Loading presentation...

Present Remotely

Send the link below via email or IM

Copy

Present to your audience

Start remote presentation

  • Invited audience members will follow you as you navigate and present
  • People invited to a presentation do not need a Prezi account
  • This link expires 10 minutes after you close the presentation
  • A maximum of 30 users can follow your presentation
  • Learn more about this feature in our knowledge base article

Do you really want to delete this prezi?

Neither you, nor the coeditors you shared it with will be able to recover it again.

DeleteCancel

Társadalmi választások elmélete

Társadalmi választások elmélete
by

Syi

on 21 September 2013

Comments (0)

Please log in to add your comment.

Report abuse

Transcript of Társadalmi választások elmélete

társadalmi választások elmélete
az európai társadalomfejlődés eredményeként a modern politikai rendszer alapvonása: a politikai közösséget érintő kérdésekben a közösség dönt

kérdés: hogyan?
döntési helyzet, döntési mechanizmus: szavazási-választási eljárás
reprezentáció elve (képviselők és pártok)
választás, választási rendszer

a társadalmi választások elméletének alaptézise: a végeredmény eljárásfüggő
tanmese ifj. Plinius szenátortól
később: szimulációs példák magyarországi adatok alapján
Plinius tanmeséje
Budapest, Európa Könyvkiadó, 1981. 8. könyv, 14. levél
egymandátumos eljárások
többmandátumos eljárások
bináris eljárások
pozicionális eljárások
- eredeti Condorcet eljárás
- egyszerű Condorcet eljárás
- agenda eljárás
- javítási eljárás
- szukcesszív eljárás
- Copeland módszere
- Dodgson eljárás
- Schwartz GOCHA eljárása
- Kemeny eljárása
- Maximin módszer
- inverziós eljárás
- Peleg eljárása
- egylépéses pozicionális
- pluralitásos szavazás
- Borda száma
- approval voting
- legnagyobb maradék módszere
- eredeti legnagyobb maradék módszere
- Imperiali formula
- legnagyobb átlag módszere
- D’Hondt módszer
- Hagenbach-Bischoff módszer
- Sainte-Laguë módszer
- eredeti S-L-formulák
- módosított S-L-formulák
- átvihető szavazat módszere
- egyszerű átvihető szavazat
- Condorcet-STV kombináció
- területileg átvihető szavazat
- többlépéses pozicionális
- Black eljárása
- többlépéses pluralitásos eljárás
- Nanson eliminációja
- Hare eljárása
- Coomb eljárása
eljárások
a választási rendszer = adott választási eljárások komplex rendszere
a választási rendszerek mögötti elvek:arányosság, szavazat-értékesülés, politikai stabilitás
a magyar választási rendszer: összetett
egyéni választókerületek (egymandátumos, pozicionális, 176)
területi pártlisták (többmandátumos, legnagyobb maradék, 20)
országos pártlisták, töredékszavazatok (többmandátumos, d’Hondt)
a jelöltállítás és eredmény megállapítás jogi szabályai
a magyar választási rendszer
érdekes a múlt, de még érdekesebb a jövő (probléma: nem arányos a választási rendszerünk)
magyar trendek: van-e stabilitás a magyar választók politikai preferencia-megoszlásában?
hogyan lehet előrejelezni (közvéleménykutatás, elsődleges és másodlagos preferenciák)
választási előrejelzési lehetőségek
algoritmusok
Egy demokrácia alapelve az abszolút szavazategyenlőség.

Művelt, okos ember, aki az adózásával rendszeresen támogatja az államot, vagy egy analfabéta, aki egész életében segélyen él: egyre megy. Mindegyiküknek ugyanannyit ér a szavazata. Az elv nem rossz, de van egy óriási hátránya.

Jöhet ugyanis egy populista, aki a csillagokat is leígéri az égről, közben pedig eltitkolja, hogy ezeket az ígéreteket valakinek finanszíroznia is kell. Elég, ha az államháztartás iránt közömbös emberek rászavaznak, és már meg is van a baj. Továbbá a szavazatokat meg is lehet vásárolni, például kolbásszal és sörrel.

Ezért kéne egy aprócska változtatást eszközölni a választási törvényben. A szavazatokat végre nem dilettánsok vásárolnák (ígéretekkel vagy kolbásszal), akik végül csődbe vinnék az országot, hanem maga az állam. Konkrétan így:

Minden választójoggal rendelkező személy kapna egy 7 euróról szóló csekket a választások előtt egy hónappal, mellyel a választási lehetőségért "fizetne". A választások napján bemenne a választó a szavazóhelyiségbe, leadná a csekket, és szavazna. A választások után az összeget az illető által választott párt kapná meg. Viszont az, aki nem akarna szavazni menni, a választások másnapján a legközelebbi postán beválthatná a csekket és az összeget akár el is ihatná.

Hogy ez mire lenne jó? Arra, hogy a választás lehetősége továbbra is ingyenes legyen, viszont minden egyes szavazat 7 eurót érne. Azok, akiknek tényleg fontos ez az ország, szívesen lemondanának a 7 euróról a választási lehetőség javára. Viszont azok, akiknek minden mindegy és fogalmuk sincs arról, hogy mi történik, a csekket úgyis inkább beváltanák.

A dolog végkifejlete az lenne, hogy a szavazataikat irreális ígéretekkel vagy hazugságokkal megszerző populistáknak elfogyna a szavazóbázisuk. Az ember ugyanis csak akkor válik meg a 7 eurójától, ha a cserébe kapott szavazati jog a szemében nagyobb értéket képvisel.

Egyébként nem véletlen a 7 euró. Pont ennyit kapnak most is a pártok minden rájuk leadott szavazatért. Mivel ez a csekk felválthatná a pártoknak kiutalt "fejpénzt", az egész csak kb. 15 millió euróval (nem szavazók száma x 7€) kerülne többe. Ez kevesebb annál, mint amennyit a mostani kormány egy átlagos héten ellop.
Richard Sulík önkéntes cenzusa
A társadalmi választási szabály manipulációjának kiszámítási bonyolultsága:
Gibbard-Satterthwaite tétel: ha az alternatívák száma több kettőnél, akkor a nem diktatórikus, racionális választás ki van téve a stratégiai manipuláció lehetőségének
Amerikai mérnökök egy csoportja (Bartholdi, Tovey és Trick) 1989-ben kriptográfiai kutatásaik kapcsán jutottak arra a következtetésre, hogy egy algoritmuselméleti szempontból bonyolult társadalmi választási szabályt kevésbé könnyű manipulálni, és így a komplexitás megőrizheti a társadalmi választás integritását.
Condorcet-kritérium
Afranius Dexter szenátor meggyilkolása.
A szavazási eljárások algoritmusfüggőségének szemléltetésére nézzük meg az alábbi példát! Tegyük fel, hogy olyan bírósági tárgyaláson vagyunk, ahol egy 12 tagú esküdtszéknek kell a végső döntést meghoznia. Három alternatíva közül lehet választani:
F – felmentés,
K – kivégzés,
S – száműzés
Tegyük fel még azt is, hogy az esküdtek három csoportokba sorolhatók. Az 1. csoport tagjai hisznek a vádlott ártatlanságában, tehát szeretnék felmenteni, vagyis az F alternatívát teszik saját preferenciasoruk elejére. Továbbá úgy gondolkodnak még, hogy ha valamilyen oknál fogva nem lehet felmenteni a vádlottat, akkor a száműzés (S alternatíva) mellett voksolnának, s utolsó helyre tennék a kivégzés lehetőségét (a K alternatívát). A referenciarendezésük tehát az alábbi formában írható le röviden: FSK. A második csoport rangsora legyen KSF (vagyis: kivégzés-börtön-felmentés), míg a harmadik csoportot jellemezzük a SFK száműzés-felmentés-kivégzés) rendezéssel (e csoport tagjai olyan érvekre támaszkodhatnának, hogy bár bűnösnek tartják a vádlottat, az első helyen ezért szerepel a börtönbüntetés kiszabása, de a halálbüntetést ellenezve második helyre inkább a felmentési alternatívát tennék). Tegyük fel, hogy a három csoport létszáma a következő:
1. csoport (FSK): 5
2. csoport (KSF): 4
3. csoport (SFK): 3
______________________________________________
Vizsgáljuk meg, melyek alternatívára hányan szavaznak külön-külön, és a legtöbb szavazatot kapott alternatíva legyen a nyertes. Ebben az esetben az eredmény a következő:
F – 5 szavazat (az 1. csoport mindegyik tagja ide szavaz)
B – 3 szavazat (a 3. csoport mindegyik tagja ide szavaz)
K – 4 szavazat (a 2. csoport mindegyik tagja ide szavaz)
Tehát a nyertes az F alternatíva, vagyis a vádlottat felmentenék.
______________________________________________
A) Az eljárás két menetből áll. Először vizsgáljuk meg, az esküdtek bűnösnek tartják-e a vádlottat vagy nem? Ekkor az eredmény a következő:
bűnös: 4+3 szavazat (a 2. és 3. csoport tagjai ide szavaznak)
nem bűnös: 5 szavazat (az 1. csoport mindegyik tagja ide szavaz)
Tehát az esküdtek szerint a vádlott bűnös!
B) Másodjára vizsgáljuk meg, hogy milyen büntetést kell kiszabni a vádlottra? Ekkor már csak 2 döntési alternatívánk marad, mert a felmentés lehetőségét ki kell zárnunk. A döntési menet tehát:
K – 4 szavazat (a 2. csoport mindegyik tagja ide szavaz)
B – 3+5 szavazat (a 3. csoport az elsődleges preferenciája, míg az 1. csoport a másodlagos preferenciája szerint szavaz ide)
A nyertes a B alternatíva, a vádlottat börtönbe csuknák.
Kedves Aristóm! Minthogy teljesen otthonos vagy a magán- és közjogban, melynek egyik része a senatori jog is, elsősorban tőled szeretném megtudni, hogy nemrégen a senatusban tévedtem-e vagy sem. Nem azért, hogy abban lássak világosan, ami már megtörtént (mert az már késő volna), hanem a jövőben esetleg előforduló hasonló esetben.
Azt mondod: „Miért kérdezel olyasmit, amit neked magadnak is tudnod kellene?” Az előző korszak szolgalelkűsége a senatori jogot is - akárcsak a többi nemes művészetet - bizonyos feledésbe és ismeretlenségbe borította. Mert kiben van annyi kitartás, hogy megtanuljon olyasmit, aminek soha nem veheti hasznát? S azt is gondold meg, milyen nehéz a tudást megtartani, ha nem gyakorolhatjuk. Ezért a visszatérő szabadság tudatlanságban és tapasztalatlanságban lelt minket, s nekünk édességétől fellelkesedve sokszor olyasmit is meg kellett tennünk, amit előbb meg kellett volna tanulnunk.
Régen azonban az volt a gyakorlat, hogy az öregebbektől tanultuk meg - nemcsak a fülünk, hanem a szemünk segítségével -, hogy nemsokára nekünk is mit kell cselekednünk, majd pedig - hasonló módon - átadnunk a még ifjabbaknak. Ezért az ifjak mindjárt katonai szolgálatot is teljesítettek, hogy megszokják engedelmeskedés közben a parancsolást, s másokat követve a vezérkedést. Azután a tisztségekre pályázva ott álldogáltak a tanácsház kapuiban, s először nézői voltak a nyilvános tanácskozásnak, csak később résztvevői. Az apja kinek-kinek egyben tanítója is volt, s ha nem volt apja, valamelyik tekintélyesebb és idősebb senator vállalta el az apa szerepét. Megtanulták, milyen lehetőségei vannak a szónoknak, milyenek a szavazóknak, mi a hatásköre a hivatalos személyeknek, mekkora szabadság jár a többinek, hol kell engednünk, mikor kell tiltakoznunk és mikor hallgatnunk, milyen előírásokhoz kell magát tartania a szónoknak, hogyan kell megkülönböztetnie az ellentétes véleményeket, miként kell eljárnia azokkal, akik kiegészítést fűznek az előbb elhangzottakhoz - egyszóval megtanulták mindazt, ami a senatorsággal jár, méghozzá példákon bemutatva, ami a tanulás legeredményesebb módja.
Ifjúkorunkban mi is voltunk katonai táborban, de olyan időkben, amikor gyanús volt az érdem és megbecsült a naplopás, amikor a vezéreknek nem volt semmi tekintélyük, a katonákban nem volt tiszteletérzés, senki nem parancsolt, senki nem engedelmeskedett. Mindenütt lazaság, zűrzavar, sőt teljes felfordulás, egyszóval olyan viszonyok, amelyeket sokkal jobb elfeledni, mint emlékezni rájuk. Betekintettünk a tanácsházba is, de ez egy reszkető, megnémult tanácsház volt. Veszélyes volt kimondani, ami a szíveden feküdt, s szánalmasan szóltál arról, amiről nem akartál. Mit tanulhattunk akkor? S mi hasznát vehettük a tanultaknak, ha a senatust vagy a legteljesebb naplopásra, vagy a legnagyobb törvénytelenségek szentesítésére hívták össze, gúnyos vagy sértő módon tartották együtt, és sohasem komoly, de gyakran felháborító dolgokat kellett megszavaznia. Ugyanezt a nyomorúságos helyzetet kellett később - amikor mint senatorok részesei lettünk - sok éven át látnunk és elviselnünk, s így lelkünk még a jövőre nézve is meggyengült, összetört, elnyomorodott. Rövid ideje annak (mert minél boldogabb egy időszak, annál rövidebb), hogy szabad tudnunk, mivé kell lennünk, s megmutathatjuk, mit tudunk.
Annál jogosabban kérem, hogy tévedésemet, ha valóban tévedés, nézd el, s azután igazítsd helyre szakértelmeddel. Hiszen szüntelenül tanulmányoztad a köz- és magánjogot, a régi és a mai jogot s a ritkán alkalmazott vagy állandóan érvényesített jogszabályokat. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a jogi esettel, amelyet itt előadok, még olyanok is ritkán vagy egyáltalán nem találkoztak, akiknek kiterjedt gyakorlatában egyébként már szinte minden lehetséges eset előfordult. Éppen ezért jár több elnézés nekem, ha esetleg tévedtem, s annál több elismerés neked, ha felvilágosítást tudsz adni olyasmiről, amit nem biztos, hogy tanultál.
Afranius Dexter consul szabadosainak az ügyét ismertették. Afranius erőszakos halállal halt meg, de hogy szolgái kezétől-e, s hogy ezek bűnös szándékkal vagy saját parancsára ölték-e meg, azt teljes homály takarja. Ekkor valaki („Kicsoda?” - mondod. Én voltam, de ez most mellékes) azt javasolta, hogy a kínvallatás után el kell engedni büntetésüket. Egy másik azt, hogy száműzzék őket valamelyik szigetre, s ismét egy másik, hogy lakoljanak halállal. Annyira különböző javaslatok, hogy mindegyik külön, csak magában érvényesülhetett. Mert mi a közös a kivégzésben és a száműzetésben? Szavamra, éppen annyi, mint a száműzetésben és a felmentésben. Bár a száműzési javaslat közelebb van a felmentéshez, mint a kivégzéshez, mert az előbbi kettő meghagyja az életet, az utóbbi pedig elveszi. Közben a kivégzést és számkivetést javasolók egy csoportban ültek, s minthogy a pillanatnyi látszat szerint egyetértettek, csak később derült ki a közöttük levő véleménykülönbség.
Én azt kívántam, hogy a három javaslat maradjon valóban három, s ne egyesítsenek - mintegy pillanatnyi fegyverszünetet kötve - két álláspontot. Így azt követeltem, hogy különítsék el a kivégzést indítványozókat a száműzést indítványozóktól, nehogy - ideiglenesen - együtt lépjenek fel a felmentéspártiak ellen. Hiszen hamarosan úgyis elválnak nézeteik, mert vajmi kevéssé döntő, hogy ellenezni egyet elleneznek, pártolni viszont különböző nézeteket pártolnak. Az is nagyon furcsának tűnt előttem, hogy az, aki a szabadosok száműzésére és a rabszolgák kivégzésére szavaz, kénytelen megosztani szavazatát, ellenben azt, aki a szabadosokra javasol halálbüntetést, a számkivetésre szavazók közé számítják. Mert nem értettem, hogy ha egyvalaki szavazatát meg kell osztani, mert két dologra vonatkozik, miként lehetséges, hogy két ember szavazatát, akik olyan ellentétesen szavaznak, egynek veszik. Így hát engedd meg, hogy előtted, mintha a befejezett ügy még nem volna lezárva, kifejtsem véleményem indokolását, s amit ott meg-megszakítva, állandó zajos ellenkezés közben mondtam el, most nyugodtan, összefüggően adjam elő.
Tegyük fel, hogy összesen három bírót küldenek ki az ügy tárgyalására. Közülük az első a szabadosok kivégzésére, a másik számkivetésére, a harmadik felmentésére szavaz. S a két első szavazata, ha összefognak, érvénytelenítheti-e a harmadikét? Vagy minden egyes szavazat önmagában éppen annyit számít, mint a többi? S nemde, az elsőt éppolyan kevéssé lehet összekapcsolni a másodikkal, mint a másodikat a harmadikkal? Így a senatusban is a különböző javaslatok mellett leadott szavazatokat mint meg nem egyezőket kell számba venni. Ha egy és ugyanazon senator egyszerre szavaz a kivégzésre és a száműzésre, egyszerre végezzék ki és száműzzék a bűnösöket egyetlen ember javaslata alapján? S végül is: hogyan vehetjük egy szavazatnak, ami két ilyen ellentétes büntetést kapcsol össze? Hogyan lehet hát, ha az egyik a halálra, a másik a száműzésre szavaz, egynek venni két senator javaslatát, ami akkor sem számítana egynek, ha egy ember adná le?
Hogyan? Hát a törvény nem utal rá elég világosan, hogy a halálra és a száműzésre leadott szavazatokat el kell különíteni, mikor a szavazás lebonyolítását a következőképpen írja elő: „Ti, akik ezen a véleményen vagytok, gyertek erre az oldalra. Ti, akik bármilyen más véleményen vagytok, menjetek azoknak az oldalára, akikkel együtt tartotok”? Vizsgáld meg és mérlegeld az egyes szavakat. „Akik ezen a véleményen vagytok” - azaz: akik a száműzésre szavaztok. „Erre az oldalra” - vagyis arra, ahol az ül, aki a száműzésre szavazott. Ebből egész világosan kitűnik, hogy nem maradhatnak ezen az oldalon azok, akik a kivégzést javasolják. „Akik bármilyen más véleményen vagytok.” Figyeld meg: a törvény nem azt mondja: „más véleményen”, hanem hozzáteszi: „bármilyen más véleményen”. Lehet-e kétség, hogy egészen más véleményen vannak, akik a kivégzésre, s máson, akik a száműzésre szavaznak? „Menjetek azoknak az oldalára, akikkel együtt tartotok.” Nem nyilvánvaló, hogy a más véleményen levőket maga a törvény hívja, kényszeríti, taszigálja a másik oldalra? S nem mutatja-e meg maga a consul is - nemcsak ünnepélyes szavakkal, hanem kézmozdulattal és integetéssel is - mindenkinek, hogy hol maradjon, vagy hova álljon?
De az is bekövetkezhet, hogy - ha a szavazatok megoszlanak a kivégzés és száműzés között - a felmentésre szavazók kerülnek többségbe. Mit tartozik ez a szavazókra? Legalábbis nem válik becsületükre, ha minden eszközzel, minden elképzelhető módon azért küzdenek, hogy ne győzzön az irgalmasabb javaslat. Mindenesetre a kivégzésre és a száműzésre leadott szavazatokat össze kell vetni először a felmentésre leadottakkal, azután egymással. A sorshúzás ugyanis, mint némely látványosságon, némelyeket félreállít és megőriz, hogy majd a győztessel vívjanak meg, éppen így a senatusban is van egy első és egy második menet, s ha a kettő közül az egyik vélemény győzött, megmérkőzhetik a harmadikkal. Nos, ha az első javaslatot elfogadták, a többi nem lesz-e érvénytelen? S milyen megokolással nem soroljuk ugyanazon oldalra azokat a javaslatokat, amelyeknek később egyáltalán nem adunk helyet?
Megpróbálom még világosabban kifejteni. Ha attól, aki a száműzésre szavaz, nem válnak külön mindjárt az elején azok, akik a kivégzésre szavaznak, később hiába adnak le azokétól eltérő szavazatot, akikkel előzőleg együtt szavaztak. De miért játszom én itt a tanítót? Hiszen én szeretném tőled megtanulni, hogy vajon két csoportba kellett volna-e a szavazatokat osztani, vagy pedig mind a hármat külön csoportba?
Egyébként keresztülvittem követelésemet, de azért nem kisebb kíváncsisággal kérdem, helyes volt-e ilyen követeléssel előállnom? Hogy miképpen vittem keresztül? Az, aki először a kivégzésre szavazott - nem tudom, jogosan-e, de bizonyára abban a meggyőződésben, hogy javaslatom méltányos -, megváltoztatta szavazatát, és a számkivetést javasolókhoz csatlakozott. Attól félt ugyanis, ami várható is volt, hogy ha megoszlanak a szavazatok, a felmentésre szavazók kerülnek többségbe. Mert többen voltak ezen a véleményen, mint az ellenpártok külön-külön. Erre a többiek is, akiket elhatározásukban ennek az embernek a tekintélye befolyásolt, látva, hogy átpártolásával magukra maradtak, megváltoztatták véleményüket, amelyet kezdeményezője is feladott, s utánamentek a szökevénynek, akit előbb vezérükként követtek. Ezzel a háromféle szavazatból kétféle lett, s a kétféléből az egyik győzött, a harmadiknak meg kellett hátrálnia. S minthogy a két másikon nem tudott diadalmaskodni, csak a között választhatott, hogy a kettő közül melyik győzze le őt. Minden jót!
Ifjabb Plinius: Levelek
14
A)
B)
2. algoritmus: bináris eljárás
1. algoritmus: plurális eljárás
Full transcript