, hogy a lehető leghosszabban tudjuk azokat a körülményeket biztosítani, amelyek hozzájárulnak a vérsejtek funkcióinak és életképességük megőrzéséhez.
I.
II.
A
vérkészítmények
(biológiai anyagok)
transzfúziója kapcsán
előfordulhatnak olyan
szövődmények
, amelyek
megelőzhetők további vérkészítmény előállítási technikák alkalmazásával
. Azaz célzottan,
fokozottan veszélyeztetett betegcsoportok kezelésében
, amit mindig a kezelő, transzfundáló orvos dönt el,
készíthetünk ún. mosott-, vagy fehérvérsejt- mentesített vérkészítményeket
. Az előbbi esetben az eljárással a készítmény maradék plazmafehérje tartalmát kell lecsökkenteni, az utóbbi esetben speciálisan erre kifejlesztett szűrők segítségével eltávolítjuk a fehérvérsejtek nagy részét. A két módszert akár kombinálhatjuk is.

Speciális technikának
számít, amit szintén csak különösen indokolt esetben alkalmazunk, a
vérkészítmények besugarazása ionizáló sugárzással
, abból a célból, hogy a
fehérvérsejtek osztódását megakadályozzuk
. Ezáltal megelőzhetünk bizonyos transzfúzióhoz kapcsolható szövődmények kialakulását.
Vérellátós körülmények között nem alkalmazunk vírus-inaktiváló eljárásokat!
Forrás: http://www.ovsz.hu/ver/verkeszitmenyek
Vérkészítmény előállítás
A „vér élet” olvashatjuk az Ótestamentumban. Ez a megállapítás 2000 év alatt semmit sem veszített az igazságtartalmából. Az érrendszerben keringő vér, ez a piros színű folyékony anyag a magasabb rendű élőlények, így az ember életéhez feltétlenül szükséges. Nagyobb vérveszteség esetén az idegrendszer, a keringés és a légzés funkciójában zavarok állnak be, ami akár az élőlény elhalálozásához vezethet.

Egyetlen más anyag sem tudná a szervezetet olyan sokáig, olyan sokoldalúan, olyan üzembiztosan működtetni, mint éppen a vér.

A
vér alapfeladata a szállítás
, mert a szervezetben mindenütt folyamatosan „úton” van.
A
vér legfontosabb funkciói
alapján
biztosítja a szöveti oxigénellátást, és ezzel
párhuzamosan biztosítja a szövetekben termelődött szén-dioxid elszállítását
.

Ezen alapvető funkciói mellett
a vér a gyomor-bélcsatornában felszívódott valamennyi anyagot, táplálék-alkotóelemet a felhasználódás, illetve a lebomlás helyére juttatja
.
Emellett
az ozmotikus nyomás által a vér biztosítja a szervezetben az érrendszer és a szövetek között a folyadékegyensúlyt
is.
A vérről...
Forrás: https://sites.google.com/site/vitalporta/a-eletet-ado-ver
I.
II.
Mindez mellett
több száz
, egymásra épülő
anyagcsere-folyamat egyes lépéseinek elengedhetetlen alkotóelemeit, katalizátorait is tartalmazza
(enzimek, nyomelemek,
vitaminok stb.), amelyek nélkül az élet, a keringés, a hőszabályozás, a szervezeti -szöveti oxidáció nem maradhatna fenn. A
szervezet „takarításában” is a vér az (egyik) illetékes
, mert az anyagcsere során keletkező salakanyagokat és az elhasznált anyagokat a kiválasztó szervekhez juttatja.

A vér gondoskodik a sejtekben és a szervekben található különböző folyadékok változatlan összetételéről. A
vér “futárként” szállítja a hormonokat
, ezeket a kémiai híranyagokat, a
mirigyektől gyakran távoli célszervekhez
.

És végül
a vér a szervezet saját immunrendszerének elsőrendű tartóoszlopa
azokkal a kórokozókkal és méreganyagokkal szemben, amelyek a szervezetbe jutnak.
III.
A vér háromféle sejtből, vörösvértestekből, fehérvérsejtekből és vérlemezkékből áll, mely sejtek a folyékony sejtközötti állományban, a plazmában találhatók
A vér fizikai paraméterei:
- Felnőtt ♂: 5-6l
- Felnőtt ♀: 4-5l
- 5x viszkózusabb, mint a víz
- pH érték: 7,35 – 7,45 (enyhén lúgos)
- Színe: élénk pirostól (oxigenált vér) a mélyvörösig (deoxigenált vér) változik.
A vörösvértestek, fehérvérsejtek és a vérlemezkék a vér alakos elemei közé tartoznak. A sejt közötti állomány (vérplazma) vizet, ionokat és fehérjéket tartalmaz. A vérplazma fehérjéi a globulinok, fibrinogén és az albuminok. A sejtes összetevők aránya a vér teljes térfogatához képest a hematokrit, mely fontos orvosi paraméter, normálértéke kb. 0,45-0,5.
Forrás: https://sites.google.com/site/vitalporta/a-eletet-ado-ver
IV.
A vér alakos elemei
Alakos elemnek nevezzük a vér sejtes formába szerveződött részeit, megkülönböztetve a folyékony állapotú alkotórészektől.
Vörösvértestek (erythrocyták)
Az élethez nélkülözhetetlen oxigén szállítását az emberi szervezetben a vörösvértestek végzik. A vörösvértestek felülnézetben korong alakú, keresztmetszetben bikonkáv, piskóta formájú sejtek.

A bennük található vérfesték, a hemoglobin specializálódott az oxigén szállítására a tüdő és a működő, oxigént felhasználó szövetek között.

A vörösvértestek vér alakos elemeinek a legnagyobb részét teszik ki.
Kb. 7-8 mikron átmérőjű (a mikron a milliméter ezredrésze) sejtmag
nélküli sejtek (így szaporodásra nem alkalmasak), így inkább vértestekként említjük őket.
V.
A vörösvértestek a csontvelőben képződnek és életidejük kb. 120 nap. Az ez alatt megtett távolság kb. 450-500 km! Az öregedő vörösvértestek enzimrendszerének működése megváltozik, sérülékennyé válnak, végül szétesnek, majd a szétesett részeket (fragmentumok) a lép sejtjei eltávolítják a keringésből.

Az ember összes vörös vértestjének felülete meghaladja a háromezer négyzetmétert. Ez kb. akkora felület, mint amekkora egy futballpálya fele! 7-8 mikron átmérőjük ellenére a legkisebb hajszálereken, kapillárisokon is át kell jutniuk, melyek viszont a legszűkebb helyeken csak 3,5 mikron átmérőjűek! Ezt a látszólag teljesíthetetlen feladatot a vörösvértestek csak rendkívüli alakváltoztató képességük, rugalmasságuk birtokában tudják megtenni. Ez a képesség csak az ép szerkezetű és anyagcseréjű sejtnek tulajdonsága.

Egyetlen köbmilliméternyi vérben átlagosan ötmillió vörösvértest található. Öt liter vérben tehát összesen huszonötbillió vértestecske kering. Ha e roppant sok kis sejtet pénzérmeként egymásra raknánk, akkor egyetlen ember véréből mintegy ötvenezer kilométer (!) magas oszlopot emelhetnénk, ha pedig ezeket a parányi korongokat egymás mellé állítanánk, akkor ötször érnék körül velük az Egyenlítőt.
VI.
A gázcsere a vörösvértestek speciális fehérjéje, a hemoglobin segítségével valósul meg. Minden vörösvértest kb. 640 millió hemoglobinmolekulát tartalmaz. A hemoglobin név kb. annyit jelent, mint "a vér gömb alakú fehérjéje".

A hemoglobin kb. 10 000 atomot magába foglaló összetett fehérje (protein), mely négy piros színű, vasat is tartalmazó, nem fehérjetermészetű alkotóelemből, a hemből és egy színtelen fehérjerészből, a globinból áll. A vastartalmú hem-csoportok a globin felszínének aminosavakkal kibélelt mélyedéseiben ülnek.
Ez az elhelyezkedés tudja biztosítani, hogy az oxigénkötés ne legyen végleges, azaz a tüdőben felvett oxigén a felhasználás helyén fel tudjon szabadulni a hemoglobinról.

A szén-dioxid szállítása ellentétes irányú (a szövetekben felveszi, a tüdőben leadja). A vérfehérje oxigénnel telített formáját oxyhemoglobinnak, az oxigén nélküli formáját deoxyhemoglobinnak nevezzük. A hemoglobin tehát oxigén felvételére és leadására egyaránt képes, vagyis ún. oxidoredukciós folyamatban tud részt venni.Mivel a vér egy állandó keringésben lévő közeg, így mindig újabb és újabb vértestek frissülnek fel a tüdőben oxigénnel, s juttatják el ezt az éltető anyagot testünk legparányibb alaki és működési egységeihez: a sejtekhez. Nagyobb baj még akkor sem következik be, ha valamilyen ok miatt vérünk egyharmadát rövid időre elveszítjük.
VII.
Életünk csak akkor kerül veszélybe, ha ennél is több vért kell nélkülöznünk (sérülések). Egy bizonyos határig akkor sem támad baj, ha a fehér- vagy a vörösvértestek száma a vérben megszaporodik.

Erre a legismertebb példa, hogy a hegymászók vérében - a nagy magasságban fellépő oxigénhiány miatt - az élettani értékekhez képest több vörösvértestre van szükség a szervezet megfelelő oxigénellátásához. Egy Himalája-expedíció tagjainál elvégzett
vizsgálatok alapján (két hónapig 4000-7000 méteres magasságban tartózkodtak), azt állapították meg, hogy vérükben köbmilliméterenként öt helyett több mint 8 millió vörösvértest szállította az oxigént.
Forrás: https://sites.google.com/site/vitalporta/a-eletet-ado-ver
VIII.
Fehérvérsejtek (leukocyták)
A vérsejtek másik fontos fajtáját jelentik a fehérvérsejtek. A fehérvérsejtek hozzávetőlegesen kétszer akkorák, mint a vörös vértestek, de jóval kevesebben vannak - egy köbmilliméter vérben csak mintegy 4-10 ezer. Mikroszkópos vizsgálatnál ezért a vérkenetben sok száz vörösvérsejt között látható egy-egy fehérvérsejt.
A fehérvérsejtek (leukocyták) az immunrendszer sejtes elemei. Olyanok, mint egy hadsereg: szétoszlanak a testben, de készek arra, hogy egy pillanat alatt összegyűljenek és harcoljanak egy kívülről betolakodó organizmus ellen. Eközben persze maguk is elpusztulhatnak. Ilyen folyamatoknak az eredménye a genny.
Bizonyos típusaik állábaikkal az erek falán is át tudják ügyeskedni magukat, így a szövetekben is felvehetik a harcot a kórokozókkal szemben. A fehérvérsejtek hemoglobint nem tartalmazó, színtelen sejtek és a vörösvértestekkel ellentétben sejtmaggal is rendelkeznek. Származásukat és alaki megjelenésüket tekintve többfélék lehetnek.
IX.
A fehérvérsejtek képződési helye nagyrészt szintén a csontvelő, de az egyik fajtájuk, a nyiroksejtek (limfocyták) a nyirokcsomóban, lépben, a csecsemőmirigyben és egyéb szervekben (pl. a bél nyirokszöveteiben) is képződnek.
A vérben normális körülmények között csak érett fehérvérsejtek találhatók. A fehérvérsejtek számára a perifériás (keringő) vér csak,,ideiglenes tartózkodási hely", az összes fehérvérsejtnek mindössze 5-6%-a található egyszerre a keringő vérben. A fehérvérsejt-számban azonban jelentős változás alakulhat ki: élettani körülmények között egészséges állapotokban is növekedhet a számuk. Ennek oka részben a mellékvese fokozott működése. Ilyen állapot figyelhető meg egyes gyógyszerek, mint például a nagyon elterjedt Prednisolon (mellékvese-kéreg hormon) és származékainak szedését követően is. Terhesség során is jelentősen növekedhet a fehérvérsejt-szám anélkül, hogy ez betegséggel járna.
Betegségek esetén a fehérvérsejtek alacsony értéke (leucocytopoenia) leggyakrabban vírusos infekcióra vezethető vissza vagy csontvelő károsodást is jelezhet a fehérvérsejt-szám csökkenése.
Különböző okok miatt meg is nőhet a fehérvérsejtek száma. Ennek legtöbbször baktérium-, gomba- vagy parazitafertőzés az oka, de előfordul akut mérgezés, vérzés, leukémia (fehérvérűség) esetében is.
Forrás: https://sites.google.com/site/vitalporta/a-eletet-ado-ver
X.
Vérlemezkék (thrombocyták)
A vér legkisebb alakos elemei (átmérőjük 2-3,5 mikrométer, vastagságuk mindössze 0,7-0,9 mikrométer). Térfogatuk körülbelül tízszer kisebb, mint a vörösvértesteké. Parányi mivoltuk ellenére fénymikroszkóppal mind a perifériás vérkenetben mind a csontvelői kenetekben jól vizsgálhatóak. Számuk 1 köbmilliméter vérben 150-400 ezer. A vérlemezkék tulajdonképpen apró sejttöredékek, anyasejtjük plazmájának apró darabjai.
Feladatuk a véralvadásban és a sérülés kapcsán, az éren keletkezett nyílás gyors eltömlesztésében van. Kóros működésük következtében, vagy ha a számuk nagyon lecsökken, enyhébb vagy súlyosabb vérzékenység lép fel. A vérlemezkék a csontvelőben termelődnek, az ún. megakariocytákból (ezek a sejtek a csontvelő legnagyobb sejtjei) válnak le. Lefűződés után az új, frissen termelődött trombocyta nagyobb, mint az idősebb trombocyta.
XI.
A vérlemezkék élettartama mindössze 7-10 nap, ennyi ideig keringenek a vérben. Naponta körülbelül ugyanannyi vérlemezke termelődik, mit amennyi elpusztul, ezért számuk állandó. Az „elpusztulás” azt jelenti, hogy döntően a lépben található falósejtek bekebelezik a vérlemezkéket. Lépeltávolítás esetén ezt a funkciót a máj és a tüdő hasonló sejtjei veszik át anélkül, hogy teljes egészében pótolnák.

Az élettartamnak jelentősége van, mert sok betegségben a vérlemezkeszám csökkenését a lerövidült élettartam okozza. A vérlemezke-képzést egy hormonszerű anyag, a trombopoetin szabályozza. Ha a trombocytaszám kicsi, e hormonszerű anyag mennyisége a vérben nő és növekszik a trombocytaszám. A trombopoetin létezéséről a világon elsőként (1958-ban) egy magyar kutatócsoport írt; az elnevezés is a tudósok vezetőjétől, Kelemen Endrétől származik. Közel negyven év múlva, 1994-ben ezt az anyagot szintetikusan is előállították, így gyógyszerként felhasználható a vérlemezkehiány okozta vérzékenységek esetén.
Ha az érfalon sérülés keletkezik, a vérlemezkék azonnal odatapadnak a sérült érfal-részhez; ez a kitapadás (odatapadás) jelensége. Ekkor a trombocyta belsejéből bizonyos alvadásaktív anyagok szabadulnak ki, melyek hatására a trombocyták összecsapódnak (aggregálódnak). Ezek után az összekapcsolódott vérlemezkékből egy olyan anyag szabadul fel belőlük, amely a vérfolyadék egyik oldott fehérjéjének (a fibrogénnek) egy másik fehérjévé (fibrinné) történő átalakítását katalizálja. Az így képződött fibrinfonalak finom hálót alkotnak a sérülés helyén, és a hozzájuk tapadt vörösvérsejtekkel együtt véralvadékot - mikrotrombust - hoznak létre, amely elzárja a sérült érfalat. Ha a vérlemezkék ép erekben esnek szét (=aktiválódnak), életveszélyes elzáródást (trombózist) okozhatnak.
XII.
Sejtközötti állomány
XIII.
Vérplazma
A vérplazma a vér szalmasárga/halványsárga színű folyadék összetevője. A teljes vérmennyiség mintegy 55%-át teszi ki. A vér alakos elemei – a vörösvértestek (eritrocyták), a vérlemezkék (trombocyták) és a fehérvérsejtek (leukocyták) – a plazmával képeznek szuszpenziót. A vérplazmának nevezett folyadékban a legkülönfélébb szervetlen és szerves vegyületek (sók, gázok, fehérjék, zsírok, szénhidrátok stb.) fordulnak elő. A teljes keringő vértérfogat a testtömegnek kb. 8%-a. Ennek a térfogatnak kb. 55%-a plazma, mely túlnyomóan vízből, benne oldott sókból és fehérjékből áll.

Feladata: A plazma sokkal több, mint a vörösvértestek puszta szállítója. A test számára egyrészt vízraktárt biztosít, másrészt megvédi az ereket az összeeséstől és az elzáródástól, segít fenntartani a vérnyomást és a keringést az egész testben. Még fontosabb azonban, hogy antitestei aktívan védik a szervezetet a „betolakodókkal” szemben, mint a vírusok, baktériumok, gombák és ráksejtek; az alvadási faktorok pedig szabályozzák a vérzést, illetve a vérzéscsillapítást.
XIV.
A plazma szállítja a hormonokat, enzimeket és vitaminokat is, valamint szükség szerint hűti vagy melegíti a testet. A vérplazmában szállítódnak a sejtek anyagcsere-termékei is: a szénsav a tüdőbe, a nitrogéntartalmú anyagok bomlása által keletkezett „hulladékanyagok” és a fölösleges sók a vesébe, számos mérgező anyag pedig a méregtelenítés színhelyére, a májba jut.

A sejtek mellett a plazma sok fontos fehérjét - mint pl. a véralvadás tényezőit - is tartalmaz. A véralvadék tartalmazza a vér sejtes elemeit és a fibrinogén nevű fehérjét. Ha ezt az egyébként biokémiai szempontból rendkívül bonyolult folyamatot egy kémcsőben szemléljük, akkor egy bizonyos idő után az alvadék felett folyadék keletkezik, amit szérumnak nevezzük. Ha a levett vér véralvadásgátlót is tartalmaz, a vér nem alvad meg, hanem egy-két órás ülepedés után a csőben alul a vér alakos elemei, míg felül a fibrinogént is tartalmazó plazma helyezkedik el. A szérum tehát más megfogalmazásban fibrinogénmentes vérplazma.

A vérplazma fehérjéi nem jutnak át az ér falán, ezért feladatuk - szállító és számos egyéb funkciójuk mellett - a vér pH-értékének szabályozása. Az ember vérének optimális pH-értéke 7,4.
Forrás: https://sites.google.com/site/vitalporta/a-eletet-ado-ver
XV.
A vér nem sejtes alkotórészei
-
Alvadási faktorok:
Ide a véralvadásban szerepet játszó faktorok

(jórészt fehérjék) tartoznak, számuk összesen tizenhárom. Közülük
az utolsó éppen a magyar felfedezők, a biokémikus Laki Kálmán és munkatársa, Lóránd László után kapta a nevét (Laki-Lóránd faktor).

-
Albumin és globulin:
A véralvadási fehérjék mellett azonban
számos egyéb fehérje található a plazmában. A vérplazmában
előforduló fehérjéknek két nagyobb csoportja van. Az egyiket az
albumin, a másikat a globulinok alkotják. E két csoport egymáshoz viszonyított aránya meglehetősen állandó egészséges körülmények között. Ezért is van jelentősége a két csoport külön meghatározásának, amelyből az arány egyszerűen megállapítható.

Ezt közvetlenül a klinikai gyakorlatban is felhasználják. Maga a vizsgálat az albumin-globulin-hányadost jelenti.
XVI.
Az albumint a májsejtek termelik, a globulinok pedig fertőző betegségekben szaporodnak fel. Az egyes globulintípusok is jelentőséggel bírnak (a globulinoknak alfa, béta és gamma típusai vannak), mert néhány betegséget vagy fertőzést alfa-, béta- vagy gamma-globulin típus növekedése kísér. Ha pedig egy típus rendkívül nagy mennyiségben van jelen, ez egy rosszindulatú betegség gyanúját kelti. A globulinok között találhatók az immunglobulinok is, melynek a szervezet humorális védekezőképességénél van szerepe.
Antitestek
: Aktív immunizálás (védőoltás) hatására vagy átvészelt fertőzéseket követően a vérben különböző védőanyagok (antitestek) is megtalálhatóak. Ezek az antitestek a védőoltással a szervezetbe juttatott vagy egyéb úton oda bejutott baktérium vagy vírus antigénjei ellen alakultak ki, és sok esetben egy életre szóló védelmet jelentenek. Az antitestek a betegség bizonyítására is alkalmasak.
Ionok
: A vérplazmában a szerves alkotóelemek mellett relatíve nagy mennyiségben fordulnak elő fémek is, döntően só formájában. Nagy koncentrációban a vérben csak a nátrium van jelen, néhány fém, mint a kalcium, kisebb koncentrációban, és több fém csak rendkívül kis koncentrációban mutatható ki. Az utóbbiakat emiatt nyomelemeknek is nevezik. Ám e kis mennyiségben is nélkülözhetetlenek az enzimek működéséhez (katalizátorként szerepelnek), a különböző anyagcsere-folyamatokhoz.
XVII.
Hormonok, enzimek
: A fenti fehérjék mellett a vérplazmában találhatók a különböző endokrin szervek által termelt hormonok, mint például a pajzsmirigy-, a mellékvesekéreg-, a mellékvesevelő-, az agyalapi mirigy-, vagy a mellékpajzsmirigy-hormon. A hormonok is fehérjetulajdonságúak, valamint a vérplazmában lévő enzimek többsége is fehérje. Zsírok - A vérben előforduló zsírok (lipidek) két nagyobb csoportját a koleszterin és a triglicerid képezi. Ennek közvetlen gyakorlati jelentősége is van, hiszen a vérzsír-meghatározásnál is e két anyag meghatározása történik. Napjainkban azonban már ismertek az egyes zsírok különböző altípusai is, mert nemcsak a zsír összmennyiségének, hanem azok minőségi megoszlásának is jelentősége van. Ez alapján különítettek el két olyan zsíralkotó elemet, amelyek egyike kedvezően, a másik viszont gátlóan befolyásolja az érelmeszesedés kialakulását.
Szénhidrátok
: A szénhidrátok között a szabad cukor mellett főképpen a glikoproteinek (cukorból és fehérjéből állnak) fordulnak elő. A vérben a szabad cukor nagy része a glükóz (szőlőcukor), ennek növekedett volta jellemző a cukorbetegségre (diabetes mellitus). A glükózon kívül a másik legismertebb cukor a fruktóz (gyümölcscukor). A fruktózt a sejtek az anyagcseréjükben könnyebben hasznosítják, ezt használja ki a klinikai gyógyítás is súlyos májelégtelenség eseteiben, amikor glükózoldat helyett fruktózt tartalmazó infúziós oldatokat alkalmaznak.
XVIII.
Fémek
: A fémek szerepe nagyrészt a koncentráció biztosítása, amellyel a vérplazmában állandó ozmotikus nyomást biztosítanak. Ez teszi lehetővé a vér és a szövetek közötti anyagok cseréjét is. A vérplazma ozmotikus koncentrációja azonos a 0,9%-os nátrium-klorid-oldat koncentrációjával. Innen ered a fiziológiás (élettani) konyhasó-oldat elnevezés, mert ez a vérplazmával azonos koncentrációjú. A vérvolumen gyors csökkenése esetén a gyógyítás során ezt alkalmazzák először, mielőtt az érdemi pótlásra sor kerülhetne. A megfelelő vérkészítmény kiválasztásához ugyanis időre van szükség, a vizsgálatok elkészültéig és a konzervvér felmelegítéséig sóoldatok használatosak.
XIX.
A vérképzés
Mivel a vér alakos elemeinek nincs osztódási, illetve szaporodási képességük és a vérben rövid élettartamúak, állandó pótlásukról speciális szerveknek kell gondoskodniuk. Naponta körülbelül kétszázmilliárd új vértest képződik!
A vérképző szerveket közös néven hemopoetikus rendszernek nevezzük.
Az embrió fejlődésének harmadik hetében jelennek meg a szikhólyagban
a vért termelő szigetek, amelyek nagyon kezdetleges vérsejteket termelnek, ám már ezek is tartalmaznak hemoglobint.
A szikhólyagban képződött sejtek a második magzati hónapban átvándorolnak a májba és a lépbe: ez a két szerv lesz a születésig
és a születést követően egy-két hétig a vérképzés fő helye.
A magzati csontvelőben az ötödik hónapban indul meg a vérképzés, majd fokozatosan átveszi a máj és a lép szerepét.
Születéskor valamennyi csontban van vérképzés, a növekedéssel ez egyre jobban áthelyeződik a hosszú csöves csontok végeire és a lapos csontokra, főképpen a csigolyák, a bordák, a koponyacsont és a medencecsont lesz a vértermelés helye. Az egyéb helyeken található sárga csontvelő főleg zsírt tartalmaz, vért nem képez. Egy 70 kg-os felnőtt szervezetben az aktív csontvelő össztömege kb. 700 gramm.
Születéskor a vörösvérsejt és a hemoglobin, illetve a fehérvérsejt mennyisége nagyobb, amelyet később élettani csökkenés követ; ez a vérszegénység egyéves korra megszűnik. Felnőttkorban csak kóros körülmények között képződik vér a májban és a lépben.
XX.
A vérben található valamennyi sejt egy őssejtből képződik.
Az őssejt olyan sejt, ami képes önmaga megújítására, valamint át tud alakulni bizonyos (nem általános) funkciójú sejtté, illetve szövetté, vagyis ez a sejt önmegújuló képességgel rendelkezik.
A fejlődő embrióban az őssejtek az összes specializált magzati szövetté képesek átalakulni. A felnőtt szervezetben az őssejtek és az előd- (progenitor) sejtek a test javító mechanizmusaként szolgálnak, a specializált sejteket felfrissítve, ugyanakkor a folyamatosan megújuló szerveknek – mint a vér, bőr vagy az emésztőrendszer szövetei – normális megújulásában is közreműködnek.
Az őssejtet úgy képzelhetjük el, mint egy olyan sejtet, amelyik még nem ismeri a saját feladatát – nem egyértelmű, hogy a vér sejtjévé vagy valamely szerv vagy szövet (bőr, ér, szív, izom) sejtjévé válik. Az őssejtekből fejlődik ki a gyermek szervezete, ezek alapsejtek, nem specializálódott sejtek. És pontosan tovább-specializálódási képességüknek köszönhetően lehetséges az őssejtek segítségével megújítani a betegség által károsodott szöveteket.
XXI.
Szöveti őssejtek a szervezet számos szövetében megtalálhatók. Ezek az őssejtek biztosítják egy életen át a folyamatosan használódó sejtek újraképződését, annak köszönhetően, hogy az adott szöveti környezetben képesek különböző, a szövetet alkotó speciális funkciót ellátó sejtekké alakulni. Három jól ismert és terápiában alkalmazott őssejt-forrás a csontvelő, a perifériás vér és a köldökzsinórvér.
- Csontvelő
: A csontvelő főként vérképző őssejteket tartalmaz. A vérképző őssejtekből alakulnak ki elsősorban a vörösvérsejtek,
a fehérvérsejtek, valamint a vérlemezkék. A csontvelői őssejtek nyerése altatásban vagy gyakrabban spinális érzéstelenítésben,
a hátsó csípőtövisekből, esetleg a szegycsontból történik. Ha az őssejtkészlet kicsi, a csontvelői sejttermelés elégtelenné válik
és egy nagyon súlyos megbetegedés, a vérképzés elégtelensége, az ún. aplasztikus anémia alakul ki.
- Perifériás vér
: Nagy dózisú, kolóniastimuláló-faktor (CSF) előkezelés hatására a csontvelőből nagy mennyiségű őssejt és elkötelezett elődsejt (progenitor sejt) kerül a perifériás vérbe. A transzplantációra alkalmas őssejtek gyűjtése a kezelést követően
a keringő vérből történik.
XXII.
- Köldökzsinórvér
: A köldökzsinórvér és az ebből nyerhető őssejtek gyűjtése teljesen fájdalom- és kockázatmentesen történik közvetlenül az újszülött születését követően. Továbbá a méhlepényben és a köldökzsinórban visszamaradt vér a szülés után orvosi hulladékként megsemmisítésre kerülne, amennyiben nem rendelkeznek az abból kinyerhető őssejtek megőrzéséről.

Az őssejtből többszöri osztódás után először sejtmaggal bíró, majd a magját fokozatosan elvesztő érett vörösvértest lesz.

E vörösvérsejtek 120 napig élnek a szervezetben. Ahhoz, hogy
megfelelő számú vörösvérsejt termelődjön, fontos, hogy a
csontvelőben a vörösvérsejtek képzése szempontjából fontos
anyagok jelen legyenek.
A vörösvérsejtképzéshez szükséges legfontosabb anyagok:

- vitaminok: B1, B6, B12-vitaminok, C-vitamin, E-vitamin, folsav, pantoténsav;- aminosavak; - fémek: vas, mangán, kobalt; - hormonok: őssejt-faktor, eritropoetin, pajzsmirigyhormon.
Mi történik az elöregedett vörösvértestekkel?
XXIII.
A keringő vörösvértesteknek naponta kb. 1%-a válik működésképtelenné. Az idősödő sejt anyagcseréje fokozatosan károsodik, az energiatermelés és -raktározás hanyatlik, ennek következtében a sejt rugalmassága, alakváltoztató képessége csökken.
Amikor ezek a változások egy kritikus pontot elérnek, a sejt már nem képes arra, hogy a lép szűk keresztmetszetű kapillárisain áthaladjon.
A lépben lelassult tempóban haladó elöregedett vörösvérsejteket a lép speciális falósejtjei, makrofágjai a keringésből eltávolítják. A falósejtek
a bekebelezett vörösvértesteket lebontják.
Az emésztést a fagocyták lizoszómának nevezett sejtszervecskéi végzik, amelyek emésztőfehérjéket tartalmaznak. Az emésztési folyamat során az öreg vörösvértestek alkotórészeikre bomlanak.
Forrás: https://sites.google.com/site/vitalporta/a-eletet-ado-ver
XXIV.
A vörösvértesteknek a szervezet számára értékes alkotórésze a hemoglobinban található vas. A hemoglobin a vörösvértest fő alkotó része, és a szervezetben a legtöbb vasat tartalmazza. Feladata az oxigén és a széndioxid lekötése, a tüdő és a sejtek közötti szállítása. Ha alacsony a hemoglobin érték, az a vérszegénység, vashiány jele. A dohányosoknak általában magasabb a vérfesték szintjük, de gyógyszerek hatására is megnőhet a számuk.

Napi 20 mg vasra van szükség az új vörösvérsejtek képzéséhez, azonban a bélcsatornából csak napi 1 mg vas szívódik fel. Az új vörösvértestek hemoglobinjának képzéséhez csak úgy áll rendelkezésre elegendő mennyiségű vas, ha a lebomló sejtekből felszabaduló vasatomokat a csontvelő újra felhasználja. Ez a folyamat az emberi szervezetben nagyon jó hatásfokkal megy végbe. A széteső vörösvértestekből származó vasat a transzferrin nevű szállítófehérje viszi a csontvelő fiatal vörösvérsejtjeihez, melyekben igen intenzív hemoglobinképzés folyik.

A hemoglobin-molekula fehérjerésze - a globin - alkotórészeire, aminosavakra bomlik, ezek a szervezet fehérjeképzéséhez szintén újra felhasználódnak. A hemoglobin "hem" alkotó része, amely négygyűrűs szerkezetű, pyrol gyűrűkből álló váz, szétnyílik, ebből többlépcsős átalakulás után epefesték, bilirubin képződik.
XXV.
A máj választja ki a lebomló vérsejtekből származó sárga színű festéket az epébe. Az epe a bélbe jut, itt az epefesték, a bilirubin
további átalakulást szenved, végül sterkobilinné alakul. Ez a festék adja a széklet jellegzetes színét.
A vérfesték egyik lebomlási terméke, az urobilinogen a vizelettel is ürül, abban kémiai reagensekkel kimutatható. Az elmondottakból következik, hogy a vörösvértestképzés és -lebontás zavarai az epefesték megnövekedett mennyiségét eredményezhetik a vérben.
Ez a jelenség szemmel látható sárgaságot okozhat, ugyanakkor a vér
és a vizelet biokémiai elemzésével az epefesték mennyiségének emelkedését észlelhetjük.
A fokozott tempójú sejtszétesés az epefesték mennyiségét megnövelheti, az epe ezáltal sűrűbbé válik, epekövek képződhetnek. Ezek után érthető, hogy miért fordul elő gyakran epekőképződés a fokozott vörösvérsejt-széteséssel járó vérképzőszervi betegségekben.
A keringésből a lép falósejtjei által kiragadott öreg vörösvérsejtek a csontvelőből frissen kiáramló „újonc” sejtekkel pótlódnak. Ezeket retikulocytáknak (nevük jelentése kb. "hálózatos sejt") hívjuk.

A véralvadás
XXVI.
Az ér apróbb sérülésekor az ér imaizmai összehúzódnak, ezt érspazmusnak hívjuk. Nagyobb sérülések esetén elkezdődik
a vérlemezkék kitapadása, mely vérrögöt képez, ezzel elállítva
a vérzést.

A véralvadást külső és belső hatások is elindíthatják.

Belső pl: a sérült érből enzimek szabadulnak fel, külső pl:
az ér megsérülése. Ezen sorozat eredményeként az eddig
inaktív enzimek aktiválódnak és létrejön az aktiváló komplex.
Kalcium jelenlétében katalizálja a fibrinogén fibrinné való alakulását. A fibrinogén polimerizációval fibrin lesz. Míg a fibrinogén vízben oldható, a fibrin nem. A polimerizált fibrinek hálót képeznek.
Kovalens kötések erősítik. Benne számos sejtes anyag fennakad, és egy idő elteltével kialakul a vérlepény. Ez elzárja a sérült részt, és megfelelő időn belül regenerálja azt.
Az alvadási idő kb. 2-10 perc. Az alvadási időnek több tényezője is van. Ha Ca2+-t távolítunk el, késleltetjük a véralvadást.
Forrás: https://sites.google.com/site/vitalporta/a-eletet-ado-ver
XXVII.
A vércsoportok
A vérben lévő valamennyi sejt védőburokkal rendelkezik, annak érdekében, hogy a sejt belsejében lévő anyagok együtt tudjanak
maradni, megfelelő működést biztosítva. Ez a védőburok - idegen
szóval membrán - azonban nem sima, hanem a burkot alkotó fehérjék, cukrok és lipidek ágas-bogas, kitüremkedéseket és behúzódásokat tartalmazó külső felszínt hoznak létre.Talán legjobban úgy lehet elképzelni, mint a vadgesztenyét a védőburkával.
A sejthártya e külső térbeli szerkezetei jelentik a különböző vércsoport-tulajdonságokat, melyek egy adott emberben állandóak, másokkal vagy azonosak, vagy jelentős mértékben különböznek. Fontos tudni azt, hogy ezekből a sajátos „kitüremkedésekből”, melyeket a szaknyelv antigénnek nevez, sok százezer található egy-egy sejt felszínén.
Más megfogalmazásban: a vörösvértestek felszínén lévő speciális molekulák határozzák meg a sejt "csoportfajlagosságát". Belátható, hogy ha vérrel szükséges embertársunkat gyógyítani, akkor mindezt figyelembe véve, csak ugyanolyan, vagy hasonló külső formájú sejteket szabad beadni.
Forrás: https://www.google.hu/search?biw=1440&bih=720&tbm=isch&sa=1&ei=OjrwWt-9Ns7GkwW92ZDACQ&q=v%C3%A9rcsoportok&oq=v%C3%A9rcsoportok&gs_l=img.3..0l7j0i30k1l2j0i24k1.4031960.4034556.0.4034920.12.9.0.3.3.0.235.933.6j2j1.9.0....0...1c.1.64.img..0.12.950...0i67k1.0.Q-F2U3XsoVs#imgrc=zccPBik8MYnbdM:
Forrás: https://sites.google.com/site/vitalporta/a-eletet-ado-ver
XXVIII.
Az emberi vörösvérsejtek külső tulajdonságaik (antigenitásuk) szerint négy fő csoportra oszthatók: A, B, AB és O.
Az A vércsoportúak vérsavójában béta-ellenanyag van, amely a B típusú vérsejteket összecsapja, idegen szóval agglutinálja.
A „B” vércsoportúak vérsavójában pedig alfa-ellenanyag van, amely az A vérsejteket csapja össze. Az összecsapódást követően a vörösvérsejtek feloldódnak.
A „O” vércsoportúak savójában alfa- és béta-ellenanyag is van, míg az AB vércsoportú ember vérsavójában nincs agglutinin.
A fentiek alapján régebben a O tulajdonságú személyeket „általános” véradónak (donornak), az AB tulajdonságú személyeket általános „kapónak” (recipiensnek)
nevezték. Ez nagyjából ma is igaz, de ki kell hangsúlyozni, hogy csak részben,
ugyanis ha a „teljes” vért minden további beavatkozás nélkül beadjuk a betegnek,
akkor már a plazma tulajdonságait is figyelembe kell venni, nevezetesen: ha O tulajdonságú teljes vért adunk, mondjuk B tulajdonságú személynek, akkor a beteg szervezete befogadja a O tulajdonságú vörösvérsejteket, de a beadott vér plazmájában a lévő anti-B fehérje elpusztítja a beteg saját B tulajdonságú vörösvérsejtjeit!
Ma már lehetőség van arra, hogy speciális centrifugák segítségével a leadott teljes vérből szétválasszuk a plazmát, a vörösvérsejteket és az úgynevezett „határréteget”, amely a vérlemezkéket és a fehérvérsejteket tartalmazza. A vörösvérsejteket ezután még élettani sóoldattal meg kell „mosni” annak érdekében, hogy a vérplazma maradékait is eltávolítsuk. Az így elkészült oldat, amely csak O tulajdonságú vörösvérsejteket tartalmaz, már veszély nélkül adható be az A tulajdonságú betegnek akkor, ha nem áll rendelkezésre megfelelő A tulajdonságú vér (vörösvérsejt).
XXIX.
Rh faktor
Amikor már kiterjedten alkalmazták a vérátömlesztést, azt is fel kellett ismerni, hogy néhány esetben, elsősorban azon betegeknél, akik ismételten vérátömlesztésre szorultak, a fő csoportbeli egyezés ellenére mégis sajátos szövődmények alakultak ki a vérátömlesztés után. A betegek egy kis százaléka az idegen vér után rosszul lett, vérvizelés lépett fel náluk, besárgultak, néhány nap múlva pedig leállt a veseműködésük.
Többször előfordult, hogy egészséges szülőknek második, harmadik gyereke a születést követő második-harmadik napon súlyos sárgaságot kapott és sokáig vérszegény volt.
A magyarázatot ismét Landsteiner és munkatársai találták meg. Megállapították, ha Rhesus-majom vérét nyúlba fecskendezik, akkor abban olyan fehérjék (ellenanyagok) termelődnek, amelyek a majom vörösvérsejtjeit összecsapják (agglutinálják). Ugyancsak rájöttek arra, hogy minél többször adnak be a nyúlnak majomvért, a keletkező ellenanyagok mennyisége ugrásszerűen növekszik, még akkor is, ha az ismételt idegen vér adása az elsőhöz képest csak hónapok múlva történt. Ezt követően megállapították, hogy az emberek vörösvérsejtjeinek 85 %-át ez az ellenanyag ugyancsak kicsapja (Rh-pozitív személyek).
Az említett tudósok bebizonyították, hogy az emberi vörösvérsejtek felszínén nemcsak az előzőekben ismertetett ABO tulajdonságok egyike van jelen, hanem mellettük egy másik is, amit a Rhesus-majom nevéből Rh-faktornak neveztek el. Kiderült, hogy azok a betegek, akik vörösvérsejtjei felszínén ez a tulajdonság nem található meg, azaz Rh-negatívak, idegennek tekintik azokat a vörösvérsejteket, melyek felszínén ez megvan, azaz Rh-pozitívak.
Az emberi szervezet ugyanúgy reagál, mint a nyúl szervezete; az Rh-negatív (az európai népesség mintegy 15 %-a) személy ellenanyagot termel a pozitív sejtekkel szemben, és az ismételt vérátömlesztéseknél ez az ellenanyag elpusztítja a bevitt idegen, Rh-pozitív vörösvérsejteket.
XXX.
Kinek adhatunk és kitől kaphatunk vért?
Ma már szörnyű belegondolni, hogy alig egy évszázaddal ezelőtt még vércsoport meghatározás nélkül alkalmazták a vérátömlesztést. Abban az időben nem ismerték a különféle vércsoportrendszereket, így egy-egy transzfúzió rendkívül kockázatos volt. Lényegében csak a szerencsén múlt, hogy a beteg milyen vért kapott. Amennyiben hibás vérátömlesztés során nem a megfelelő vércsoportú vért adják a beteg szervezetébe, akkor immunválasz játszódik le.

Az idegen vércsoportanyagok kapcsolódnak a beteg vérében található ellenanyagokkal, megváltozik az oldhatóságuk, és kicsapódnak. A kialakuló vérrögök súlyos keringési rendellenességet okoznak. Napjainkban természetesen már biztonságos körülmények között kerül sor a transzfúzióra, hála a vércsoportrendszerek felfedezésének.

Az ereinkben keringő vér is tulajdonképpen egyfajta szövet, és ebből adódóan idegen testekben képes immunreakciókat kiváltani. Ezért a tulajdonságáért a benne keringő sejtek (vörösvértestek, fehérvérsejtek) felszíni molekulái a felelősek. Egy ember vérében ezen kívül olyan ellenanyagok is vannak, amelyek képesek reakcióba lépni azokkal a molekulákkal, akik normális esetben nincsenek jelen a vérben. Pl. egy A vércsoportú egyénben antiB ellenanyagok vannak. Ezért van az, hogy csak azonos vércsoportot tud a szervezetünk befogadni.
XXXI.
A vér levételét követően a levett vért különböző módszerek segítségével szétválasztják alkotóelemeire. Így készül többek között a friss, fagyasztott plazma, a vérlemezke-koncentrátum, vagy éppen a vörösvértest szuszpenzió.

Ennek a műveletnek köszönhetően aszerint, hogy adott betegnek éppen mire van szüksége, lehet válogatni, s így minimalizálható az allergiás reakció esélye is.

A sejtek felszínén számos molekula van, amelyek ilyen-olyan módon csoportosíthatók, s persze az sem mindegy, hogy ezek mennyire erős immunreakciót képesek kiváltani. Az egyik legerősebb az ún. ABO és az Rh rendszer tagjai.

A világon a leggyakoribb vércsoport a 0 típus. A vérellátók számára a legértékesebb, mivel bárkinek adható, legyen az illető A, B vagy éppen 0 vércsoportú. Innen a név: univerzális donor. Viszont, ezek a nullás vércsoportú emberek nehéz helyzetben vannak. Ők ugyanis csak és kizárólag nullás (0) vért kaphatnak, minden más esetben súlyos reakciók alakulnak ki náluk.
Forrás: https://sites.google.com/site/vitalporta/a-eletet-ado-ver
Véradók száma
Magyarországon
Érdekességek
Vénák megvilágításban
Egy ötletes eljárás sokat segíthet azoknak, akiknek véradáskor nehezen "találják" a vénáját. Az ausztrál találmánynak köszönhetően vége a vénák keresgetésének, izzadó nővéreknek, felesleges tűszúrásoknak. A technológia lényege, hogy infravörös közeli fénnyel világítják meg a kart. a vérben lévő hemoglobinok elnyelik azt, létrehozva ezzel egy képet, mely pontosan kirajzolja az érhálózatot.
Az ausztrál Vöröskereszt már használja a technológát Sydneyben, remélhetőleg nemsokára a viág más tájaira is eljut ez az egyszerű eljárás. A "nehéz vénás" esetek nevében is köszönjük, tudomány :)
Forrás: http://biborfeny.blog.hu/
Hat érdekesség a vérről
Tudta?
A sóska ideális táplálék a vérszegények számára, hiszen magas a C-vitamin- és a vastartalma.

Tudta?
Egy átlagos termetű és egészségi állapotú gyermek testében 2,5-3 liter vér kering. Egy átlagos testsúlyú és alkatú felnőtt ember testében körülbelül 5 liter vér kering.

Tudta?
A szervezet „tartalékolja” is a vért. A felnőtt-testben lévő 5 liter vérből körülbelül 0,5 liter a tartalék. Ezért van, hogy egy véradás alkalmával 0,45 l vért vesznek. A vér nem egy helyen, hanem különböző szervekben raktározódik: máj, lép, az egyéb hasi szervektől (főként a belektől) eredő vénák, bőr alatti vénás fonatok, tüdők, szív.

Tudta?
A vörösvértestek a vöröscsontvelőben képződnek, fejlődésük 4-5 napig tart. Számuk egy felnőtt ember 1 mm³ vérében átlagosan 4-5 millió, a férfiaknak általában valamivel több, mint a nőknek.

Tudta?
Az emberi szív naponta körülbelül százezerszer dobban, tehát körülbelül százezerszer pumpálja a szervezetbe a vért.

Tudta?
Mint a legtöbb országban, Magyarországon is állandó kampányra, véradótoborzásra van szükség a megfelelő mennyiségű vér biztosításához. Évi 400 ezer liter vérre van szükség, ennek ellenére a 4 millió lehetséges véradóból csupán 250 ezer a rendszeres donor. Mivel a vér 35 napig tárolható, fontos az állandó, rendszeres véradás biztosítása.
Forrás: http://testszerviz.hu/blog/9-erdekesseg-a-verrol/
Reméljük, hogy a
Véradók Világnapja

ráirányítja a figyelmet az önkéntes véradás fontosságára
, és arra
bátorítja az embereket
, hogy
váljanak rendszeres véradókká
.
Június 14-e célja nem új véradók özönének vonzása, hanem a
köszönet
kifejezése
mindazoknak, akik önkéntesen adnak vért
, nem várva egyéb jutalmat, mint azt a jó érzést, hogy segítettek életet menteni, különösen azoknak, akik rendszeresen, évente kétszer, háromszor vagy többször is adnak vért.
Forrás: http://www.ovsz.hu/ver/veradok-vilagnapja-junius-14
Fél perc alatt megtudhatjuk, mi a vércsoportunk
Emberi életek ezreit mentheti meg az a felfedezés, amellyel már 30 másodperc alatt meghatározható lesz a vércsoport.
Mindenki számára fontos, hogy tudja saját vércsoportját és/vagy feltüntesse valahol legalább egy papíron iratai mellé tűzve – ha ugyanis vérátömlesztésre van szüksége, pontosan kell tudnia az orvosi személyzetnek, hogy A, B, AB vagy O a vércsoportja.
Ha más típusú vért kap, az abban található antigének immunreakciókat váltanak ki a szervezetből, amibe a páciensek akár bele is halhatnak. (A véradási szabály szerint senki sem kaphat olyan vért, amiben számára idegen antigén található, ugyanis annak antitestjei megtalálhatóak az ő vérében, így kicsapódás jön létre.)
Emiatt a sürgősségi osztályokon főként csak O-ás típusú vért tárolnak. Ezt ugyanis biztonsággal lehet adni bárkinek, ebben nincsenek immunreakciókat kiváltó antigének. Sajnos ez a vértípus ritka, és nagyon keresett a "vérpiacon".
Egy súlyos balesetnél vagy életmentő műtétnél azonnal is szükség lehet vérre, ám jelenleg 10-20 percet is igénybe vehet, mire a beteg vércsoportját azonosítják, és ehhez még hozzáadódik a vérminta szállítási ideje is.
I.
II.
Ezeket a problémákat oldaná fel az a megoldás, amelyről a kínai Third Military Medical University katonai egyetem számolt be. A Hong Zhang vezette kutatócsoport egy egyszerűnek tűnő, mégis szuperokos papírcsíkot fejlesztett ki. Ez a papírcsík valójában egy vérantitesteket és festékanyagokat rejtő teszt, amelyen három csík jelzi az A, B és D antigének jelenlétét vagy hiányát. (A D antigénektől függ, hogy a vércsoportunk Rh+ vagy Rh-.)
A tesztcsík a rácsöppentett vértől zöldeskékre vagy barnára színeződik.
A kutatók beszámolói szerint 3550 emberen tesztelték a csíkot, a mérési eredmények 99.9 százalékban pontosak voltak, és ami a legfontosabb: a vércsoport meghatározás sosem tartott 30 másodpercnél tovább.
A tesztet különleges kiképzés vagy orvosi hozzáértés nélkül is elvégezheti bárki a rászorulókon, amely kifejezetten hasznosnak (és elvártnak) is bizonyulhat akár háborús övezetekben, akár olyan területeken, ahol nincs lehetőség vagy idő laborhasználatra.
A kutatók szerint tesztcsíkuk 1-2 éven belül már kereskedelmi forgalomba is kerülhet.
Forrás: http://www.egeszsegkalauz.hu/verkepzoszervi-betegsegek/fel-perc-alatt-megtudhatjuk-mi-a-vercsoportunk
Full transcript